“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1

Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1998. június



Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 

Kívánkozom


“Imé kívánkozom a Te határozataid után; éltess engem a Te igazságod által. És szálljon reám, Uram, a Te kegyelmed, a Te szabadításod, amint megígérted. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a Te igédben! És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a Te ítéleteidet! És megtartom a Te törvényedet mindenkor és mindörökké. És tágas téren járok, mert a Te határozataidat keresem. És a királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. És gyönyörködöm a Te parancsolataidban, amelyeket szeretek. És felemelem kezemet a Te parancsolataidra, amelyeket szeretek, és gondolkodom a Te rendeléseidről.” Zsoltár 119,40-48


Uram, nagyon kérünk, ébressz igazi vágyat megismerésed, és a Veled való találkozás után. Áldj meg mindnyájunkat, hogy ezzel a vággyal lehessünk itt. Urunk, tisztíts meg minden mástól. Hadd lehessünk itt igazán a színed előtt.
Ámen.

Ennek az igerésznek majdnem minden verse “és”-sel kezdődik. Jó lenne, ha így jöttünk volna ide: Uram, kívánkozom a Te határozataid után.

A bejárati ajtónkon ez az Ige van kiírva: “Barátom miért jöttél?” (Mt 26,50). Jó volna most a kérdésre azt felelni: mert kívánkoztam az Úr után. Kívánom határozataidat, Igédet. Milyen nagy dolog, ha bennünk van ez a kívánkozás. Jó volna mondani: Uram, itt vagyok, az utánad való vágy hozott ide.

A hit első formája a vágy, amelyik még nem született meg, de ezzel kezdődik mélyen a szívben. Mint ahogyan a gyermek is az anyaméhben már ott van, de még nem született meg. A vágyból hit lesz, csak még nem született meg. Örülsz-e most ennek a vágynak? Annyit jelent: veled valami történik. Olyan sokat mondott nekem az az Ige: “Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.” (Mt 5,6). Az éhség és a szomjúság vágy. Milyen jó volna, ha éhezve és szomjúhozva jöttél volna ide, mert ezzel kezdi a Zsoltár: “Imé, kívánkozom a Te határozataid után; éltess engem a Te igazságod által.”

Lehet hogy most azt mondjuk: van életem. És ez valóban élet? Nagyon sok ember mondja: amit én élek, az nem élet. Az igazi élet egészen más. Most kérheted az Úrtól: Uram, adj nekem boldog, szabad, erős életet, amilyet csak Te tudsz adni. Jézus így mondta: “Én vagyok az élet.” Aki igazi élet után vágyik, az Jézus után vágyik. Ő hozta el ezt az életet. Tulajdonképpen ennyit jelent: “Éltess engem a Te igazságod által.”

A vágyból indul ki minden, ez a kezdet, és azután jön a sok “és”. “És szálljon reám, Uram, a Te kegyelmed, a Te szabadításod, amint megígérted.” Milyen nagy ajándék, ha rám száll a kegyelem. Bár ezen a héten egyszer csak rád szállna a kegyelem, az Isten szeretete. Amint kéred, hogy Uram, életet adj nekem, vágyom rá, azonnal jön az “és”, a kegyelem. Ha vággyal jöttél ide, nemcsak te jöttél, Jézus is jött, és vele a kegyelem. A másik fele az Igének a “szabadítás”. Megkötözött emberek vagyunk. Annyi embertől kérdeztem már: ilyen akarsz lenni, amilyen vagy? Mindenki azt felelte: nem. Miért nem vagy olyan, amilyen szeretnél lenni? Mert megkötözött ember vagy indulatban, szeretetlenségben. Ha a kegyelem jön, vele együtt jön a szabadítás. A kettő együtt jár.

“És az igazság beszédét se vedd el soha az én számtól.” Jó volna, ha a beszéded mindig az igazság beszéde lenne. Mennyi hazug beszéd hangzik el szánkon. Az igaz, tiszta beszédet ne vedd el szánktól. Megmondhatod: soha nem ismertem Jézust, nem voltam igazán felszabadult, boldog ember.

Az igazság beszédét nem veszi el a szádtól, mondhatod majd, ami a szívedben van. Mondhatod majd Isten szavát, az Igét. Mert látod “Igaz beszéd ez”, ami a Bibliában a kezedben van. “Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róm 10,10). Olyan sok embert ismertem már, aki igazán hitt Jézusban, a bűnbocsánatban, de nem merte soha kimondani. Ezért nem volt üdvbizonyossága. Döntsd most el: amit hiszek ki merem mondani. Kérd az Urat, hogy merjed igazán, őszintén elmondani, ami a szívedben van.

