“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA KEVÉSBÉ ISMERT FÉRFI ALAKJAI (4/5)
Démás
“Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Úr, az igaz Bíró, nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ô megjelenését. Igyekezzél hozzám jönni hamar. Mert Démás engem elhagyott, e jelen levő világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába; Krescens Galáciába, Titus Dalmáciába. Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal, mert nekem alkalmas a szolgálatra.
Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik. De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.” 2Tim 4,7-11, 16-17
Imádkozzunk!
Uram, hálát adunk az új napért. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, tedd késszé szívünket, hogy befogadjuk az Igét. Hadd legyen minden üzenet számunkra nagyon személyes. Urunk, várunk Téged, Igéd és Lelked által, az Úr Jézus nevéért.
Ámen.
Istennek bátor harcosa írja ezt a levelet Timótheusnak, az ő szolgatársának. Egy bátor harcos utolsó levele ez. Tudjuk, hogy mindig megrázóak bárkinek az utolsó szavai, mondatai, vagy utolsó levele. Az a jó, hogy aki írta, az is tudta, hogy végére ért annak a munkának, szolgálatnak, amit az Úr rábízott.
Olyan jó elolvasni ebből a levélből a figyelmeztetéseket, amiket egyik harcos ír a másiknak: “Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (2Tim 2,5). Valaki megkérdezte tőlem, milyen a szabályszerű? Istennek vannak szabályai. A Tízparancsolat! Ha beleütközöm a legszentebb dolgok közben, ha hazugság, ha szeretetlenség van bennem, nem koronáztatom meg, nem lehet győzelem a vége szolgálatomnak.
Minden életnek megvannak a maga szabályai. Amit Isten nekem mond, és nem enged meg, másoknak viszont igen. Tudnom kell, hogy az Úr nekem milyen szabályokat adott. Mint ahogy minden sporteseménynél van egy bíró, úgy itt is mindig jelen van az igaz Bíró. Minden szabálytalan ütést észrevesz. Jó volna mindig szemei előtt élni. Úgy harcolod-e a hitnek harcát, hogy tudod, lát az igaz Bíró, és egyszer majd világosságra hoz mindent?
Istennek ez a komoly szolgája megírta utolsó levelét. E levélben van egy szomorú mondat. Az ember szinte érzi, hogy ez lehetett a legfájóbb neki ebben a levélben: “Démás engem elhagyott, e jelenlevő világhoz ragaszkodván.” Jó volna megnézni, nem vagyok-e ez a Démás, aki valahol elhagytam az Urat a jelenlevő világhoz ragaszkodva? Mert vagy az Úrhoz ragaszkodom teljes szívvel, vagy a jelenlevő világhoz. Ez két dolog. Itt nincs is-is, mint a legtöbb ember gondolja. Ez teljesen kizárt dolog. Nem lehet két úrnak szolgálni. Aki a jelenvaló világhoz ragaszkodik, előbb-utóbb elhagyja az Urat.
Valamelyiket el kell hagyni. Jó volna megnézni, miért írja János hihetetlen komolysággal: “Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” (1Ján 2,15). Miért van, hogy most nincs bennem az a szeretet, ami kezdetben volt, mikor megismertem Jézust? Mert beférkőzött szívembe a világ szeretete. Így mondja Jézus: “Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12,31-32). A világ fejedelme a bűneset óta a Sátán. Tudjuk, hogy Istené a föld és annak teljessége, csak az ember árulása folytán átkerült az ördög kezébe. Démonizált világban élünk.
Isten nem azért mondja, hogy ne szeressétek a világot, mert valami jót akar tőlünk elvenni. A világ nemcsak a teremtettséget jelenti, hanem azt a világrendet, amiben élünk, és amely mögött ott van a Sátán. Az a világrend, amelynek a teljes kifejlődése az Antikrisztus megjelenése. Ha egy kicsit nyitott szemmel járunk, látjuk, hogy mérhetetlen fejlődés van a világban. Micsoda előrehaladás van a technika, a tudomány és művészet területén. Az Antikrisztus uralma épül. Ezt onnan tudhatjuk nagyon világosan, hogy ott van mellette a hihetetlen hanyatlás, ami a fejlődéssel együtt jár.
