“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
NŐI HIVATÁSOK (5/5)
Isten szolgája Mária
“A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szuzhöz, aki a Dávid házából való József nevu férfiúnak volt eljegyezve. A szuznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbent az ő beszédén és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szentlélek száll te reád és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elment ő tőle az angyal.” Lk 1,26-35.
“És megáldá őket Simeon, és monda Máriának az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” Lk 2,34-35.
Szeretnénk hálát adni Urunk közöttünk megszólaló Igédért. Kérünk szólíts néven minket. Annyi nevünk volt már, kérünk, adj mindnyájunknak új nevet
Ámen.
A nőnek különféle elhívásáról, és szolgálatáról beszéltünk ezen a héten. Most a legkomolyabbat, Isten szolgáját szeretnénk látni. Olyan nőről beszélünk most, aki leány is volt, és asszony is. Mikor elkezdi az Úrnak való szolgálatot, Józsefnek a menyasszonya. Amikor most erről a történetről beszélünk, Isten a lelkedről szeretne beszélni. A belső életedben pontosan megtörténik mindez, ami Mária életében végbement.
Sok embernek problémája a szeplőtelen fogantatás, hogyan lehet ez? Akivel megtörtént, az tudja. Azt mondja az Ige: “Örülj kegyelembe fogadott! Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.” Ez az, ami veled is megtörténhet, örülhetsz, mert kegyelmébe fogadott az Isten. Mária azt kérdezi: “Mi módon lesz ez?…És felelvén az angyal monda néki: A Szentlélek száll te reád.” Tudjuk mennyi gúnyos mondatot hallunk a világban ezzel kapcsolatban. Az új élet valóban a Szentlélektől fogantatott benned. Ahogy Mária méhében hordozta, mi is ugyanúgy a szívünkben hordozhatjuk Jézust. Nyilván éreztétek; Isten Szentlelke itt van, velem, hozzám, rólam beszél. Ha valamit megértettél az Igéből, a Szentlélek árnyékozott be. Az volt fölötted! Teremtéskor az első napon Isten Lelke lebegett a vizek felett. Bárkiben bármi történt azért van, mert Isten Lelke lebegett felette. Ha csak egy szót értek is meg az Igéből, akkor is.
“Örülj kegyelembe fogadott, áldott vagy te az asszonyok között.” Olyan nagy ajándék, hogy áldott lehetsz. Benned új élet keletkezik, és szentnek hívatik, nem én vagyok, Valaki bennem. “A Szentlélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának.” Az új élet ami benned fogantatott szent. Azt mondja az Ige: “Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” Hogyan lehet ez? Csak az Istentől, úgy, hogy az Úr van veled. Így szeretném mondani: az Úr van benned, hordozod, ahogy Mária hordozta Jézust.
Aki befogadta, mind Őt hordozza. Milyen öröm az anyának, amikor megmozdul benne az új élet. Új gondolatok, új vágyak ezek. Csodálatos, ha az ember ezt megérti. Hordozni kell, és meg kell születnie. Pál apostol mondja Galata 4,19-ben: “Gyermekeim! Akiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek a Krisztus.” Mint az anyaméhben ahogy a gyermek kifejlődik. Először csak egy mag van benned. A lelki életben minden úgy történik, ahogyan a testi életben. Születés nélkül nincs újélet. Így van a magvetésnél is. Nem várhatod, hogy búza teremjen egy földön, ha nem vetetted el. A testi élet is így kezdődik, és ugyanerre a formára történik a lelki élet. Az Ige magva belehullik szívedbe, És elkezdődik az élet. A magzatnak, ami benned volt, mikor anyává lettél, ki kellett formálódnia.
Krisztus formálódik benned, ha hordozod ott belül. Nem könnyü dolog ez. Máriának sem volt könnyü. Mennyi szégyen származott ebből. Lehet téged is kinevetnek, hogy megbolondultál. Lukács első részében csupa öröm van, de aztán eljön Simeon, és világosan elmondja: “A te lelkedet is általhatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” Tehát az örömmel vele jár a szenvedés is.
A helyzeted most a Máriáé. Ott van benned az új élet, hordozod, egyre jobban láthatóvá lesz, meg fog születni. Kiábrázolódik, kiformálódik benned a Krisztus. Amikor Mária végig hallgatta az angyalt, megkérdezte, mimódon lesz ez? Először ő is a testit értette. De aztán azt mondja: Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint. Látod Mária hogy odaadja magát? Az Úr mondott neki valamit, és erre ő azt válaszolta: itt vagyok Uram. Ahogy Ézsaiás is mondta: “Ímhol vagyok én, küldj el engemet!” (Ézsaiás 6,8.) Mondod-e most az Úrnak: ímhol a te szolgáló leányod, most már csak Neked akarok szolgálni. Szolgáltam az ördögnek, a bunnek, a szenvedélynek, most szeretnék csak Neked szolgálni.
