“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A HIT GYőZ (2/5)
A hit győz a csalódáson
“Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondtam hát tanítványaidnak, hogy uzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén mondta: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vitték azt; és mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt, és leesett a földre, tajtékot túrván fetreng.
És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tuzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
Jézus pedig mondta néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltott, könnyhullatással mondta: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még jobban összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked ,menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogta kezét, fölemelte; és az fölkelt.” Mk 9,17/b-27
Köszönjük Urunk, hogy azt várod tőlünk, hogy kérjük és várjuk áldásodat. Hadd kérjünk most újra Uram erre a napra áldást Tőled. Semmit nem ér, amit hallunk, számunkra nem kenyér az addig, amíg meg nem áldod. Köszönjük, hogy Eléd vihetjük az egész napi igehirdetéseket, beszélgetéseket. Kérünk áldj meg minden szót, hadd hangozzon az Lelked által. Hadd legyen nagy, mély sóvárgás bennünk, hogy megáldhass és áldássá tehess.
Ámen.
Az Ige újra a győzelmes hitről beszél. Így mondja az Ige: “Mester, idehoztam hozzád az én fiamat.” Te kit, vagy mit hoztál magaddal? Milyen problémát hoztál? Talán a házasságod kérdését hoztad, amivel kapcsolatban azt gondolod, hogy megoldhatatlan. Talán a gyermekedet hoztad, vagy saját nyomorúságodat, betegségedet, magadat.
Ez az ember a fiát hozta. Jó volna, ha igazán Jézushoz tudnánk hozni problémáinkat, nehézségeinket. Megszoktad-e ezt az utat, hogy Hozzá viszem?
Hozzád hoztam a fiamat, akiben néma lélek van. Ez a történet egy komoly epileptikus rohamot ír le. Ilyen gyerekek között szolgáltam egy ideig, és pontosan így történik a roham, ahogyan itt leírja: előfogja, szaggatja, tajtékot túr. Orvosi könyvek elmondják, akkor epilepszia, ha valakinek habzik a szája. Nagyon sokszor rángatódzik, nincs magánál a beteg. Az ilyen betegek roham után nagyon fáradtak. Ez az apa pontosan elmondja, mi a baj, szinte azt lehet mondani, orvosi leírását adja a betegségnek.
Megint az a kérdés, testi, vagy lelki a betegség? Idegen lélek? Nagyon vigyázzunk, hogy ne általánosítsunk. Jézus is látta: néma lélek van benne. De mi ne tegyük azt, hogy minden epileptikusra azt mondjuk, hogy megszállott. Mindenféle betegségnek lehet lelki, vagy testi oka. Nagyon sok epilepszia agyi elváltozásból, daganatból ered, testi eredetu. Ne mondjuk, hogy az Ördögtől van.
Az a probléma amit hoztál, lelki, vagy testi eredetu? Mivel jöttél, és mit hoztál az Úr elé? Mi a kérdésed, és mi foglalkoztat? Jézus megkérdezte:mióta ilyen a beteg? Az apa elmondja: gyermekségétől fogva. Tehát a fiú nem volt már gyermek. El lehet képzelni ezt az apát, akinek a gyereke egyszer csak elkezd rángatózni. Talan nálunk is sokminden volt már, ami életünk folyamán borzalmakat okozott.
Ebben az apában megmozdult a hit és Jézushoz vitte. Sokfelé vihetjük mi a problémánkat, de ez az ember rögtön Jézushoz hozta. “Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van.” Vajon ez a te első utad, ha bármilyen probléma adódik a családodban, hogy: idehoztam Hozzád? Érted milyen egyszeru ez az út?
A napokban olvastam, az Úr azért haragudott meg az egyik királyra, mert betegségében nem az Urat kereste, hanem az orvosokat. Elmehetsz az orvoshoz, de első utad az Úrhoz vezessen. Ő azt várja, hogy azonnal hozzá menjünk, és neki mondjuk el betegségünket. Hiszen ha Ő valóságos személy, ha mindenütt jelenvaló, és mindent tudó, elmondhatod Neki.
