“Szolgáljatok az Úrnak örömmel” Zsolt 100,2
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1997. május
Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ESZTER KIRÁLYNŐ (6/6)
A győzelem
“És tovább szólott Eszter a király előtt, és leborult annak lábaihoz, és sírt és könyörgött, hogy semmisítse meg az agági Hámán gonoszságát és tervét, amelyet kigondolt a zsidók ellen. És a király kinyújtá Eszterre az arany pálcát, és Eszter felkelt és megállt a király előtt. És monda: Ha a királynak tetszik és kegyet találtam Ôelőtte, és ha helyes a dolog a király előtt, és én kedves vagyok szemei előtt: írassék meg, hogy vonassanak vissza az agági Hámánnak, Hammedáta fiának tervéről szóló levelek, amelyeket írt, hogy elveszessék a zsidókat, akik a király minden tartományában vannak. Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?
Monda pedig Ahasvérus király Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: Ímé Hámán házát Eszternek adtam, és őt felakasztották a fára azért, mert a zsidókra bocsátotta kezét. Ti pedig írjatok a zsidóknak, amint tetszik néktek a király nevében, és pecsételjétek meg a király gyűrűjével, mert az írás, amely a király nevében van írva, és a királynak gyűrűjével van megpecsételve, vissza nem vonható.
Hívattattak azért a király írnokai azonnal a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírták úgy, amiként Márdokeus parancsolta a zsidóknak, és a fejedelmeknek, és kormányzóknak, és a tartományok fejeinek Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba, minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írások és az ő nyelvök szerint. És megírta Ahasvérus király nevében, és megpecsételte a király gyűrűjével. És külde leveleket lovas futárok által, akik lovagolnak a királyi ménes gyors paripáin, Hogy megengedte a király a zsidóknak, akik bármely városban vannak, hogy egybegyűljenek és keljenek fel életökért, és hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék minden népnek és tartománynak seregét, amely őket nyomorgatja, kicsinyeket és nőket, és hogy javaikat elragadják.
A zsidóknak világosság támadt, öröm, vigasság és tisztesség. És minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és rendelete eljutott, öröme és vigalma lett a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg őket.” Eszter 8,3-11. 16-17
Hálát adunk Uram, hogy jöhettünk Hozzád ezen az egész héten. Áldunk, hogy közelebb vontál magadhoz, és kérünk, hogy napról-napra vonjál közelebb. Kérlek segíts, hogy valóban egyetlen célja legyen az életünknek, e földön élő Tested, amelyen keresztül cselekedhetsz. Kérlek áldd meg most számunkra az Igét, hogy szólhass még hozzánk most ezen a reggelen, nevedért.
Ámen.
Azt olvastuk az Igében, hogy tovább szólt Eszter a király előtt. Azt hiszem, ez a nagy bajunk, hogy nem szólunk tovább. Elkezdjük az Úrral való beszédet, és az ember, a test, a saját gondolatom nem engedi, hogy tovább szóljunk. Nagyon sokszor hagytam abba dolgokat, amiket nem kellett volna, imádságot, szolgálatot. Meg kell tanulni tovább szólni. Sokszor keltem fel az imádságból, mielőtt meg lett volna a győzelem.
Tovább szólt Eszter és teljesebben leborult, sírt és könyörgött. Ez már sokkal több annál, hogy megáll a belső udvar küszöbén. Komolyabb imaéletet jelent, mint hogy megáll és látja a kinyújtott arany pálcát. Annyira komoly volt, hogy Eszter leborult, sírt és könyörgött. Nem tudom tudunk-e mi sírni és könyörögni azokért a kérésekért amikkel az Úr elé megyünk? Jézusról írja a Zsidók 5,7. verse: “Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.” Vajon olyan komoly-e az én kérésem, hogy sírok, leborulok és könyörgök?
Eszter tovább szólt, de még teljesebben, mint addig. Dehát miért, hiszen megkapta amit kért, Hámánt felakasztották. Nem tudom értjük-e, hogy abban a helyzetben vagyunk, hogy a kereszt, amit Jézusnak állítottak, az ördög vereségét jelentette. Ahova Márdokeust akarták akasztani, oda Hámán került. Az a kereszt, amit úgy nézünk, hogy Jézus halála, az a Sátán halála. Jézus a kereszten fejére taposott a Sátánnak, és Ô a győztes a halálon át. Az Ige így mondja: Jézus Krisztus megsemmisítette az ördögöt. Nekünk tudni kell, hogy ez megtörtént. Ha a keresztre nézel úgy nézd, hogy az a Sátán veresége. Jézus megsemmisítette a halált, és azt, akinek hatalma volt a halál felett. A kereszt az ördögnek végső veresége.
