“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1

Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1998. június



Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 

Hiába néktek


“Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őríző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.” Zsoltár 127,1-2


Uram, segíts, hogy valóban Hozzád tudjunk térni. Kérlek, bocsáss meg nekünk, hogy annyira magunk feje szerint, a magunk útján járjuk az életünket. Kérünk, áldd meg bejövetelünket ebbe a házba, és segíts, hadd legyen ez a bejövetel a Te országodba való bemenetel. Szeretnénk Jézus Hozzád térni. Kérünk, fordulj hozzánk.
Ámen.

Ebben a két igeversben egyetlen szó visszhangzik: “hiába”. Milyen rettenetes szó ez. Ha valaha elhangzott nálatok, az életetekben, tudjátok, hogy rettenetes súlya van. Milyen borzasztó, amikor sok fáradság, erőlködés végén kiderül, minden hiába. Nagyon sokszor szülő esik kétségbe, amikor gyermekét a harmadik iskolába íratja be, és amikor érdeklődik azt mondják: kérem, minden hiába, nem tudunk a gyerekkel mit kezdeni, tessék máshova elvinni. Vagy talán házastársak sok nézeteltérés, veszekedés után odajutnak: nem tudunk megegyezni, hiába, nem megy az együttes élet. De talán a legrettenetesebb, amikor egy beteg mellett az orvos mondja ki: kérem, mindent megpróbáltam, de hiába. Rettenetes, amikor az ember sorsdöntően mondja el, hogy “hiába”.

A két vers háromszor mondja el ezt a szót, hogy “hiába”. Annyit jelent: nincs reménység. “Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” Rettenetes azt érezni, hogy “hiába”.

A fiatalok dolga az építés, amikor még maga a szervezet is épül. Erősödik, tanul. Tudásban épül, kijárja az iskolát, építi az élete házát. A fiatal élet építője sokszor a szülő, aki mindent megpróbál, mindent beleépít gyermeke életébe. Sok helyen mire megszületik a gyermek, már betétkönyve van. Mindent megpróbál a szülő, hogy iskoláit elvégezze, jól menjen férjhez egy leány. Minden szülőnek megvan a terve, hogy mit is akar építeni. És nagyon sokszor az ember rájön, hiába, nem az lesz a gyermekből amit reméltem, hiába építettem.

Aztán eljön a szerelem időszaka. Mindenki szeretné az életét úgy építeni, hogy abból nagyon boldog házasság legyen. És milyen rettenetes, amikor egy élet a sok fáradozás után odajut, hogy minden hiába. Lehet, hogy a gyerek, akire mindent rááldoztatok, rossz társaságba került és iszik. Már kétszer volt elvonókúrán. Azt mondták az orvosok, nem nagy dolog, kigyógyul belőle. És megint ugyanott van. Minden hiába, se az orvos, se mi nem tudunk rajta segíteni. Hiába építettünk. Szeretném, ha saját életetekbe tennétek bele ezt a képet, hogy hiába épít az építő.

De miért hiába? “Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” Komoly dolog ez, hogy az Úr nem építi. Az a kérdés, miért nem? Megálltál már ezzel a kérdéssel az Úr előtt, hogy Istenem, miért nem építed, miért nem sikerül semmi? Jó volna megállni, és megkérdezni: Uram, miért nem építed a dolgainkat, anyagi életünket, – miért nem?

A következő “hiába” így hangzik: “Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őríző.” Az őrzés általában az idős emberek dolga. Bizonyos koron túl már nem épít az ember, megpróbálja megőrízni azt, ami van. Már talán idős ember vagy, szeretnéd őrízni a házat, a kertet, a vagyont, amit kerestetek. Milyen jó volna, ha nem szórnák szét a fiatalok. Hányan mondják: nem becsülik meg, amit keservesen szereztünk. Az életünk ment rá a házra, ha tudnák, hogy mit dolgoztunk vele. A kertet pedig, amire olyan nagy gondot fordítottunk, a gaz veri fel. Négykézláb szedem a gazt, ha már nem tudom tovább nézni. Hiába, nem érdekli őket. Rettenetes rájönni az öregnek, hiába dolgoztam, minden tönkremegy, a fiatalok nem becsülik meg, nem kell nekik, inkább planelházba mennek, ott nem kell dolgozni.

Nagyon szeretném, ha kicsit belegondolnátok az előző nemzedék fájdalmába. Minden hiába. Mennyi kinevetést, legyintést kap sokszor a szülő, ha figyelmeztetni szeretné gyermekét, vagy megőrízni a reá leselkedő bajoktól, bukásoktól, tönkremenésektől. Hiába őríz az őríző. Egy korosztálynak a mérhetetlen fájdalma, hogy hiába csinál mindent. Hiába vigyáz az egészségére, hiába figyelmezeteti, kéri: ne cigarettázz! Ne csináld ezt a buta fogyókúrát, tönkre fogsz menni. De neki a jó alak kell.

Mennyi idős ember mérhetetlen fájdalma, hogy szétzüllik a család. Nem tudunk összejönni. Milyen szép volt a családi élet, amikor még esténként összeültünk Bibliát olvasni. Most még egy vasárnapi ebéden sem tudunk együtt lenni. Jönnek mennek mint egy vendéglőben.

Jó volna egy kicsit a saját magunk problémáját behelyettesíteni. Miért nem őrzi az Úr a családi életedet, gyermekedet, unokádat? Így mondja az Ige: “Ha az Úr nem őrzi a várost”, már nemcsak házat mond, várost, “hiába őriz az őriző.” Hát miért nem őrzi? Talán imádkozol is, mikor kocsival mennek, hiszen olyan könnyelmű a fiam, sokszor iszik. Uram, most csak Te tudsz segíteni!