Arról szeretnék beszélni, hogy ezt az embert Isten ajándékozta meg hittel, azért ment Jézushoz. Hittel, és reménységgel ment, hogy Jézus segíthet. És látjuk a csalódását. Hány csalódáson mentünk már keresztül, amikor elindultunk hittel, és nem úgy történt, ahogyan vártuk.
Édesanyám jut eszembe, minden otthoni eseménynél, karácsonykor, születésnapon, amikor ajándékot kapott, azt mondta: nem ezt vártam. Mindig mondtuk, miért vársz valamit, miért nem engeded, hogy az legyen, amit Isten ad?
Így lehetett az apa is, amikor a tanítványokhoz ment: “Mondtam hát tanítványaidnak, hogy uzzék ki azt, de nem tudták.” Milyen csalódást jelenthetett az apának, hogy a tehetetlen tanítványok nem boldogultak.
Amikor a fiú rohamot kapott, nyilván összetódult a tömeg. Olvassuk, hogy a farizeusok már ott versengtek velük. Mindenféle beszéd elhangzott már, és az apa ott állt csalódott hitével, mert a tanítványok nem tudták meggyógyítani a fiát.
Talán mi is átéltük már néhányszor az Úr tanítványaiban való csalódást. Az embernek egy ilyen csalódás után teljesen tönkremegy a hite. Mivel ez az ember az Úrtól kapott hitet, azért nem ment tönkre teljesen. Az Úrnak gondja van a hitemre, amit Ő teremtett, és Ő adott. Láttuk, hogy a királyi embernek is amikor már pislogott a hite, Isten eléje küldte a szolgákat, akik megbiztatják őt. Az Úr a pislogó gyertyabelet nem oltja el, félve köré tartja kezét, hogy a hit megmaradjon.
Amikor ez az ember elmondja problémáját, Jézus felel, de mintha nem neki felelne. Azt mondja: “Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?” A tehetetlen tanítványok csalódást okoznak a világnak, de csalódást okoztak Jézusnak is. Mennyire fájhatott ez az Úrnak. Annyi csodát láttak már a tanítványok, és még mindig tehetetlenek? Hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek titeket? A tanítványoknak szólt ez a mondat, a hitetlen, a tehetetlen tanítványoknak, akik nem tudnak segíteni.
Aztán elhangzik ez a nagyon-nagyon jó mondat: “Hozzátok őt ide hozzám.” A fiú odakerül Jézus elé, és azt mondja az Ige: “És mihelyt Ő meglátta, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesve a földre, tajtékot túrván fetreng.” Amint Jézus közelébe ért, a lélek azonnal szaggatta. Érdekes, hogy az az ember, aki ördögi befolyás alatt van, azonnal rosszabb állapotba kerül. Rohamot kap. A fiú fetreng az utca közepén, vagy ott, ahol voltak. Leesett a földre, tajtékot túrt, és fetrengett. Gondoljátok el, mit jelenthetett ez az apának. És az a megdöbbentő, hogy Jézus nem csinál semmit. Hát miért nem uzi már ki a lelket, miért nem csinál már valamit? Itt van a következő csalódása az apának. Az első a tanítványokban volt, most pedig Jézusban. Jézus sem tesz semmit, csak beszélget, a gyerek pedig ott fetreng.
Jézus abszolut nyugalommal, mintha semmi baj nem volna, megkérdezi az apát: “Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta.” Hát ráérünk ilyenkor beszélgetni, mikor itt vagyunk ebben a kinos helyzetben, a gyerek a porban fetreng, a tömeg szorítja, Jézus pedig beszélget. Jézusban végtelen nyugalom van. Ő nem siet, nem surgős, nem kínos neki ez a helyzet. Jézus nem kapkod. Nyugodtan beszélget az apával. Miért kell Jézusnak ezt most tudni, hogy mióta van ez rajta, miért fontos ez most neki?
