“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
NIKODÉMUS (2/5)
Amit nem tudott
“Felele Jézus és monda néki: Biizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” Jn 3,3-4
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy kérhetünk, hogy ezen a mai napon is, amerre járunk-kelünk, vezess bennünket. Áldj meg, és szólj hozzánk. Végezz el bennünk mindent, amit csak akarsz. Köszönjük, hogy Magadat adod, Lelkedet, azoknak, akik Néked engednek. Kérünk, munkáld erre bennünk a készséget és az engedelmességet.
Ámen.
Igénk azzal kezdte, hogy egy ember Jézushoz jött. Csak akkor áldhat meg az Úr, ha Jézushoz jöttél. Jézushoz úgy is lehet jönni, hogy nem tudom, hova jövök, mert lelki vak vagyok. A lelkileg vak embernek mindig éjszaka van.
Valamikor a csendeshetünkön egy vak leány is részt vett. Egyik éjjel egyedül ment ki, és valakinek azt mondtam, hogy tudsz ilyen lenni, hogy nem kíséred ki? Aztán jöttem rá, hogy milyen butaságot mondtam, hiszen neki nappal is éjszaka van. Nikodémusnak is kicsit éjjel lehetett, mert a maga nagy tudásával sötétségben volt. Így szólította meg az Urat: “Mester!” A tanítóhoz ment, mert valamit szeretett volna megérteni. Jó volna, ha nem a Mesterhez, nem a Tanítóhoz, hanem a Megváltóhoz jöttél volna. Morzsaszedésnél mindig olyan szomorúan hallgatom, mikor valaki arról beszél, hogy sokat tanultam ezen a héten. Hát ezért jött? Ha nem történik benne semmi, hiába tanult akármennyit.
Nikodémus is azért szólította meg Jézust, mert sokat akart tanulni Tőle. Jézus válaszol, de nem arra, amit Nikodémus mond. Talán megértjük, hogy mást mondunk, és más van mögötte. Hátsó gondolataink vannak. Beszédünkben talán szerénykedünk, de közben párhuzamosan a hátsó gondolataink vannak. Mindnyájan ismerjük ezt a kettősséget. De Jézus soha nem annak válaszol, akit külsőleg lát. Ő a belső emberrel beszél. Valaki azt mondta, hogy onnan tudom, hogy Isten beszél, mert olyan kérdésekre kapok választ, amit soha nem mertem volna kimondani.
Jézus hallja Nikodémus ki nem mondott kérdéseit, és az Úr válaszol, belső gondolataira. Talán kapsz a héten ilyen válaszokat, és akkor megérted, amit Jézus így mondott a samáriai asszonynak: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,26). Nikodémusnak is meg kellett értenie, hogy a válasz a belső emberének szól. Jézus azt mondja: “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”
Nem azt kell eldöntened, hogy ezentúl többet jársz templomba, többet imádkozol, Bibliát olvasol. Jézus nem azért vádol, hogy nem mentél templomba, hogy nem adakoztál. Nem javulást kell ígérned. Nem azt mondja Jézus, ideje, hogy hagyd abba a haragot, a mérges természetet. Nem megtisztulásról van szó, nem arról, hogy alázkodj meg, és kérj bocsánatot. Sokkal többről van szó, arról, hogy újjá kell születned! Jézus komoly hangsúllyal mondja: “Bizony, bizony mondom néked,” – és egy komoly mondatot mond hozzá, – “ha újjá nem születsz, nem láthatod Isten országát!”
Annyit jelent, hogy valamit most nem láthatsz. Isten országa közöttünk van, csak nem látod, mert nem születtél újjá. Ha egyszer újjászülettél, onnan tudod majd, hogy látsz dolgokat, amiket addig soha nem láttál. Látod a bűneidet, amikről soha nem tudtál. A lelki halál az Édenben történt. Azóta minden ember vakon születik. Isten azt mondta, hogy ha engedetlen leszel és eszel a fáról, meghalsz.
Az ördög fordítva mutatja a dolgokat. Csak egyél, és megnyilatkoznak a szemeid. Nem azt mondta, hogy megvakulsz. Egy világ nyílik meg előtted. És egy világ tűnt el előled. Isten országa, Isten világa. Olyan megrázó az, hogy amikor Isten hűvös alkonyatkor a kertben jár, az ember már nem látja. Ádám azt mondja, hogy szavadat hallottam. Már nem látja Istent. Szemeik egy másik világ számára nyíltak meg, észrevették, hogy mezítelenek. Mindent látnak, amit addig nem láttak, – de Isten világát már nem látják. Az az érzékszervük amivel eddig láttak, megszünt. Egy vaknak hiába magyarázom, hogy zöld a táj, kék az ég. De amikor meggyógyul, abban a pillanatban lát. Nem az értelem kérdése ez, nem az érzelemé, és nem az akaraté. Hiába vagy értelmes ember, nem láthatod. Hiába érzed úgy, hogy időnként mintha látnám. Elmúlik egy félóra, megint nem értem. Isten országa dolgában egyetlen érzékszerv igazít el: a hit. Ez az, ami elveszett. Mintha nem volna szemed. Nem tudsz hinni. Ahhoz, hogy láss, újjá kell születned!
Nikodémus azt mondja Jézusnak: “Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” Ha kinyílik majd a szemed, másképp látsz külső és belső dolgokat egyaránt. Egy új ember új világot lát. Magadat is másnak látod, környezetedet is. Látod a bűneidet, érted a bocsánatot, a keresztet, Jézust. Nem ezzel a két szemeddel, a hiteddel.