Gondoljunk arra, hogy lelki vonalon, erkölcsi vonalon milyen iszonyú a romlás. Sokszor szeretném a szemem becsukni, mikor látom és hallom, hogy hova haladunk. A múltkoriban a fogorvosi rendelőben került kezembe az Élet és Tudomány című folyóirat. Azt hittem nem jól látok, mikor olvasom, hogy egy cikk abszolut helyesléssel írja, hogy a homoszexualitás a legjobb megoldás a szexuális életre. Arról már többször olvastam, hogy az önkielégítést, a fogamzásgátlást helyeslik, de ilyet még nem olvastam.
Látjuk körülöttünk a családok szétzüllését. Pedagógusok kétségbeesve mondják, hogy nem bírnak a gyermekekkel. Mi lesz ennek a vége? Sokszor tapintható az a sötétség, amiben élünk. A külső dolgok haladnak előre, anyagi vonalon is nagyszerű minden, erkölcsi vonalon pedig csak a mély romlás. Testvér, milyen rettenetes, ha te is belekerülsz az Antikrisztus uralmába. Nemrég olvastam a Jelenések könyvéből: “Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesei az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” (Jel 18,4). Ha még tudsz, fuss ki Babilonból, hadd szakadjon meg mindenféle kapcsolatod a világgal, nehogy elvessz vele együtt.
Egyre jobban élesedik a helyzet és válik két csoportra az utolsó kép a Jelenések könyvében. A menyasszony hófehérbe öltözik, és ragyog a homlokán a Jézus neve. Homlokodra odaírhatta-e már Jézus az Ô nevét? Az Ószövetségi papok süvegén ez volt: “Szentség az Úrnak!” (2Móz 28,36). Aki az Úré, az egyre tisztább, szentebb, átadottabb életet kell hogy éljen. Aki a világban van, egyre mélyebbre süllyed az anyagiasságba. Egyre kevesebbet akar dolgozni, és egyre többet lopni. Az anyagi érdekeim a fontosak. Isten figyelmeztet: “Aki e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” (Jak 4,4). Ez a két tábor élesen szemben áll egymással. Ha nem ragaszkodsz az Úrhoz, egy pillanat alatt ragaszkodni fogsz a jelen való világhoz, és menthetetlenül elragad.
Nézzük meg ma nagyon komolyan, hogy ha azt mondtad, az Úr Jézushoz tartozom, nem vagy-e Démás, aki mindkettőt akarta? Az 1Jn 2,15-17-ben olyan világosan leírja János apostol, hogy mi a világ. “Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága és az élet kérkedése, nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Ugyanez a három kísértés áll fenn Évánál a Biblia első lapjain, a Mózes első könyvében. Éva látta, hogy jó az a fa az eledelre. A test kívánsága! A másik, amit mondott ott, hogy kívánatos a szemnek. A szemek kívánsága! És a harmadik, hogy kívánatos a bölcsességért. Az élet kérkedése!
A kísértésnek ez a három formája az első laptól az utolsóig a Bibliában ugyanaz. És a közepén ugyanebben kísérti meg a Sátán Jézust. Mert a Sátán kezdettől fogva végig ugyanaz. Figyeljük meg a három dolgot, amit Jézusnak mond: “Változtasd a köveket kenyerekké!” A test kívánsága. “Megmutatja neki a világ minden országát.” A szemek kívánsága. Azt mondja Jézusnak: “Vesd alá magadat.” Az élet kérkedése – hadd lássák, ki vagy. Ez a három formája, három kapuja van a bűnnek, amin keresztül bejön a világ és vele együtt a bűn.
Nem hiszed, hogy Isten Szentlelke ihlette a Bibliát? Annyian mondják gúnyosan, hogy azt is emberek írták. A levelemet is toll írja, de én fogom a tollat. Isten Szentlelke írta a Bibliát. Hiába vitatkoznak rajta teológusok, melyik könyvet ki írta. Hát nem mindegy, hogy melyik tollal írta Isten Szentlelke? Melyik embert vette elő és kivel íratta le? Vak az, aki nem látja, milyen mérhetetlen összefüggések vannak az első laptól az utolsóig. Ki volt az, aki az egészet egybeszerkesztette? Értsük meg, Isten szava van a kezünkben, és mindenütt ugyanazt mondja.