Megint egy csalódás, úgy látszik, Jézus sem tud semmit cselekedni. Ha tudna akkor már tenné. Jézus is tehetetlen? Így jut el a hite a végső pontig. “Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk.” Látjátok, hova jutott a hite? Biztosan azzal a hittel vitte oda fiát, hogy meggyógyul, hogy történik vele valami. Most már odajutott: “Ha valamit tehetsz”. Nagyon valószínu, most már úgy néz ki, hogy Te sem tehetsz semmit. Milyen rettenetes, hogy hova tud jutni az Istentől kapott csodálatos, örömteli hit. Mintha Jézus sem tudna tenni semmit. Biztosan azért kérdezősködik, mert Ő sem tud tenni semmit. A kérés elhangzik: “De ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.”
Az utolsót lobbanó kis hitével még kér: légy segítségül, könyörülvén rajtunk. És most jön a harmadik nagy csalódás, az Úr Jézus visszafordít rá mindent. Most nem Jézusról, az apáról van szó. “Ha hiheted ezt, minden lehetséges a hívőnek.” A te hiteden múlik. Hihetetlen csalódás lehetett ez is, hogy rajtam múlik? Azt hittem, a tanítványokon múlik, Jézuson múlik. Minden rajtam múlik?
Sírva mondja az apa: “Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” Visszafordul erre az emberre minden, és szembenézett saját hitetlenségével. Csalódott, és erre a végső csalódásra volt szüksége. Akkor tudja kiáltani: “Hiszek Uram!”
Miközben kimondja, hogy: “Hiszek Uram!” kimondja, hogy a saját hitem sem tud megtartani. “Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” És most történik a csoda. Azt mondottuk, az a győzelmes hit, amelyik legyőzi a világot, amelyik győz a világ felett.
Talán mindenki el tudná mondani saját csalódásait. Az a hit győz, amelyik keresztülment a csalódásokon. Azt mondja a Biblia: “Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tuz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor” (1Pt 1,7). Miközben a tuzben van, kiég belőle minden. A lelkesedés, a nagy szavak. Figyeljétek meg, milyen lelkesedéssel kezdi mondani az ember funek-fának a hitbeli dolgait. Mögötte ott van a nagy én. Tisztulni kell ennek a hitnek. Mert ami belőlünk való, az mindig keverék, összekeveredett az én-nel, önmagammal, a dicsőségvágyammal, a feltünni akarásommal.
Mennyi minden lehetett ebben az apában, amíg végigment az összes csalódáson, és nem maradt semmi más: Hiszek Uram. De ez a hit már megtisztult hit. Tuzben megpróbált hit, átment a próbákon, és megmaradt a hit. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással mondja: Hiszek Uram!” Bizony, az ilyen tisztuló hitélet nem megy könnyhullatás nélkül. Emlékszem csalódásaimra, amikor azt mondtam, az egész hívőséget abbahagyom, nem úgy lett, ahogyan vártam. De olyan jó az, hogy ezeken keresztül önmagamtól, saját dicsőségvágyamtól, lelkesedésemtől tisztított meg az Úr. És megmaradt az egyszeru mondat: “Hiszek Uram!” És akkor cselekeszik az Úr.
A győzelmes hit csalódásokon keresztül győz. “Légy segítségül az én hitetlenségemnek.” Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé vissza ne menj!” Milyen egyszeru ez Jézusnak. Milyen nyugodt volt akkor, amikor látta a fiút fetrengeni. Egyszeruen és erőlködésmentesen kimondja: én parancsolom néked! Neki volt hatalma. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Az Ő szavának engedelmeskednek a lelkek. Jézusnak nem kell csinálni semmit, egyszeruen megszólal, és megdorgálja a lelket, mint egy rossz gyereket.
