“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SAUL (2/5)
Saul engedetlensége
“És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek fel téged az Ô népe, Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára. Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljött Egyiptomból. Most azért menj el, és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.
Saul pedig megverte Amáleket Havilától fogva egészen addig, amerre Súrba mennek, mely Egyiptom átellenében van. És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá. Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, ami jó volt, nem akarták azokat elpusztítani, hanem ami megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztították. Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván: Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodott, és kiáltott az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adták Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordult, és továbbment és lement Gilgálba. És amint Sámuel Saulhoz érkezett, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját. Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok? És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk. Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, amit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ô pedig monda néki: Beszélj. Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny voltál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izráel felett?! És elküldött az Úr téged az úton, és azt mondta: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkeztek; és hadakozzál ellenük, míg megsemmisíted őket. Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, ami bűnös az Úr szemei előtt? És felelt Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam. A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban. Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és a bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, Ô is megvetett téged, hogy ne légy király.” 1Sám 15, 1-3; 7-23
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy egészen ismersz minket. Nincs senki a földön, aki így ismerne, és így szólna hozzánk. Áldj meg most, hogy meg is halljuk hozzánk szóló szavadat. Szabadíts meg minden tiltakozástól, mentegetődzéstől. Engedjük, hogy utolérjen a szavad. Áldunk Urunk szeretetedért, hogy igazi, boldog, szabad életet akarsz adni. Kérünk, cselekedj velünk Igéd és Lelked által, neved dicsőségére.
Ámen.
Saulhoz Sámuel elment, és elmondta világosan, mit kíván az Úr. “Engem küldött el az Úr, hogy királlyá kenjelek fel téged az Ô népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.” Vajon figyelsz-e az Úr szavára, csak most is, itt is, hogy mi az, amit neked mond és parancsol az Úr? És hogy mit kíván tőled? Úgy figyelsz-e szavára, hogy hallani akarom, mert szeretném megtartani. A Biblia azt mondja: “Ha valaki cselekedni akarja akaratát, megtudhatja.” Ha úgy hallgatod szavát, hogy meg akarom tenni, akkor megtudhatod. De csak azért, hogy többet tudjál, soha nem tudod meg akaratát.
“Most azért figyelj az Úr beszédének a szavára.” Teljes szíveddel figyelj, mert valamit mond az Úr. Az Ige elmondja, mit mond az Úr Saulnak. Az Amálekiták olyan nép, amelyen beteljesedett az ítélet, mert vétkeztek az Úr ellen. Azt is elmondja, hogy mindent ami belőle való, el kell pusztítani. Erre szoktak felháborodni az emberek, hogy kegyetlen Isten. Soha ne felejtsük el, hogy a Bibliának lelki mondanivalója van. Az egyetlen lelki könyv. Bármiről beszél, a lelkedről van szó.
Benned is vannak olyan dolgok, amik az óemberből valók, ne kedvezz nekik, írtsd ki. Isten ellensége belül van, aki te vagy, az óembered, a kívánságod, az önfejűséged mind ott van, és most ez a parancs, hogy pusztítsd el őket. Állj szembe mindennel, ami belőled való, mert mind fertőzött, bűnös, szennyes. Valaki azt kérdezte, hogy mit jelent, hogy ha a jobb kezem, ha a jobb szemem botránkoztat meg, hogy vájjam ki? Annyit jelent, ami a testemben a legjobb, és megbotránkoztat – a tehetséged, a képességeid – vágd le, vesd el. Isten a képességeimről beszél, nem azt kívánja, hogy a kezem vágjam le, vagy a szemem vájjam ki. Nem a szemem rossz, hanem aki mögötte vagyok – az én. Ugyanaz a szem tud világosan, szeretettel nézni. Nem a szemem rossz, hanem belül a lelkedben, a belső életedben van, ami levágásra, eldobásra való. Nagyon sok ember ott követte el a bűnt az életében, ahol Saul. Volt, amit nem akart elpusztítani, volt amire úgy gondolta, hogy felhasználhatja az Úr ezt is. “Azért tartottuk meg, hogy feláldozzuk az Úrnak, a te Istenednek,” mondotta Saul Sámuelnek.
