“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.
Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A ROSSZ ÉS JÓ EMBER (4/5)
Hol az apa?
“Pál, Jézus Krisztusnak apostola, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint, Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentol, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Hálát adok az Istennek, akinek szolgálok oseimtol fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád, könyörgésemben éjjel és nappal. Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be. Eszembe jutván a benned levo, képmutatás nélkül való hit, amely lakozott eloször a te nagyanyádban Loisban, és anyádban Eunikában, meg vagyok azonban gyozodve, hogy benned is.” 1Tim 1,1-5
Imádkozzunk!
Urunk, szeretnénk kérni, hogy szólj hozzánk! Ismered az életünket, családi életünket, a sok boldogtalanságot, ami nálunk van. Könyörülj rajtunk, beszélj velünk, hogy megértsünk, és hogy az életünk ezután más lehessen.
Ámen.
Egy levelet olvastunk. Pál apostol írta a szeretett fiának. Nem test szerinti gyermeke volt Pálnak Timótheus, hanem az o igehirdetése nyomán jutott hitre. Ez a kapcsolat sokszor mélyebb, mint a családi kapcsolat. Láthatjuk, hogy mekkora szeretet szól ebbol a pár mondatból. Timótheus Pálnak fia, tanítványa, szolgatársa. Az idos Pált ehhez a fiatalemberhez sok-sok kapcsolat fuzi.
Olyan érdekes volt nekem, ahogyan Pál írja: “Megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljek be.” Miért örült Pál a könnyhullatásnak? Mert a bunbánat könnyei voltak. Olyan valaki volt ez a fiataember, aki a buneit meg tudta siratni. Pál ennek örült, mert látta, hogy nem felszínes, nem könnyen veszi ami vele történik, benne van a szíve is a bunbánatban. Vajon olyan emberek vagyunk-e, akiket valóban szívünkben érint amivel megszomorítjuk Istent, és amivel vétkezünk emberek ellen?
Az egész levél a szeretet hangján kezdodik: “Az én szeretett fiamnak.” Aztán hálát ad Istennek, és érdekes dolgot mond: “Szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal.” Nyilván nem folyton mondta az imádságot. Egy másik helyen így mondja Pál: Mert én a szívemben hordozlak. Olyan ez, mint akinek gyermeke van, és mindig rágondol. Eszébe jut, foglalkozik vele, fontos neki.
Az Ige Timótheus családjáról beszél. Jó család. Az a rossz család, ahol az Úr nincs középen. Beszéltünk már róla, mennyi bunt örököltünk talán nagyszüleinktol, szüleinktol. Most egy családot látunk, ahol a hit az örökség. A nagymamában kezdodött a képmutatás nélkül való hit. Érezzük, hogy a mi hitünkben mennyi képmutatás van. Talán itt is figyelmet mutatsz, és a gondolatod egészen máshol jár. Valaki így mondta, hogy vigyázz, minden ember született színész! Megjátsza magát hívonek, a világban világinak. Ha a társaságban úgy tetszik akkor jópofa tud lenni. Sokféle szerepben játszunk. Sajnos, az egyik szerep a hívo szerep. Most egy pár napon keresztül a hívo szerepet játszottad, megpróbáltál idefigyelni, talán beszélgettél is emberekkel. De ha hazamégy, más lesz a szerep. Másképp beszélsz, itt még talán imádkoztál is, otthon eszedbe nem jut semmi ilyesmi. Az egy másik szerep! A barátaid között jön a következo szerep. Egy kicsit lássuk meg magunkról, hogy mennyi szerepet játszunk. Talán már fárasztó, hogy a negyedik napon is a hívo szerepét kell játszani. Nem könnyu azt megjátszani, ami a valóságban nincs. “Képmutatás nélkül való hit.” Milyen képet mutattál itt nekünk? A feleséged egy egészen más képet ismer rólad, és azok is, akikkel otthon együtt vagy.
Timótheusról azt mondja Pál, hogy hívo fiú. De a nagyanyja is az volt. Ez a hit, ami benned van, lakozott a nagyanyádban. Nagyon jó szó ez, hogy lakott. Az Ige azt mondja: “Nem tudjátok, minému lélek van bennetek.” (Lk 9,55). Folyton átjár rajtunk a haragnak a lelke. A testünk, az életünk lakás, és ez a kérdés, hogy ki, vagy mi lakik bennünk? A bun nem fogalom, nem is egy tárgy, hanem személy. Bennünk lehet, hogy nagyon régen lakik a gonosz indulat, tisztátalan gondolatok. Egy egész sötét világ lakik bennem. Megdöbbento, hogy a képmutató hit egy ideig el tudja tüntetni, hogy mi lakik bennem.
