“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SAUL (1/5)
Saul elhívása
“Volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetős ember volt. És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; őnála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb volt az egész népnél.” 1Sám 9,1-2
“Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, akiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.” 1Sám 9,17
“És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal. És korán felkeltek. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiáltott Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimentek ketten, ő és Sámuel az utcára. Mikor pedig lementek a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgádnak, hogy menjen előre előttünk – és előre ment – te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked Istennek beszédét. Akkor elővette Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére töltötte, és megcsókolta őt és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az Ô öröksége felett?” 1Sám 9,25-10,1
“Akkor az Úrnak Lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel. Mikor mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van. Most azért menj le én előttem Gilgálba, és ímé én lemegyek tehozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél. És lőn, amint hátrafordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatta Isten az Ô szívét, és azon a napon beteljesedtek mindazok a jelek.” 1Sám 10,6-9
Imádkozzunk!
Hadd adjunk hálát Uram az új napért. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Áldunk, hogy megnyitod fülünket. Kérünk, adj nekünk engedelmes, Rád figyelő szívet. Áldd meg az Igét, hogy halljuk és értsük. Könyörülj rajtunk, hogy amiért idehoztál, az mind megtörténhessen velünk és bennünk.
Ámen.
A mai napon Saul elhívásáról hallunk. Az Ige elmondja róla, hogy Benjámin nemzetségéből való, és Abielnek a fia. Amikor Sámuel elmondja, hogy Isten neked ajándékoz mindent, ami Izráelben becses, Saul azt feleli, hogy Izráel legkisebb törzséből való vagyok, a Benjámin nemzetségéből, miért szólsz hozzám ilyen szókat?
Istennek a választása nagyon sokszor a kicsikre esik. Persze Saulnak csak a törzse volt kicsi, ahonnan származott. Ô mindenkinél egy fejjel nagyobb volt. Azt is elmondja róla az Ige, hogy fiatal volt, ifjú és szép. Mind a kettő nagyon nagy dolog, és irigylésre méltó. Hányan mondják közülünk, miért nem vagyok szebb, fiatalabb? Ha nem is termetre, legalább a képességeimre nézve magasodnék ki. A legtöbb ember nincs magával megelégedve. Vagy a külsejével, vagy azzal, hogy nem elég okos.
Ez az elégedetlenség velünk születik. Saul nem lehetett elégedetlen, mert mindent megkapott, amit kaphatott. Fiatal korában már valaki volt. Tudjuk mit jelent, amikor valakire fölnéznek, valakit csodálnak. Vajon előny ez? Érdemes erre nagyon vágyakozni, és másra irigykedni?
Meglátjuk majd, hogy Saulnál nem volt előny, és nagyon sokszor már gyermekkorban sem előny. Sok gyermeknek már kicsi korában megmondják, hogy milyen szép. Mikor nálunk mondogatták az emberek, azonnal azt mondtam, hogy igen, szép tiszta, megmosakodott. Beképzelt lesz a gyerek, ha ilyeneket hall, történik benne valami, ami később nehezen rendezhető. Figyeli magát, milyen szép vagyok, milyen a szemem. Ilyet soha ne mondjunk se gyereknek, se felnőttnek. Aztán folyton a tükörben, kirakatban nézi magát, és elkezdődik életének a rákfenéje, a hiúság. Újra kérdezem, hogy előny ez?
“Az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7). Isten most mégis ezt az embert választotta, akinél azt lehet nézni, ami a szem előtt van? Világos, hogy Isten is a nagyot, a kimagaslót keresi. Mózes 5. könyvében így mondja az Úr: “Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok. Hanem, mivel szeretett titeket az Úr”. (5Móz 7,7-8). Sault Isten szereti, és a választása, kiválasztó kegyelem.
Szeretném nektek, akik itt vagytok, megmondani, hogy a kiválasztó kegyelem választott titeket. Ha csak arra választott, hogy ezen a héten itt lehettek, az is kiválasztó kegyelem. Egy hétig beszélni szeretne veletek az Úr, az Ô kiválasztó kegyelme nyomán. Mikor megismertem az Urat, az volt bennem, hogy ha Isten lennék, ilyen önfejűt, ilyen engedetlent nem választanék.
