“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY (4/5)
Hátulról előre
“Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és előtte leesvén, megjelentette néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.” Lk 8,47
Hadd áldjunk Uram egy szívvel azért az erőért, ami Benned és Nálad van. És hadd kérjünk most arra, hogy szólj hozzánk Igédben. Áldd meg Igédet számunkra, szólj, és cselekedj rajta keresztül bennünk. Kérünk, hogy végezhesd el bennünk mindazt, amit szeretnél.
Ámen.
Az Ige azt mondja: halott a hit cselekedetek nélkül. Lehet, hogy hiszek, de nem merem megtenni azt, amit az Úr most vár tőlem, akkor a hitem nem élőhit. Az élőhit mozdul. A hit annyit jelent: rábízom magam az Úrra, megteszem amit mond, és abban a pillanatban megtörténik az, amit nagyon várok: meggyógyulok. Ez az asszony érintette az Urat, cselekedett, és azonnal elállt vérének folyása.
Miért nem mehetett el az asszony? Nyugodtan elmehetett, elsurranhatott volna, senki nem tudta volna meg. Miért kellett hátulról előre jönni?
Így kérdezte egyszer valaki nagyon-nagyon dobogó szívvel, – miért kell ez? Ha megtértem miért kell erről beszélni. Miért kell kimondani? Miért kell nekem kijönni a titokból világosságra? Értitek, mennyire nehéz sokszor sötétségből világosságra jönni? Mert az ördög a sötétség fejedelme. Jó, megtörtént valami, csak ki ne mond.
Emlékeztek a gadarénusra, aki Jézussal szeretne maradni. “De Jézus elbocsátá őt mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgot tett az Isten veled.” (Lk 8,38-39). Itt nem lehet eltünni. Milyen jó volna akkor Jézussal maradni, hogy ne kellene mondani, ne kellene hátulról előre jönni. Ez a hit következő lépése, amit nem lehet megspórolni, mert látjátok a titok, a sötétség a Sátán birodalma. A világosság Isten birodalma. “Az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség.” (1Jn 1,5).
Ez az asszony most félig gyógyult. Félelmetes dolog, ha valaki félig gyógyultan elszalad. Gondoljátok el, ha ennek az asszonynak most sikerülne eltünnie a tömegben azzal, hogy meggyógyultam, nincs már itt semmi baj, tudom már tovább magam is.
Az egyik városban éjszakai ügyeleten egy fiatal orvos volt a kórházban. Kicsit félt is, nehogy súlyos eset ne forduljon elő az éjszaka folyamán. Jött egy ember, – doktor úr segítsen rajtam, nagyon fáj a fogam. Beülteti, kihúzza a fogát, és utána veszi észre, hiába nyomja a tamponokat, a vérzés nem csillapodik. Arra kéri az embert, maradjon, amíg felszalad egy idősebb kollegáért, hogy együtt küzdjenek a vérzés ellen. Amíg fentjárt az illető elszökött. Üres volt a szék. Leszaladt az utcára és ott kiabált: ember álljon meg, elvérzik! Pár nap múlva újságban olvasta, a ligeti padon egy ember elvérzett. Rettenetes dolog félig készen elmenni. A fogát kihúzták, de nem tudta az ember, milyen veszedelmes állapotban ment el.
Félig már érintettem az Urat, a fájdalom elmúlt, már örömöm is van, úgy érzem, rendben vagyok, el is mehetek. Félig készen el ne menj! Otthon majd előjön minden újra. Testvér aki azt hitted, – elmúlt, nem vagy kész, el ne menj! Olyan jó, hogy ez az asszony nem tudott elszökni. Lehet, hogy a tömegtől nem tudott, és egyszer csak elhangzott a kérdés, – ki az, aki érintett engem? Jézus előhívja.
Milyen nehéz lehetett ennek az asszonynak előjönni, aki 12 év óta megszokta már a titkát. Lehet az orvosokhoz is úgy surrant be, hogy más észre ne vegye. Semmi bajom nincs, meg ne tudják. Milyen nehéz volt neki egyszer csak előre jönni. Amikor észrevette, hogy nem lehet tovább titokban maradni, reszketve előjött.
Úgy érzem, előjönni csak reszketve lehet. Nem tudom volt-e már valaki köztetek, aki úgy érezte, ki kell mondanom valamit, és elkezdett reszketni. Hányszor jönnek úgy hozzám, – nem tudom mitől, de úgy félek. Hányszor félünk az igazságtól, amikor ki kell mondani. Mert most a gyökérről van szó. Nagyon emlékszem, nekem nem az volt a bunöm, amit megvallottam. Egy lopási bunt vallottam meg, de az igazi bunöm a büszkeségem volt. Azért kellett kimondanom, mert akkor tagadtam meg a büszkeségemet. Ez volt a középponti bunöm, hogy ne tudják rólam. Ezzel küszködtem, hogy akkor soha nem tudok a szemébe nézni annak, akinek elmondom. Azt valaki tudni fogja. Minden idegszálunk ellenkezik. Megalázkodni, azt nem!
A következő mondat elmondja: “Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és előtte leesvén, megjelentette néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.” Nekünk le kell esni a magas trónról, hogy valakinek gondolom magam. Gondoljunk Pálra a damaszkuszi úton, egy perc alatt a földön volt, ő, a híres farizeus, a nagyvalaki.
Leestél már igazán? – a büszkeséged összetört már? Látjátok nekem azért kellett akkor bunt vallani, mert nálam a bun gyökere a híuságom és büszkeségem volt. Az amit elmondtam nem is volt olyan nagy dolog, hanem az, aki vagyok. És hogy rólam ezt valaki megtudja.
