“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
NÁTÁNAEL (1/5)
Miről szólsz?
“Találkozék ez először a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (ami megmagyarázva azt teszi: Krisztus).
Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” Jn 1,42; 46
Imádkozzunk!
Uram, hálát adunt, hogy Hozzád jöhetünk. Köszönöm, hogy mindenki, aki most itt van, Hozzád jött. Úr Jézus segíts, hogy legyen valóságos, élő találkozásunk Veled. Kérünk, ne legyen közöttünk egy sem, aki hiába jött. Kérünk, szólíts meg minket és cselekedj bennünk Igéd és Lelked által.
Ámen.
Életünkben vannak találkozások, amelyekre azt mondjuk, véletlenek. A találkozás soha nem véletlen. Mögötte egy kéz van, amelyik irányítja az emberek útját, és nem véletlenül keresztezi egyik ember útja a másikét.
Itt is sokan borultak most örömmel egymás nyakába. Öt napig együtt leszünk, aztán elválnak útjaink. Lehet, soha többé nem találkozunk az életben. Ez a találkozás, ami most itt történt, egy életre szóló. Férjek sokszor elmondják, hogyan találkoztak feleségükkel, és ez a találkozás egy életre szólt.
A mai Ige azzal kezdődik, hogy két ember találkozott egymással. Az első komoly kérdésem, ha találkozol valakivel, miről beszélsz vele? Nagyon sokszor felesleges dolgokat beszélünk. Nagyon komolyan imádkozunk, hogy a szobákban a testvérek ne beszéljenek felesleges dolgokról, és ne verjék ki az Igét egymás fejéből tréfával, megjegyzésekkel. “A te beszéded is elárul téged”, (Mt 26,73b) – mondották Péternek a tűz mellett. A többiek megismernek: ez az a nagybeszédű, aki mindig magát mondja.
Itt a két találkozásnál ugyanarról beszéltek az emberek. Miről beszélek a testvéremmel? Mert András a testvérével találkozott, Simonnal. Majd hazamégy, és találkozol a feleségeddel, testvéreiddel, gyermekeiddel, mit fogsz mondani? Sokszor elmondják a családtagok, hogy csak arról beszélt, mi volt az ebéd, és milyen szép a hely.
Az egyik találkozás, András találkozott a testvérével. A másik, akikről beszél az Ige, hogy Filep találkozott barátjával, Nátánaellel. Mind a két találkozás ugyanazt a szót mondja: “Megtaláltuk!” Hát kerestek valakit? Valaki egyszer elmondta, hogy régi barátjával találkozott egy áruházban, és azt kérdezte tőle, hogy mit keresel itt? – Nem sokat, kétezer forintot. Alkalmazott volt, és rögtön arra gondolt, amennyit keresett. Az ember azt gondolja, pénzt keresek, hát mi mást kereshetnék? A legtöbb ember ezt csinálja, és nagyon sokszor nem találja meg, vagy ha megtalálja sem boldog.
Mi mit keresünk? Hányan mondják, hogy megtaláltam azt a tévét, amit régen szeretnék. Vagy azt a kocsit. Nagyon sokszor keresünk embereket, barátot, akivel dolgaimat megbeszélhetem. Társat keresünk, házastársat. Hány fiatal mondja, hogy mindig úgy nézem a másikat, nem ő-e az, akit keresek? Aztán egyszer kimondja: megtaláltam. Jaj, ki tudja? Ki tudja, hogy igazán azt találtad-e meg, akit kerestél? Mire mondanád most: jaj de jó, megtaláltam.
Isten felteszi most a kérdést: Kit keresel? Talán önmagadat? Mert a legtöbb ember önmagát keresi. A saját békességét, vagy szeretetet, megértést, dicsőséget keres. Valakit, aki csodálja és mondja, hogy ilyen vagy, meg olyan vagy. Tulajdonképpen Istent keressük, az elveszett paradicsomot, ahonnan kizártuk magunkat. Az ördögnek a legnagyobb hazugsága az ember felé, Éva felé, nemcsak az volt, hogy jó az a fa az eledelre, hanem, hogy olyan leszel mint Isten. Micsoda iszonyú csalétek volt ez! Erre szakított Éva. Az ember szép, jó, okos szeretne lenni. Hányszor igyekszünk, erőlködünk, adunk, segítünk. Hány ember az egyházban csinál valamit, és úgy érzi, ő jó, mert ott volt, mert adakozott.
