“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA ISMERT FÉRFIALAKJAI (1/5)
Zakariás
“Heródesnek, a Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való volt, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak voltak az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten ímmár idős emberek voltak.
s
Lett pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenve az Úrnak templomába jó illatot gerjesszen. És a népnek egész sokasága imádkozott kívül a jó illatozás idején. Néki pedig megjelent az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. És láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg őt.
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ôelőtte fog járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. És felelvén az angyal monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben.” Lk 1,5-20
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük, hogy azt akarod, hogy egész napon éberek legyünk, nemcsak testileg, hanem lelkileg is, és tudjunk Rád figyelni. Kérünk, áldj meg, és add nekünk a teljes éberséget.
Ámen.
Ma délelőtt mindnyájan bemutatkozunk. De most először Zakariást szeretnénk látni, akiről az Igében olvastunk. A Biblia elmondja a származását, és hogy mikor történt mindez. Mindig örülök, hogy a Biblia pontos időleírást ad, és így történelmi személyekről van szó, Heródesről, Júdea királyáról, és olyan dolgokról, aminek utána lehet nézni. Ez azt mutatja, nem mese, ami a Bibliában van – ha sokan gondolják is azt.
Zakariásról is elmond mindent az Ige. Az Abia rendjéből való, felesége pedig Áron leányai közül. Az Abia rend, papi rend, Áronnak háza, a főpapnak háza. Mindkettőnek jó a származása. Jó a házasságuk. Zakariás olyan lányt vett el, aki hozzáillő, hitben járó, papi rendből való, istenfélő. Sok ember elmondja: az a baj, hogy otthon veszekedés, harag, minden volt, csak Ige nem. Istenről szó sem esett. Milyen fontos egy embernél, hogy honnan jön és mit hoz otthonról.
A házasság is fontos, mert nagyon el lehet vele rontani az életet. Sok ember egy életen keresztül attól szenved, hogy nem azt a lányt kellett volna elvenni. Engedett a test kívánságának és most nemcsak ő, hanem a gyerekek is viselik a következményét.
Zakariás a felesége is olyan gondolkozású volt, mint ő. Jó életet éltek, igazak voltak Isten előtt, az Úrnak parancsolataiban feddhetetlenül jártak. Minden jó Zakariásnál: jó származás, jó házasság, jó élet, papi szolgálatban van – de valami mégsem jó. Ennek az embernek az életében van egy nagy minusz. Zakariásnak és Erzsébetnek nem volt gyermekük. Sokáig vártak, imádkoztak. Elmondja az angyal, hogy könyörgésed meghallgattatott. Talán böjtöltek is. Próbálták bűneiket megvallani. Mai időben így mondanánk: orvosokhoz is elmentek, mit kellene csinálni, hogy gyermekük szülessen. Ez a minusz tönkre tud tenni egy életet. Reménykedtek, csalódtak, a végén lemondtak róla. Zakariásék már abban a korban, abban az állapotban voltak, hogy már nem is várták, hogy gyermekük szülessen.
Milyen nagy ajándék, ha ez a minusz Isten ajtaja az életünkben! Istennek van egy ajtaja, ahol bemehetünk Ôhozzá. Istennek is van egy kapuja hozzánk: a bajok, a nehézségek, a szenvedés. Isten adhat olyan dolgokat életünkben, amiket nem tudunk megoldani. Zakariás sem tudta elérni imádkozással, böjtöléssel sem, hogy gyermekük szülessen. Nagyon sok családban ott van Istennek ez a szoros kapuja. Jó volna meglátni, mi az, ami neked nem megy? Lehet hogy a családi életed olyan, hogy nem lehet ezt már sokáig bírni. Hány ember jön rá: nem tudunk együttélni, de elválni sem tudunk.
Lehet, hogy családodban is a gyermek-kérdés a baj. Ha van, az is, ha nincs, az is lehet a bajok, nehézségek okozója. Hány családban abban van a szoros kapu, hogy születik egy nem normális gyermek. Egy házaspárnak vak gyermeke született, és ezen keresztül kezdték keresni az Urat. Istenem – miért? Isten nyit egy szoros kaput, ahol be akar jönni hozzánk, és mi is elkezdjük azon keresztül Ôt keresni.
Talán valami más nyomorúság van: valami nő-ügy, amit rég szerettél volna már abbahagyni. Érzed, hogy bűn, nem szabad – és nem megy, nem tudsz szakítani. Lehet, hogy a munkahelyeden van a szoros kapu, vagy a főnököddel kapcsolatban. Mindenki a magáét tudja, hol van csődben az élete. Hála Istennek, hogy ennek a tökéletes Zakariásnak is volt az életében egy olyan pont, ahol valami nem stimmelt. És ezen a kapun keresztül jön az Úr az életükbe.