A kapernaumi százados azt mondja egy másik történetben: “Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam, és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi” (Lk 7,8).
Valaki egy megkötözött emberrel kapcsolatban kérdezősködött, hogy mit mondjon neki? Olyan mindegy mit mondasz, ha Jézus jelen van, úgyis megy, ha nincs jelen, mondhatsz akármit. Mennyi erőlködés van részünkről. Mennyi mindent mondunk sokszor. Jézust ha csak meglátja a lélek, már reszket, és távozik, tudja, hogy innen menni kell. Ha benned lakik Jézus, azt azonnal tudja a tisztátalan lélek, tudja, kivel került szembe. Ha nem Jézus lakik benned, kinevet. Nem azon múlik mit mondasz, hanem, hogy Jézusnak adatott minden hatalom, és hogy Ő jelen van. Jézusnak csak meg kellett dorgálni a tisztátalan lelket, és parancsolni kellett neki. “Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé vissza ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelte; és az fölkelt.” Az Úr ezt mind meg tudja velünk tenni.
Nagyon sokszor elbújva, ott van a Sátán fészke bennünk. Talán a hiúság, a dicsőségvágy. Nem vagyunk mi epileptikusok, de vannak olyan búvóhelyek, ahová csak Isten ujja tud bejutni. Isten ujja az Ige! Vigyázz, ha fölfedezed, ha tudod hol lakik benned a tisztátalan lélek, ne engedd tovább bújni, engedd, hogy világosság áradjon be a szívedbe.
Jézus megszabadítja ezt a fiút, aztán megfogja kezét és felemeli. Azt mondja a Biblia: “Én ölök és elevenítek, én sebesítek és gyógyítok” (5Móz 32,39). Engeded-e most, hogy öljön, és elevenítsen? Engedsz-e most az ítéletnek? Ha nem engedsz, akkor nem tud megújítani. Ez a kettő mindig együtt van. Isten világossága öl és elevenít. Ha közeledik az életedhez, engedj neki. Isten azoknak adja az Ő Szentlelkét, “akik néki engednek” (ApCsel 5,33).
Úgy ülsz-e most itt: Uram bármit akarsz tenni velem, engedelmeskedem. Bármilyen kemény dolgokat mondasz is meg nekem, szeretnék engedni. Csak cselekedj bennem.
Akkor úgy mehetsz el innen, mint akinek hite megerősödött az Úrban, föllobbant, mint az az elalvó gyertya, ami pillanat alatt föl tud lobbanni. Jó volna, ha hited igazán tartósan föllobbanna, és otthon is égve maradnál, hogy sokan megtalálhassák körülötted az Urat.
Imádkozzunk!
Uram, Te tudod, hogy mennyi csalódáson és törettetésen ment keresztül a hitem. Mennyi fájdalmon, és mennyi nehézségen. Hadd áldjalak azért, hogy mindig volt értelme tisztító munkádnak. Köszönöm, hogy az arany is tuzben tisztittatik meg, és Te azt mondtad: hitünk kipróbált arany. Tedd azzá, kérünk. Segíts, hogy a csalódások csak jobban erősítsék hitünket.
Köszönjük, hogy a csalódásokból kikerült hit olyan, amin semmi nem győzhet már, a pokol hatalma sem. Munkáld ezt bennünk Uram, hiszen erre a hétre azt mondtad: Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk, amit megáldhatsz, amit felhasználhatsz, a Tőled kapott hit. Kérünk add meg ezt nekünk. Áldj meg, tisztítsd meg, hogy messze világíthassunk, hogy sokan megismerhessenek körülöttünk Téged. Hallgasd meg kérésünket. Tudod, hogy azért kérjük, hogy a népek, emberek körülöttünk dicsőíthessenek Téged. Hadd legyen ez az igazi vágyunk. Kérünk add meg nekünk kegyelmedből.
Ámen.