“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA KEVÉSBÉ ISMERT FÉRFI ALAKJAI (5/5)
Diotrefesz
“Írtam a gyülekezeteknek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.
Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent. Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.” 3Jn 9-12
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy ezen a héten megérthettük, mibe került Neked, hogy Veled járhatunk, és szabadok lehetünk. Kérünk, hogy ezt a drágán megszerzett életet megbecsüljük. Tisztíts meg mindattól, ami ennek akadálya. Végezd bennünk munkádat, neved dicsőségére!
Ámen.
Diotrefeszről azt mondja az Ige, hogy elsőséget kíván. Az ádámi természet ez, amelyik már a Biblia első lapjain is megnyilvánul. Így szeretném mondani: ördögi fölény. Az ördög oltja ezt az ember szívébe, mert ő maga is ezen bukott el. Így mondta, hogy székemet az Isten angyalai fölé helyezem, olyan akarok lenni, mint Isten. Az embernek is ezt mondta az Édenben: olyan leszel, mint Isten.
Mennyire mélyen bennünk van az elsőség kívánsága. A legtöbb emberi kapcsolatot ez teszi tönkre, hogy mindenki elsőséget kíván, és nagyobb akar lenni. A családban én voltam a legkisebb, és olyan rettenetes volt, hogy mindenki nekem parancsolt, és nem tudtam továbbadni.
A világ is erre ösztönöz bennünket, szinte belehajt abba, hogy első legyek. Jó helyen ösztönöznek, úgyis belénk van oltva ez az ördögi fölény, hogy nagyobb legyek. Soha ne felejtsük el, nem lehet úgy nagyobbnak lenni, hogy valakit ne nyomjak el. A fölfelé vezető út mindig a másikon tapos. Valakinek kicsinek kell lenni, hogy nagy lehessek, butának, hogy okos lehessek, ügyetlennek, hogy ügyes lehessek. Ez valakinek mindig fáj, mindig vér árán történik. Az ördögi fölény véres úton vezeti az embert, és nem gondol arra, hogy valakinek ez fájdalmat jelent. Nagyon sokszor az öregek, ügyetlenek, tehetetlenek rovására történik, hogy fölényes, beképzelt valaki legyek.
Diotrefesz elsőséget kíván, és nem tudom van-e valaki közöttünk, aki ne kívánna elsőséget. Tulajdonképpen az ördög pohara ez, amire Jézus azt mondja: “Nem ihatjátok az Úr poharát, és az ördögök poharát.” (1Kor 10,21). Az ördög leitat, dicsér, jaj de jó volt a szolgálatod. Ô mondja a munkádra: jaj, de nagyszerűen megcsináltad. És a végén elhiszed, hogy nagyszerű ember vagy, kiváló képességgekkel rendelkezel.
Újra mondom, Diotrefesz elsőséget kíván. Ennek a jeleit szeretnénk most meglátni ebben a pár igeversben. “Diotrefesz…nem fogad el minket.” Ez az első jel, hogy nem tud elfogadni semmit, ami nem egyezik azzal, amiben ő nagy. Nem fogad el tanítást. Az Igét kritikával hallgatja. Nem fogadja el a világosságot. Veszélyes dolog, mikor valaki taníthatatlan, mert úgy gondolja, ő tud többet. Baj van, ha már nem tudok elfogadni, ha már olyan nagynak érzem magam, hogy nekem senki ne mondjon semmit.
Tudsz-e elfogadni? Emlékszem, mikor hitrejutottam, és először mentem istentiszteletre, minden szólt hozzám. Kicsi voltam, nyitott volt a szívem. Milyen jó a kicsiknek, akik mindent elfogadnak. De itt azt mondja az Ige: nem fogad el minket. A másik dolog, hogy embereket sem fogad el. A Biblia nagyon komolyan mondja: “Egymást különbnek tartván ti magatoknál.” Tudsz-e úgy nézni a másik hívő testvérre, hogy különbnek tartod magadnál? Vagy mindenkit csak kritizálsz? Akkor tudhatod, hogy Diotrefesz vagy. Nézz bele most ebbe az arcképbe: “nem fogad el minket.”