Tegyük fel most a kérdést, amit Nikodémus is feltett: “Mimódon?” Mimódon van ebben részem? Ez az első kérdés, és majd megértjük a másodikat is. Mindeniknek külön értelme van. Nikodémus azt kérdezi, hogy mimódon születhetik az ember, bemehet-é az anyja méhébe? Isten azért beszél a születésről, mert ugyanúgy történik az újjászületés is, mint a testi születés. Egyszer egy kis gyerek, aki tudta már, hogy kistestvére az édesanyja hasában van, megkérdezte, – de hogy megy be? Nikodémus is ezt kérdezte.
Nekünk is ez a kérdésünk, és Jézus most megmagyarázza. Az új élet nem a méhébe, a szívébe megy be. Ahogy a gyermek az anyaméhben, az új élet a szívben kezdődik, az hordozza, ott születik. Isten hagyott egyetlen kaput, amin bemehet, és ez a hallás. “A hit hallásból van.” (Róm 10,17). A hitednek kell születnie, ami meghalt az Édenben. Ezt a kaput Isten meghagyta. Jó volna ma nagyon hálásnak lenni a kapuért, ahol az új élet bejöhet az életembe. Olyan érdekes, a kicsi gyereknél az első, ami megmozdul, a hallás. Még nem lát, de már hall. A haldoklónál az utolsó, ami megszűnik, a hallás. Vigyázzatok, mit beszéltek a haldokló ágyánál. Talán nem lát, nem mozdul már, de még hall. Vigyázzatok, nehogy utolsó hallási lehetőségével azt hallja, hogy az örökségen osztozkodtok. Beszélj neki Jézusról, akkor is, ha úgy gondolod, hogy nem hallja már. Hányan mondták már el, mikor ilyet mondtam neki, megrezdült a szeme.
Az Ige, amit a Biblia magnak hív, a füleden keresztül megy be a szívedbe, az anyaméhbe. Ha valaki Jézust keresi, az Igét mondd neki. Hadd hallgassa, vagy olvassa, hogy valamilyen módon elérjen hozzá, mert a hit hallásból van. Azt mondja a Római levél: “Mimódon hallanának prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldettek?” (Róm 10,14-15). Isten küldött embereket, akik prédikálnak, akiket hallgathatsz. Adj ma hálát, hogy még hallasz. Istenem, de jó, még bejöhet a mag, még nyitva van a kapu!
Minden születés ugyanúgy történik. Ha nem tudnám, hogy Isten teremtette ezt a világot, ebből az egyből tudnám. A növényvilágban is magvetés által történik az új élet. “Kiment a magvető vetni.” (Mt 13,3). Azért szeretem annyira a tavaszt, mert mindig újra láthatom az új életet, ami a legnagyobb csoda. Minden emberi, növényi, állati élet kezdete magvetéssel történik, és minden lelki élet is. Azért beszél az Úr annyit a teremtettségről, mert mindenben ugyanaz a szabály.
Ma reggel is kiment a Magvető vetni. Hangzik az Ige. Ebben a pillanatban a hallásodon keresztül a szívedbe hullhat, a lelkedbe. Észreveszed-e, hogy egy tőled független gondolat mozgat, ami eddig soha nem volt benned? Hogyan került be? Talán éjjel nem is tudsz aludni, mert ott mozog a szívedben a gondolat, hogy hátha mégis igaz, hogy valóban hazug, parázna, szeretetlen, irigy, önző természetű ember vagyok? Isten most itt egy Igét beleejt a szívedbe, az mozogni kezd, semmivé teszi az eddigi felfogásodat, elképzelésedet, hitetlenségedet, keménységedet.
A Biblia beszél a legkisebb magról, a mustármagról, ami nagy fává nő, mert élet van benne. Olyan Igét hallasz, amiben élet van. Majd egyszer a csendben nyugtalanítani kezd a gondolat, – és ha mégis elveszek? Ha nincs új életem, ha valóban nem születtem újjá, akkor mi lesz velem? Ha majd egyedül leszel, és mozogni kezd a mag, engedj neki, bármit is mond Isten szava.
Nikodémus kérdése: “Mimódon?” Hogyan? Hát bemehet-é? Lélek által bemehet, és akkor történik a fogantatás. Ez nem születés még, csak Jézus kezd veled beszélni. Itt vagy, ahol hallod az Igét, ahol egész nap hullik a mag. Add most oda magad. Tárd ki a szívedet, ne csukd be görcsösen. A Szentlélek jelen van, hiszen azt mondtuk, hogy az Úr Jézus itt van a láthatatlan világban. Isten Igéje hangzik, és szeretne bejutni a szívedbe. “Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” (Zsid 3,7-8).
Hogy idejöttél, annyit jelent, hogy kitetted magad annak, ami itt érni fog. De most arra kérlek, engedj tovább. Minden ellenállást hadd tehessen Isten Szentlelke semmivé, hogy megtörténhessen veled, amit Jézus Nikodémus kérdésére válaszol. Valami még hiányzik, mert újjá kell születned!
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy nem a külső emberünkkel törődsz, és beszélsz. Köszönjük, hogy tudod, ott belül egy megsebzett, fájó szív dobog. Tudod a belső kérdéseinket, ismered síró miértjeinket. Uram, mindent tudsz, amit álmatlan éjszakánkon magánosan mondunk, gondolunk. Kérünk, segíts most Előtted igazán kitárni magunkat. Ne engedd, hogy a látszatéletünkbe, önigazolásainkba burkolódzunk. Kérünk, ne hagyd abba, beszélj velünk egész napon át, hadd fogadhassuk el kimondhatatlan ajándékodat.
Ámen.