Próbáljuk most megérteni, hogy ami belőlem való, bármilyen szépnek, jónak látszik, Isten szerint mind elpusztításra való. Azt mondja az Ige, hogy “Válaszd el a jót a hitványtól!” Jer 15,19). Ami Istenből való, az a jó. Ami belőlem való, hitvány és rossz.
Sámuel elmondja Saulnak az Úr parancsát. Saul pedig megy, és a maga akarata szerint cselekszik. A bűn függetlenedés Istentől. Engedetlenség Istennel szemben, szavával szemben, amit akár neked mondott, akár a Bibliában jelentett ki. Ebbe az állapotba születtünk bele mindnyájan. Minden, ami velünk történik, ennek a következménye. A hamisságaim, a lopásaim, paráznaságaim, mind következmény. Ha hallgattál volna az Úrra, nem lett volna szükséged a paráznaságra. Akkor Isten azt a társat adta volna, akivel boldogan, elégedetten, együtt tudsz élni. Akkor nem lenne szükség több pénzre, több anyagira, mert Ô megadta volna. De mi megyünk a magunk útján, mint Saul, a magunk feje szerint, mert azt hisszük, mindent jobban tudunk, mint Isten.
Saul is kipusztított mindenkit, csak a királyt hagyta meg, Agágot. Úgy gondolta, ezért a nagy emberért igazán kár. És szépen elhozta Agágot. Agág az “én” királyt jelenti, akinek mindig megkegyelmezel. Sok mindent elpusztítottál, de Agág él, a régi természeted, az “én” mindig marad. Megkímélted mindentől. Engem ne bántsanak, engem senki meg ne sértsen.
Saulnál ezzel kezdődött minden: “Agágot, az Amálekiták királyát élve elfogta, a népet pedig mind kardélre hányatta.” Aztán jön a többi: “Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát”. Mindazt, ami jó volt, nem akarták elpusztítani. Mert Isten akaratával szemben ott van az én akaratom. Hányszor akart már az Úr szabadítani, boldog életre vinni, de te nem akartad. Itt is Saul és a nép, együtt nem akarták Isten akaratát. “A nép azonban elvette a prédából a megsemmitsítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát.” Lehet, hogy úgy vagy, az értéktelen dolog hadd pusztuljon, de ami nagyszerű, a képességem, ügyességem, az maradjon.
Az Úr azt mondta Sámuelnek: “Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodott, és kiáltott az Úrhoz egész éjszaka.” Olyan jó volt ez nekem, hogy miután Sámuel felháborodott, egész éjszaka imádkozott. És miután átimádkozta az éjszakát, mondhatta Saulnak, amit mondania kellett. Már útközben mondták Sámuelnek: “Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának.” Szeretném, ha életed útjára visszanézve, látnád most az emlékoszlopokat, amiket magadnak állítottál. Ilyen ügyes voltam, olyan okos voltam. Láthatod a gyerekeidet, akiket “én” neveltem, hogy azok milyenek. A ház amit “én” építettem. Így mondta egy asszony, hogy abban a szőlőben amit kapálok, bárki kereshet gazt. Az egyik férfitestvér kiállt a Közért elé és azt mondta, hogy ez az a Közért, amit vezetek, itt nem csalnak, mindenkit rendesen kiszolgálnak. Mikor még én vezettem ezt a hivatalt, nem voltak csalások. Emlékoszlop magamnak.
Saul is emlékoszlopot állított magának, azután megfordult és lement Gilgálba. Itt érkezik Sámuel Saulhoz. Szeretném, ha figyelnénk, mert rólunk beszél az Ige. Milyen szép a vallásos ember szövege. Meghajlik Sámuel előtt és azt mondja: “Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.” A szöveg jó. Én engedelmeskedtem, én megtettem. “Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat, és az az örkörbőgés, melyet hallok?” Testvér, beszélhetsz, amit akarsz. Szavaid mögött bégetnek a juhok, és bőgnek az ökrök. Váratlanul elkezdődik a bárányok bégetése így: én, én, én. Mondhatod az Urat, ha minden mögül az “én” hangzik. Magadról teszel bizonyságot. Mondod, hogy “Áldott az Úr”, és közben hangzik a bégetés és a bőgés. Lehet, hogy mindenki hallja körülötted, azért nem fogadják el a bizonyságtételedet. Még a süket is hallja, hogy megint kiborult, megint kiabál. A benned levő új élet, a benned levő Krisztus soha nem kiabál, csak az el nem pusztított óemberi indulat. Saul nagyon szépen beszél, de Sámuel hall, és rettenetes dolgokat hall. Elárulják magukat az eldugott bárányok és ökrök.