Volt ennek az embernek egy jó szokása. A papi tiszt szokása szerint a templomba ment, hogy jó illatot gerjesszen. A mi életünkben így mondanánk, hogy van ennek az embernek egy jó szokása, minden reggel Igét olvas és imádkozik. Lehet, hogy az a jó szokásunk, hogy eljárunk a templomba Igét hallgatni. Zakariásnak az imádság volt a jó szokása, a jó illat gerjesztése. A mi időnkben ez annyit jelent: Isten gyermekeinek az imádsága, mint jó illat megy fel Isten elé. Életedből megy-e? Szoktál-e imádkozni? Nem azt kérdezem, hogy eldarálsz-e valamit? Megvan-e az a szokásod, hogy elmondod bajaidat, bűneidet, szívedet kiöntöd-e Isten előtt, mint jó illatot?
Nemcsak szoros kapu, keskeny út is van. Lehet, hogy az életednek nagyon kicsi része, amikor imádkozol, fél, vagy negyedórát adsz Istennek. És mégis, ezen keresztül jön Isten. Lehet hogy valaki szokásból jött most ide. De hadd mondjam, – testvér, Isten jön feléd! Zakariás sem tudta, mikor reggel elment a templomba, és csinálta amit csinálnia kellett, hogy ezen a reggelen Istennel találkozik. Lehet, te sem tudod. Hadd mondjam örömhírként – Isten jön feléd.
Így mondja az Ige: “Néki pedig megjelent az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. És láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg őt.” Érthető, hogy megrettent. Az angyal szavából tudhatjuk, aki azt mondta: “Ne félj, Zakariás!” És mondja tovább az örömhírt, mert Isten mindig örömhírt mond, ha meg is rettensz. “Meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet, szül néked fiat, és nevezd az ő nevét Jánosnak. És lészen te néked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén. Mert nagy lészen az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.” A gyermekről szóló kijelentés: Isten előtt fog járni. Ha Isten ilyet mondana neked a gyermekedről, örülnél? Mi a gyermekkel kapcsolatos vágyad? Nagy ember legyen, mindene meglegyen ezen a földön? A legtöbb szülő a legjobbat akarja gyermekének, és nem gondol arra, hogy a legrosszabbat adja neki.
Nem tudom, mit akarsz a gyermekeddel? Örömhír volna-e neked, ha most az Úr azt mondaná, hogy gyermeked hitrejut, a gyermeked Isten szolgája lesz? Általában a szülők szokták a gyermeket Istenhez vinni, de van, aki elmondja, hogy engem a gyermekem vitt Istenhez. Ô tért meg előbb. Emlékszem egy idős bácsira, mikor megkérdeztem, hogyan került ide, azt mondta: tavaly az unokám rettenetesen megtért, annyira, hogy engem sem hagyott nyugodni.
Mi lenne, ha a gyermeked, unokád megtérne, és ő kezdene bolygatni, hogy nem jó amit csinálsz, így tönkremegy az életed. Nem akarjuk gyermekeinket odaadni Istennek, mert azt szeretnénk, hogy sikeresek, nagyvalakik legyenek. Zakariásnak ez a hír örömhír volt. Isten elmondta neki, hogy célja van a gyermekével. Neked is célod van? Vajon le tudod-e tenni a saját céljaidat, és azt mondani: Uram, a Te akaratod legyen meg.
Isten Zakariásnak a legnagyobb ígéretet adja, hogy gyermeke lesz. Hogy Zakariás mennyire lemondott már, azt a válaszából hallhatjuk. Zakariás nem hisz. Hogy miért nem hisz, megértjük, ha végigolvassuk, amit mond. “Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.” Zakariás magára nézett, és saját lehetőségeire. Ugyan már, nincs már erre lehetőség. Ha Isten most neked mondaná azt, hogy más emberré leszel, fel akar használni, talán te is mondanád, hogy Uram, nem tudod, hogy én milyen vagyok, túl öreg, túl fiatal. Mózes azt mondta, hogy nem tudok beszélni, nehéz ajkú vagyok. Mennyi kifogás! Az ember ha magára néz, megtalálja a hibákat: a természetem, a lehetőségeim. Nem Uram, ez lehetetlen!
Amikor hitrejutottam, barátnőim azt mondották, hogy ha azt hallanánk, hogy egy repülőtiszttel Amerikába szökött, elhinnénk, de hogy megtért, az lehetetlen. Sokszor mondom embereknek: ha belőlem Isten tudott hívő embert csinálni, akkor nincs lehetetlen a földön. Nem volt nálam alkalmatlanabb ember, amikor Isten megszólított.
