“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
NÁTÁNAEL (3/5)
Honnan ismersz?
“Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felelt Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” Jn 1,49
Imádkozzunk!
Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy kezünkben lehet a szavad. Hadd áldjunk, hogy rajta keresztül akarsz most is szólni hozzánk. Kérünk, végezd bennünk munkádat Igéden át. Segíts, hogy meghalljuk szavadat. Hadd áldjunk az egész napért, ami előttünk van. Szólj hozzánk, cselekedj bennünk, végezd el azt, amiért idehoztál, Lelked által, nagy nevedért.
Ámen.
Nem tudom, valaha voltatok-e már úgy igehirdetésen, hogy annyira rólatok volt szó. Azt mondtátok, hogy honnan ismer engem ez az igehirdető? Sokszor éltem át, hogy valaki odajött hozzám, és azt mondta: – Látom, már mindent elmondtak rólam. – Azt sem tudom, hogy ki vagy. Isten ismer bennünket, és nincs szükség, hogy bárki is mondjon rólunk valamit.
Nátánael is felteszi a kérdést Jézusnak: “Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hítt téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” Mielőtt bármi történt volna, az Úr már ismert. Időben Ô ismer a legrégebben. Majd olvassuk el a 139. Zsoltárt, és gondoljunk arra, hogy ilyen régen ismer. Ennyire mély az Ô ismerete felőlünk. A gondolataim, az érzelmeim legmélyéig ismer. Milyen bolond kérdés ez, hogy honnan ismersz engem?
Jézus egy mondatot mond Nátánaelnek, amellyel világossá teszi az ismeretét. “Láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál.” Amint ezt Jézus kimondta, Nátánael azonnal tudta, hogy élete legmélyebb titkát ismeri. Azonnal válaszolt is: “Te vagy az Isten Fia!” Ezt senki nem tudhatja, ott engem senki más nem látott. A kérdésre nem tudunk válaszolni, mert az Úr mérhetetlenül tapintatos. Csodálatos Jézus tapintata, nem mondja el, mit látott, mit csinált Nátánael. Csak amit mond, arról tudni lehet, hogy a legmélyebb titkát ismeri ennek az embernek. Nem mondja el az Ige, mi lehetett a fügefa alatt. Lehet hogy élete legszennyesebb dolga történt ott, amit mindenki előtt szégyelne. Vannak dolgok, amiket magunknak sem akarunk megvallani. És az Úr azt mondja, hogy láttalak.
Nem tudjuk, hogy mit látott Jézus. Megdöbbentő, ha arra gondolunk, hogy Isten látja a múltunkat, legrégebbi dolgainkat. Nem ember Ô, hogy felejtsen. Tulajdonképpen mi sem felejtünk el dolgokat, tudatunk alatt ott van minden, és egy perc alatt előjöhet. Egy öngyilkossságot kísérelő mondta el, hogy míg leért a Dunához, élete minden részlete előtte volt. Kiderült, hogy semmit nem felejtett el. Isten előhozza az elmúltakat. Voltál-e már úgy, hogy halálesetnél olyan dolgok jutottak eszedbe, amiről nem is gondoltad, hogy megvan. Nagyon szerettem édesapámat, és a halála után olyan kicsi dolgok is eszembe jutottak, hogy amikor elvágta az ujját, és kért, hogy kötözzem be, azt mondtam – majd az édesanyám. És láttam az elvágott ujját, és az volt bennem, hogy voltam erre képes?! Mindenáron egy barátnőmmel akartam játszani. Kicsi dolgok annyira tudnak fájni, hogy az ember bele tudna pusztulni. Nem kell ahhoz sem idő, sem tér, hogy egy perc alatt minden eszedbe jusson.
Jó volna követni a Jézus szemét, mit lát, és mit látott, mire mondja most neked: láttalak. Látta a legelrejtettebb dolgaidat, talán amikor gyerekkorodban szennyes játékot játszottál a testvéreddel. Előtte nem tudsz letagadni semmit, bármilyen régen történt is. Láttalak Nátánael! Emlékszem az első lopásomra. Az asztalon feküdt az édesanyám pánztárcája, senki nem látta, hogy kigurult belőle egy pengő, és elvittem. Cukrot vettem rajta, az volt életem legrosszabb cukra.
