“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A HÁROM SZÁZADOS HITE (1/5)
A kapernaumi százados
“Mikor pedig minden o beszédeit a nép hallatára elvégezte, bement Kapernaumba. Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben volt. Az pedig, mikor hallott Jézus felol, hozzá küldte a zsidók véneit, kérvén ot, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg az o szolgáját. Azok pedig Jézushoz menvén, kérék ot, mondván: Méltó, hogy megtedd néki. Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is o építtette nékünk. Jézus tehát elment velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldte a százados néhány jó barátját, üzenvén néki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jojj. Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam, és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy, vagy a másiknak: Jövel, eljo, és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék orajta, és hátrafordulván monda az ot követo sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam! És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találták.” Lk 7,1-10
Imádkozzunk!
Uram, gyerekkorunkban tanítottak volna már, de még most sem tudunk igazán imádkozni. Könyörülj rajtunk! Ajándékozz meg hittel, hogy amit mondunk, Neked mondjuk, azzal a bizonyossággal, hogy itt vagy, és hallod. Kérünk, taníts meg Veled beszélni, és hadd halljuk meg azt, amit mondasz nekünk.
Ámen.
Igénk azzal kezdi, hogy Jézus elvégezte beszédeit a nép hallatára. Észre vetted-e már, hogy Isten tud beszélni? De nemcsak beszél, O tud rád is hallgatni, és meghallgatni, amit mondasz. Figyelni is tud. Jó volna így számolni Vele, hogy hallja, figyeli amit mondok. Kár olyat mondani, ami nem úgy van, mert O mindent hall.
Az egyik legnagyobb ajándék, hogy Isten úgy beszél, hogy megérthetjük. Látjuk, hogy Jézus beszél a sokaságnak, és aztán beszél a századossal. De amikor a sokaságnak beszél, akkor is meghallhatom azt, amit nekem mond.
Három századosról beszélünk, és arról, hogy mit végzett bennük az Úr. Az elso a kapernaumi százados. A Biblia bemutatja ezt az embert. Annyi mindent megtudhatunk róla. Volt egy szolgája, akinek becsülete volt nála. Tehát nagy ember volt. Késobb azt is elmondja magáról, hogy vitézek vannak alatta. Voltak alattvalói, akiknek parancsolt.
Jó volna körülnézni, van-e olyan helyem, ahol nekem kell parancsolni? Vannak-e alattam emberek? Oket kellene eloször megkérdezni, milyen ember is vagy? Nagyon hamar megmondják. Mert mi nagyon-nagyon kemények, irgalmatlanok tudunk lenni azokhoz, akik alattunk vannak. Itt voltak emberek, akik engedelmeskedtek a századosnak, de elmondja, hogy neki is engedelmeskedni kell, fölötte is vannak. Azok is tudnak rólad beszélni, hogy engedelmeskedsz-e, vagy pedig semmibe veszed feletteseidet. Átnézel rajtuk? Az, hogy milyen fonök, vagy milyen alárendelt ember vagy, rengeteget elárul rólunk. Ha itt volna a fonököd, vajon mit mondana rólad, és ha itt volnának a beosztottaid, azok mit mondanának? Lehet, hogy furcsa dolgok derülnének ki rólad.
Ha a beosztottak csak a családod, a gyerekek, jó volna meghallgatni oket. Nagyon sokszor elhallgattatjuk a körülöttünk lévoket azzal, hogy rosszul ismer bennünket. A századosról elmondják, hogy “szereti a mi nemzetünket.” Még a szolgája is nagy becsben volt elotte, azért is küldött Jézushoz. Nem saját maga, nem a családja, hanem egy alárendelt dolgában. Itt van egy nemzet, a zsidó nép, akik a százados alá vannak rendelve. Szereti azokat, akik fölé rendeltetett. Szereti a nemzetünket, nemcsak a szolgáját. Szereti ezt az idegen népet, és annak törvényét. Még zsinagógát is építtetett. Érdekli az életünk.
