“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
MEGKESEREDÉS ÚTKÖZBEN (4/5)
Felemelt kígyó
“És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.” 4Móz 21,8
Imádkozzunk!
Urunk, segíts, hogy ne akarjunk előled semmit sem elrejteni. Kérünk, adj őszinte szívet. Áldd meg ezt a napot, hogy minden, ami sötétségben van, világosságra kerüljön. Hiszen Te mondottad Urunk, hogy ha világosságban járunk, Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. Könyörülj rajtunk, hogy ezt a feltételt betarthassuk, és az ördög sötétségéből kijöhessünk Lelkednek csodálatos világosságára.
Ámen.
Az útközbeni nehézségek azért vannak, hogy kiderüljön, mi van a szívünkben. Igy is mondja egy helyen az Ige: “Azért vezettelek titeket ezen az úton, hogy nyilvánvalóvá legyen, mi van a ti szívetekben.” A nehézségek mindig kiderítik, hogy mi van bennünk. Azt gondoljuk, milyen jók, rendesek, becsületesek vagyunk, sok szépet és jót mondunk magunkról. Aztán, ha jönnek a próbák és nehézségek, kiderül, hogy egészen más van bennem, mint amit hittem magamról.
A Biblia azt mondja: Boldog az az ember, akiben nincs öncsalás. Egy életen keresztül csaljuk magunkat, hogy milyen jók, milyen szeretők vagyunk, senkit nem csapunk be. Az a kedves, szelíd valaki vagyok, akivel nem lehet összeveszni. Mindenki tudja, hogy ez nem igaz. Egy életen keresztül öncsalásban élünk. Isten azért adja a próbákat, nehéz embereket, hogy kiderüljön, mi van a szívünkben.
Ha egyik üvegben méz van, a másikban ecet, kívülről egyformán néznek ki. Nem lehet tudni, melyik a méz, melyik az ecet. De ha belerúgnak az üvegbe, a méz akkor is édes marad, ha kifolyik, az ecet pedig belefröcskölve az ember szemébe, égetni fogja. Gondolj arra, mi jön ki belőled, mikor bántanak, mikor sértegetnek. Isten megengedi, hogy kiderüljön. Nem az Ô számára van erre szükség, Ô pontosan tudja, de, hogy te is tudd már meg végre, és ne csald magadat.
Kiderült, mi van Izráel szívében. Megkeseredés Isten ellen lázadás és az emberrel szembefordulás jött ki a szívünkből. Az Úr ezért engedte meg ezt a kerülőt. Ha keserűség jön ki a szívemből, ez annyit jelent, hogy még újabb nehézségek várnak rám. Eljutsz oda, hogy a nehézségek között hála jön ki a szívedből, mert tudod, hogy ezeken keresztül formál Isten? Ha már felismertétek, hogy Isten jót akar és jót cselekszik, akkor köszönjétek meg a nehéz embereket, akiken keresztül formált. Amikor hálát adok, egyre több áldást kapok. Isten szereti a hálás embereket. Jó volna megtanulni az élet egyik titkát: légy hálás gyermeke az Úrnak.
Mivel a nép megkeseredett, azért kellett jönni a tüzes kígyóknak. A bűn rengeteg szenvedést okoz. Nem a lelkiismeretem mardos, a bűn mardossa a lelkiismeretemet. A lelkiismeretem sebesül és fáj, mert a bűn megmarta. Hány ember járkál vérző lelkiismerettel. Egy régi seb folyton vérzik. Ezért vagy fáradt, erőtelen, és ha nem gyógyulsz meg, elvérzel. Régi sebbel is el lehet vérezni. Sajnos a legtöbb ember azt gondolja: azért vagyok ilyen állapotban, mert ilyen a férjem, a vejem, a menyem. Ilyen nincs! A Biblia azt mondja: “Szünjék már meg köztetek az a példabeszéd, hogy az apák ették meg az egrest és a fiak foga vásott belé.” Mi azt hisszük, a másik vétkezik, én szenvedek. Mindenki a saját bűnéért szenved. Az én lelkiismeretemet nem a férjem kígyói marják, és nem a gyerekem bűne. Lehet az a bűnöd, hogy mikor a férjed ilyen-olyan, akkor szeretetlen, türelmetlen vagy vele szemben. Ez a bűnöd. Ha türelmes, szerető tudnál lenni a részeg férjed mellett, boldog lennél, mert győzelmes volna az életed. A te lelkiismeretedre nem nehezedik a más bűne. Ha ezt megérted, sok mindenből kigyógyulsz. Mert akkor nem tudsz senkit okolni. Nézz hát szembe a kígyóiddal. Valaki azt mondta, hogy egy angyal is tönkremenne egy ilyen ember mellett, mint az én férjem. Hihetetlen igazolásaink vannak.