Sámuel azt mondja Saulnak: “Engedd meg, hogy megmondjam néked, amit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ô pedig monda néki, – Beszélj. Monda azért Sámuel, – Nemde kicsiny voltál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá tett téged Izráel felett?! És elküldött az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkeztek; és hadakozzál ellenük, míg megsemmisíted őket. Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, ami bűnös az Úr szemei előtt? Nagyon szeretném, ha figyelnénk a feleletre: “Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, melyre engem az Úr elküldött.” Féligazságok! Mi mindig azt mondjuk, amit szerintünk az Úr szerint tettünk. “Elhoztam Agágot, az Izraeliták királyát”. Hát mondta az Úr, hogy hozza el Agágot? “És az Amálekitákat elpusztítottam.” Aztán jön tovább: “A nép azonban”. Az előbb olvastuk, hogy Saul és a nép együtt kímélték meg Agágot, és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek a javát. Most csak a nép, én nem tehetek róla. Többen vannak, mint én, erősebbek, nem szállhatok velük szembe.
A nép az oka, a feleségem az oka, a család az oka! A rendszer az oka, a környezetem, a falu az oka! Milyen rettenetes a saját képünket látni, és szövegünket hallani. “A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre szánt juhoknak és ökröknek javát,” – és jön megint a szép szöveg: “hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.” Nem is magamnak akartam, az Úrnak akartam vele szolgálni. Az Úrnak a te Istenednek akartam feláldozni. Nem az ő Istene! Sámuel, a te Istened nem az én Istenem. A te Urad, nem az én Uram. Mindig megvan a kifogásom, mert én mindig jót akarok. A gyereknek is jót akarok. Nem magamnak akartam.
A mai mondanivalónak a középpontja így hangzik: “Vajon kedvesebb-é az Úrnál az égő és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél.” Az áldozat mindig engem dicsőít. Ott mindig én szerepelek, mindig én adok. Hát kicsoda vagy, hogy adhatsz az Istennek? Adhatsz imádságot? – mert ugye, gyermekkorom óta mindig imádkozom, mindig jártam templomba.
Testvér, akkor is Isten adott neked, amikor imádkoztál, amikor hallgattad az Igét. Istennek nem áldozat kell. Neki engedelmesség és szófogadás kellene. Lehet, hogy az Úr most egy mozdulattal áthúzza az egész eddigi vallásos életedet, és nem marad belőle semmi, semmi. Jó volna most megérteni, hogy vagy az Úr az Isten, és akkor én vagyok az alárendeltje. Nekem az engedelmesség a dolgom. Vagy én vagyok az Istennél nagyobb, és akkor majd adhatok Neki. Akkor lekötelezhetem Ôt. Akkor mondhatom, hogy Uram, elfelejtetted, hogy mindig adtam?
Ô az Úr, és te vagy a szolga. Ne felejtsük el, és ne fordítsuk meg ezt a viszonyt. Csak két úr van ezen a világon. De a másik úr nem te vagy. A másik úr a Sátán. Két úr van, két erő, két szellemi hatalom. Amint te elhagytad az Úrnak való engedelmességet, beléptél a másik úr hatalmi körébe. Ha ezt nem érted, semmit nem értesz ebből a világból. Amint abbahagyod az Istennek való engedelmességet, már engedelmeskedsz a másiknak. Már iszonyú veszélyben vagy, mert a másik úr a pusztító, és tönkre akar tenni. Nem a magad akaratát teszed, hanem az övét. Be vagy csapva. Valaki az orrodnál fogva vezet, majd a végén meglátod, hogy hova. Közben megengedi, hogy vallásoskodj, menj a templomba, imádkozz. Fontos, hogy nekem engedelmeskedj. Mindent csinálhatsz, csak alá ne rendeld magad az Istennek való engedelmességre.