Egy másik helyen így beszél az Ige Máriáról: rátekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára. Vajon megalázhatott-e az Úr? Kicsivé lettél-e? Lehet már rád tekinteni? Mondhatod már: ímhol az Úrnak szolgáló leánya, és a másik, hogy legyen nékem a te beszéded szerint. Összes tervem, elképzelésem áthúzva. Te mondd meg mi legyen velem, a gyerekkel, a lakással. Ez a legkomolyabb kérdés, eljutottam-e oda, hogy kimondjam: itt vagyok Uram, nincs kikötésem, legyen a beszéded szerint. Egyszer az embernek rá kell csodálkozni, hogy Istennél semmi nem lehetetlen. Engem is nagyon messziről hozott vissza az Úr. Egy hiú, önmagát imádó beképzelt emberből lettem Isten gyermeke. Pál apostol is így mondta: “De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszúturését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne az örök életre.” (1 Tim 1,16.) Istennek semmi sem lehetetlen. Tudsz-e most így nézni önmagadra, az egész régi természetedre? Senki nem mondhatja: belőlem nem tud Isten semmit csinálni.
Édesanyám azt mondta: nem tudom elképzelni, amit az Ige mond, hogy mindnyájan olyanok leszünk, mint Ő. Azt kérdeztem tőle: ha van egy rossz bőröd, és van egy jó cipész mester, lesz abból cipő? Ha jó a mester akkor igen. Azt mondtam: tedd oda a te rosszbőr életedet a Mester kezébe és hidd el, hogy lesz. Amit az Úr elkezdett, bevégzi. Ki fog benned ábrázolódni a Krisztus, akár elképzeled, akár nem. Merd elhinni, hogy az Úr meg tudja veled tenni a legnagyobb csodát.
Persze a szorongattatás között nagyon sötét van, a szívedet általhatja az éles tőr. A formálás dolga nem egyszeru, különösen ha kemény és ellenálló az anyag. Sok-sok eszköz kell ahhoz, hogy benned az Úr kiformálhassa Krisztust.
Nézzük végig Mária életét. Nem volt könnyu dolog elsőszülött gyermekét jászolba fektetni. Nyilván már akkor is áthatotta szívét az éles tőr. 12 éves korában elveszítik Jézust. Ha már egyszer benned élt és ismered az Urral való közösséget, nincs rosszabb mint elveszíteni Jézust. Nincs bennem az igazi öröm, boldogság. Emlékezzünk vissza a válaszra, amit Mária a 12 éves gyermektől kap: Nem tudod, hogy nékem az én Atyám dolgaiban, – eredeti szöveg szerint – az én Atyám házában kell lennem? Az éles válasz is tőr! Kevés közöm van hozzád, az a dolgom, hogy Atyám házában legyek. Mária hazamegy, de szívében ott forog az éles tőr. Voltál már úgy, hogy egyre eszedbejutott, és egyre jobban szúrt? Gondoljunk arra, hogy Mária gyermekei, Jézus testvérei nem akarnak hinni Jézusban. Kánában elhangzik felé Jézus kemény szava: Mi közöm nekem tehozzád? Mária annyira egy akart lenni gyermekével, miért ez a kemény válasz? Csak tanácsot akar adni, és Jézus egyre inkább eltávolodik tőle, nincs beleszólása dolgaiba, nő a távolság közöttük. Aztán elmegy Jézus és elkezd tanítani, és annyi nehezet hall róla, meg akarják ölni, kövezni. Azt hiszem minden hír amit Mária Jézusról hallott, éles tőr volt számára.
Nem könnyu dolog Máriának lenni. Mégis a legcsodálatosabb dolog, de a legnehezebb is. És a legvalóságosabban ott van, amikor Jézus elindul a kereszt útján, amikor meghallja, hogy elfogták, és ott áll a kereszt alatt és végig kell néznie szenvedését annak, akit a legjobban szeret. Egyszer valaki úgy ábrázolta a keresztet, hogy a szögek a kereszt másik oldalán Isten szívét járták át. Az a festő valamit megértett a keresztből, hogy amit Jézussal tettek, azt az Istennel tették. Nem volt könnyu Máriának ott állni, és végignézni mindent. Nem mondhatta, hogy nem akarom, nem bírom látni.
Ha igazán Jézust hordozod, átéled majd a keresztet, és meglátod, hogy ami ott történt érted, az valóságos szenvedés, és nem egy szép mese, amit mindig újra elmondanak. De látjátok, az Úr Jézus, ott is gondol az anyjára, ott is tapasztalhatja szeretetét: “Asszony, imhol a te fiad!” Jánosnak azt mondja: “Imhol a te anyád!”