A következő dolog, amit János levele mond: “Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk.” Vigyázz, olyan könnyen beférkőznek gondolataidba, szívedbe és szádba a gonosz szavak. Jakab levele ír erről a 3. részben, ahol a nyelv bűneiről beszél, és elmondja, hogy a nyelv kicsiny tűz, de nagy erdőt felgyújt. Nagyon sok szenvedés kezdődhet ebből a kicsiny tűzből. Hajlamosak vagyunk arra, hogy gonosz, kemény, bántó szavakat mondjunk egymásnak. De még rettenetesebb, ha hátmögött mondjuk a bántó szavakat.
Modersohn Ernőnek az ebédlőjében ez a felírás volt: “Aki távol lévő emberekről rosszat mond, nem látom szívesen asztalomnál.” Nem szoktál jelen nem lévőkről rosszat mondani? Nem úgy vagy, hogy nyugodtan mondod, és nem gondolsz arra, hogy minden szó, amit hátmögött mondasz, elszakít az Úrtól? Mindig gondold meg, szemébe el merném ezt mondani? Legtöbb esetben hátmögött hangzanak el a gonosz szavak, lehet, hogy nagyon szép formában. Lehet, hogy úgy mondod el a hívő pletykát, hogy jót akarsz mondani. Elmondod, hogy hol mi történt, de ott van mögötte, hogy elsőséget kívánok. Mert már azt is tudod, ki, hol tért meg. Sokszor egy szolgálat után elutazom az ország másik végébe, és már tudják, mi történt az előző helyen. Hogyan jutott már oda ilyen gyorsan? Mert tudok valamit, és azt akarom, első legyek, akitől mindenki hallja.
Vigyázzunk testvér, ezért a pletyka, a hír továbbvitele is gonosz dolog. Ne csácsogj gonosz dolgokat! Pál azt írja az efézusi levélben: “Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.” (Ef 4,29). Amikor elkezdesz valamiről beszélni, mindig gondold meg: szükséges, áldásos? Ha nem – rothadt beszéd. Jó volna sokkal kevesebbet, sokkal meggondoltabban megszólalni. Nehogy Diotrefesz legyek, aki gonosz beszédeket csácsog, és ezzel megfertőzi a mások és a saját szívét. Nagyon hamar becsap az ördög a beszédünkön keresztül. Jakab apostol azt mondja a nyelvre: “fékezhetetlen gonosz az”. Sokszor elhatározom valamire, hogy ezt nem mondom el senkinek, és észre sem veszem, hogy már mondom is.
Az emberek közül senki nem tudja a nyelvet megfékezni. De kérheted az Urat, hogy Ô fékezze meg, Ô tud zabolát tenni a szájadra. Így mondja az Ige, hogy “Ugyanabból a szájból jő ki áldás és átok.” (Jak 3,10). Ugyanaz a száj, amelyik imádkozik, mondja a másikra a gonosz dolgokat. Az a száj tud kétértelmű, piszkos dolgokat mondani. Figyeljük meg, a kritikának mindig ez a mondanivalója: ez ilyen, ez olyan, én nem. Miközben mást taposok, magamat emelem. Az elsőséget kívánó ember mindig gonosz dolgokat csácsog, mert ez a kettő összetartozik.
A harmadik dolog, amit elmond róla az Ige, hogy maga sem fogadja be az atyafiakat. Nem fogad el, és nem fogad be. Ez két dolog. “Fogadjátok be egymást,” – mondja az Ige – “ahogy Krisztus is befogadott minket.” Jézus hogy fogadott be minket? “Amint vagyok, sok bűn alatt.” Úgy kell befogadni a másikat, amilyen. Nem úgy, hogy meg akarom változtatni. Be tudod-e fogadni a másik embert olyannak, amilyen? Ez is az elsőség kívánásnak a jele, hogy nem fogadom be a másikat.