A harmadik hiába: “Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!” A harmadik korosztályba tartoznak a felnőttek. Nem öreg még, hogy csak őrizni akarna. Nem is fiatal már, hogy tele lenne tervekkel. Valahol középen fárad, korán kel, későn fekszik. Állandóan van valami, amit tenni kell, soha nem kész a dologgal, akármilyen korán kel és későn fekszik. Ennek a kornak egyetlen mondata: fáradt vagyok. A családban azon vitatkoznak, ki a fáradtabb, a férj, vagy a feleség. Az Ige azt mondja, hiába kelsz fel korán és fekszel le későn. Egyszer rájössz, tökéletesen hiába.

Egy kis történetet olvastam, ez volt a címe: Pen. Egy fiút hívtak így, aki sápadt, sovány volt. Osztálytársai penészvirágnak hívták. Ebből maradt ez a rövidítés, hogy Pen. Egy lelkész írta le, hogy ez a gyerek a többivel együtt Németországban átélte a bombatámadásokat. Egy pincében jöttünk össze minden nagy támadás után. Egy gyertyacsonk mellett olvastuk az Igét. Olyan közel volt hozzánk az Úr mindig. Egyik alkalommal látom, hogy ez a kisfiú megáll és megvárt engem. Azt mondja nekem ez a sovány kisfiú: Tiszteletes úr, a mai napon mindenem elégett. Egy bomba szétvitte a házat, mindent. Az üszkök közül jöttem ide, semmim nem maradt, – csak a Megváltóm. És amikor ezt kimondta, ragyogott az arca. Csak a Megváltó! Megfogtam a kezét és azt mondtam: fiú, akkor neked mindened megmaradt. Rámnézett, a szeme ragyogott, két könnycsepp kiesett a szeme sarkából, – igen, nekem mindenem megvan.

Hadd kérdezzelek, ha téged érne valami, ha azt kellene mondanod, életem minden munkája hiába volt, vajon megmaradna-e a Megváltód? Tudnád-e mondani, nem veszett el semmi. Mert azt mondja itt a végén az Ige: “Szerelmesének álmában ád eleget.” Nem kell félni, aggódni. Fáradság nélkül, erőlködés nélkül, ingyen kegyelemből mindent megkap. Akinek megmaradt a Megváltója, annak mindene megmaradt. Vajon van-e neked Megváltód? Megtaláltad-e Őt igazán? Mert lehet, hogy lesz az életednek egy olyan pillanata, amikor kiderül, hogy minden hiába. Romokban hever körülötted minden. Vajon úgy leszel-e akkor, mint ez a kisfiú? Mindent elvesztett, de azért mindene megmaradt. Jó volna eljutni oda, hogy ezen a héten megtalálnád ezt a Megváltót, aki neked attól a perctől kezdve, hogy megismerted Őt, mindeneddé lesz. Akkor valakihez tartozol.

A harmadik “hiába” szóra nem adtunk választ. Azért nem épít veled, mert Isten a bűnnel nem épít együtt. Tudod mit jelent ez? Amikor bekerült az első bűn, az első lopott dolog, az első hazugság, abban a pillanatban az Úr szép csendesen elhúzta a kezét az életedtől. Nincs tovább. Valakinek azt mondtam: mernéd kérni az Urat, Uram, légy szíves, építs együtt a hazugsággal, a bűnnel, azzal a tisztátalan viszonnyal, amiben élek valakivel. Isten elveszi kezét és nem épít veled tovább.

Abban a pillanatban, amikor elindultál a magad feje, akarata szerint, nem őrzött tovább az Őriző. Ment tovább csendben minden, nem történt semmi, csak éppen már senki nem őriz. Akármennyit dolgozol, akármennyi pénzed lesz, soha nem lesz elég, mindig több kellene. A Biblia azt mondja: “Elég néked az én kegyelmem!” (2Kor 12,9). Más soha nem lesz elég. Ennek a kis Pen-nek elég volt. Miután mindent elvesztett, még mindig megmaradt Isten szeretete, kegyelme. Jöhet bármi, azt a jót, amit Krisztusban megnyertünk, senki nem veheti el tőlünk. Vajon megtalálod-e most ezt az egyetlen, igazi jót? Ha nem találod meg, kár volt erre a hétre idejönni. Mert akkor ez is “hiába”. Testvérek, a szívem szakad meg, ha e fölé a hét fölé oda kell írnia Istennek, hogy “hiába.” Bár igazán tudnád kérni ma este: Uram, semmi mást nem akarok most, csak Téged, és a kegyelmedet.

Imádkozzunk!
Uram, annyiszor álltam meg úgy a magunk eseményei fölött, hogy ez is hiába. Ez az utam is hiába volt. Ez a fáradság, ez a protekciókérés, ez a rendezni próbálása a dolgoknak. Mennyi minden fölött ott volt ez a rettenetes szó, hogy hiába. Kérünk, könyörülj rajtunk, kezdj velünk olyan életet, ahol mindennek, a legkisebb dolognak is értelme van, mert együttmunkálkodsz velünk, mert áldást adsz a dolgainkra. Uram, hadd találjunk úgy Hozzád, hogy mindennek egyetlen értelme legyen, Te és akaratod, a szereteted. Áldj meg minket így Uram! Hadd tudjunk ma este úgy kérni, kezdj velünk olyan újat, ami nem lesz hiábavaló.
Ámen.

Biatorbágy, 1988. január 31.