Biztos hallottátok azt a történetet, hogy valaki annak akart szolgálni, aki a legerősebb. Előbb egy királlyal járt együtt, aztán az ördöggel, mert azt gondolta, az a legerősebb. Aztán egyszer észrevette, hogy az ördög ha kereszthez érnek, mindig egy nagy kerülőt tett. – Ördög te félsz a kereszttől? Hát nem te vagy a legerősebb? Igen, az ördög fél a kereszttől, mert az az ő vereségének a jele. A fára, amit felállítottak Márdokeusnak, Hámánt akasztották fel. Dehát akkor mit akar még Eszter, miért sírt és könyörgött tovább? Azért, mert amit Hámán kiadott rendeletet, még érvényben volt, még nyomorgatták a zsidókat. Még az a győzelem ami megtörtént, nem hirdettetett ki. Még nem ért el az ország minden helyére. 1900 évvel ezelőtt megtörtént a győzelem, de még nem ért el minden emberhez és ezért kellett sírni és könyörögni Eszternek. És itt van az, ami megint csak a dolgunk. A király kinyújtotta a kegyelmet, az arany pálcát Eszter felett, és megállt a király előtt, és újra elmondhatta kérését.
Isten rád néz kegyelmesen, megint nyitva van a kegyelem ajtaja. Eszter azt kéri, hogy a gyakorlatban hirdettessen a váltság. Kell hogy hirdettessen a megtörtént váltság. Ki kell hirdetni 127 tartományban Indiától Szerecsenországig. A bennszülöttektől a nyugati országokig hirdettetni kell, és ezért kell Eszter királynénak imádkoznia és könyörögnie, és közbenjárnia a király előtt. Olyan jó volt nekem ez az egy mondat: “Hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?”
Hadd kérdezzem, – Eszter királyné, tudod nézni? Vagy csak az a fontos, hogy a dolgod rendben van, megkaptad bűneid bocsánatát, és tudod nézni a világ vesztét? Hogy-hogy nem mondod mindig mindenütt? Hogy-hogy tudod nézni? Látod a rajongóknak egyetlen dolguk: boldog vagyok, nekem jó és neked is lehet ilyen jó.
Eszter királynénak nem ez volt a fontos, megszabadultam, boldog kapcsolatom van a Királlyal, szeret engem, és szeretem Ôt, – hanem a testvéreiért is könyörgött, és azoknak szabadságáért. Ha valóban társa vagy, ha ugyanaz a Lélek van benned, hogy tudod nézni a szomszédaidat, azoknak a mérhetetlen boldogtalanságát, ennek az elveszett világnak a rettenetes szenvedéseit hogyan tudod nézni? És a te népedét? Testvér nincs szemed és szíved arra, hogy lásd, száz sebből vérzik Isten népe? Jó volna ha bennünk maradna “Az igazi tanítvány” c. könyvből a mondat: ha én hinném, hogy van örökélet, hogy van üdvösség, akkor mindig azt mondanám, csak erről beszélnék, minden pénzemet erre költeném. Te hiszed, és tudod nézni? Jó volna ha mélyen beleíródna szívünkbe ez a mondat: “hogyan tudnám nézni?”
“Monda pedig Ahasvérus király Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: “Ímé Hámán házát Eszternek adtam, és őt felakasztották a fára azért, mert a zsidókra bocsátotta kezét. Ti pedig írjatok a zsidóknak…a király nevében, pecsételjétek meg a király gyűrűjével…és hívattatának a király irnokai, és megírták, amint Márdokeus parancsolta a zsidóknak és a fejedelmeknek és kormányzóknak és tartományok fejeinek, Indiától Szerecsenországig százhuszonhét tartományba, minden nemzetségnek az ő nyelvén.” Az Istennek ez az evangéliuma hirdettetni fog minden nép között annak írása és nyelve szerint. A Biblia le van fordítva, neked az a dolgod, hogy elkezd azok nyelvén hirdetni, akik körülötted vannak és élnek. Világiaknak világi nyelven, falusiaknak falusi nyelven, egyszerűeknek egyszerű nyelven, műveltnek művelt nyelven, minden módon, minden nyelven.
