“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN FIAM, ERŐSÖDJ (5/6)
Helyesen hasogat
“Ha megtagadjuk ő is megtagad minket. Ha hitetlenkedünk ő hű marad, ő magát meg nem tagadhatja. Ezekre emlékeztess, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul a hallgatók romlására. Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” 2Tim 2,12b-15
Azt szeretnéd Uram, és arra hívtál el, az életünk tükörképed legyen. És tudod, hogy csak akkor leszünk igazán boldogok, ha azzá lehetünk. Kérünk könyörülj rajtunk, hogy csillagaid lehessünk, hogy mindenkor lássuk a Napot. Kérlek segíts fényedet tovább sugározni egy tőled elfordult világban. Add meg nekünk ezt a szolgálatot nevedért, dicsőségedre.
Ámen.
Ezen a héten két dolgot mondott az Úr. Hétfő este ezt mondta, hogy kérvén kérjelek titeket az Úr színe előtt, a másik, hogy becsületesen megálljak. Annyira megdöbbentett, hogy mind a kettő benne van a ma reggeli Igében.
Az első mondat ma így szól: “Ha megtagadjuk Ô is megtagad minket.” Nagyon éles ez a mondat. Van ilyen lehetőség, hogy az Úr megtagad minket? Hisz azt mondja az Ige: “Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs 49,15). Van ilyen, hogy Isten a véren megváltott drága gyermekeit megtagadja? Az egyetlen dolog amiért kénytelen megtagadni, ha mi is megtagadjuk Ôt.
Nem tudom megértettétek-e valaha, milyen óriási dolog az emberi szabadság, hogy az Isten ezt soha nem lépi át. Ha azt mondom, hogy nem, akkor nincs lehetősége, hogy segítsen rajtam. Az Isten döntési szabadságot adott az embernek, olyan szabadságot, amit Ô sem léphet át. Tehát ha azt mondom, nem, akkor Ô is kénytelen bezárkózni. Az egyetlen amire azt mondja, hogy kénytelen, mert nem vállalom a Vele való kapcsolatot. Nem tudom valaha megrázott-e ez a mondat: Ímé az ajtó előtt állok, és zörgetek. Jézus zörget, és várja, hogy ajtót nyissak. Ô hajlandó évekig várni, ha én nemet mondtam.
Csak egy példával szeretném megvilágítani. A nyáron nagyon rossz állapotban volt nálunk egy asszony. Hétközben testileg is rosszul lett. Mindent megcsináltam vele, hogy jobban legyen. Egyszer csak rám néz könnyes szemmel és azt mondja: érdekes, a testi állapotom hogy érdekel téged. A belső állapotom, hogy lelkileg hogy vagyok nem érdekel, pedig tulajdonképpen ez az oka mindennek. Azt válaszoltam: arra hogy a lelkeddel foglalkozzam, ahhoz engedély kell tőled, nem avatkozhatom a dolgodba, ha arra jogot nem adsz. Hozzám kell jönnöd és engedélyt adnod arra, hogy beleavatkozzam a dolgaidba. Megadta az engedélyt. Az, hogy a testi állapotával foglalkozzam az a kötelességem, de hogy belépjek a lelkiállapotába, ahhoz neki kell ajtót nyitni. Jézus soha nem törte be az ajtót senkire, soha senkire nem kényszeríti rá magát, ha azt mondom nem, akkor nem. Ördögi dolog belenyúlni valakinek a belső életébe anélkül, hogy az illető jogot adna rá. Emlékszem egy öngyilkos leányra, aki elmondta, hogy a pszichológus kérdezgette őt, de mindenre azt mondta: nem mondom meg. Az öngyilkosság okát kereste volna. Azt mondta, most eljöttem ide és elmondok mindent, nem kell keresni. Akkor sajnáltam meg a pszichológusokat, szegények egy olyan ajtón dörömbölnek, ami belülről van bezárva.
Szeretnélek kérni, hogy ne tagadd meg Ôt, mint Atyát, adj neki engedélyt arra, hogy az életed minden részletében szabad legyen. Ne félj, hogy jaj mit csinál, talán fájni fog. Aki téged úgy szeretett, ahogy ma reggel olvastad, hogy gazdag lévén szegénnyé lett éretted, hogy te is meggazdagodj, – nem fog olyat tenni, ami neked rossz.