Aki első és nagy akar lenni, annak mindig vannak elvei, amiket felállított. Nagyon sok szekta így keletkezik, hogy elveket állítottak fel, és aki azt nem fogadja el, azt kirekesztik, és nem fogadják be. Olyan sok kicsi csoport van, akik azt mondják, hogy mi így látjuk, így gondolkozunk, a többit nem szabad elfogadni. Rettenetes, mert nagyon sokszor így szaggatják szét a Krisztus testet, egymást kizárják, és ez a világ csak néz. Pedig Jézus tanítványait arról lehet megismerni, hogy szeretik egymást. De Diotrefesz és a hozzá hasonló elsőséget kívánó ember nem tud befogadni.
Istennek egy népe van, nem sok. Egy egyház van. Így olvastuk: “És az egyházból kiveti.” Diotrefesz, hogy van neked jogod arra, hogy embereket kivess az egyházból? Hát ki vagy te? A Krisztus testhez hozzátartoznak mindazok, akik az Ige szerint “…megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében”. Akit Isten befogadott, milyen jogon nem fogadod be? Akit Isten beleszerkesztett a Krisztus testbe, hogy zárod ki? Aki beleszületett a Krisztus testbe, az a testvéred, azt onnan ki nem zárhatod. Egyik tag sem mondhatja a másiknak, hogy nincs rád szükségem. Nagyon kérlek, nézd meg, nem te vagy-e ez az ember?
Nézzünk most Jézusra, aki a legnagyobb, a legeslegnagyobb. Mert aki a mennyből való, feljebb való mindeneknél. Jézus nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ô az Atyával egyenlő, – írja a Filippi levél. Mi mindent annak tekintünk. A legkisebb dolog amit megértek, már zsákmány. Mindig azt hiszed, többet tudsz a másiknál. “Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik őtőle.” (1Kor 8,2-3).
Jézus nem tekintette zsákmánynak a hatalmát, amivel bírt. Magát megalázta és egyre lejjebb ment az alávezető úton. Ha Jézust követed, egyre kisebb leszel. Akkor utad lefelé megy, mert látod, hogy Jézus egészen az utolsó helyig lement. Amikor Jézus bemerítkezett, egy lépcsőfokkal lejjebb lépett. Az első alkalom, amikor a bűnösök közé lép. A János keresztségével a bűnösök keresztelkedtek meg. Az Egyetlen Igaz közösséget vállal a bűnösökkel. Ezért szólal meg az Atya: “Ez az én szerelmes Fiam!” Az Egyetlen Igaz odaáll a bűnösök közé, és ezzel vállalja küldetését, hogy Ô legyen a legutolsó.
Jézusnál a keresztség nem egy lépés volt felfelé, hanem egy lépés lefelé. Megy tovább az út, egészen le a keresztig. Jézus minden sértést, minden bántást, minden ütést, minden gúnyt elfogadott. Hogy lehet Valaki ennyire kicsi, hogy vele mindent lehet csinálni? Ezen a héten is itt van velünk, és közöttünk, ideadta magát Igéjében, és mindent lehet Vele csinálni. Újra kisemmizheted, arcul ütheted. Fölényes, nagy, okos ember, nézz most Vele szembe.
Pál azt mondta, ő a bűnösök között az első. Azt mondhatjuk, nem jól mondta. Volt valaki, aki nálánál utolsóbb volt: Jézus. A legutolsó helyet már nem tudod elfoglalni, ott valaki áll, valaki függ. A legutolsó hely a középső kereszt. Évekig izgatott, hogy miért a három kereszt? Sokkal jobb lenne csak az egy, és azon Jézus. Egyszer megértettem: Jézus a latrok között a főlator. Az utolsók között a legutolsó, a bűnösök között a legbűnösebb, ott függ a kereszten. Érthető, hiszen senkinek nem lehet több bűne, mint akin a világ bűne van.
Tudsz-e ezek után elsőséget kívánni, versengeni, nem befogadni, nem elfogadni, gonoszt csácsogni? Diotrefesz, nincs itt az ideje igazán megtérni, és a lefelé vezető útra térni? Tudod mit jelent megtérni, és a fölfelé vezető útról átlépni arra, ami lefelé visz, alá, alá, alá. Alázat annyit jelent, mindennap gyakorolom azt, hogy minden dologban a legkisebb legyek.
