“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KISKIRÁLYOK A NAGY KIRÁLY ELLEN (3/5)
Heródes Agrippa
“Abban az idoben pedig Heródes király elkezdett kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetbol valók közül. Megölette pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel. És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Voltak pedig a kovásztalan kenyerek napjai.) Kit is elfogatván, tömlöcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy orízzék ot, húsvét után akarván ot a nép elé vezettetni. Pétert azért orízték a fogságban, a gyülekezet pedig szüntelen könyörög az Istennek oérette.
Mikor pedig Heródes ot elo akarta vezettetni, azon az éjszakán aluszik Péter két vitéz között, megkötözve két lánccal, és orök orízték az ajtó elott a tömlöcöt. És ímé, az Úrnak angyala eljött, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkelté ot, mondván: Kelj föl hamar! És leestek a láncok kezeirol. És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat, és úgy cselekedett. És monda néki: Vedd rád felso ruhádat, és kövess engem!
És kimenvén, követte ot, és nem tudta, hogy valóság az, ami történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát. Mikor pedig által mentek az elso orsön és a másodikon, jutottak a vaskapuhoz, mely a városba visz, mely magától megnyílott elottük, és kimenvén egy utcán elore mentek, és azonnal eltávozott az angyal otole. És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az O angyalát, és megszabadított engem a Heródes kezébol, és a zsidók népének egész várakozásától.” ApCsel 12,1-11
Imádkozzunk!
Urunk, mutasd meg magadat. Kérünk, hadd értsünk meg valamit abból, ahogyan szerettél. Hadd lássuk meg magunkat igazán, egészen, hogy milyen hutlenek, és engedetlenek vagyunk Hozzád.
Ámen.
Heródes családjáról beszéltünk. Láttuk a kiskirályokat, akik harcolnak a nagy Király ellen. Megdöbbento az egész királyi nemzedék. Így is nevezhetném: gyilkos nemzedék. Láthatjuk az egész királyi nemzedéket, amint pusztítják Isten anyaszentegyházát, az O népét. Soha ne felejtsük el, a bennünk levo bun mindig Isten-gyilkos.
Így mondja Péter a pünkösdi prédikációjában: “Gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek.” (ApCsel 2,23). A bun mindig Krisztus-gyilkos. Nagy Heródes Krisztus születésekor már az életére tört. Nem az a sok vér kellett neki, ami folyt. Egyetlen vér kellett volna, azt az egy gyermeket akarta, Jézust. De nem érte el. Isten védelme ott van az O népén, az övéin, szolgáin.
Láttuk az unokáját, Heródes Antipást, mint Keresztelo János gyilkosát. Heródes nem bírta ki azt, hogy megremeg alatta a trón, mikor megszületett a zsidók királya. A dicsoségvágy vitte a gyilkosságba. A másikat az élvezetvágy. Nem tudom, melyik vagy a ketto közül?! A test nemcsak annyit kíván, amennyire szüksége van, hanem élvezeteket.
Heródes Antipás Keresztelo Jánosban a lelkiismeret, a Szentlélek szavát ölte meg. Hozzá többé Jézus nem szólt. Sokszor úgy nézlek benneteket, ki az közületek, akinek most szól utoljára Isten? Heródes hiába kérdezte sok kérdéssel az elotte álló megkötözött Jézust, – nem szólt egy szót sem. Lejárt a kegyelmi ido. Nem maradt más: “Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tuznek lágja, amely megemészti az ellenszegüloket.” (Zsid 10,27). Isten szól egyszer, kétszer, aztán nem szól többször. Nem számot jelent ez, csak annyit, hogy több nincs.
Újra látunk egy Heródest. Ennek a neve Heródes Agrippa. Csak Agrippának a nevét emlegeti a Biblia. O Jézus korában élt. Tíz évvel volt idosebb Jézusnál. Kr.e. tízben született, és végigélte azt az egész történelmi idot, amit olvasunk a Bibliában. Hányan elmondták már, miért nem tudtam a Jézus idejében élni? Mindig elmondom: hidd el, akkor nehezebb volt hinni, mint most. Gondoljuk el az egész rettenetes körülményt, ami akkor volt, a Messiás-várást, amiben benne volt egész Izráel. A próféták már mondták, hogy jön, jön, és várják a hadvezért, a politikai nagyságot, a királyt, aki jön, hogy megszabadítsa népét.