Mondjuk, hogy nem loptam, nem csaltam. Istenem, hát látta. Most azt mondja neked az Úr a múltadra nézve, hogy láttalak. Amikor Heródes előtt ott állt Jézus, és sok kérdéssel kérdezte Ôt, nem tudta, hogy olyan valaki állt előtte, aki látta őt. Látta ott a lakomán, amikor Salomé táncolt előtte. Látta, amikor fejét vetette Keresztelő Jánosnak. Jézus mindent tud, csak éppen nem felel már Heródesnek egy szót sem. Vigyázz, ha nem szól hozzád az Úr, lehet, hogy arra akar emlékeztetni, amit látott.
Gondoljunk csak Péter tagadására. Amikor azt mondták, hogy te is Jézusnak a tanítványa vagy, ő azt felelte, hogy nem ismerem azt az embert. Ki tudja, talán bizonyos körülmények között megkérdezték tőled, hogy te is jársz templomba? Te is hiszel? – Á, én nem! Valaki látta azt a pillanatot, amikor azt mondtam, hogy nem, mert jaj, az állásom, jaj, a családom!
Gimnazista lány voltam, amikor egy egyetemista fiatalember kísért Budapest utcáján. Fölényesen megkérdezte, hogy remélem, maga nem hiszi azt a mesét, ami a Bibliában van? Emlékszem a sarokra, ahol kimondtam, hogy á, nem. Hány évtized telt el azóta, és pontosan emékszem arra a helyre, ahol megtagadtam Jézust, akit akkor még nem is ismertem. Mert kicsinek, butának, éreztem volna magam egy egyetemista előtt, és inkább megtagadtam. Szeretném, ha Isten előhozná most elmúlt életedből azokat a képeket, amiket Ô látott, amikkel beszennyezted az életedet, amikor letagadtad, hogy ismered Ôt, mert úgy érezted, bajod lehet belőle. Amikor mondani kellett volna, és hallgatásoddal megtagadtad Jézust.
Jó volna végignézni az életedet az Ô szemével. Lehet, hogy már régen nős ember voltál, de a munkahelyeden elkezdtél valakivel szemezni, szórakozni. A szíved mélyéig látott, a házasságtörésedig látott, a gyávaságodig, a gondolataidig. Valaki kimondja, hogy Nátánael, én láttalak, amikor a fügefa alatt voltál, amit még most is titkolsz és rejtegetsz. Pedig “Nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne: és oly titok, amely ki ne tudódnék.” (Mt 10,26). Hidd el neki, hogy Ô pontosan lát. És látod, mégis szeret. Az ember mindig úgy van, hogy Istenem, végem lenne, ha ezt megtudná rólam valaki. Ô tudja, mégis szeret. Azért hív magához. Most még kegyelmi időben vagyunk, – láttalak – de egyszer majd az Ô ítélete jön.
Lehet, hogy a legszentebb dolog történt ott a fügefa alatt. Lehet, azért bújt el oda Nátánael, mert Istennel akart beszélni. Talán azért ment oda, hogy a kiváncsi szemek ne lássák. Talán az Isten felé való vágy hajtotta. Ô látott, amikor imádkoztál, amikor vágyódtál, amikor kerested Ôt. Ki tudja, mi történt Nátánaellel, az ő titkos fügefája alatt. Lehet, ott mondta el, hogy Isten, ha vagy, keress meg engem. Most is el lehet mindent mondani. Uram, ha vagy, hadd találhassalak meg.
Ki tudja, mi történt a fügefa alatt? Csak Nátánael tudta, meg Jézus, aki látta Ôt. Talán egy komoly döntésed volt gyermekkorodban, amikor elmondtad, hogy Uram, neked szeretnék szolgálni. Úgy szeretnék tiszta életet élni! Emlékszem, nem voltam még az Úré, Nyíregyházán a templomban ültem, néztem az égő gyertyákat, és arra gondoltam: – Milyen jó volna másoknak világítani, és közben teljesen elégni. Honnan van egy fiatal lányban ez a gondolat, mikor az agyát, szívét a fiúk, a szórakozás tölti be? Hátha neked is volt ilyen tiszta, Istentől származó gondolatod, és az Úr látta a legtitkosabb vágyadat. Hányan mondták már el, mikor kicsi gyerekkorukban először voltak igehirdetésen, arra gondoltak, hogy pap szeretnének lenni. Jó volna Igét hirdetni. Isten számbavette a legtitkosabb vágyadat, látta, nincs elfelejtve.