A nép eljutott oda, hogy valamit csinálni kell. Nem idegorvoshoz kell menni, és nyugtatót szedni. Ezek az emberek tudták, hova kell menni. Isten emberéhez. A kérésük ez volt Mózeshez, hogy: Imádkozzál! Ez a megoldás: menj Jézushoz és imádkozz! Isten válaszol. Érdekes megfigyelni, ugyanazok az emberek, akik megkeseredtek, most ezt kérik: “Imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat.” Nekünk is ez volna a kérésünk, hogy a körülményeket változtasd meg Uram! Hadd legyen más a férjem, a feleségem, a gyerek, az anyós. Csak ez a szomszéd költözne el innen! Ha ez nem lenne – nem kell, hogy meghaljon – de ha nem lenne, mennyivel könnyebb lenne az élet. Vidd el rólunk a kígyókat, változtasd meg a körülményeket!
Isten válasza nagyon érdekes. Nem a kígyókat viszi el. A kígyók ugyanazok maradnak. De érdekes módon azt mondja az Úr Mózesnek: “Csinálj magadnak tüzes kígyót és tűzd fel azt póznára.” Ugyanezt mondja az Úr Noénak: “Csinálj magadnak bárkát gófer fából.” (1Móz 6,14). Isten így válaszolt. Ez volt a megmenekülés eszköze akkor is, most is. Az embernek kell megtenni, amit Isten mond. Nem azt mondta Isten, hogy csinálok neked.
A bűnnek a gyökere az engedetlenség, a függetlenedés Istentől. A gyógyulás az engedelmesség. Minden ember hitrejutásában van egy engedelmességi lépés, amit meg kell tennie. Nem úgy van, hogy egyhelyben ülök és imádkozom – Uram, tedd meg! Isten azt mondja, csináld meg, tedd meg, amit mondok, az a te részed. Az Édenben Éva önállóan intézkedett, és ezt örököltük. Meg vagyok róla győződve, hihetetlenül jó, amit csinálok.
Az ember még megtérni is Istentől függetlenül akar, úgy, ahogyan ő szeretne. Emlékeztek Naámánra, a nagy hadvezérre. Ô úgy gondolta, majd kijön a próféta, kezét ráteszi a beteg helyekre, imádkozik fölötte és meggyógyul. Értjük már, hogy mennyire mély az önállóságunk? Elgondolom, mit kell csinálnom ahhoz, hogy újjászülethessek. Nem lehet. Itt is máképp történt. Mindent akart Naámán, csak azt a szégyent nem, hogy a fürdéshez le kellett vetkőznie.
Önfejűségünket a hívő életbe is átvisszük. Tudjuk, mit hogyan kell csinálni. Csinálod is, pedig Isten egészen mást várna tőled. Szeretné, ha ráfigyelnél, hogy Ô mit mond, és mit akar. Hiszen Ô megmondja, mit csinálj. “Csinálj magadnak”.
Mózes engedelmes szolga. “Csinált azért Mózes”. Azt tette, amit Isten mondott. Ez a megtérés. A Biblia azt mondja az engedelmes Fiúról, Jézusról, akinek Mózes csak az előképe: Küldök néktek prófétát, olyat, mint én, azt hallgassátok. Az engedelmes Fiú azt mondja, hogy semmit nem cselekszik magától, hanem alárendeli magát az Atyának. Mennyi mindent csinálsz magadtól? Gondoljunk arra, hogy a Fiú engedelmes volt halálig, “mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2,8b). Így mondja Jézus Krisztus: “Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ô dolgát elvégezzem.” (Jn 4,34). Annyit jelent, hogy ez az én örömöm. Neked is ez az örömöd, hogy halljad Isten szavát és megcselekedd? Nincs annál nagyobb öröm a földön, mint engedelmeskedni az Úrnak, bármi az, amit kér.