De szép is akarok lenni. A férfiak azt hiszik, csak a nők szeretnének szépek lenni. Amikor még itt laktam a kis szobában, és a férfiak mentek el az ablakom előtt, megálltak, igazították a hajukat, nyakkendőjüket. Nem tudták, hogy az ablak mögül mindent látok. Istenem, minden ember hiú! Hogy a nők azok, azt tudtam, de hogy a férfiak is?!
Mit erőlködünk, hogy okosnak gondoljanak bennünket. Mit összeolvasunk, hogy mindenről tudjunk. Nem akarok lemaradottnak, butának látszani, hanem szépnek, okosnak. Testvérek, sok mindenkit szeretünk, sok mindent keresünk, de hadd mondjam érthetően: mindenki önmagát keresi, még azokban is, akik szeretik. Legalább az lásson szépnek, jónak, okosnak. Ady Endre mondja egyik versében: “Add nekem a te szemeidet, hogy vénülő arcomba ássam, hogy én magamat szépnek lássam.” Aki beléd szerelmes, abban is magadat látod szépnek, az asszony, a lány pedig önmagát látja benned. Azt hiszed, téged keres. Azt keresi, aki őt imádja. Sokszor olyan nagy becsapás egy házasság. Mind a kettő csalódott, mert mind a kettő magát kereste. Mert magát imádja! Ez az ördög mérge, amit beleoltott az emberbe. Ha egy szóban kellene kimondani, mit keresel, így hangzana: önmagamat. Még itt is magadat keresed. Hátha jobb leszek, és majd szeretni, becsülni fognak.
Istent keresi az ember, de be van csapva, mert magát akarja istenné tenni, és soha nem lesz az. Olyan megrázó dolog, ahogy kimondja itt az Ige: “Megtaláltuk!” Aki hiányzott.
Az ember, miután evett a tiltott fáról, és elszakadt Istentől, első dolga volt, hogy elkezdte takarni magát. Körülkötőket csináltak, hogy ne láttassék ki mezítelenségük rútsága. Elkezdődött a kendőzés. Jó volna arra gondolni, mit teszek, hogy másnak lássanak? Mennyit erőlködöm ezen? Otthon undok, veszekedős emberek, itt olyan urvariasak tudnak lenni, csak azért, hogy ilyennek lássák őket. Sokszor elmondtam már, hogy amikor még a lenti kútról hordtuk a vizet, utánam jött egy férfi, hogy kivegye kezemből a vödröt. Megkérdeztem, hogy mondja, otthon a felesége kezéből is kiveszi? Ôszintén megmondta, hogy nem. Akkor az enyémben is hagyja ott. Ne akarjunk mást mutatni, mint ami igaz. Megjátszuk magunkat ott, ahol idegenek vannak. Képmutatás, amikor más képet mutatok, mint ami igaz. Az Édenben kezdődött. Azóta a bűnök mind ebből erednek. Ezért van hazugság, nagyzolás, a dolgok letagadása.
Hitrejutásom után egyik örömöm volt, mikor a vonaton jöttünk haza, és valaki megkérdezte tőlem, hogy ismered-e a Pace képeket? Egy percig megálltam, most ha még a régi volnék, azt mondanám, persze. De olyan boldogan mondtam ki, hogy nem ismerem. Annyira betöltött annak az öröme, hogy nem kell többet mutatnom, szabad vagyok, nem kell megjátszani magamat.
Még nem fáradtál bele a képmutató életbe? Azt mondják, hogy bálványaink vannak. Nem! Egy bálványom van, azért akarom a legszebb feleséget, a legszebb gyerekeket, a legszebb házat, mert az enyém. – Kié ez a szép asszony? – Hát az én feleségem. – Kik ezek a helyes gyerekek? – Hát az enyéim. – Tudod nem azért mondom, hogy az én unokám, de még csak három éves, és már egy zseni. Hozzám tartozik. Mindenen keresztül keressük a dicsőséget. Az összes bünöm benne van ebben az egyben, hogy isten akarok lenni. Ha senki nem dicsér, akkor dicsérem magamat. Jó, nem azért mondom. Pontosan azért mondod.