Nekünk Isten nem valóság. Isten előtt mondogatunk mindenfélét, megáll az ember esze, hogy az igaz és szent Isten előtt nem szégyeljük, és a kicsi bunös ember előtt, aki ugyanolyan mint én, az előtt szégyeljük. Mert nekem Isten nem valóság, egy fogalom, nem olyan valaki, aki ezt hallja, és aki előtt szégyelni kell.
Ugye most megértjük, mi az, hogy hátulról előre jönni. Talán most is úgy akartál elintézni mindent titokban, csendben, hogy senki meg ne tudja. Elmegyek majd, otthon sem kell mondanom semmit. Testvér világosságra kell jönni a sötétségből. Ki a világosságra, hátulról előre. Nézzétek, az egész sokaság ott van. Az asszony reszketve előjött, leesett Jézus előtt, és az egész sokaság előtt megjelentette Jézusnak, miért illette hátulról, és hogy meggyógyult.
Itt két dolog történik egyszerre. Az egyik a bunvallás, a másik a megvallás. Ez az asszony egyszerre vallja meg bunét. A másik evangélium azt mondja: “és elmondott néki mindent igazán.” (Mk 5,33). Hogy mit mond el, azt nem tudjuk. Úgy szeretem az Igét, hogy olyan mérhetetlenül tapintatos, sohasem mondja el, hogy miről volt szó. Csak egyszeruen mindent, igazán.
Úgy kell világosságra jönnöm, hogy egyszer elmondok mindent, igazán. Ezt nem kell a sokaság előtt tennem. Az asszony Jézussal egyedül találkozott, ott volt a sokaság, de hidd el, – ők akkor csak ketten voltak, az asszony akkor nem látott senkit, csak Jézust. Nem látta az embereket, nem látta a tömeget. Az Úr Jézussal volt négyszemközt, és elmondott mindent igazán.
A másik lépés, amit meg kell tennem, ha meggyógyított, akkor ezt meg kell vallanom az egész sokaság előtt. Ha most az Úr meggyógyíthat, nem tudod kikerülni, hogy otthon megmond. Hogy elmond, – az Úr Jézus megbocsátott, és új életem van. Nem tudod kikerülni, hogy elmond a munkahelyeden, a gyülekezetben, ha az Úr erre indít.
Ha valaki erről beszél, az meg is látszik rajta. Ha valaki arról beszél, hogy az Úr megszabadította, az azonnal elkezd ragyogni. Mintha ki volna világítva. Valami belülről világít kifelé.
Mózesről olvastuk, hogy amikor az Úrral beszélt, az arca bőre sugárzott, és utána leplet tett az arcára. Figyeld meg, ha valaki Igét hírdet, egyszeruen világít. Utána elmúlik egy óra, és megint olyan, mint azelőtt. Miért? Mert Jézusról tesz bizonyságot.
Ha azt akarod, hogy az otthoniak tapasztaljanak valamit, akkor ne felejtsd el, el kell mondanod, ami veled történt. Nem fogják meglátni csak akkor, ha hajlandó vagy megvallani, elmondani, mi történt veled.
Ez az asszony az egész sokaság előtt megvallotta. A gadarénus amikor hazament és megjelentett mindent, akkor sokan kezdtek el hinni. Mikor Jézus egyszer megint arra járt, már egy tömeg kereste Őt. Így volt ez a parázna asszonynál is, amikor elmondta: lássatok egy embert, aki mindent megjelentett nékem. A tömeg ment Jézushoz, mert látták, és hallották, amiket cselekedett, mondott.
A bunöd csak Jézusra tartozik. De hogy mi történt veled, az mindenkire tartozik.
Mielőtt hitre jutottam mindig attól féltem, a tanártársaim mit fognak szólni. Nem is akarok megtérni, mert akkor bolondnak tartanak. Mikor hitre jutottam olyan örömmel mondtam el, olyan mindegy volt, mit fognak szólni a többiek. Ha egyszer Jézus él benned, olyan mindegy lesz, ki mit szól hozzá. Ez a csodadolog, hogy az Úr ezt megcselekszi veled.
Jézus most hív, – ki az, aki illetett engem? A morzsaszedés is azért van, hogy elmondhasd, – érintettem az Urat, és új életet nyertem.
Nézzünk egy percig Jézusra. Ő sem titokban ment a keresztre. Úgyis meghalhatott volna, ha csak ez lett volna a cél. Úgyis meg tudta volna tenni. Egész Jeruzsálem előtt vezették végig megkötözve. Egész Jeruzsálem előtt ment fel a Golgotára kereszttel a hátán. Egész Jeruzsálem felment oda és nézték és gúnyolták. Nem szégyelt téged. És te szégyelni fogod Őt? Nem szégyelte magáravenni a bunt, és a büntetést.
Ma nézz föl Rá. Úgy szeretett, hogy mindent megtett érted. Hajlandó vagy-e most megvallani mindent igazán, – ahogy ez az asszony is tette, – hátulról előre jőve.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy nem lehet Hozzád titokban menni. Hadd áldjunk azért, hogy szabad nekünk egészen nyiltan elmondani mindent. Kérünk, hogy titokban bujkáló életünket hozd ki a világosságra. Hadd tudjunk itt is elmondani mindent, és aztán családban, gyülekezetben, munkahelyen, ahogyan kívánod Uram elmondatni csodadolgaidat. Köszönöm, hogy azt szeretnéd most mondani nekünk, amit a gadarénusnak, – menj haza a tieidhez, és jelentsd meg, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr. Kérünk légy nekünk most segítségül ebben.
Ámen.