Most ez a könyörgése a királynénak, hogy hirdettessék, hogy megtudják, hogy megszabaduljanak, “mert hogyan nézhetném?” Ez a mi kérésünk az Úr felé? – mert akkor odaadja a Király az Ô gyűrűjét és pecsétjét. Nagyon éles emlékem, Szilveszter estére utaztam valahova, akkor volt elöször a kezemben Watchman Nee könyve: “Ülni, állni, járni.” Olvastam és eljutottam ahhoz a mondathoz: Vajon rád bízhatja-e az Úr az alírását és pecsétjét, mert különben lelki szélhámos vagy. És ott becsuktam a könyvet, hogy belepusztulok, hogy Uram rám bízhatod a pecséted és aláírásod, – hát mondhatom a nevedben, van erre megbízatásom?
Kérdezted-e valaha az Urat, hogy Uram, ahogy odaadtad a Márdokeus és Eszter kezébe, az enyémbe, ebbe a piszkos kézbe ide tudod adni? Ezzel a szívdobogtató kérdéssel mentem a szolgálatba, – Uram add meg ezt nekem. S így olvastam az Igét: “És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amitmegkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amitmegoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” (Mt 16,19). A lélegzetem elállt, mert olyan módon kérdeztem, hogy most minden ezen dől el.
Testvér, odaadhatja-e neked az Isten országa kulcsait? Nem szoktál-e olyanokat aláírni és lepecsételni, amiket Ô nem fog aláírni? Megmaradsz-e a szentségben és alázatban, hogy csak akkor teszel valamit, amikor Ô akarja? Nem lesz-e belőled lelki szélhámos, aki olyanokat csinál, amire nem kapott felhatalmazást? Kérdezd meg – Uram mire adtál nekem felhatalmazást? Se többet, se kevesebbet nem akarok tenni. Megbízhat-e benned annyira, mint Eszter királynéban? Mondhatja-e neked: írj amit akarsz, küldjed el a tartományokba és pecsételd le az én pecsétemmel.
Nem tudom érzitek-e, olyan megbízás ez, amire meg kell remegni a szívednek, és amit csak Ô adhat. Megírták a rendeletet és olyan személyes ez most számunkra, ahogy az Ige mondja: “Megírá Ahasvérus király nevében és megpecsételé a király gyűrűjével és külde leveleket lovas futárok által, akik lovagolnak a királyi ménes gyors paripáin.” Mi lehetünk a lovas futárok most, akik mennek a tartományokba és városokba, ahová az Úr küldött az Ô rendeletével.
Tulajdonképpen Isten szolgáinak semmi más dolguk nincs, mint hogy a kereszt győzelmét hirdessék, és ezért menjenek gyors paripákon. Lehet hogy autó, vagy vonat lesz, de az Isten akaratából, az Ô küldetésében oda, ahová Ô küld ki, városba, faluba, mint aki tudja, mi a dolga, hogy mindenképpen hirdetni kell a teljes szabadulást! Az elvégezett váltságnak hirdetett váltságnak kell lennie! A kereszt győzelme elvégeztetett, de könyörögni kell sírva és leborulva, hogy hirdettessék minden helyen, minden népnek, nálatok is. Milyen jó volna, ha úgy mennél ma haza, mint aki Isten küldetésében megy, mint akinek kezében a király lepecsételt levele, hogy tudom mit hirdessek.
Amit még mond az Ige egészen megdöbbentő: “Megengedte a király a zsidóknak, akik bármely városban vannak, hogy egybegyűljenek, és keljenek fel életökért.” Neked hirdetned kell, a Király megengedte, hogy eggyek lehessünk, és hogy egybe gyűljünk. Mintha összefoglalná az Ige amit hallottunk, hogy lehet összegyűlni, szabad szólni mindenkinek, hogy imádkozhatunk úgy, ahogyan az Úr rendelte, ahogy az első keresztyének összejöttek. Megvan az engedély a Királytól, és olyan jó hallani, hogy mi az amit hirdetni kell, hogy egybegyűljenek. A másik, hogy “keljenek fel életökért és hogy kipusztítsák, megöljék, megsemmisítsék minden népnek és tartománynak seregét, amely őket nyomorgatja.”