Az akkori kor Jézust egy hitetonek gondolta. Amikor feltámadt odamennek Pilátushoz, hogy ez a hiteto még életében azt mondotta, hogy feltámad. Csináljunk valamit, nehogy igaz legyen. Nehéz volt akkor Jézusban hinni, mikor a fopapok, az írástudók, minden tanult ember azt mondta, hogy ez nem lehet a megígért Messiás. Ha az ember egy képet nagyon közelrol néz, csak színfoltokat lát. De mikor megvan a távlata, akkor látja és érti meg a képet. Nekünk megvan a távlatunk, látjuk, hogy minden beteljesedett. Már majdnem a végét látjuk. Sokkal többet látunk, mint azok, akik közelrol nézték. Minden ember egy volt abban, hogy ez csalás, ez nem igaz. A papok és írástudok csak tudnák.
Igénk így kezdi: “Abban az idoben”. Jézus életének az idején. Agrippa negyvenben hal meg, tehát Jézus egész idejét végigélte. Láthatta a Keresztelo János idejét is, de mindent csalásnak, orültségnek gondoltak.
Lássuk meg, mi az, ami Agrippát is Krisztus-gyilkossá tette. A hiúsága! Láttátok már, hogy micsoda rettenetes bun a hiúság? Az, ami szorongatja a szívedet. Ami versengésbe visz, ami másokat kritizál. Ez a gyilkos bun ott dobog az Agrippa szívében. Tetszett a népnek. Akkor már megvolt a keresztyének kis csoportja, akkor már hirdették az Igét, már állt a vérfürdo, már kimondták: el kell oket pusztítani, tévelygok. Iszonyú üldözés következett. Házaknál bújkáltak, ne tudja meg senki, nehogy rájuk törjenek a római katonák. Nehéz idok voltak, de csodálatos idok! A keresztyén-üldözések kora mindig a nagy gyozelmek kora. Ezt is végigcsinálta ez a Heródes Agrippa. Láthatta, hogyan halnak meg a keresztyének a hitükért. Olvassuk, hogy tetszett ez a népnek. Iszonyú hiúság, amikor azt akarom csinálni, ami másnak tetszik. A divat! Rettenetes, amikor divat lesz a káromkodás, az istentagadás! Külsoben is van divat. Azt mondja az Ige világosan az övéinek: “Ne szabjátok magatokat a világhoz!” (Róm 12,2). Sokszor olyan szomorúan nézek férfiakat is, mit csinálnak a hajukkal, és különféle furcsaságokat vesznek magukra, mert ez a divat. Olyan klassz ruhákat láttam, – mondta valaki, pedig már valóban csak rongyok lógtak az illetorol. De ez divat! Rettenetes dolog, hogy annyi elszabott ember járkál ezen a világon. Hogy jutott eszükbe, hogy ezt csinálják magukból?
Nem tudom, Heródes Agrippa hogyan szabta magát, de rájött arra, hogy a kegyetlenkedés tetszik az embereknek. Gondoljuk végig az életünket, mi mindent csináltunk hiúságból? Nagyon sok gyerek csak azért, hogy valami fenegyerek legyen belole. Nem tanul, csinálja az egyre furcsább dolgokat, mert akkor rólam beszélnek, akkor valaki vagyok. Nem gondol arra, hogy öli maga körül Isten gyermekeit. A Biblia egyszeruen így beszél a gyermekekrol: Ti apa és anyagyilkosok! Mennyi könny, mennyi sóhaj, mennyi szenvedés, – a gyerek miatt. Sok szülovel beszéltem, akinek a gyermeke tette tönkre az életét. Mert akkor az volt a divat, hogy a szüloket semmibe kell venni. Csak nem hallgatsz az anyádra?
Aztán jön a fiatalság, belekerül a szex-orületbe, az ivásba, dohányzásba, mert ugye nagy fiú vagyok. Aztán soha nem lesz gyermekük, mert fiatalkorukban tönkreteszik az életüket. A magukét, és a környezetükét.
