“… én az Úrtól vettem …” 1 Korinthus 11,23

Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 2000. január
2007. augusztusában ki lett egészítve a 67 – 130 fejezetekkel, amelyek csak interneten olvashatók, nyomtatásban nem jelentek meg.



Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 
MAGSZTALJÁTOK AZ URAT (5/5)

Áldás – átok


“Adjanak hálát az Úrnak az Ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért. És magasztalják fel Ôt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék Ôt a vének ülésében! Folyóvizeket tett pusztává, és vízforrásokat szárazzá; Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. Pusztaságot tett álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. És mezőket vetettek be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. És megáldotta őket és igen megszaporodtak, és barmaikat sem kevesbítette meg.” Zsolt 107,31-38

“De felemelte a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. Aki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!” Zsolt 107,41-43


Uram, ezt az egész hetet a szereteted adta nekünk. Köszönjük, hogy itt lehettünk, és mindent megtettél, hogy a tiszta szót meghalljuk, hogy megmozduljunk Feléd. Kérünk, könyörülj rajtunk még ezen a napon. Áldunk, hogy még mindig megtehetjük a döntő lépést. Dicsérünk irgalmadért, mert azért vársz, hogy könyörüljél. Áldd meg így az egész napunkat.
Ámen.

Az első felszólítás, amit mond ma az Úr: “Adjanak hálát.” Olyan sokszor elmondom az utolsó napon, hogy a tíz bélpoklos közül egy maradt meg, aki visszament hálát adni. Az utolsó napunk mindig a visszamenés és hálaadás. Érdekes, hogy ma ez az első mondat: “Adjanak hálát az Úrnak az Ô kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!” Eddig mindig az utolsó mondat volt.

Tegnap valaki azt kérdezte: nem értem, mit jelent ez a szó: kegyelem? A kegyelem a meg nem érdemelt szeretet. Amikor Isten jó hozzám, szeret engem, holott tudom, hogy gonosz voltam. Ezzel találkozhattunk ezen a héten. Azért adjunk hálát, mert Istennek csodadolgai vannak. Istennek legegyszerubb cselekvése csoda. Mert egy másik világból jött, ahol sokkal nagyobb erő, öröm, szeretet van. És nekünk az csoda.

A hívő életem elején mondta valaki: gondolj arra, egy állatnak, egy kutyának minden csoda, amit teszünk. Ha felgyújtjuk a villanyt akkor azt gondolja: mit tud ez az ember. Egy magasabbrendu lénynek minden cselekvése csoda. Ha van nálunk magasabbrendu lény, akkor az ő cselekvései számunkra mindig csoda. És látjátok, van! Isten csoda cselekvő Isten és ezért mondja az Ige: “Adjanak hálát az emberek fiai iránt való csodadolgaiért.”

Azután elmond itt olyan dolgokat, amiket nehéznek találunk. Pusztává tesz folyóvizeket. Vízforrásokat szárazzá. Gyümölcstermő földet meddővé. Vajon miért? Miért vannak a nehezek az életünkben? Miért megy annyi minden tönkre a kezünkön, körülöttünk, a családban? Így mondja az Ige: “A rajta lakó népek gonoszsága miatt.” Ami rossz, ami szárazság, ami meddő, mind a bun miatt van. Emlékszem, az Ószövetségben mondja az Ige: Fiak voltak, és nem engedelmeskedtek. Úgy éltek és úgy cselekedtek, mint akik nem fiak. Gonoszságot cselekedtek. Isten jóságára gonoszsággal felel az ember. Ha visszanézünk nem úgy viselkedtünk, mint fiak. A fiak dolga az engedelmesség. Az ember gonoszsága az engedetlenség. Az önfejusége, a maga akarata. Ezért van a szárazság, ezért van a meddőség, a pusztaság. Talán a családban, talán lelkileg a faludban. Úgy érzed, hogy minden száraz, talán még a templomban is szárazság van, nincs élet, a gonoszság miatt.

Ha miértek vannak a szívünkben, Istennek mindig megvan a felelete. Minden az ő gonoszságuk miatt volt. Milyen megdöbbentő volt, amikor Illés idejében Isten három évig nem adott esőt. Minden kiszáradt. Az emberek egy kis zöld fuért járnak, és nincs. Mert a nép elfordult Istentől. Ezért volt minden. De megértettük, hogy Isten szeretete adja a nehézségeket is. Kegyelemből vannak a nehézségek, a szenvedések, a bajok. Kegyelemből Isten figyelmeztet, nem hagy a vesztünkbe menni. Lehet sok nehézség van az életedben. Adj érte hálát. Annyit jelent: van még hite hozzád, és szeretne megállítani. Ha már nincsen, akkor nem szól többet.