Moodytól kérdezték egyszer, hogy mondja, miért használja magát ennyire Isten? – Azt gondolom, azért, mert Isten körülnézett és megkereste ezen a földön a legbűnösebb, legmegbízhatatlanabb, legalkalmatlanabb embert, és megtalált engem. Azt mondta, hogy ha ezt felhasználom, nem lesz nagyra vele, és nem tulajdonítja magának. Tudja majd, hogy ki volt.
Nem tulajdonítod majd magadnak, ha Isten felhasznál? “A világ nemteleneit, és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.” (1Kor 1,28). Tehát Isten kiválasztó kegyelme, hogy itt lehetünk, és halljuk az Igét, hogy Isten valamire keres bennünket, mert szeretne felhasználni, ahogyan Sault is kiválasztotta.
A közbeeső részt nem olvastam el, hogy az apja Sault a szamarak megkeresésére elküldte, és közben Sámuelhez, a prófétához mennek.
Sámuelnek is megjelenti Isten: “Ímé ez az az ember, akiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.” Azután elmentek ketten, Saul éjszakára Sámuelnél maradt. Azt mondja az Ige, hogy korán fekeltek. Jó volna egy életre megjegyezni, ha Isten szolgája akarsz lenni, alapvető szükség, korán kelni. Soha ne felejtsük el, nem lehet ellustálkodni az ágyban. Isten korán kíván veled szólni. Ô legyen az első, és a kora reggeli óra a legalkalmasabb a Vele való beszélgetésre. Jézus is kora reggel ment ki, hogy az Atyával legyen.
Hitetlen koromban nagyon szerettem aludni. Mikor hitre jutottam, azt kértem, hogy Uram, ébressz fel engem reggel. Ez történik itt Saullal. Sámuel korán felébreszti. “Kelj fel!” És Saul felkelt. Jó volna, ha reggel hallanánk, amikor az Úr mondja, hogy most kelj fel. Emlékszem a hívő életem elején, olyan örömmel ébredtem mindig, az Úr hív, beszélni akar velem. Ez volt a felkelési Igém: “Nem vagyunk adósok a testnek”. (Róm 8,12). Vajon elhiszed-e most, hogy nem vagy adósa a testnek, és felébreszthet az Úr. Boldogan és örömmel mehetsz Hozzá: “Szólj, mert hallja a Te szolgád.” (1Sám 3,10).
Sámuel felkiáltott Saulnak a felházba: “Kelj fel, hogy elbocsássalak téged.” Az Úr nem azt mondja, hogy az ágyban tarts csendességet. Azt mondja, hogy ki az ágyból, kelj fel! Ha valaki beteg, természetes, hogy az ágyban tart csendességet. De aki egészséges, annak azt mondja: Kelj fel!
A következő vers így mondja: “Te pedig most állj meg”. Tehát nemcsak felkelni kell, hanem az Úr elé állni. Az Ef 6,14 mondja a harcosokról: “Álljatok hát elő!” Kelj fel és állj az Úr elé, mint a katona a parancsnoka elé. Odaállsz-e reggelente az Úr elé a napi parancsot átvenni? Valaki mondta, hogy később szoktam Igét olvasni, mert van tennivalóm. Nem jó, ha nem az Úr az első. Akkor már nagyon sokszor elmarad, valami közbejön, váratlan dolgok történnek, egyik dolog folyik a másikból, és délben döbbenek rá, hogy ma még nem álltam az Úr előtt.
Az Ige elmondja Saulnak az első csendességét. Hárman voltak ott: Sámuel, Saul és a szolgája. “Mikor pedig lementek a város végére, Sámuel mondta Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk.” Négyszemközt akart lenni Saullal. Jó, ha a házastársak együtt imádkoznak és csendességet tartanak, de nem reggel. Az Úr négyszemközt akar lenni minden gyermekével.