Aztán jön a férfikor, amikor minden a pénz és a karrier, és másokon taposva megyek elore. Hadd lássák, hogy mire vittem. Mire vitted? Ne felejtsd el: “Minden rossznak gyökere a pénz szerelme.” (1Thess 6,10). Véres út a karrier, a meggazdagodás útja. Embereken kell keresztültaposni. Valakitol el kell venni azt, amivel nekem többem lesz. “A szegények elnyomása miatt legott felkelek,” – mondja a Zsoltár 12,6. verse. Lehet, hogy körülötted is már mindenkit elnyomtál, mert az számít, hogy megmutassam, hogy ki leszek.
Heródes Agrippa útja véres út. Látta, hogy tetszik a körülötte éloknek, amit csinál. Van aki csodál téged, hogy milyen ügyes vagy. Közben Isten-gyilkos úton jársz. Nemcsak a lelkedet ölöd, a körülötted éloket is, és Isten szolgáit is. Ha eggyel az O legkisebbjei közül megteszed, Ovele cselekedted. Gondolkozz! Nézd meg Heródes Agrippát, a nagy királyt, aki megölette Jakabot, a János testvérét. A három fo apostol Jakab, Péter, és János volt. Az emberben felvetodik a kérdés: hogyan engedheti ezt meg Isten egy ember hiúsága és kegyetlenkedése miatt? Ne felejtsd el, a mártírok a legboldogabb emberek. Sokan nem akartak elmenekülni a mártírhalál elol, mert tudták, hogy mit jelent. A mártírok énekelnek a vesztohelyen, és ragyognak a máglyán. Az árulók pedig nem tudnak aludni a puha ágyban. A hiú embereknek semmi örömük nincs az élvezeteikben.
Így mondja a Biblia: “Néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Obenne, hanem, hogy szenvedjetek is Oérette.” (Fil 1,29). Hallod? – az a kegyelem a Krisztusért adatott!
Nézzünk szembe a saját arcképünkkel. Heródes Agrippa, miért hajszolod az emberek tetszését, miért nagyzolsz, miért hazudsz, miért játszod meg magadat ilyennek, olyannak? Tudod hova visz ez az út? A Heródesek útjára! Istengyilkos testvérek, mi lesz ennek a vége?
Persze, Agrippa sem teheti azt, amit akar. Tervbe volt véve, hogy Pétert is kivégezteti. Tetszik a népnek, ujjonganak. Megtehetem, hogy kivégeztetem a nagy Pétert. Már a börtönben van, húsvét után kivégzik. Talán már mindenki tudja, hogy még egy Istenszolgája van a vesztohelyen. De minden csak addig mehet, ameddig Isten engedi. Péterrel más volt Isten célja. Pál is elmondja: szeretnék elköltözni, és a Krisztussal lenni, mert az sokkal jobb, de ti érettetek itt kell maradnom. És Péter maradt.
A Biblia sokszor testi dolgokat azért mond el, hogy lelki dolgokról beszéljen. Péternek a fogsága testi fogság volt, de a tied lelki fogság. Négy négyes csapat orízte ezt az egy embert. Két vitéz között volt megkötözve, bilincsek és láncok voltak rajta. Mégsem tudták megorízni.
Valaki azt mondta: vigyázzatok, nemcsak örzo angyalok vannak, hanem örzo ördögök is. Lehet, hogy veled is foglalkozik itt egy négyes csapat, azért nem tudsz figyelni, azért felejtesz el mindent azonnal. Péter ott van az éjszakában a börtönben, két vitéz között megláncolva, és hadd mondjam örömmel: Péter élete utolsó éjszakáján nyugodtan alszik. Lehet, hogy Heródes Agrippa nem tudott aludni. Próbáljunk a lelki dolgokra gondolni. Talán úgy alszol, hogy azt sem tudod, mi vár rád, mi lesz a következo lépés. Hányszor mondja az ember egy tragédia megtörténte után: jaj, ha tudtam volna!
Lehet, hogy nem a testi, hanem a lelki börtönödben alszol. Lehet, hogy a hiúság a börtönöd, az élvezet, a dicsoség. Pétert ebben az éjszakában egyszer csak körülveszi a világosság. Talán már veled is megtörtént, hogy világosság vett körül. Kezded látni: ez van velem, ezeket csináltam gyerekkoromtól kezdve? Így olvastam a Péter történetérol, hogy oldalt, valaki a szíve táján meglökte. Talán kaptál már olyan lökést, hogy azt mondtad: ez rólam szól, engem ébresztenek.