A nyomorgatók az ördög, és az ő seregei. A döntő győzelem megtörtént a Golgotán, most hirdetheted: keljünk fel együtt és támadjunk. Most nem arról van szó, hogy éppenhogy éldegéljünk, hanem keljünk fel, és támadjuk az ördögnek azokat a seregeit, amik széthúzást csinálnak. Az ördögnek azokat az aljas, megfontolt terveit, amiket azért szőtt, hogy tönkre tegye Isten népét. Azokat szabad pusztítani, a kicsiket és nagyokat is. Olyan jó volt nekem is egy párat megöldökölnöm magamban, ami csak gondolatnak látszott. Van rá hatalmam, hogy belül a szívemben pusztítsam az ellenséget. Isten nem azt akarja, hogy éldegéljünk, hanem hogy fejlődőképes népe legyünk. Győzhetünk a bűn, a halál felett, az ördög felett, mert Hámán felakasztatott! A döntő győzelem megtörtént a kereszten és akik vele voltak kapcsolatban, a halál fiai. Pontosan az a három szó van, amit az Isten népével akar tenni Hámán, hogy “megöljék, kipusztítsák, és megsemmisítsék”. Ugyanaz történik velük is.
Nekem az a dolgom, hogy biztassam testvéreimet, hogy egybegyűljünk, megtámadhassuk az ellenséget, mert erre nekünk a Királytól engedélyünk van. Egyszer megkérdezték, kitől van engedélyed? A Királytól, az Úrtól. Kinek a nevében teszed? Az Úr Jézus nevében! Nem kell más engedély, és ez az engedély a kezünkben van.
Végül azt mondja az Ige: “A zsidóknak világosság támadt, öröm, vigasság és tisztesség.” Milyen jó volna úgy hazamenni, hogy nálatok is világosság, öröm és tisztesség támadna minden tartományban és minden városban, ahová a Király szava eljutott. Rajtad múlik testvér, hogy eljut-e a Király szava abba a városba, ahol élsz. Ez az amiért könyörögni és cselekedni kell! Azt mondja az Ige: “És minden tartományban és minden városban ahová a király szava eljutott öröme és vigalma lett a zsidóknak, lakoma és ünnep és sokan a föld népei közül zsidókká lettek, mert a zsidóktól való félelem szállotta meg őket.”
Nem tudom érted-e, micsoda ígéret ez? Az Isten nemcsak azt akarja, hogy Isten népe feléledjen, ütőképessé legyen, összegyűljenek és elinduljanak a harcba, hanem, hogy sokan legyenek hívővé ott ahol élsz. Örömüzenet ez a számunkra.
Ez az örömüzenet most a számodra, ezt lehet tovább vinni a lovas futároknak, akik lovagolnak a királyi ménes paripáin, királyi futárként, királyi üzenettel. Jézusért járunk követségben, mintha Isten kérne általunk.
Érted-e most már világosan egyszerűen Eszter királynő, hogy mi a dolgod?!
Imádkozzunk!
Uram hadd dicsőítselek, hogy örömhírvivő lehetek ebben a világban. Hadd dicsőítselek, hogy nekem is újra mondtad, menni kell ameddig csak lehet megbízásodban, a Te küldetésedben. Áldj meg minket, hogy tudjunk leborulni, sírni és könyörögni mindig újra, hogy terjedhessen és eljuthasson a szavad minden helyre. Kérlek Uram, hogy minden szolgád kezében ott lehessen a királyi pecsét, hogy szavainkat a Szentlélek pecsételhesse meg. Segíts, hogy hadd tudjunk úgy elindulni, hogy tudjuk a küldetésünket, – egybegyűjteni a népedet, és hirdetni üzenetedet. Lásd meg azokat a helyeket, ahová megyünk. Kérlek hogy Szentlelked hadd járjon előttünk, hogy ahová megyünk, végezhessük a munkát amit reánk bíztál, és taníts meg ezért az egy célért élni ezen a földön.
Ámen.
Hajdúszoboszló, 1978. augusztus 20-26