Szeretnénk most nyitott szívvel látni, hogyan csinálta Mózes, és hogyan csinálta Jézus ezt a rézkígyót, és hogyan emelte fel. A Bibliában nagyon sok kettős kép van. Ilyen kettős kép a szenvedéstörténetben Jézus, a főpap, aki áldozik. Jézus az áldozó főpap, és Jézus az áldozati Bárány. Jézus önmagát áldozta fel. A főpap Jézus feláldozta a Bárány Jézust. Senki más nem áldozta fel, önmagát áldozta. Az Ószövetségben az egyik kép az áldozó főpap, aki viszi a bárányt. A másik a Bárány, akit visznek. Jézus egy képben a kettő. Az első lépést a Gecsemánéban teszi Jézus, amikor bűnné lett érettünk. Isten bűnné tette Ôt, azt, aki bűnt nem ismert. Látjuk Ôt egymagában térdelni, tusakodni, vért verejtékezni, azért, mert bűnné kell lennie.
A Biblia azt mondja, hogy Isten egy öblös kehelyben gyűjti a világ bűnét, és az ítéletet ráönti az egész világra. Mindenkinek innia kell majd, aki helyett Jézus nem itta meg. A harag pohara ott van Isten kezében. Azt mondja Jézus később: “Avagy nem kell-é nékem kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nekem?” (Jn 18,11). És most mégis, az a Jézus, akinek egyetlen öröme volt az Atyának való engedelmesség, – azt mondja, hogy Atyám, ha lehetséges, ezt ne. Kígyóvá lenni. “Csinálj magadnak rézkígyót.” Így szeretném mondani: Csinálj magadból rézkígyót. Jézus nemcsak bűnössé lett, Ô maga bűnné lett. Annyira elárasztotta Ôt a világ bűne, hogy minden sejtjében bűnné lett érettünk.
Egyszer gyerekekkel beszélgettem a szenvedéstörténetről. Arról a jelenetről, amikor Jézust a tömeg elé állítják. A tömegnek az volt a véleménye, hogy Jézus gonosztevő. “Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.” (Jn 18,30). Nektek mi a véleményetek Jézusról? – kérdeztem a gyerekektől. Néma csend volt a válasz. Aztán elmondtam, hogy látjátok, Isten szerint is gonosztevő, mert odafeszíttette Ôt a középső fára. Van-e a világon ember, akin annyi gonosztett lenne, mint Jézuson? Az egész világ bűne rajta van. Létezik olyan rablógyilkos, betörő, parázna, gazember, akin több bűn lett volna? Jézus, aki bűnt nem ismert, a világ bűnét vette magára – érted.
“Csinálj magadnak!” Jézus megteszi. A legmélyebb irtózattal, de megteszi.
Már a Biblia legelején olyan megrázó a bárány története, amikor Ábel áldozza. Egy emberért egy bárányt. Az Egyiptomi szabadulás éjszakáján egy családért áldoztak egy bárányt. A nagy engesztelő áldozaton, amikor a főpap a bárány fejére tette a kezét, egy nép bűnéért áldozták a bárányt. Aztán megjelenik Keresztelő János, aki azt mondja: “Imé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1,29). Egy ember bűne, egy család bűne, egy nép bűne, a világ bűne. Értitek-e már egy kicsit a Gecsemáné értelmét, hogy miért verejtékezik vért Jézus, hogy miért van benne az a nagy, mély nemakarás? Nem könnyű döntés volt ez, de Jézus csinálja a kígyót.