Vajon nézel-e még magadra, amikor Isten megszólít? Mert Zakariás ezért lett hitetlen. Aztán más emberekre nézett, a feleségére. Ilyen feleséggel – mondta nekem valaki – hogy tudnék hívő életet élni? A világot szereti, szórakozni akar, vágyai vannak – így lehetetlen. Lehet, hogy nagyobb emberekre nézel. Olyan nem tudok lenni. A másik emberre nézés is tönkretesz. Többnek látom őket, vagy sokkal alkamasabbaknak nálam. Ha magadra, másokra nézel, hitetlen leszel.
A másik, amiért hitetlen lett Zakariás, hogy jelt kért. “Miről tudhatom én ezt meg?” Nem volt neki elég az Ige, az Isten szava. Úgy érezte, amit Isten mond, az nem biztos. Értitek, mennyire sértő ez? Ha valakinek mondok valamit és azt kérdezné, hogy miről tudhatom meg, hogy ez igaz? Sértődötten felelném, nem elég, hogy én mondtam neked, még bizonyíték is kell? Istent nem lehet megsérteni. A Biblia azt mondja: aki nem hisz Isten szavának, hazuggá teszi Istent. Van bátorságod arra, hogy kételkedj? Ne tedd hazuggá Istent Zakariás! Milyen bántó ez a mondat: “Miről tudhatom én ezt meg?” Mutass nekem jelt!
Mária is hasonlót mondott, mégis mást. Ô azt mondja: “Mi módon lesz ez, holott férfit nem ismerek?” Ô nem azt kérdezi, miről tudhatom meg, csak hogy hogyan? Elhiszi amit az angyal mondott. Ha mondtad, akkor biztos. Csak mondd meg a hogyanját. Mennyire más ugyanaz a mondat. Neki nem kell megnémulni, Máriának nem kell Istennek ez a rettenetes jele, amit Zakariás azután megkapott. Most már tudta, miről tudhatja meg.
Nagyon kérlek, ne kételkedj. Lehet jelt kérni Istentől, hiszen Gedeon is kért, kapott is, de nem azért, mert nem hitt Istennek. Neki csak az volt a kérdése, hogy nem vagyok-e túl kicsi erre a nagy küldetésre. Isten mindig a szívet látja, Zakariásnál is azt látta. Mennyire megdöbbentő lehetett Zakariásnak, amikor az angyal bemutatkozott: “Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok.” Micsoda fény áradhatott ezzel együtt! Mert aki Isten előtt áll, abból árad a világosság. Én Gábriel vagyok, azért küldettem, hogy ezt az örömöt megmondjam neked. Megmondja azt is, mi lesz a jel. “Ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédemnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben.” Megkapta a jelt.
Mindenki, aki nem hisz, megkapja ezt a jelt. Lehet hogy szól, de az nem ér semmit. Lehet hogy sokat beszélsz, de vajon Isten szerint mondasz-e valamit? Beszédünk sokszor csak üres szöveg. Isten világából nézve némaság.
Egy fiatalember siránkozott, hogy két éve átadtam az életemet az Úrnak, de valami baj van a hitével. Nincs örömöm, valami hiányzik, mondta. Aztán kiderült, a munkahelyén senkinek nem beszélt Jézusról. Néma volt. Van ilyen Ige: “Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róm 10,10). Biztos vagyok, hogy amikor megtette, megtelt a szíve igazi örömmel. Attól kezdve egy egészen új élet kezdődik. Vége a némaságnak.
Kérdezem, miben nem hittél, miért vagy ilyen boldogtalan? A tanítványoktól kérdezi Jézus: “Miért vagytok szomorú ábrázattal?” (Lk 24,17). Miért nem ragyog, miért nem sugárzik belőletek az öröm? Miért nem vagy boldog, megelégedett ember?
Ne nézz magadra! Nézz az Úrra! Ô válaszolni fog.
Imádkozzunk!
Áldunk Uram, hogy ismersz minket. Tudod az életünk kicsi és nagy hiányait. Tudod azokat a töréseket, amiket szeretnénk rendezni, de nem megy. Áldunk azért, hogy a szoros kapukon keresztül jössz hozzánk. Hadd várjunk Téged, és hadd tudjunk Neked elmondani mindent. Annyi mindenkinek elpanaszoltuk már. Hadd tudjuk most Neked elmondani. Kérünk, segíts ma megnyitni az ajtót.
Ámen.