Honnan vette ez a százados ezt a szeretetet? Hívo embereknek mondjuk magunkat, és sokszor semmi nincs bennünk ebbol a szeretetbol. Ez a százados nem vitte keresztül az akaratát mindenáron. Egy kislány mondta el: Az apám olyan ember volt, aki mindig keresztülvitte az akaratát. Mi nok mozdulni sem mertünk. Itt kezdodött az élete, aztán elmondta, hogy hova jutott. Vigyázz, a gyermekeid, a körülötted élok mit tapasztalnak rajtad keresztül. Nem élsz-e vissza hatalmaddal, nem uralkodsz-e rajtuk keményen? A százados olyan ember, akinek hatalma van, és aki ezt Isten szerint gyakorolja. Pedig nem ismerheti Istent, hiszen pogány ember. De nyilván felébredhetett benne a hit, amikor Jézus felol hallott. Hogy mennyit hallott, nem tudhatjuk. Biztos sokkal kevesebbet, mint te és én. De amit hallott, elég volt arra, hogy elhiggye, Jézus meg tudja gyógyítani a szolgáját. Tudjuk, mit jelent az, amikor valakiben felébred a hit, és engedi élni, növekedni. Amiket hallott, megtartotta a szívében, és összegezte: Jézusnak van hatalma. Mindent megtehet. Haldoklik a szolgám, de Jézus tud cselekedni. Ezért küldött Hozzá. A századosnak felébredt a Jézusban való hite, ezért mozdul, és cselekszik.
Ez a százados egy alázatos ember volt, aki félte Istent, pedig nem is ismerte. Nem mert Jézushoz menni, közbenjárókat keresett. A zsidók véneit küldte el Jézushoz, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg szolgáját. Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy olyan jó volna, ha imádkoznának értem. Talán kértél is valakit, aki hitben elobb volt nálad, hogy imádkozz már értem, nem tudok igazán Istenhez menni. Itt a zsidók vénei voltak, akikkel kapcsolatban úgy érezte a százados, hogy közelebb vannak Istenhez. Hálás vagy-e, ha valaki imádkozik érted? Mi olyan elbizakodottak vagyunk, mintha minket Istennek mindig fogadnia kellene. Ez az ember alázatos volt, kérte a zsidók véneit, hogy menjenek el Jézushoz. Megmondom oszintén, nagyon hálás vagyok, ha sokan imádkoznak érettünk. Tudom, hogy szükségünk van arra, hogy a szolgálatunkért emberek az Úrhoz menjenek.
A zsidók vénei nagyon kérték Jézust: “Méltó, hogy megtedd neki.” Nagyon félek, hogy nagyon sokszor te mondod magadról, hogy mire vagy méltó. A környezeted talán egészen mást mond. A százados azt mondotta: “Uram … nem vagyok méltó.” A körülötte élok pedig azt mondják Jézusnak: Méltó, hogy megtedd. Nálunk fordítva van. Talán a környezetünk mondja rólunk a rosszat, és mi magunk hangoztatjuk, hogy mindent megtettünk. Igazán méltó vagyok, hogy Isten segítsen, tegyen valamit. Vajon úgy van-e, hogy mások látnak méltónak, és te tudod a saját méltatlan voltodat. Isten hallja azt, amit rólad mondanak és gondolnak. Nem is kell, hogy Hozzá menjenek, O akkor is tudja. O meghallja az ellened szóló sóhajt is. Talán a feleséged sóhaját, hogy meddig bírom még? Talán a gyerekeid sóhajtanak, – Isten hallja. Minden vélekedés feloled feljut a színe elé.
A sáfárról olvastuk egyszer, hogy: “Bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.” (Lk 16,2). Valaki megkérdezte: Vajon ki vádolt be? Testvér, mindenki, aki egy sóhajjal, gondolattal, vagy mondattal Istenhez ment. Talán a férjed, gyeremeked, munkatársad mondta már el, hogy mennyi bajt okoztál neki. Ha körülnézel, hogy kik a feljelentoid, nagyon sokat találsz. Lehet, hogy egy szót sem mondanak, csak az elrontott életük beszél arról, mivé lettek melletted. Lehet, hogy valaki belepusztul, hogy egy iszákos emberrel él együtt. Figyelj komolyan, hogy mit mondanak, vagy gondolnak feloled. Jézus nemcsak beszélni tud, hanem hallja azt, amit senki nem hall.