Azt mondtam, hogy Jézus a legnagyobb bűnös lett, és Ô volt a legkisebb. Olyan kicsi, olyan senki, hogy egy falat kenyérben befogadhatod. Ha ma mégy az úrvacsorához, vedd halálosan komolyan: “Ez az én testem”. Ebben a jelképben ott van a legkisebb, akit te ma befogadhatsz. Jó volna hallani Jézus szavát a szereztetési Igében: “Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik.” (1Kor 11,24). Fogadd el úgy – él bennem a Krisztus. Nem Diotrefesz, Krisztus él bennem.
Vajon ki megy haza ma? Diotrefesz, aki mindent jobban tud, akinek minden rossz, amit más csinál? Sokszor láttam meg magam, amikor valahonnan hazajöttem a szolgálatból, hogy minden rossz, mert nem én csináltam.
Akarsz-e most alázatosan menni az úrasztalához, mint aki mindent el tud fogadni, mindenkit be tud fogadni? Jézus, aki a vámszedők és bűnösök barátja volt, ma újra magát szeretné adni, nemcsak az Igében, hanem a szent jegyekben is. A vér a múltadról beszél. Hadd töröljön most el mindent, ami eddig volt az életedben. A kenyér a jövődről beszél: “Él bennem a Krisztus.”
Nemcsak bűnbocsánatra van szükséged, hanem önmagadtól való szabadulásra. Jézus Krisztus életének törvénye megszabadít az óembered törvényétől. Az óember törvénye az elsőség. Az Úr Jézus törvénye az alázat. Döntsd el majd az úrasztalánál, ki menjen haza, Diotrefesz, vagy az alázatos Jézus.
Életem egyik döntő igéje volt a Róm 12,1 verse: “Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Add oda most magad, hogy Jézus élhessen benned. Istennek ebben a korszakban nincs teste a földön, sem szeme, sem szája, sem keze, sem lába, csak az Övéi. Odaadod-e most a tested, hogy a Szentlélek által Jézus lakjon benned? Emlékszem, a lélegzetem elállt, mikor ezt az Igét megértettem. Istenem, hát nem a szívemet kéred, nem a lelkemet? A testemet? A kezemet, lábamat, szememet, számat, az agyamat, az érzésvilágomat? Akkor értettem meg, hogy a szívem romlott szív, újat akar adni. Belőlem nem kell más, csak a testem. Odaadod-e most neki, ami az Övé?
Ma úgy menj az úrasztalához, hogy add oda magad egészen, hogy Ô lakhasson benned. Fogadd be Ôt egyedüli Úrnak, szándd oda magad, hogy lehess ettől a perctől kezdve alázatos, engedelmes eszköze.
Diotrefesz mellett egy másik férfi is van itt, – Demeter, – akiről azt mondja János, hogy bizonyságot tesz róla az igazság is. Melyik akarsz hát lenni?
Jézus azért hozott ide, hogy a nagy, beképzelt, fölényes emberből lehess az Ô követője, hogy arcodról, szemedből Jézus Krisztus ragyoghasson elő.
Imádkozzunk!
Uram, a leghűségesebb önarcképemet kellett elmondanom. Uram, tudod, hogy mennyire nagy tudok lenni, mennyire ítélek másokat. Úr Jézus, mennyiszer bántottalak Téged, amikor mást bántottam. Köszönöm, hogy azzal a bizonyossággal vihetem most ezt véred alá, hogy eltörlöd az egész múltamat, mindazt, aki én vagyok. Úgy szeretnénk ma testeddel és véreddel élni, hogy mind a kettőt hittel fogadom el. A bocsánatot a múltamra, és az új életet, a Te életedet a jövőmre nézve. Kérlek segíts az én testvéreimnek, hogy senki ne tudjon másképp az úrasztalához odalépni. Áldj meg minket így, hogy cselekedhess bennünk.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. március 5-9.