Nézzük meg a három nagy kaput, amin keresztül bejöhet a világ. A test kívánsága. Nálad miben uralkodik a test? Gondold el, ha belekerülsz egy nagy ébredésbe, és mint Isten szolgája nem bírod ki, hogy ne egyél, ne igyál időben. Volt idő, mikor Isten szolgái sem enni, sem inni nem tudtak a tömegektől, amikor bűneiket vallani jöttek. Nem lehetsz úgy Isten szolgája, ha mindig azt számolod, hány órát aludtam. És ha semmit nem alszol? Sokszor ítélt meg ebben az Úr, mikor számoltam, hogy éjfélkor lefeküdtem, négykor felkeltem. Kell ezt számolni? Hát nem ad az Úr elég pihenést? Muszáj ezt ellenőrízni, és egész nap lógó orral járni, mert keveset aludtam? Mi lesz, ha csak egy órát alszol? Hogy leszel Isten harcosa, ha rabja vagy a testednek? Jogos a test igénye bizonyos kereteken belül. De olyan állapotban kell lennie a testi életemnek, hogy az Úr legyen úr fölötte, és ha Ô kívánja, akkor mindent lehet korlátozni. A tested dönt, vagy az Úr? Pál így mondja: “Megsanyargatom testemet és szolgává teszem”. (1Kor 9,27).
A másik dolog a szemek kívánsága, a szép. Az előbbi a jó volt. Én a szépnek voltam a rabja. Képzőművészetire jártam, festőnek készültem. Mindenem volt a szép. Szép ruha, szép ember, szép lakás. A szépnek a kifejezője a bírvágy. Nekem miért nincs olyan szép lakásom? Nálunk miért nem olyan szép a kert? Figyeljük meg, mennyire benne van ez a világ a szépnek a hajszolásában. A Noé idejéről mondja az Ige: Ettek-ittak, házasodtak, férjhezmentek – eddig a test – és utána: építkeztek, szépítkeztek. Látjuk már, hogy mennyire ugyanaz most is a világ? Mindenki ezt csinálja: esznek, isznak, házasodnak – már nem is kell házasodni – mindenki éli a maga szexuális életét.
A Thessaloniki levél írja: “Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.” (2Thess 2,7). Isten, Jézus, félretolatott már. Nem titkos bűn a törvényszegés. Az a bolod, aki nem csinálja. Te is benne vagy?
Ne szeresd a világot! Elszakadsz az Úrtól Démás! Szeretném a szívedbe kiáltani: “Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván.” Ez a szó, hogy kozmosz, a világot jelenti, de azt is jelenti, hogy ékesít, díszít. Mindennek szépnek kell lennie, gyönyörködtetőnek a szem számára. Ez a világ másik nagy kapuja, és úgy a szem, mint a fül gyönyörködik. “Gyönyörködjél az Úrban!” (Zsolt 37,4). Látod, nem akarsz már az Úrban gyönyörködni. Este talán a tévében gyönyörködsz, pedig régen az Igében gyönyörködtél. Hányszor mondják el emberek, hogy olyan jó volt, mikor feleségemmel együtt olvastuk az Igét. Annyi üzenetet kaptunk, úgy tudtunk imádkozni. Most ülünk a tévé mellett, és mire vége, egyikünk sem kíván Igét olvasni, se imádkozni. Legfeljebb kötelességszerűen olvassuk el. Elveszi a drága idődet. Döntsd el, vagy a Biblia, vagy a televízió. A kettő együtt nem lehet.
Egy zenés kávéházban muzsikáló cigány hitrejutott. Elment a lelkészhez, és megkérdezte – Tiszteletes úr, szabad nekem zenés kávéházban játszani? – Játszál fiam. Visszament másodszor is:-De tiszteletes úr, csakugyan szabad nekem muzsikálni? – Szabad. Aztán visszajött harmadszor is, hozta a hegedűjét és odavágta: Ha százszor azt mondja is a tiszteletes úr, hogy játsszak, akkor sem játszom többet! Eljutottál-e már oda, hogy ha százszor azt mondják is, hogy nem szabad ilyennek lenni, kultúremberré kell lenni, hadd mondják. Ne szeresd a világot! Mert látod, a szemed, a füled, az értelmed mindig másban fog gyönyörködni, nem az Úrban.