Így mondja az Ige: “Méltó, hogy megtedd neki.” Jó volna csendben figyelni arra, hogy rólam mit mondanak, hogyan ismernek.
“Mikor azonban már nem messze volt a háztól”, – egy kis csapat közeledett, Jézus, és a zsidók vénei, együtt. Meg vagyok gyozodve, hogy a százados figyelte a házból. Hogy doboghatott a szíve! Hiszen a százados egy kicsit már tudta, hogy Jézus mindent tud, mindent lát. Jaj, közeledik! Hozzád is közeledik. Ma egy lépéssel közelebb van, mint tegnap volt. Már észreveszem, hogy lát, hogy rólam van szó, hogy kimondat velem dolgokat. Milyen jó volna, ha közeledésére a te szíved is megdobbanna.
Aztán látjuk, hogy megint küld valakiket, mielott még odaérne Jézus. Be ne lépjen a házamba, hiszen mindent látni fog. Azokat a tárgyakat, amiknek nem kellene itt lenniük. Te mernél Jézussal belépni most a lakásodba? Mi az, ami igazságtalanul került oda, amiért háborúztál valakivel, amit Isten nem neked szánt, de megszerezted mindenáron. Azt mondja az Ige: “Mert a ko is ellened kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.” (Hab 2,11). Jézus tudja, mi minden történt abban a házban, ahol te nyugodtan élsz. Be mernéd most engedni Jézust, aki mindent tud és mindent lát? Ha Jézus rád néz, az egész múltadat tudod. Nem félsz Vele találkozni? Az O tuzláng szeme egyszerre lát külsot és belsot, mindent, egy pillanat alatt.
Ezen a héten találkozol Jézussal. Nem volna jó barátokat küldeni eléje? Nem volna jó imádkozni teljes szívvel? Mi olyan magabiztos emberek vagyunk, mintha ez megvédene attól, hogy ez a tuzláng szem keresztüllásson rajtunk. Ez a pogány százados azt mondja: Uram, nem vagyok méltó, hogy szemed elé kerüljek. A barátok mennek az üzenettel: “Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” Tudod te ezt most? A hajlékod most nem is az otthonod, a házad, hanem a saját kicsi életed. Oda akar bemenni. A tested az a sátorház, amiben laksz, Jézus oda akar bejönni. “Valakik pedig befogadták Ot, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek.” (Jn 1,12). Mered-e Ot ma behívni? Jó volna ma elmondani az üzenetet: Uram, közelítesz hozzám, hogy mertem eljönni egyáltalán, hogy mertem belépni oda, ahol jelen vagy? Nem vagyok méltó. Milyen jó volna, ha ezt most elmondanád az imádság követein keresztül: Uram, tudom, hogy egyáltalán nem vagyok méltó arra sem, hogy végighallgassam az igehirdetéseket.
Elhangzik egy mondat, szeretnénk ezt komolyan megnézni: “Uram, ne fáraszd magad.” Milyen súlyos mondat ez Jézussal szemben. Amikor Jairus Jézushoz ment beteg leánya dolgában, amikor a leány meghalt, ott is mentek a küldöttek: “Leányod meghalt, mit fárasztod tovább a Mestert?” (Mk 5,35). Tudod, hogy milyen sok fáradtságot okoztál már Istennek? A gondviselo Isten fárad veled. Kicsi gyerekkorodtól kezdve mennyit fárasztottad a képmutatásoddal, a hazugságaiddal, buneiddel. Mennyit fárasztottad Ot, aki mindent látott. Volt-e már olyan gyermeked, aki nagyon elfárasztott, akivel nem lehetett már mit kezdeni?