Ha aztán nem néznek istennek, és nem leszek az, akkor jön a kábítás, az ital. Sok iszákos emberrel beszéltem már, mindig kiderült, az a baj, hogy nem becsülnek, nem lehetek valaki. Addig legalább, míg részeg vagyok, vagyok valaki. Az italos ember mindig magát mondja. Álomvilágban él, és a kábulatban ő is valaki. Egy fiatalember elmondta, hogy amikor az ital hatása elmúlt és kijózanodott, nem bírta ki, hogy milyen, és akkor kezdett gyógyszert szedni. Látta hova süllyedt, mit tett tönkre. Otthonról ellopott dolgokat, hogy italt vehessen. Mikor a gyógyszer hatása elmúlt, újra ivott. Évekig forgott benne, és nem volt kiút. Az ember abban a pillanatban, ahogy elszakad Istentől, belekerül a pokolba.
Jó lenne, ha most rájönnél, hogy az elveszett Istent, és az elveszett Paradicsomot keresed. Az ajtón amin bejöttetek, van egy felirat: “Barátom, miért jöttél?” (Mt 26,50). Jó volna, ha azonnal válaszolnál – Istent keresem.
A pásztor utána ment az elveszett juhnak. Az Atya eléje szaladt a tékozló fiúnak. Jézus Krisztusban az Isten jött utánunk. Ô a láthatatlan Isten képe. Ôt keresed, akár tudod, akár nem. Szeretném újra mondani, amit Péter elmondott a testvérének, és Filep a barátjának, hogy megtaláltam! Az életem értelmét, azt az Istent, akit mindig kerestem, Jézus Krisztusban megtaláltam. Te megtaláltad-e már? Ha nem, a legjobb helyen vagy, itt meg lehet találni.
Filep nagyon egyszerűen így mondta Nátánaelnek: “Jer, és lásd meg!” Mást nem tudunk mondani. Minden igehirdetés ezt fogja itt mondani: “Jer, és lásd meg!” Lásd Ôt, hívd Ôt, szólj Hozzá, és az egész életed megoldódik. Istennek minden problémádra egyetlen válasza van: Jézus. Ôbenne mindent megadott, amire a fizikai életben, és a kegyességben, az Isten előtt való kedvességben szükséged van.
Újra szeretném mondani: ha Jézust keresed, a legjobb helyen vagy. Bár azzal a boldog bizonyossággal tudnál majd innen elmenni, amivel elment ez a két ember: “Megtaláltuk!” Hazamenve ne arról beszélj, hogy itt mi volt, hanem mondd, hogy feleségem, gyermekeim, megtaláltam, amit egy életen keresztül kerestem. Akkor nem számít, hogyan néznek rád, szeretnek, nem szeretnek. Akkor sugárzik belőled mindenképpen Istennek a békessége, szeretete, amit minden ember keres.
A találkozás nem véletlen. Ez a találkozás sem. Isten keres téged, hogy boldoggá tegyen. Akarod-e?
Imádkozzunk!
Uram, megköszönök minden testvéremet, akit idehoztál. Köszönöm az egymással való találkozás örömét. Áldalak, hogy semmi nem véletlen. Segíts, hogy az emberi találkozáson felül megtörténhessen a nagy találkozás, amiért itt vagyunk ezen a földön. Segíts, hogy senki ne menjen el innen úgy, hogy ne találkozott volna Veled, Istennek élő, csodálatos, tiszta, szent Fiával.
Uram, kérlek segíts, ne takarjuk el testvéreink elől Jézust. Hadd lássanak Téged, és miközben látnak, meggyógyulhassanak. Ôrizd meg szeretteinket, kérünk, Rólad beszéljünk majd nekik. Áldd meg egész napunkat, légy közöttünk. Nevedért kérünk.
Ámen.