“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
NIKODÉMUS (5/5)
Amiképpen, akképpen
“Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy és nem tudod ezeket? Bizony, bizony mondom néked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? És senki sem ment fel a mennybe, hanem az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van. És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen Ôbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,9-15
Imádkozzunk!
Hálát adunk Úr Jézus, hogy a hajnali fény vagy. Köszönjük, hogy tudod, mennyire világosodik már bennünk és körülöttünk. Áldj meg minket, és cselekedj bennünk ezen a mai napon. Segíts, hogy világosságod egészen átjárhasson, és a világosság fiai lehessünk.
Ámen.
A hétnek egyetlen mondanivalója volt hozzánk. Szükség néked újjászületned! Nikodémus Jézustól azt hallotta, amit eddig nem tudott. Lehet, úgy jöttél ide, hogy tudok már mindent. Aztán hallhattad, amit eddig nem tudtál. Nikodémus feltette a két kérdést, a két “mimódot”-t. Jézus mind a kettőre felelt.
A születés annyit jelent, hogy kijöhet-e az ő anyjának méhéből? A fogantatás, hogy hogyan megy be, a születés, hogy hogyan jön ki? A fogantatásról elmondta, hogy Ige és Szentlélek által, víztől és Lélektől. Egyetlen kapun, a halláson keresztül, – Isten Igéje által.
Ne felejtsd el, nem lehet másképp fogantatni, csak Igétől és Szentlélektől! Hogy Jézust befogadtam, hogy bűnbocsánatot kaptam, ez a fogantatás. Lehet hogy ez megtörtént, de életem még mindig ott van a tojáshéjon belül. Élet az, csak még nem született meg.
Most azt mondja Jézus: “Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?” Beszéltünk már a születéssel kapcsolatban arról, ami itt a földön történik. Megértettük, hogy magától történik minden. Minden segítés hiábavaló, csak árthatok vele. Ami magától történik, az nem tűr korlátokat. “Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?” Hívő ember vagy, másoknak bizonyságot teszel, és nem tudod ezeket?
A születés annyi, hogy a megfogant és a bent kifejlődött életnek még szoros kapuba kell kerülni. Figyeljétek meg, hogy minden szoros kapuba kerül. A gyermekszülésnél mikor a méhszájba kerül, akkor jönnek a tolófájások. Át kell jönni valamin, amin nagyon nehéz. A születés soha nem könnyű dolog. A gyerek is szenvedi. Láttatok már olyan kisbabát, hogy a feje hosszúkás lett, nehezen tudott átjönni a szoros kapun. A növénynek is át kell törni a földréteget, az sem könnyű dolog. Az állatok születésénél is mindegyiknek ez az újta, át kell törni egy akadályon, hogy napvilágra jöhessen. Enélkül nincs születés.
“A földiekről szóltam néktek” – mondja Jézus, de most a mennyeiekről szeretne. Jó volna meglátni, Istennek mibe került, hogy ember szülessen erre a világra. Isten is szenvedett, amikor az Ô Egyszülött Fiát adta. Gondoljunk karácsonyra, örülsz, hogy jön Jézus, és nem gondolsz a mennyei részére. Nem gondolsz arra, hogy milyen szenvedő Atyai szív dobog karácsony mögött. Emlékszem, a nővérem fia adventi időben vonult be katonának. Mindig mondta, hogy vajon mit csinál, nem fázik, nem éhezik? Egyszer mondtam neki, hogy ugyan már, minden gyerek katona lesz, nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Dehát az anya odaadta a fiút. Gondoljátok el, Isten olyan Atya, akinek anyai szíve van, és odaadta az Egyszülött Fiút.
Mindig megráz, amikor olvasom az Igében, hogy Ábrahám Izsákot viszi az oltárra. Mentek ketten együtt. Érted-e ennek a szívfájdító mondanivalóját? Nemcsak a fiú ment, az apa is ment. A Golgotára nemcsak a Fiú ment, hanem az Atya is. Nemcsak Jézus vitte a keresztet, vele együtt az Atya is. Egy festő úgy festette meg a keresztrefeszítést, hogy hátul a szögek az Atya kezén mentek keresztül. Ez a festő megértette a szenvedő Istent. “Ó csodálja ég s föld, Isten szenved értünk” – mondja egyik énekünk.
Jézus Krisztusban Isten jött le erre a földre. Szeretnénk látni, mibe került Istennek a szülés fájdalma, a kereszt fájdalma. Érted már a mennyeieket? Ami nagypénteken történt, a Gecsemánétól a Golgotáig, ami a kereszten történt, az szülési fájdalom. Ha ez nem történik meg, akkor hiába akarsz, hiába sírsz, hiába van bűnbánat. Amikor az ember vétkezett, az Édenben bezárult az ajtó. Isten odaállította a kérubokat lángpallossal a kezükben, és nem lehetett bemenni. Ha Isten bezár egy ajtót, senki meg nem nyitja. Ugyanígy, ha Isten bezár egy méhet, futkoshatsz orvoshoz, semmit nem ér. A bezárt ajtón nem lehet átjutni igyekezettel, fogadkozással, imádkozással, csinálhatsz, amit akarsz.