Pál azt írja errol a családról, hogy már a nagymamában ott lakott ez az igazi, oszinte, tettetés nélküli hit. Sokáig azért nem akartam megtérni, mert a képmutatástól undorodtam. Mit kegyeskednek itt mindig. Minek ezek a szent szavak?
Olyan sokan mondták már el, hogy az elso hatások a nagymamámon keresztül értek. Kicsi gyerek voltam, és figyeltem, és láttam, és megtanított egy pár szóra. Az iskolában, amikor megkérdezték a gyerekeket, kit szeretnek a legjobban, az egyik azt válaszolta: A nagymamámat. Azért, mert onnan kapott tiszta, szent hatásokat. Rajta látta a képmutatás nélkül való hitet, rajta keresztül tanult meg imádkozni. Gondolkozz most, a nagyanyádban mi lakott, mit figyelhettél meg. A gyerek ösztönösen ragaszkodik ahhoz az emberhez, akinél megérzi a hitet.
Timótheus nagyanyját Loisnak hívták. A neve görög, de Isten népébol valók voltak. Tole kapta az elso hatásokat. A gyermeknek mérhetetlen érzéke van mindenfelé, ami nem valódi. Ösztönösen vonzódik ahhoz, ami valódi. A kis Timótheus nyilván vonzódott a nagymamájához. Gondolkozz egy kicsit, hogy mi minden ért a nagyszüleiden keresztül?
Pál leírja, hogy ugyanez a lélek lakott a Timótheus anyjában, Eunikában. Nemcsak örökölték, hanem tanulták, hallották, a nagymama továbbadta a hitet. Végigfutott a családon. Gondoljunk arra az Igére: “Üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!” (ApCsel 16,31). A háznép lát minket leginkább, akikkel együtt élünk. Látja a hangulatunkat, haragunkat, és az egész lényünket. Ha igazán elfogadod Jézust, a házadnépe is megváltozik. Hatással leszel a családodra, mert együtt éltek. Mindennap látják a lényedet, a viselkedésedet.
Ebben az anyában ugyanaz a képmutatás nélkül való hit lakozott, ami a nagymamában. A kicsi Timótheus ugyanazt láthatta a családtagjain keresztül. Ha elvitték a nagyszülokhöz, ott is ugyanolyan lélek volt, mint otthon. Ott is énekeltek, imádkoztak, szeretet, öröm, békesség volt.
Valaki azt kérdezte, hogy mit tehetek a gyerekeim érdekében? Azt feleltem, a gyereknek ugyanúgy, mint a kis növénynek, napsütésre van szüksége. Ha nálatok szeretet van, a gyerek napfényben fog fejlodni. Ha állandóan viharok vannak, villámlások, dörgések, feszültség, veszekedés, ezzel árthatsz a gyerekeidnek. Aki ilyen családban nott fel, az tudja, milyen nehéz volt. Ott áll a gyerek a marakodó szülok között, mindkettot szereti, és nem tudja, melyikhez tartozzon. Rettenetes, ha egy gyereknek a szüloi házban ilyeneket kell átélnie. Nagyon nagy dolog a hívo család, az Istent szereto szülok, nagyszülok. Akinek ilyen volt, adjon hálát Istennek érte, mert nem is tudja, mit nyert ezen keresztül. Akinek nem ilyen volt, gondolhat arra, hogy Isten ilyenné tehet.
Látjuk ezt a hívo családot, akikben ott lakott a hit, és Pál meg volt gyozodve, hogy Timótheusban is ugyanaz a lélek volt. Itt tudni lehetett, hogy ebben a családban Isten Lelke lakik. Az örömnek, a szeretetnek a békességnek lelke. Akik hozzájuk mentek, azok mind megkóstolhatták. Biztosan mondogatták, hogy jó hozzátok jönni, olyan jó légkör van. Mindenki megérzi, aki csak belép.