Istennek kettos fáradtsága van velünk, elveszetekkel. Nem akarod elismerni, hogy elveszett vagy. Mibe kerül ez Istennek, míg végre elismered, hogy így van. Eljutottál-e már ide, vagy még ezzel fárasztod a Mestert? Ezért kell küldenie egyik bajt a másik után, hogy ráébredj, hol vagy, mi van veled. Nem tudom, érzed-e, hogy mennyire együtt szenved veled a nehézségeidben? Hadd kérdezzem, hogy kell ez neked? Miért fárasztod Ot?
A másik fáradtsága Istennek, hogy megkeresse az elveszettet. Ezért küldte Jézust. Isten emberré lett, és jár utánad. Az Ige azt mondja: “Nem fárad, és nem lankad el, végéremehetetlen bölcsessége.” (Ézs 40,28b). És mégis láthatod Ot menni a Golgotára, és összerogyni a kereszt alatt. Annyira fáradt! Érted már, mit kellett megtennie Istennek, hogy téged megmentsen? Bár egyszer végignéznéd az egész keresztutat, a kereszten gyötrodo, függo, kifosztott embert. Ennyire fárasztották? Mi lesz, ha még most sem érted meg, hogy Isten keres téged?
Milyen megdöbbento mondat: “Ne fáraszd magadat!” Bár belegondolnál most, hogy veled mit fáradt már Jézus, mennyi embert küldött utánad, mennyi igehirdetést, mennyi kereso szeretetet. Beismered-e most, hogy Uram, sokat fárasztottalak. Így mondja az Ige: “Csak buneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engemet.” (Ézs 43,24b). Kérdezd meg: Jézus, van még hited hozzám? Jársz-e még utánam?
Így olvastam valahol, hogy egy édesapának volt egy nagyon szemtelen gyereke. Sokat imádkoztak, sírtak érte a feleségével. Hiába verték, hiába büntették, javíthatatlanul rossz volt. Egyszer az édesapa az ölébe vette a gyereket, szorosan magához ölelte és azt mondta: Kisfiam, te annyira rossz vagy, hogy veled már semmit nem lehet kezdeni, csak szeretni. Vajon tudod-e, hogy ez történt a kereszten? Ember, veled már semmit nem lehet csinálni. Isten fárasztja magát veled. Jó volna meglátni: Nem vagyok méltó, – de az Úr szeret.
Egy büszke, magas kasztból való asszony azt mondta: Nem tudom elfogadni, hogy más viselje el buneim büntetését. Az igehirdeto azt mondotta: Ezt megteheti asszonyom, de Jézust ebben megakadályozni már nem tudja, hogy magáért meghaljon. Ez már megtörtént! Már Jézust nem tudod megakadályozni, hogy utánad menjen, hogy véres verejtékkel küzdjön buneidért. Megteheted, hogy visszautasítod az ellenállásoddal, nemakarásoddal. De keménységeddel és büszkeségeddel Ot fárasztod. A buneid nem fárasztják el, de a következetes ellenállásod igen. Nagyon kérlek, ne légy túl büszke, fogadd el ezt a halálos szeretetet. Ezt az O nagy-nagy cselekedetét érted, a Golgota keresztjét.
Ma lásd meg Ot úgy, ahogyan eddig soha, és értsd meg, hogy így fárasztotta magát érted.
Imádkozzunk!
Uram, olyan sok fáradtságot okoztam már Neked, csak mióta a Tied vagyok is. Magamat is sokszor fárasztottam a természetemmel, a lényemmel, azzal, aki vagyok. Köszönöm Uram, hogy nem fáradtál bele. Köszönöm, hogy mindent megteszel azért, hogy egésszen megkereshess, hogy egészen betölthesd az életemet. Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de hadd kérjelek, hogy mégis jöjj! Hadd legyenek közöttünk olyanok, akik ma hívnak. Úr Jézus, kérünk, hogy valóban végezd el bennünk, amiért idehoztál. Áldj meg, és segíts végre igazán engedni Neked.
Ámen.