Isten mindig idejében adta a szárazságot, ami felébresztette az embereket. Emlékszünk, amikor Illés a Kármelen feláll, és megkérdezi világosan élesen: “Meddig sántikáltok még kétfelé?” (1Kir 18,21). Lehet hogy süket vagy már teljesen, de ez a mondat talán megállít. Jársz a templomba, – persze, mindig ott vagyok. De ahogy élsz, az egészen más. Nagyon sok helyen azért nem akarnak az emberek templomba menni, mert megbotránkoztak azokon, akik odajártak. Egy feleség állandóan mondta férjének: térj már meg! Miért? – hogy olyan legyek, mint te? Nem akarok olyan lenni. Talán a körülötted élő emberek is azt mondják: kétfelé sántikálsz. Hívőnek mondod magad, de a gyakorlati életed mindenre rácáfol. Ezért lett puszta Izráel akkor. Illés világosan elmondta: Isten népe kétfelé sántikál. Most neked mondja nagyon személyesen.

A kérdés: meddig akarod még ezt folytatni? Az ember Isten felé kérdezi, amikor a pusztaság, a nehézség van, hogy Uram, meddig? Meddig lesz még ilyen az életünk? Meddig nem tudunk még szeretetben élni? Meddig lesz még beteg a gyerek? Istenem – meddig? Isten visszakérdez, – és te meddig? Minden ezen múlik. Nézz most szembe vele, hogy a nehézség, a pusztaság, kegyelemből van. Isten megállító kegyelméből, hogy ne tudd keresztüllépni a nehézségeket.

Aztán egyszer csak a 35-36. versnél minden megváltozik. “Pusztaságot tett álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.” Mi történt itt? Mert ugye tudjuk, hogy a bunnek átka van. Világosan elmondja az Ószövetség. Lehet hogy nálad is minden az engedetlenségért van, hogy nem hallgatsz Isten szavára.

De most mi történt itt, hogy egyszer csak áldásról beszél? “Mezőket vetettek be és szőlőket plántáltak, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. És megáldotta őket és igen megszaporodtak, és barmaikat sem kevesbítette meg.” Hogyan változik az átok áldássá? És hol változik az átok áldássá? Egyszer nagyon megdöbbentett engem ez az Ige: “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” (Lk 19,9). Zákeusnak mondja Jézus, akinek nagyon átkozott élete volt. Egyszer csak áldottá lett. Istenem, lett, de hogy lett? Egy szó ismétlődik folyton: “tette”. Folyóvizeket tett pusztává, Pusztaságokat tett álló tavakká. Hát miért tette? Azt mondtuk, a rosszat, a nehézségeket kegyelemből tette a meg nem érdemelt szeretet. Megérdemelnénk, hogy egyáltalán ne törődjön velünk. Hogy hagyjon mennünk a magunk útján. De ezt tette. Annyiszor tele vagy a miérttel, Ô tette, szeretetből tette. Aztán jön a másik, azt is Ô tette. A pusztát álóvízzé, források vannak, gyümölcs terem, vetnek, lakó-városokat építenek.

Ezzel kezdtük az első alkalommal, hogy lakó-városokat kerestek. Itt azt mondja, hogy lakó-városokat építenek. Egszer csak volt otthon. A Biblia így mondja: “A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse.” (Zsolt 83,4). Van fészked, ahol lehajthatod a fejedet? Ahol jól érzed magad, ahol boldog vagy? Isten azt akarja, hogy legyen lakó-városa a lelkednek, és a testednek. Ezt mind Ô tette. Itt volt a nagy fordulat, amit az ember nem ért, hogy miért. A végén egy pár mondatban elmondja: “Látják az igazak”, látod-e, hogy ezt az Úr tette? “Aki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!” Eszedbe veszed ezeket? Meggondolod-e? Látod-e, hogy minden ember életének van egy fordulópontja, ahol az átokból áldás lesz? Hiszem, hogy Isten azért hozott benneteket ide, hogy ez legyen a fordulópont. Neki az a terve, hogy mindent ami átok, ami rossz, ami nehéz, áldássá változtasson. De ez a változás belül kezdődik.

Van ebben az egész világban egyetlenegy hatalmas nagy váltó, ahol át lehet jutni a széles útról a keskenyre, az átkozott életből az áldottba. Most ehhez a váltóhoz értél. A kérdés, hogy engedted-e átváltani az életedet? Akkor a folytatás ez volna: “Aki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!”