Isten azt mondta Mózesnek: “És tűzd fel azt póznára.” Jézus megteszi. Az egész szenvedéstörténetben az egyetlen cselekvő Jézus. Önként, önmagát viszi áldozatul. Emlékszünk a Gecsemánéban történt jelenetre? Az emberek, akik Jézus elfogására jöttek, a földreesnek. Senki nem tudja elvenni az életét, Ô maga adja azt oda. A főpapi tanács keresi a vádat ellene, de nem találnak. A tanúk összezavarodnak. Azt kérdezik tőle: “Te vagy tehát az Isten Fia?” Ha semmit nem szólna Jézus, nem lehetne elítélni. De Ô azt mondja: “Ti mondjátok, hogy én vagyok!” (Lk 22,70). Látod-e már, hogy adja magát a keresztre, a póznára? Pilátus előtt is adja magát: “Te vagy-é a zsidók királya? És Ô felelvén néki monda: Te mondod!” (Lk 23,3). Az egész szenvedéstörténetben Jézus adja magát. Hátát odaadta a verőknek, orcáját a szaggatóknak. Tudta, hogy kérhetne az Atyától többet tizenkét sereg angyalnál, de Ô adta magát. Maga fekszik rá a keresztre, maga adja oda a kezét, hogy átszögezzék. Azt a hatalmas kezet, amellyel a tengert lecsendesítette, aminek a vihar is engedett.
Jézus, mint Főpap közbenjár: “Atyám, bocsáss meg nekik!” Ha kimondtad, hogy “Vétkeztem!” – akkor fölötted is ott a fölemelt két kéz, érted is hangzik az imádság: Atyám, bocsáss meg neki. A Főpap imádkozik, a Főpap oldoz. Jézus a mellette levő latorhoz így szól: “Ma velem leszel a paradicsomban. (Lk 23,43).
Jézus nem panaszkodott, nem védekezett a papitanács előtt. A Bárány néma. De a kereszten egyszer csak váratlanul felsikolt a Bárány: “Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet!” (Mk 15,34). Aztán már csak egy szó: “Elvégeztetett!” (Jn 19,30). Jézus bemutatta az áldozatot, kész a munka, amiért erre a földre jött.
A Biblia nagyon világosan elmondja, a bűnből való szabadulás egyetlen útját. Mózes, Isten szolgája: “Csinálj magadnak!” Értsd meg ezt az egy szót: “magadnak”. Isten engedelmes szolgája véghezvitte a szabadulás egyetlen útját. A kereszt áll. A póznán ott van a rézkígyó. Körülötte a kígyómarta tömeg. Ott van a gyógymód. Mégsem gyógyultak meg.
De jön a te lépésed. A kereszt kétezer éve áll. Elvégeztetett, bűneink büntetése Rajta van, és te mégis vergődsz a kígyók miatt. Mégis marnak, mégis boldogtalan, szerencsétlen, nyomorult ember vagy. Miért nem gyógyulsz meg? Isten nem hagyott ki belőle téged, meg engem. Nézz fel Rá! Ez a dolgod. Az egész világ bűne a Bárányon van, de az a dolgod, hogy rátekints. “Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára; és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.” Gyógyulásod rajtad múlik. Jézus mindent megtett érte.
A feltekintés a hit dolga. Az Újszövetségben így van: “És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az Emberfiának felemeltetnie.” (Jn 3,14). Nem a szemednek kell ránéznie, hanem a szívednek. A ránézés annyit jelent: hiszek Benned. “Ha valaki föltekint”. Ezt rajtad kívül senki nem tudja megtenni. Valaki sokat küszködött azzal, ha Jézus az egész világért meghalt, akkor miért nem vagyunk mindnyájan szabadok? Azt mondtam, hogy van olyan gyógyszer, ami minden beteget meggyógyít, de csak az gyógyul meg, aki beveszi. A gyógyszer megvan. Bevetted? Ez a te felelősséged. Ha nem nézel föl Rá, elveszel. Ez az, amiért felelősségre vonható vagy.
Újra mondom – Jézus mindent megtett érted. Higgy hát Benne! Néz föl Rá!
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy egyetlen dolgot vártál tőlem: engedelmességet. Köszönöm, hogy engedelmeskedhettem annak, amit megtérésemkor mondtál. Köszönöm, hogy boldog, szabad életet adtál. Köszönöm, hogy tudhatom, nem veszek el. Hadd dicsőítselek azért, hogy minden szavad igaz. Köszönöm, hogy áll a kereszt, a pózna felemeltetett, rajta van a bűn, nemcsak Isten Fia. Segíts ma egyenként hinnünk abban, hogy az én bűneimet is fölvitte Jézus a keresztre, én is tiszta és szabad lehetek az Ô áldozata árán. Uram, adj ma engedelmességet, hogy megtartassunk!
Ámen.