Aztán ott van Mária a felházban, amikor imádkoznak, ott van a tanítványokkal, amikor a Szentlélek kitöltetik, és átéli, mi lett a következménye Jézus szenvedésének. Átéli a győzelmet is. Vajon így leszel-e te is, egészen odaadod-e magad az Úrnak, és mondod-e: Uram mindarra nézve amit szenvednem kell, – imhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a te akaratod szerint. Jó volna, ha kiábrázolódna benned a Krisztus. Jézus nem rejtette el arcát a köpdösés elől sem. Jó volna Vele együtt járni, hogy igazán áldássá lehess.
Mária soha nem akart középpont lenni. Soha nem mondta: mennyit szenvedtem. Semmi én-szagú mondat nem hagyja el száját. Amikor a legkellemetlenebb mondatokat mondja neki Jézus, nem sértődik meg. Akkor sem sértődik meg, mikor Jézus azt mondja: aki az én beszédemet hallgatja, az az én fitestvérem, nőtestvérem, és anyám. Milyen bántásokat kap attól, akit a legjobban szeret. Tudod, hogy a formáltatásodban az is benne van, hogy bántanak, sértenek? Mária nem sértődik meg, ott a kereszt alatt sok minden kiformálódott már benne.
Vágyad-e, hogy minden formáltatáson keresztül kiábrázolódhassék benned a Krisztus? A világ nem téged keres, Krisztust szeretnék látni. Úgy örülök, amikor a görögök azt mondják a tanítványoknak: látni akarjuk Krisztust. Akarsz-e Mária lenni, hordozni, és megszülni Jézust? Hogy benned is kiformálódjon, benned is megszülessen, és benned is láthatóvá legyen. A szülés mindig fájdalommal jár. Tudod ki szenved? Az óembered. Ha Jézus növekedik benned, neked alább kell szállanod. Vállalod-e, akarsz-e Mária lenni? Milyen jó volna ha engednéd, hogy kiformálódjék benned Krisztus. Ha nem tudod kimondani: ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem akaratod szerint, feleslegesen töltötted itt az időt. Ha kimondod, meghallhatod: áldott vagy az asszonyok között.
Egy kislány édesanyját látogatni járt be egy kórházba. A mellette levő ágyon aki feküdt azt mondta az édesanyának: úgy várom, hogy a maga kislánya bejöjjön. Nézem az ajtót, nem a szeretteimet várom, a kislányt. Mikor bejön olyan mintha besütne a nap. Áldott kislány volt, mert már kiformálódott benne a Krisztus. Vajon téged kísérni fog-e a ragyogás? A középkori szenteknek pléhkoszorút rajzoltak a fejük köré. Mikor hitrejutottam megértettem, azt a világosságot, ragyogást, akarják ezzel ábrázolni, ami körülveszi azt az embert, aki az Úré.
Egy kisfiú édesanyjával egy katolikus templomban volt, és azt kérte, mutasson neki egy szentet. Az édesanya az ablakon lévő szentképek közül rámutatott egyre, – látod kisfiam, az ott egy szent. A kisfiú nézi egy darabig, az ablakon besütött a nap, aztán megszólal: tehát akiken keresztül besüt a nap, azok a szentek? Azt mondtam: a legjobb megfogalmazás volt.
Most hazamégy, – átsüt-e rajtad a nap? Beszélhetsz amit akarsz, ha nem süt át, üres szöveg marad. Teljes szívből mondd most az Úrnak: ímhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a beszéded szerint. Hadd ábrázolódjon ki bennem a Krisztus, hadd lássa mindenki, aki Őt keresi. Ha az Úr elkezdheti benned, akkor viheted ennek a világnak Jézust, Akire olyan nagy szüksége van minden embernek. Jézus azért adta magát érted, hogy életedben Ő kiábrázolódhassék.
Imádkozzunk!
Szeretnék hálát adni Uram, hogy Máriát nézve újra teljes szívvel kimondhatom, semmi más célja nincs az életemnek, csak azért élek ezen a földön, hogy Jézust hordozzam, bármilyen fájdalomba kerül, és bármennyire szenved ezen az óember. Hadd kérjelek, hogy cselekedj, vidd véghez munkádat, amit elkezdtél. Köszönöm, hogy nincs nagyobb boldogság ezen a földön, mint áldássá lenni. Hadd merjük magunkat egészen odaadni a kezedbe a nevedért, és azért, hogy a neved dicsőíttessék ezen a földön.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. augusztus 4-8.