Emlékszem egy családlátogatásomra még tanár koromból. Az ajtó elott hallottam, amint veszekedtek. Amikor beléptem, elkezdtek fuvolázni. Drágám! – mondta a férj. Istenem! – hát ez most mi? Képmutatás! Ez persze rajtuk nem segít. Azokon sem, akik odamennek. Ezt mindenki megérzi. Nézzünk szembe a saját családunkkal. Gondoljunk arra is, hogy ha nekem lesz családom, abban mi lesz majd? Igaza lesz a gyerekeidnek, ha téged okolnak majd azért, ami nálatok van.
Így írja az Ige: “Eszembe jutván a képmutatás nélkül való hit, amely lakozott eloször a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában, meg vagyok azonban gyozodve, hogy benned is.” Nagyon megdöbbento ez, hogy a gyerekben is. Sok családban átéltem, hogy a gyerek volt az elso, aki hitre jutott. Sok szülo mondta már el, hogy a gyermekemen keresztül hallottam eloször az Úrról. A vasárnapi iskolából hozott haza valamit, ami nekünk egészen új volt. A gyerek fogott kézen, és vezetett az istentiszteletre. A legkisebb, és a legrosszabb gyerek voltam a családban, és az egész család rajtam keresztül ismerte meg az Urat. Megismertem Jézust és egy olyan fordulatot láttak, hogy aztán ok is vágyódtak. Gondolj most a családodra, akár mint családfo, akár mint gyerek, mi minden múlik azon, hogy milyen lesz az életed.
Nagyon megdöbbentem, amikor elolvastam ezt az igerészt, a nagymamát, az anyát, a gyermeket. Hol az apa?! Arról semmi szó nincs?! Nem tudom, most nem ez a kérdés fordul-e feléd, – hol az apa?! Ebben a családban az apa pogány ember volt, nem Izráel népébol való. Nyilván más lakott benne, nem a képmutatás nélküli hit. Szeretném a testvérek figyelmét felhívni arra, hogy hol vannak a férfiak?! Figyeljük meg, szinte csupa no jár az istentiszteletekre, bibliaórákra. Vigyük haza ezt a komoly kérdést, hogy hol vannak a férfiak, akik felelosek volnának a családért. Hova lettek a családfok?! Rettenetes dolog, ha a családfo más, mint azok, akik a családban az Urat szeretik. Ha a családfovel van a legtöbb gond. Ha a családfo hazajön részegen, mit mond akkor az anya? Ha a családfonek dührohamai vannak, mi lesz akkor a családdal? Mit csináltál már eddig a családoddal? Talán lesz egy más kapcsolatod, és a gyerek sírva kérdezi, hogy hol van édesapa?! Miért vagyunk mi egyedül?! Hány asszony mondta már el, hogy nem tudok a gyereknek mit felelni, mikor az apját keresi rajtam.
Ebbol a jó családból hol van az apa? Ádám, hol vagy? Hangzik a kérdés mindnyájatok felé: Hol az apa, hol a fiatal a családban, hol a gyerek? A Biblia a 1János levelében mindenfajta embernek ír. “Írok néktek atyák.” Az atyák általában a nagyapák. A vének, a legidosebbek. Milyen borzalmas, ha az atyából egy torzkép lesz. Nem tud semmiben dönteni, csak legyintenek rá. A legnagyobb tisztelete kellene, hogy legyen. A Biblia szerint az osz haj tiszteletet érdemel. Rettenetes, ha az atya ilyen életet él a gyermekei elott. Nézz most szembe a kérdéssel, hogy nálunk, otthon mi vagyok? Igazán fo? Ádámra azt mondta valaki, hogy a teremtés nagyon mélyre bukott koronája. Nem vagy-e a teremtés nagyon mélyre lebukott koronája? Mert akkor az egész családi életnek te vagy az oka! Te okozod a békétlenséget, a szeretetlenséget. Te okozod a szomorúságot a feleségednek, gyerekeidnek. A kérdés felhangzik a férfiaknak, hogy milyen teremtés koronája, milyen példakép vagy magad körül?! Isten a férfivel keresi a kapcsolatot. Egy férfihéten azt kellett mondanom: Ádám volt a felelotlen felelos. O volt az egész családért a felelos, de mérhetetlen felelotlen volt. Nem vagy-e a felelotlen felelos, akivel a családnak csak gondjai vannak? Talán a kocsmába kell utánad menni. Csak gondokat okozol a családnak. Fejétol büdösödik a hal, szokták mondani. A fejétol rossz a család. A családfo az igazi bunös, mert nincs igazi kapcsolata az Úrral. Nem tud vezetni. Tegnap beszéltünk már a vezetésrol, hogy honnan tudom, mi a jó, és mi a rossz? Rettenetes, ha egy családfot nem tud Isten vezetni. Ha torzképévé válik a családnak. Gondoljunk a Bibliában az atyákra, hogy milyen csodálatos tiszteletben éltek. Ábrahám elmondja családjának, hogy elmegyek, de Isten veletek marad. Ábrahám nem volt nevetség tárgya a családjában. Aztán látjuk Jákóbot, amint megáldja gyermekeit. Milyen megdöbbento, o áldja meg a Fáraót, a királyt. O Isten elott nagyobb ember, mint a király. Mert Isten szolgája. Milyen komoly szerepe van ennek az idos embernek a családban.