Az is lehet, hogy a legmerészebb gondolata volt életednek, amit ott látott. Amikor Illés elragadtatott, Elizeus a benne lévő Léleknek a kettős mértékét kérte a maga számára. Merész kérés! Megnézte a legszentebb embert, és azt mondta, hogy a rajta lévő Léleknek kettősségét kérem. Szeretnék sokkal szentebb, komolyabb szolgája lenni az Úrnak annál, akit valaha láttam. Lehet, hogy a legmerészebb gondolata volt Nátánaelnek ott a fügefa alatt. – Istenem, tegyél olyan emberré, akin keresztül sokan megtérnek, sokan Hozzád jutnak. Tegyél olyanná, amilyenné lehet egy ember ezen a földön. Szeretnék olyan közel lenni Hozzád, amilyen közel csak lehet ebben a testben.
Próbálj az Ô szemével nézni és azt mondani, hogy Uram, mi az, amit láttál, amire most azt mondod, láttalak a titkos gondolataidban, vágyaidban, cselekvéseidben. Kérdd az Urat, hogy te is lásd most, amit Ô lát. Mert egyszer a legtitkosabb dolog is a háztetőkről fog hirdettetni, és egyszer minden fül hallja azt, amit most takargatsz, és világosságra nem hozol.
Egy iskolában a hitoktató azt kérdezte a gyerekektől, hogy tud-e valaki olyat mondani, amit nem lát Isten? Nagy csend. Egyszer csak feláll egy kislány, és azt mondja: – A bűneimet, amik Jézus vére alatt vannak, nem látja Isten. Ha odakerülnek, valóban nem látja Isten. Most sem látja, és akkor sem látja. A megvallott bűneidet, amiket odatettél Jézus vére alá, az egyetlen amit nem lát Isten.
Amikor Dávid a legsúlyosabb, a legskarlátpirosabb bűnöket követte el, házasságtörés, gyilkosságok, és amikor bűnbánatra jutott, megszólalt az Ige – Az én igaz szolgám, Dávid, nem látok benne bűnt. Hát vak az Isten? Hiszen én is látom! A Bibliában is le van írva, évszázadok óta mindenki olvashatja. Isten nem látja, mert Dávid egyszer kimondta: “Vétkeztem az Úr ellen!” És elhangzott: “Az Úr is elvette a te bűnödet.” (2Sám 12,13).
Milyen jó volna semmit sem eltakarni, hogy a “titok” szó eltöröltessék a homlokodról. Jó volna kimondani, – Uram, mindent világosságra hozok, mindegy, mi lesz a következménye, csak ne maradjon semmi sötétségben, titokban. Gondold meg most, szemtanú van rá. Nem tagadhatod le. “Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga. Aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.” (Péld 28,13).
Ha azt mondja neked az Úr, hogy látta a legmerészebb vágyaidat, hogy az Övé akarsz lenni igazán, egészen, mondd el neki, hiszen ismer. Valaki előbb ismert, és mélyebben ismert, mint bárki ezen a földön.
A másik kérdésem, hogy láttad-e már Ôt gyermekkorodban? Így mondja az Ige, hogy takargatta alaktalan testemet, kivont engem az anyám méhéből. Ô volt az, aki nem engedte, hogy a betegség elvigyen, amikor mindenki lemondott már rólad. Láttad-e Ôt az életed legnehezebb pillanatában? Hálát adtál neki a sok mindenért, amin keresztülvitt, amikor nem ismerted Ôt? Látod-e már, hogy nem véletlen volt, hanem egy hatalmas kéz őrzött?
A négerek így éneklik: “Láttad-é, mikor megfeszítették?” A válasz: “Ó én láttam, szívem remeg, remeg.” Láttad-e Ôt valaha, amikor kezébe, lábába a szögeket verték? Láttad-e, amikor hátán csattant az ostor? A szíveddel valaha láttad-e Ôt? Kemény szíved remegett-e attól a szeretettől, amit ott láthattál?
Isten azt mondja most neked, amit Nátánaelnek is mondott, – láttalak, – és mégis szeretlek. Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?
Imádkozzunk!
Olyan érthetetlen Uram, hogy ismersz, és mégis szeretsz. Mindig attól féltem, ha valaki egyszer egészen megismer, nem tud már szeretni. Áldalak, hogy megtaláltam azt a Valakit, aki bár egészen ismer, mégis szeret. És akit minél jobban megismerek, annál jobban szeretek. Segíts Úr Jézus, hogy ezen a napon, és minden napon csak Téged nézzelek. Hadd lássalak egyre jobban, mert Téged nézvén változunk el. Nem erővel és nem saját akaratunkkal, hanem Lelked által. Áldj meg, hogy miközben nézel minket, mi is nézhessünk Téged.
Ámen.