Pál, amikor utazott, leszállt a hajóról és egy darabig gyalog ment, hogy egyedül lehessen az Úrral. Pedig testvérei voltak vele, együtt szolgáltak, együtt imádkoztak. De Isten minden gyermekének kell egy olyan idő, amire azt mondja az Úr, hogy küldj el mindenkit, veled akarok beszélni. Van-e olyan időd reggel, amikor senki nem szólhat hozzád, mert csak az Úrra figyelsz? Ha más is beszél hozzád, eltereli figyelmed az Úrról.
Milyen jó, hogy mindent elmond az Ige, amire az Úrral való közösségben szükségünk van. Kelj fel, állj meg előttem, most ne szaladj el, a gondolataid se szaladjanak el. Nagyon sokszor csendességünkben már azon gondolkozunk, mit is kell majd csinálni! Ez nem csendesség. Nemcsak az embernek, a gondolatainak is meg kell állnia. Az érzésvilágunknak is ott kell állni Isten előtt. Hallanod kell az Isten szavát, amit szól hozzád. Lehet, hogy a bűneidet akarja megmondani, lehet hogy inteni akar, vagy vigasztalni. Lehet, hogy parancsot szeretne adni, valahova küldeni akar. Ô tudja, hogy mire van szükséged.
Nem az a kérdés, hogy olvastál-e ma reggel Igét, hanem hogy szólt-e hozzád az Úr. Kuhn Isobel nagyon világosan leírja, hogy nem akarok addig emberi arcot látni, amíg az én Uramat nem láttam. Nem akarok addig senkivel beszélni.
Kérdés, hogy egyáltalán érdekel-e, hogy mit akar az Úr mondani? Egyáltalán, vágyik-e erre a szíved? Vagy már előre úgy vagy, hogy úgyis tudom, hogy mit mond. Nem tudod. Lehet, hogy egészen mást akar mondani, mint amit gondolsz, vagy vársz. Ô tudja, mi most az Ô beszéde. Egészen biztos, hogy Saul nem ezt várta, amikor Sámuel megállította. Egészen biztos, hogy nagy meglepetés volt a számára. A lélegzete elállhatott, amikor elmondta Sámuel: “Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az Ô öröksége felett?” Azt hiszem, Saul mindent várt, csak ezt nem.
Istennek van mondanivalója. Jó volna, ha mondanád mint Simon farizeus: “Mester, mondjad.” (Lk 7,40). Bármi az, mondjad, hallja a Te szolgád, figyelni akarok. Amikor hangzik az Ige, lehet, hogy mindenki hallgatja, de lehet, hogy el van rejtve benne egy olyan mondat, amit csak te hallasz meg, mert neked szól. Sokszor, aki mondja sem tudja, hogy mondta, de aki hallotta, az tudja, mert neki szólt. Jó volna olyan nyitott szívvel ülni itt, hogy Uram, hadd halljam hozzám szóló üzenetedet.
Sámuel nemcsak mondott, hanem tett is valamit. Mert Isten Szentlelke mindig tesz valamit. Isten szava cselekedet is. Amikor azt mondta: “Legyen világosság!” – lett. Amikor azt mondta: “Zsendüljenek a füvek”, akkor zsendültek. Így mondja az Ige: “Akkor elővette Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt”. Itt van a Saul elhívása és felkenetése a szolgálatra. A Bibliában az olaj Isten Szentlelkét jelenti. Sámuel kitölti az olajat és elmondja: “Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr az Ô öröksége felett?”
Aztán elmondja, mik történnek majd Saullal. “Akkor az Úrnak Lelke reád fog szállani…és más emberré leszel.” Annyit beszéltünk már arról, hogy mennyire szeretnék más ember lenni. Mennyire utálom már az indulatos természetemet, azt a kis okost, aki bennem lakik, aki jobban tud mindent, akinek mindenbe bele kell szólnia. Szeretnél más emberré lenni? Felragyogott már neked Jézus, és az Ô csodálatos szelíd lénye? Ez az ígéret hangzik most feléd: “Az Úrnak Lelke reád fog szállani…és más emberré leszel.” Akinek szól, az most hallja.