Gondolj arra, ki volt a nagyapád, hogy néztetek rá. Hány gyerek mondta el, hogy soha nem mentem volna kocsmába, ha nem kellett volna a nagyapám után menni. Vajon beloled milyen atya, milyen nagyapa lesz? A Vénnek tiszteletet kelto embernek kell lennie. Neki kellene döntenie a családban is, a gyülekezetben is.
Az 1János levelében így olvassuk: “Írok néktek gyermekek, mert a ti buneitek megbocsáttatak az O nevéért. Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettol fogva van. (1Jn 2,12-13a). Az atyáknak ismerni kellene Istent, Jézust. Közeli kapcsolatban kellene vele lenni, el kellene mondani a problémákat. Ez az atyák dolga.
“Írok néktek ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt.” (1Jn 2,13b). Nem beszéltem arról, milyenek az ifjak Isten gyermekei között. A legszebb kor, amikor valaki már eros, és győzelmes a bun fölött. Gyozelmes élet fiatal korban. Szeretnék még egyet mondani: Tiszta élet! Hogyan orizheti meg az ifjú az o útját tisztán? Tiszta szerelem, tiszta házasság. Tiszta élet, boldog élet! Hová tévedtél már fiatalon? Miben jársz? Gyozelmes vagy az indulataid, és a buneid fölött? Eros vagy az Úrban, vagy ide-oda dobálnak a szenvedélyeid? Olyan szép dolog az Isten szerinti ifjúság.
A Biblia két fiatal hadvezérrol ír, Abisairól és Joábról. Együtt mennek a harcba. Van-e neked olyan testvéred, akivel együtt tudsz menni az Úr harcaiba? Elmondja Joáb Abisainak: Ha téged megtámadnak én is ott leszek. De ha ellenem jönnek, légy nékem segítségül. Mi segítségére leszünk egymásnak. Van Krisztusban barátod, testvéred? Fiatalok, bátrak, boldogok, erosek, tiszták. Fiataloknak szeretném mondani, hogy most vigyázz, most rontod el az egész életedet. Annyit küszködnek fiatalok a társkérdéssel. Isten rendelt neked segítotársat, hozzád illot, akivel tisztán, szeretetben tudsz élni. Aki elég lesz neked, nem kell mellette más. Ha Isten adja a társad, azzal megelégedhetsz.
A gyerekeknek ezt írja János: “A ti buneitek megbocsáttattak az O nevéért.” A gyerekben is ott van már a bun, amelyik gyötri, és akkor megismerheti, hogy az a Jézus, Akit értünk feszítettek keresztre, bocsánatot ad. Vajon milyen családod volt, és milyen családod lesz? Nagyon sok minden ezen múlik most. Higgyél képmutatás nélkül való hittel, és akkor üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe. Most minden ezen múlik, rá mered-e bízni az életedet?
Az Úr annyiféleképpen hívott. Mondj neki teljes, tökéletes igent. Olyan jó olvasni a filippii börtönornél, mikor megtért: “Egész háznépével egybe örvendezett, hogy hitt az Istennek.” (ApCsel 16,34). Örömteli, boldog, szabad élet.
Jó család, rossz család. Milyenben éltél eddig, és milyenben szeretnél élni ezután?!
Imádkozzunk!
Urunk, a szívünk legmélyebb vágya mindig ez volt, olyan családban élni, akiket szerethetek, és akik engem szeretnek. Olyan családban, akiknek elmondhatok mindent, mert megértenek. Uram, könyörülj rajtunk. Kérünk, adj nekünk szívszerinti teljes megtérést, hogy megváltozzon nálunk minden. Hadd legyen következménye a családra, a falura, a gyülekezetre nézve. Áldj meg így, nagy nevedért.
Ámen.