Biztos sokan olvastátok Stuart Jakab könyvéből azt a példát, amit elmond egy igehirdetésében. Egy édesapa egyetemre járatja egyetlen fiát, nagy embert akar belőle csinálni, minden pénzét rákölti, csak azért dolgozik, hogy mindene meglegyen a fiúnak. Azt mondja egyszer a feleségének: úgy érzem nemsokára meghalok, még egyszer látni szeretném a fiamat. Hosszú úton keresztül megy kocsin, az van benne, rövidesen meglátom a fiamat. A hegyről jön lefelé három diák, az édesapa megismeri a fiát, leszáll a kocsiról, elébemegy, nyakába borul. A fiú eltolja magától az apját és a többiekhez fordulva ezt mondja: nem ismerem ezt az embert kicsoda, ez vagy részeg, vagy bolond. Az édesapán átfut, az egyetemista fiatalember szégyelli az apát, a bugris parasztot. Megfordul, visszamegy a kocsihoz, – hazamegy – és meghal. Mindenki, aki Jézust nem vállalja, ugyanezt csinálja! Ha te nem vállalod Jézust az emberek előtt, a hitetlen, az Ôt semmibevevő világ előtt, ha szégyelled Ôt, becsukhatod az ajtót és azt mondhatod: nem tartozom Hozzá. Hát nem tud mást tenni az apa mint megfordulni, hazamenni fájó, vérző szívvel. Ezen a határon nem léphet át.
A következő mondat: “Ha hitetlenkedünk Ô hű marad, Ô magát meg nem tagadhatja.” Ez nem megtagadás, csak hitetlenség. Ô hű marad. Ha Ô mondott valamit és te hitetlenkedsz, óriási nagy bűn a hitetlenség, gyökér bűn, a Szentlélek is ha eljön megítéli a világot bűn tekintetében, hogy nem hittek én bennem. És mégis, ha hitetlenkedsz Ô hű marad, ezzel nem mondtál nemet a szavára, ígéretére. Elhívását meg nem tagadja, Ô hű marad! Jó volna ha mélyen belevésődne a szívedbe: hű az Isten! Ez az a kőszikla, amin állunk. Ô tartja magát a szavához, amíg meg nem tagadod azt a jogot, hogy Ô cselekedhessen veled. Amíg te nemet nem mondasz, Ô a végsőkig hű marad. “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13,8). Ugyanaz a szeretete, mint mikor elhívott, te változtál meg nem Ô.
Szeretem azt a példázatot, mikor az Úr Jézus elmondja, hogy aki az Ô szavára épít, az hasonlatos ahhoz, aki a kősziklára építette a házát. Ha az életed rá mered építeni az Ô szavára, akkor cselekszel hit által. Ha otthon is mersz építeni rá, felfordulhat minden, de amit a kősziklára építettél az megmarad. Szolgálatunknak az az erőssége, hogy a kősziklára épült, és ezért megmarad. Vajon életedben mennyi épült az Ô szavára? Mi volt az amit mondott, és megtette? Az a halálon át, az örök életen át meg fog állni. Mennyire építettél szavára, a hűségére hit által? Kicsit vizsgáld meg az életedet, nem fövenyre épült-e? Lehet hogy hallod az Igét, fellelkesedsz, de megtenni nem mered. Ez a hitetlenkedés lehet hogy 10-20 éve tart. Elhatározod, hogy másképp lesz minden és megint nem teszed meg. Ô hű marad – hallod, mert Ô magát meg nem tagadhatja.
Az Ô szava áll, és ha mától kezdve ráépítesz testvér, ha a szava alapján mersz cselekedni, a leglehetetlenebb helyzetekben fújhatnak a szelek, áll a szikla mindörökké. Olyan jó volna annak az embernek a mondatát megtanulni, aki a fiát vitte Jézushoz: “Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek.” (Mk 9,24). Tudom hogy ott van szíved mélyén a hitetlenség, és szorítja a szívedet, mint Dávidét is amikor azt mondta: Egyszer csak a Saul kezétől kell elesnem. Ne félj, Ô hű marad!
“Ezekre emlékeztesd”. Emlékeztetni szeretnélek arra, hogy hányszor tapasztaltad meg az Ô segítségét. Emlékeztetni szeretnélek arra az egész útra, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened. Testvér kezdj életet hitben, és akkor megtapasztalod az Isten áldását. “Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt. Nem tudom érzed-e ebben a szeretet szavát, – kérvén kérd őket, nem parancs, nem erőszak, az Isten kér. Az kér akinek joga volna parancsolni, joga volna ütni. Ô kérvén kér. Ahogy Pál is mondotta: most pedig könnyhullatással is kérlek titeket. Itt senki nem parancsol, senki nem erőszakos, az Úr színe előtt, ahol együtt vagyunk, kér tőled az Isten.
“Kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak a hallgatók romlására.” Olyan sokat jelentett nekem az utóbbi időben a salamoni ítéletben a két asszony, ahogy mondja az Ige, hogy “és ekképpen versengtek a király előtt.” (1Kir 3,22). Sokszor mi is ott versengünk a király előtt, és húzogatjuk a gyereket ide-oda. Egy asszony idejárt közénk, a férje a nyelveken szólókhoz. Mikor erről volt szó, azt mondtam, én elengedem, menjen oda. A lelki anya inkább elengedi, mint széttépje. Legyen a másiké. Ha igazán az Úré kikerül onnan, de ne tépjük szét. Tudsz-e ilyen lenni, inkább elengedem a kezét, csak ne versengjünk az Úr előtt, a király előtt. Ne vitatkozz, ne mond hangosabban, amikor a másik nem hiszi el, hallgass el, engedd el. Az anya nem tépi szét a gyermeket. Tudja hogy rossz helye lesz, talán tönkre is fogják tenni. Mert a pásztornak a bárány a szívügye, nem az igaza, nem az a lényeg, hogy kinél van az igazság, nem az, hogy én győztem. A pásztor a nyájra gondol, arra a bárányra, arra az emberre, arra a lélekre, amelyik most egy hasadtságba került. Ha nem tudsz dönteni, akkor majd jusson eszedbe a Salamon ítélete, és az igazi anya szíve.
Az igazi munkás kedvez a nyájnak, szereti, félti, érte tesz mindent, sohasem önmagáért, a saját dicsőségéért, saját igazáért. Feleslegesen ne vitatkozz, ha elmondtad amit el tudsz mondani, akkor hallgass el. Van egy pont, amikor nem kell tovább mondani. Vagy elvégzi abban az emberben az Úr, vagy hadd menjen. A magad körében, ha majd otthon lesznek ilyen esetek, azzal tartozol, hogy elmondd az igazságot, de azzal nem, hogy vitatkozz a hallgatók romlására. Ha elmondtad azt, ami az üzenet, akkor bízzad az Úrra. A döntés ott is az Úré, és az Úr nem erőszakos. Te se légy az, ne beszélj lukat a másik ember hasába. Ha tovább vitatkozol, nem a nyáj fontos neked, hanem már az igazad. Amikor már bizonyítani akarok, elragadtatom magam, túlozok, színezek, akkor már belekerül az óemberi hév.
A tévtanításokkal kapcsolatban is becsületesen megállj! Csak azt mondd amit tudsz, semmi többet, csak azt mondd ami bizonyított, ami igaz, ami nem sokadik szájból fakad. Vigyázz, ne hazudj! Becsületesen megállj! A túlzásnak soha nincs ereje, mert nem igaz. Csak ami igaz az végzi el a maga dolgát. Nem kell festeni, erősíteni, beleadni azt ami saját. Megint csak hadd húzzam alá, hogy mindent az Úr színe előtt. Majd ha velük beszélsz gondolj arra, hogy az Úr színe előtt beszélsz, csak tisztán, csak igazán.
“Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall!” Mit jelent ez? A hitre nézve állj meg becsületesen. Nehogy azt kelljen mondania az Úrnak: “a hitre nézve nem becsületesek.” (2Tim 3,8). Annyit jelent: megértette, de nem cselekedte. Megértette, elhatározta, de nem volt becsületes. Utána vádolja az Istent. Ha te becsületesen meg akarsz állni, akkor amit az Isten mondd tedd meg. Becstelen dolog másképp élni, mint ahogy az Úr megvilágosította előtted. Becstelen dolog azt mondani: nem értem, nem tudom. Nem becsületes dolog a hitre nézve. Vagy értem és megteszem, vagy megmondom hogy nem értem, és akkor nem teszem. De hogy értem, és mégis úgy csinálom mint eddig, ez a kettősség. Itt azt mondom, hogy igen, otthon pedig megint nem. Arra nézve amit megértettél legyél őszinte. Mondd meg őszintén: nem akarom. Mert az, hogy nem tudom, ez nem igaz, tudod, csak nem akarod, érted, csak nem akarod. Miért nem vagyunk becsületesek az Istennel szemben? Miért nem mondod meg, hogy régen értem, csak ezt a fajta életet én nem akarom. Ezek a hitre nézve nem becsületes emberek.