A harmadik nagy kapu az élet kérkedése, a dicsvágy. Azt mondottuk: élvezetvágy, bírvágy, dicsvágy. Sajnos a nagy ént egész szépen át lehet menteni a hívő életbe is. Eddig a munkahelyemen voltam a legfontosabb, most a hívők között vagyok ugyanaz. A rajongás ezen a vonalon teszi tönkre az embert. Az ördög mindig ezt adja be az embernek, csodáltasd magad, mint nagy hívő.
Az Úr szerinti úton mindig kisebb lesz az ember, és nem nagyobb. A dicséretszomj és a dicsvágy ördögi. Csodáljanak, vegyenek észre, beszéljenek rólam. Minden emberben benne van. Figyeljétek meg, ez a világ mennyire ezen dolgozik. Hihetetlen teljesítményekre képes az ember egy kis dicséretért. Szeretném a régi példát elmondani a békáról, amelyik a gólyával együtt akart repülni. Eldöntötték, úgy csinálják, hogy a gólya egy fűszálat vesz a csőrébe, a fűszál végén a béka csüng, és úgy röpülnek együtt. Találkoznak a varjúval, aki megkérdezi, hogy melyikőtök találta ki ezt a nagyszerű dolgot? A béka azt mondta: Én. Abban a pillanatban már lent is volt a földön.
Amikor azt mondom: hogy én csináltam, én voltam, én imádkoztam, mindig bukom. Ha valaki hitrejut, hány ember dicsekszik: én vittem oda, ahol megtért. Mindegyik magának akarja a dicséretet. Pedig, amikor az Úr Jézus megszületett, az angyal azt mondotta: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk 2,14). Azért nincs békesség a földön, mert mindenki a dicsőségért vetekszik. Férj a feleséggel, gyerekkel, mert ő az, aki a legügyesebb és a legjobban tud mindent. Gyerekkoromban nem bírtam ki, ha valakit előttem dicsértek, gyorsan mondtam valamit, nehogy azé legyen a dicsőség.
Nem vagyunk jóakaratú emberek. Ha majd az Úré lesz a dicsőség, akkor tudjuk igazán szeretni egymást. Ne versengj, ne szeresd a világot! Ne fuss vele együtt! Az Úr figyelmeztet, elhagyod az Urat, mint Démás.
Újra szeretném mondani, az utolsó időket éljük. Akinek van egy pici szeme, füle a Biblia számára, az tudja. Lesznek olyan szolgák, akik nem tudnak dönteni, ott vannak valahol a kapuban, ezekre mondja a Biblia, hogy kettévágatnak. Van, aki már ketté van vágva belül. Az egyik órában tud együtt énekelni a hívőkkel, a másik órában nagyszerűen szórakozik a parázna vicceken. Nagyszerűen képviseli üzleti érdekeit, és utána tud imádkozni.
Vigyázz, ha középen állsz, kettévágatsz. Nagyon kérlek, fuss ki ebből a világból! Nehogy részes légy a bűneiben, és nehogy részt kapj az ítéletéből!
Imádkozzunk!
Uram, bocsásd meg, hogy olyan vakok vagyunk. Úgy tudunk gyönyörködni testiekben, anyagiakban. Könyörülj rajtunk, hogy megérthessük, nem irigységből mondtad, hogy ne szeressük a világot. Nem megszegényíteni akarod életünket, a legjobbat akarod adni, az örök életet, az örök örömöt. Könyörülj rajtunk, hogy meglássuk, máris elszakadtunk, nincs bennünk az első szeretet, nincs bennünk igazi öröm. Hadd lássuk meg, hogy nem Téged szeretünk már. Kérünk, tedd ezt számunkra kibírhatatlanná. Segíts szakadni, ahol szakadni kell. Tisztíts meg, míg nem késő, hadd lehessünk Hozzád ragaszkodó, egyre fehéredő, egyre tisztább, egyre szentebb szolgáid.
Ámen.