Vajon ezen a héten láttad-e, amit Isten mutatott, eszedbe vetted-e, és gondolkodtál-e rajta? Olyan jó ez a három szó, aminek meg kellett volna történnie annak az életében, aki bölcs: “Eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!” Az Úrnak kegyelmessége egyetlen személy: Jézus. Istennek egyetlen válasza van minden nehézre, minden bajra, minden problémára. Több válasza nincs. Ha lett volna más megoldás, Isten nem adta volna kínos halálra Egyszülött Fiát. Ha lehetne leszokni, elhatározni, elmenni innen úgy, hogy eldöntöttem, ha tudnánk akarattal, erős elhatározással mássá lenni, szabadulni, átjutni egyik útról a másikra, átokból az áldásra, ha lehetett volna, akkor Isten nem adta volna oda az Egyetlenegyét a rettenetes véres kereszthalálra. Ha lehetett volna!

Lehet hogy legyintesz, – már megint csak Jézus? Megint csak Jézus. Ô a váltó, ahogy valamelyik napon mondtuk, – a Megváltó, aki átvált egyik útról a másikra. Azt mondja az Ige, hogy “Járuljunk bizodalommal a kegyelem királyi székéhez.” (Zsid 4,16). A kereszt elébe. Téged az Isten ma át akar váltani. Amikor az úrvacsorához mégy, gondolj arra, hogy itt vagyok a váltónál. Most kaphatok kegyelmet. A kereszt beszél! A vér beszél arról, hogy van bunbocsánat. Hogy minden eddigit eltöröl. Ezt beszéli a vér. Jobbat beszél, mint az Ábel vére. Ábe vére bosszúért kiált. Jézus vére kegyelemért.

Nem lehet olyan bunöd, olyan megrögzött keménységed, amit ne tudna eltörölni. Jézus kereszten kihullott drága vére megtisztít minden buntől. Kérdezem, hiszed ezt? Úgy tudsz-e majd odamenni, hogy megtisztít, itt, most, minden buntől. Az úrvacsora tapinthatóan és tapasztalhatóan elmondja ezt. Az Isten egy héten keresztül az Igéről beszélt, ma az úrvacsoráról beszél. A kenyér az élet. “Én vagyok az életnek kenyere.” (Jn 6,48). Jézus erőt, életet akar adni a kenyér jegyében. A jövőről a kenyér beszél. Ô akar élni benned. Ismerjük az Igét: “Élek többé nem én, él bennem a Krisztus.” (Gal 2,20). Befogadod-e Ôt a kenyér jegyében?

Illés történetében olvashatjuk, amikor egy pogácsát ad neki az Úr: Ment ennek az ételnek az erejével. Vajon elmégy-e ennek az ételnek az erejével? Istennek az erejével. Új életet ad neked. Nem kell többé erőlködni, nem kell megpróbálni másnak lenni, van benned egy új élet. Amikor arról volt szó, hogy kövess engem! – adott neked Valakit, aki benned lakik és aki mindent el tud végezni benned, amit soha nem tudtál. Képessé leszel arra, hogy Ôt kövesd.

Az úrvacsorára készülve kérdezem: eszedbe vetted ezt, meggondoltad ezt? Gondold meg: szükségem van arra, hogy tökéletes és teljes bocsánatot kapjak? Szükségem van arra, hogy ne hordozzam tovább a régi engedetlen, önfeju életemet? Úgy igyad, hogy ezzel elmondod Istennek: akarom. Töröld el Uram. Kérdezem, szükséged van erőre, hogy tudjál egészen másképp élni? Szükséged van rá? “Egyetek ebből mindnyájan!” Isten kínálja neked a múltra a bocsánatot, a jövőre az erőt. Akarod-e? Megszabadít minden erőlködéstől, minden hiábavaló igyekezettől. Egyszeruen életet ad, szeretetet, örömöt, békességet. Jézust adja, az egyetlen ajándékát. Nagyon kérlek, ne legyints most belül, ne mond azt, hogy ezt tudtam.

Azt mondja az Ige: vedd eszedbe, gondolkodjál, fogadd el. Ez a mai nap dolga. Jézus mindent megtett, hogy ez lehetséges legyen. Mózes könyvéből még egy mondat: amikor Mózes a halála előtti beszédeiben elmondja: Lásd, előtökbe adtam most az életet és a halált. A jót és a gonoszt. Válassz! Testvér, a választást neked kell megtenni. Ma újra, vagy először.

Még egy kérést mond Mózesen keresztül az Úr: Válaszd azért a jót! Válaszd az áldást! A mai napon minden rajtad múlik. Jó volna, ha nem volna egy sem közülünk, aki nem Ôt választja.

Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy egész héten elénk adtad a két utat. Köszönjük, hogy napról-napra láthattuk a mérhetetlen szeretetedet, és hogy mindent megtettél, amikor Jézust értünk adtad. Nagyon kérünk Uram, könyörülj rajtunk, adj ma nekünk értelmes szívet, amelyik az áldást választja, a Tőled megáldott életet.
Ámen.

Biatorbágy, 1991. január 14-18.