A szabadulás útját szeretném röviden elmondani: Péter egy parancsot kap. Nem azt, hogy feszegesd le a bilincseidet, ez így nem mehet tovább. A parancs egyszeru: “Kelj fel!” Ha te vagy az az ember, akit most szabadít meg az Úr, egy egyszeru parancs hangzik el. Döntsd el magadban, akármi lesz az, megteszem. Amint engedelmeskedünk, lehullanak a bilincsek. Hozzájuk sem érsz. Talál fogadtad, elhatároztad, sok mindent tettél már magaddal. Az egyszeru engedelmességre a bilincsek lehullanak. Ha itt, most, ma, engedsz az Úrnak, lehullanak a bilincseid.
Nemcsak egy parancs van itt, sorban jönnek a parancsok. Az engedelmesség folyamatos engedelmesség. Péter egymás után hallja: “Kelj föl hamar! És leestek a láncok kezeirol. És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedett.” Jön a második, a harmadik parancs, egymásután. Valakikkel beszélgettünk arról, mit jelent az Úr útján járni? Azt, hogy lépni, jobb-bal, jobb-bal, lépni, lépni, lépni. Péter lépésrol lépésre engedelmeskedett. Tette, amit mondtak neki. Mindig a következot.
Az angyal azt mondta: “Kövess engem! És kimenvén, követé ot, és nem tudta hogy valóság az, ami történik … Mikor pedig által mentek az elso orsön, és a második orsön”, – az elso engedelmesség és a második, az elso szabadulás és a második, akkor “eljutottak a vaskapuhoz.” Meg ne állj a vaskapu elott! Olyan sok emberrel átéltem, eljutott a vaskapuig, és onnan nem ment tovább. Azt mondják az emberek, hogy ott nincs kiút. Valaki azt mondta: vedd tudomásul, a természetétol senki nem tud megszabadulni. A vaskapun nem lehet átjutni.
Ismered a természetedet? Így mondta valaki: nem tudok kibújni a borömbol. A vaskapu magától megnyilt. Ha eljutsz oda, megnyilik. “Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én.” (Gal 2,20). Péter kint volt, és csak egy mondatot mond: “Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az O angyalát, és megszabadított engem!” Jó volna, ha így mennél haza innen: most tudom igazán, hogy az Úr megszabadított, és új életem van.
Aztán még egy pár mondat: “Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támadt a vitézek között, mi történt hát Péterrel.” Péter kint járt, és visszament a gyülekezetbe, ahol imádkoztak érte. Hadd adjam most tudtotokra, értetek is imádkozott a gyülekezet. Az itteni testvérek imádkoznak, de lehet, hogy otthon is imádkoznak. A gyülekezet imádkozik, és Isten cselekszik.
Péter visszament a gyülekezethez, és nyilván tovább hirdette nekik az Igét. Többször is látjuk, az apostolok amint kikerültek a börtönbol, már ott álltak a templomban. Már mondták, és hirdették. A végén azt mondja Igénk: “Az Istennek Igéje pedig növekedik és terjed.”
Mi történt hát Péterrel, és mi történt veled? Szeretném a 21-23 verseket elolvasni: “Egy kituzött napon pedig Heródes királyi ruhába felöltözve és székibe ülve, nyilvánosan szólt hozzájuk. A nép pedig felkiáltott: Isten szava ez, és nem emberé. És azonnal megverte ot az Úr angyala, azért, hogy nem az Istennek adta a dicsoséget, és a férgektol megemésztetve meghalt.” Heródes Agrippa pár nap múlva férgegtol megemésztve meghalt. Szeretném, ha látnád a két végállomást. A Biblia ezt mondja a halálról: “Az o férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik.” (Mk 9,44). Az a féreg, amelyik most rágott belül, a lelkiismereted, a buneid férge, tovább fog rágni egy örökkévalóságon keresztül.
A két út végét látod, – melyik az útad?
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy célod volt azzal, hogy idehoztál. Köszönjük, hogy volt hited hozzánk. Könyörülj, hogy nekünk is legyen hitünk Hozzád, hogy jól válasszunk ezen a napon. Hadd történjen meg egy teljes, komoly hátraarc az életünkben. Hadd induljunk el utadon, neved dicsoségére.
Ámen.