Aztán elmondja: “Tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.” Ez az óriási ajándék, hogy veled az Isten! “És lett, amint hátra fordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatta Isten az ő szívét.” Saul így lett más emberré, hogy Isten változtatta el a szívét. Az ember úgy érzi, hogy Saullal minden megtörtént, ami egy emberrel megtörténhet, hogy Isten szolgájává legyen. És mégis, döbbenten láthatjuk majd, hogy mi történt Saullal. Ez az ember öngyilkos lett. Ez az Istentől elválasztott, felkent, mássá lett ember. Az embernek kicsit eláll a lélegzete, hát mi történt itt?
Ma világosan szembenéztem ezzel, hogy valami hiányzik. Abból, amit úgy hívnak, hogy újjászületés, valami hiányzik. Nem volt ennek az embernek sem bűnlátása, sem bűnbánata. Nem olvassuk, hogy meglátta volna, kicsoda ő. Nem olvassuk, hogy fájtak volna a bűnei, vagy sírt volna felettük.
Magad felé tedd fel ma a kérdést. Tudtál-e igazán bánkódni bűneid felett, ahogyan Péter tudott, amikor Jézus ránézett? Nézett-e már rád úgy az Úr, hogy összetört benned minden? Vagy nálad is ez hiányzik? Tudtál-e igazán ujjongani, mikor úgy érezted, hogy megbocsáttattak a bűneim? Nem ez hiányzik nálad is, ami Saulnál? Sem bűn, sem önismeretre nem jutott.
Majd később találkozunk vele, amikor engedetlen lesz, és Sámuel ezt megmondja neki. Saul másokat okol, A nép az oka, én megtartottam, amit az Úr mondott. Hogy tudta ezt mondani ezek után? Szegény Saul, még akkor sem volt bűnlátása. Nagyon félek azoktól az emberektől, akik, ha csinálnak valamit, mindig más az oka, csak ők nem.
Isten most megkérdez, testvér, találkoztál már Jézussal? Rádnézett már valaha? Megláttad-e már az Ô világosságában magadat? Vagy még mindig mindennek más az oka?
A végén aztán kimondja Saul Sámuelnek nagy nehezen: “Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát, és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra. Most azért bocsásd meg az én vétkemet és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak. Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.” (1Sám 15,24-26).
Milyen más Dávid, amikor bűnbánatra jutott, és kimondta, hogy vétkeztem. Az egész világ előtt kisírja ott az 51. Zsoltárban – mi is tudhatjuk, hogy mi volt a bűne, hogyan bukott el. Nem titkolta. Sokkal súlyosabb volt a bűne, mint Saulnak, de összetört, sírni tudott, böjtölt egy héten keresztül. Neki fájt a bűne, és bűnbocsánatot kapott. Isten azt mondta róla Béthsabéval való vétkezése után, hogy az én szolgám Dávid, nem látok benne bűnt. Hát vak Isten?
A bűnt, ami Jézus vére alatt van, nem látja Isten.
Nézz most szembe vele, volt-e bűnlátásod, bűnbánatod és bűnbocsánatod? Megutáltad, megsirattad? Utoljára mikor? Nagyon kérlek, ne menj így tovább! Engedd, hogy az Úr elkezdje, és folytassa benned a bűnlátást, és ébredést adhasson!
Imádkozzunk!
Uram, Szentlelked hadd kérdezzen meg most egyenként bennünket, hogy igazán hívő vagy? Nem úgy vagyok-e, Uram, hogy gyakorlok bizonyos vallásos dolgokat, de igazi élet nincs mögötte? Könyörülj rajtunk, Uram! Segíts most igazán meghódolni, új életet nyerni, egészen mássá lenni. Vidd véghez bennünk, hogy lehessünk a Te boldog, szabad gyermekeid, használható szolgáid.
Ámen.