De valaki utat tört a bezárt ajtón keresztül, véres verítékkel szenvedve, kínokban vergődve. A szülés fájdalma, az úttörés fájdalma. Jézus volt az úttörő. Nagyon kérlek, próbáljátok megérteni a mennyeieket, mibe került Istennek, mibe került Jézusnak, hogy legyen ajtó, amin keresztül jöhetett hozzánk. Isten emberré lett. Így magyarázza Jézus Nikodémusnak: “Senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van.” Jézusnak karácsonykor emberré kellett lennie. Ô ment fel a mennybe, hogy utat törjön lentről fölfelé.
Értsd meg most a keresztet, – véres kezek, véres lábak, véres homlok. A Gecsemánéban kezdődik, amikor Jézus vért verejtékezik. Verítékkel, vérrel történik a születés. Az asszony is verítékezik, és aztán jön a vér. Vér nélkül nincs születés. A kereszt kiábrázolja, hogy Isten Fiának föl kell emeltetnie.
Mindig azt mondom, hogy újjá kell születned. Pedig nem így van a Bibliában. “Szükség néktek ujonnan születnetek.” Nem “kell”. Isten csak megmondja, hogy szükséges, de nem kényszerít. Neked, nem muszáj engedni. Nem kell elfogadni, csak szabad elfogadni. Maradhatsz a régi, Isten soha nem fog erőltetni. Az Ô országában nincs erőszak. Azt a döntési szabadságot, amit az embernek adott, meg is őrzi. Nem kell hinned, nem kell elfogadnod, nem kell új emberként hazamenned. Csak szükséges. Dönthetsz ebben, hogy megteszed-e azt a lépést, ami szükséges ahhoz, hogy bemehess Isten országába.
A mennyeiekről szólt most, hogy mibe került Istennek, mit tett Jézus, hogy utat nyithasson. Minden erről beszél. A jeruzsálemi templomban ott volt a kárpit, amin nem volt szabad átmenni. Csak a főpap mehetett be, évente egyszer a szentélybe. De Jézus áttört a bűnfalon, kinyílott az ajtó. Újra hadd mondjam, hogy a születés vérrel, fájdalommal, sokszor sikoltással történik. Hallod a nagy sikoltást a kereszten? “Elvégeztetett!” Ha nem mondta volna ki, nem lenne út a mennybe.
Ez az, amit a mennyeiekről akar mondani az Ige. Hiába van bűnlátásod, hiába vallod meg bűneidet, ha Jézus nem cselekszik. Megváltásodnak legkomolyabb része a mennyeiek. Isten adta Jézust, aki engedelmesen vállalta a keresztet, kimondta a döntő szót, és megnyílt az út a mennybe számodra. Minden Istentől, az Ô cselekvő szeretetéből történik, mert úgy szerette ezt a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy utat nyitott.
Mire van még szükség? “Amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.” Ez megtörtént. “Mimódon?” “Amiképpen – akképpen.” “Amiképpen felemelte Mózes az érckígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.” Azért, “Hogy ha valaki hiszen Ôbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ahogy Izráelnek fel kellett néznie az érckígyóra, úgy kell neked ma hit által fölnézni a keresztre.
Az Úr most mondja ezt nekünk, amikor hív az úrvacsorához, ami a keresztről beszél: “Az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” (1Kor 11,26). Valahányszor eszitek, és valahányszor isszátok, az Úrnak halálát, a felemelt keresztet hirdessétek.
Úgy mégy-e majd az úrasztalához, mintha a kereszthez mennél? Úgy fogsz-e majd letérdelni, mintha a kereszt előtt térdelnél? Tudod-e majd világosan: “Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minden bűntől.” Amikor majd veszed a kenyeret, tudd meg, hogy életet veszel, a Jézus érted megtört életét, amelyik benned élhet, ha hittel veszed. Isten cselekedte, hogy újjászülethess.
Ezek a mennyeiek. Hiszed-é ezt? Tudsz-e majd hittel odamenni, és hittel kinyújtani a kezedet? Az úrvacsora pecsét, a bűnbocsánatnak, a szabadításnak, és az új életnek a drága pecsétje.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm azt a napot, amikor a szívemben a hitet munkáltad. Köszönöm, amikor elfogadtam a szülési fájdalmaidat ott a kereszten, amikor elfogadtam azt az új életet, amit szereztél.
Úr Jézus könyörülj meg rajtunk, ajándékozz meg felülről való hittel, hogy fel nézhessünk a keresztre, Reád, az értünk bűnné lett Isten Fiára. Kérünk, senki ne menjen úgy el, hogy meg ne kapná, amit ingyen, kegyelemből megszereztél számunkra a kereszten. Köszönöm, hogy láttam és látom, hogy minden elvégeztetett. Hadd áldjunk ezért örökké.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. június 3-7.