Az emberekkel szemben is légy becsületes, mondd meg szemébe, – addig senkinek míg neki meg nem mondtad. Vagy merd mondani neki, vagy ne merd mondani senkinek. A hátmögött való beszéd nem becsületes dolog. Ne keress kapcsolatot nem becsületes emberekkel. Olyan munkás legyél, aki minden este becsületesen megáll, és világosan szembenéz azzal amit azon a napon tett. Legyen bátorságod megmondani az Úr színe előtt, hogy Uram vétkeztem, Uram hibáztam ebben a dologban. Milyen jó volna, ha mondanád azt amit Illés is mondott: él az Úr, aki előtt állok. Előtte állsz minden dolgoddal, minden szavaddal? Egész életeddel előtte állsz? Mert akkor lesz bátorságod a másik embernek szemébe megmondani valamit. Sokszor megráz engem, hogy volt bátorsága ennek az Illésnek odaállni az uralkodó elé. Mert él az Úr, azért merte ő megmondani. Mert Néki adatott minden hatalom mennyen és földön, Akháb előtt is.
Becsületesen megállj az Úr színe előtt, mint olyan munkás, aki szégyent nem vall. Testvér munkások hete ez, munkás vagy? Olyan munkás vagy aki szégyent nem vall? Vagy mindig szégyent vallasz, mindig van amiért szégyelni kell magad? Mindig van valami, aminek bukás a vége? Hadd mondjam meg az okát: nem kősziklára épült a házad, nemcsak hitben, hanem cselekedetben. Aki csak hiszi, aki csak hallja, de nem cselekszi, az nem becsületes, az nem becsületes Istenre nézve, emberekre nézve, és szégyent fog vallani.
“Mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” Az Isten beszéde nagy tömb, amit át kell vágni és amihez adta az Úr az értelmednek a baltáját, hogy helyesen hasogass. Vajon megtaníthatott-e téged az Úr, hogy helyesen hasogass? Egy kislány nem tudta jól kifejezni magát és mindig azt mondta: nem jól mondom, de tessék jól érteni. Az Isten jól mondja, csak alkalmazni kell, fel kell hasítani, és erre Isten adott értelmet. Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből. Az eszünk megromlott ész, de megtisztítva használható értelem. Tudd azt, hogy mikor kell hasítani vezetésszerüen, értelmesen. Isten szolgája nem értelmetlen ember. Egyszer így olvastam; a Biblia olyan mint egy szakácskönyv, csak meg kell főzni a receptjeit. Mit használ, ha egy életen keresztül olvasod a receptjeit, de nem főzöl? Azt mondja, hogy végy, és te nem veszel. Keverj, és te nem keversz. Sózz, és te nem sózol. A beteg embernek más recept van, mint az egészségesnek. Csecsemőnek ne főzz töltöttkáposztát. Bár megtaníthatna az Úr, hogy helyesen hasogass, a Szentlélek által a megelevenített értelemmel tudd meg, mikor mit kell mondanod, melyik része az Igének tartozik erre az emberre. Vajon kezedbe adhatja-e az Úr úgy az Igét, hogy majd fogod tudni alakítani akkor, amikor kell, és ahogy kell.
Olyan szolgája leszel-e az Úrnak, aki kiadja az eledelt a maga idején? Rövidesen visszamentek arra a helyre, ahová az Úr őrállónak állított. Hadd kérjelek az Isten színe előtt, hogy legyél becsületes munkás. Tanuld meg az Úrtól, hogy kell helyesen hasogatnod az igazságnak beszédét.
Imádkozzunk!
Köszönöm Szentlélek Isten, hogy hét elején kérve kértél engem. Köszönöm, hogy nekem mondtad ezt a két Igét, amelyik fölötte áll az egész hetemnek, az egész életemnek. Köszönöm hogy minden este meg kell állnom Előtted becsületesen, – nem túloztam, kellett ezt mondanom, nem volt sok? Kérünk Uram taníts meg arra, hogy helyesen hasogassuk az igazságnak beszédét. Segíts, hogy csak az egyetlen szempár számítson, hogy ne keressük embereknek tetszését. Úr Jézus akinek azt mondtad, hogy én fiam, akinek azt mondtad, hogy harcos, akinek azt mondtad, hogy munkás, áldj meg minket és segíts, hogy állhassunk az őrhelyünkön elsodratlanul. Neved dicsőségére.
Ámen.