“És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a Te ítéleteidet! És megtartom a Te törvényedet mindenkor és mindörökké.” Tudod mit jelent ez? Azt, hogy eldöntöttem: engedelmeskedni akarok. Ha Isten valamit mond nekem, az Ő parancsának engedelmeskedni akarok. Eldöntöttem: így akarok járni.

A következő: “És tágas téren járok, mert a Te határozataidat keresem.” Tudjátok, milyen jó tágas téren járni? Szorosságban akkor vagyok, amikor szorítanak a bűneim. Talán a múltból, talán a jelenből. De amikor rád száll majd a kegyelem és a szabadítás, egyszer csak nincs már semmi, ami szorítana. Ez a mérhetetlen boldogság, amikor valaki megtalálja Jézust, mindenkinek a nyakába szeretne borulni, vége a szorosságnak, nem szorít már semmi.

Nagyon kérlek, egyetlen “és”-nél se állj meg, míg ki nem jutsz a tágas térre. Van helyed, ahová Isten állított. Milyen jó lesz majd úgy visszamenni, hogy Jézussal minden más, az egész szűk lakás tágas tér lesz hirtelen. Nézz vissza gondolatban a családodra, környezetedre, a körülményekre, ne mond magadban: ott nem lehet. Ott is lehet. Ahová Isten állított az a te földed, majd meglátod, mennyire félelem nélkül lehet ott élni. Nem tudom, kivel van bajod otthon, de félelem nélkül mehetsz haza. Mikor hitre jutottam ezzel az ígérettel mentem haza: “Higgy az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te, házadnépe.” (ApCsel 16,31). Két év telt el, mindenki hitre jutott. Olyan jó volt tágas téren lenni az üdvösségben, békességben, örömben, mindenben. Ne félj semmitől, az Úr tágas térre akar vinni.

“És a királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról és nem szégyenülök meg.” Ott van otthon a kiskirály, akit otthagytál, milyen jó lesz ha azt mondod: nem félek tőle, királyok előtt szólok, hatalmasságok előtt, olyanok előtt, akiktől ezelőtt reszkettem. Lehet közel vannak, akik körülötted uralkodtak. Olyan jó, hogy szólhatsz, az Úr Jézusról tehetsz bizonyságot, aki királyoknak Királya, uraknak Ura. Mi félnivalója van annak az embernek a királyoktól, aki a nagy Királyhoz tartozik.

“És gyönyörködöm a Te parancsolataidban, melyeket szeretek.” Van miben gyönyörködni, Isten kegyelmében, szeretetében. Jó volna, ha semmi másban nem gyönyörködnél. Az ember nagyon sokszor a saját munkájában gyönyörködik, de ha egyszer igazán meglátod Őt, akkor csak Őbenne gyönyörködsz.

Még egy “és”: “És felemelem kezeimet a Te parancsolataidra, amelyeket szeretek.” Ma este már felemelheted kezedet. Felemelt kézzel imádkozni annyit jelent: Nélküled semmit nem tudok csinálni. Nemcsak a kezedet, a szívedet is Hozzá emelheted. Ha felemeled kezeidet, majd cselekszed is amit Ő parancsol. Milyen jó volna, ha már hallanád is parancsát. Egy picike kis engedelmesség, amit az Ő parancsára teszel, többet ér sok szónál.

“Gondolkodom a Te rendeléseidről.” Nem tudom, miről szoktál gondolkozni. Nagyon sokszor olyan dolgokról, amiből nem lesz semmi. Jó volna meggondolni, mivel is van tele a szívem, a fejem? Jó volna, ha az Úrral és Szentlélekkel lenne tele a szíved.

Önts ki most mindent a szívedből az Úr előtt és kérdd: Uram, tölts be önmagaddal egészen. Mert látod az árad ki az emberből, ami benne van.

Ezzel kezdtük: Imé itt vagyok, vágyom, kívánkozom. Szálljon reám a Te kegyelmed és szabadításod, hogy tágas térre kerüljek ki.

Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy együtt emelhetjük fel kezünket, szívünket. Olyan jó, hogy látod, hogyan, miért jöttünk ide, milyen vágy volt bennünk. Köszönjük, hogy mindent tudsz. Kérünk, hogy az a program ami előttünk van, hadd menjen végbe mindnyájunkban. Hadd tudjunk majd úgy hazamenni, hogy otthon tágas tér lesz és mindenkit szeretünk. Hadd áradjon majd belőlünk a Te szereteted, békességed. Te ígéred és mi hiszünk. Légy segítségül, és áldj meg minket szent nevedért.
Ámen.

Biatorbágy, 1985. október 20.