Azt mondja a Biblia, hogy vagyonodat mind felétetheted, szólhatsz embereknek, vagy angyaloknak nyelvén, ha nincs kapcsolatod az Úrral, semmi az egész. Egy mozdulattal áthúz mindent az Úr. Biztos vagy abban, hogy az Úrnak szolgálsz, és Néki engedelmeskedsz? Ha ebben nem vagy biztos, akkor az ellenségnek, az ördögnek szolgálsz. Két úr van, nem három. Azt hiszed, hogy te vagy a harmadik, nem – nem. Két szellemi hatalom van, vagy – vagy, nincs is – is.
Olyan egyszerűen mondja Pál: “Ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is.” (ApCsel 27,23). Ô tudta kinek szolgált. Te tudod? Ha nem, akkor be vagy csapva az egész vallásosságoddal együtt. “Vajon kedvesebb-e az Úr előtt az égő és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé jobb az engedelmesség a véres áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérénél!” Még egy megdöbbentő mondat: “Mert mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.” Született lázadók vagyunk. Az első szó, amit a legtöbb gyerek kimond, hogy nem. Az ellenszegülés és bálványimádás. Az ördög tűri a sok kis bálványt, és hogy te legyél a nagy, hogy csodáltasd magad és tapsoljanak neked. Mindent eltűr, csak alá ne rendeld magad Istennek.
Az ördögnek is van vallása, az is hitet követel. Így hívják. hogy a varázslás bűne. Ott is működnek erők. Sokszor, amikor a babonáról beszélünk, emberek legyintenek, hogy butaság. Nem butaság, itt erők működnek. Itt csodák történnek, ördögi csodák. Az ördög megszólaltatja a fenevad képét. Egy kép beszélni kezd. Nem ebben élünk már? A tévében láthatjuk a beszélő képeket. Az ördög csodákat tesz, emberek gyógyulnak ördögi erőkkel. Emberek hatalmas dolgokat tesznek, felmennek a holdba.
A technika megy fölfelé, ki tudja már követni? Az erkölcs megy lefelé, csak úgy szédülünk bele, ki tudja már követni? Nem látod, honnan erednek? Nem látod, hogyan épül körülöttünk egy világ, az Antikrisztus világa? És te is építed, te is ámulsz, csodálod, és hasra esel előtte. Nincs szemed, hogy lásd, a munkaerkölcs, a lopás, a szexuális erkölcs, a családi erkölcs, a gyerekek, hol vannak? Nem látod őket? Nem látod a kettőt egymás mellett? Persze, hogy épül itt valami, – de mi? És te ebben vagy benne, ehhez tartozol? Épül az Isten országa, de épül a Sátán uralma is egymás mellett. Azt mondjuk, hogy jó nekem a világ is, de azért Istennel is járni akarok.
Világosan elmondja az Ige: “Senki sem szolgálhat két úrnak.” (Mt 6,24a). Kinek engedtél eddig, és kinek engedsz ezután? “Akinek oda szánjátok magatokat, szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái.” (Róm 6,16). Isten ma döntésre hív – vigyázz Saul!
Itt már átment Saul azon a váltón, amitől kezdve minden lefelé megy. Vannak váltók az ember életében, amikor dönthet. A váltó egy véres váltó. Az Úr Jézus a bűneidért függ véresen, összetörten ott a kereszten. Életed vonatjának át kell menni ezen a vérrel öntözött váltón. Nem lehet könnyedén, mosolyogva átmenni, itt össze kell törni. “Bűneim büntetése rajta van.”
Isten ma kérdez. Saul testvérem! Átmész-e az önfejű életedből, az Istennek alárendelt életbe?
Imádkozzunk!
Uram, akinek mindenbe került üdvösségünk, segíts, hogy megálljunk ma Előtted. Hadd értsük meg, olcsóbban nem lehet, csak úgy, ha mi is mindent adunk, egy teljesen alárendelt életben. Kérünk, tedd ma nagyon élessé mindazt, amit még hallunk. Szabadíts meg a nagy ellenségtől, amelyik beköti szemünket, bedugja fülünket. Annyi éven keresztül tette már. Segíts, hogy lássunk, halljunk és elinduljunk oda, ahova Te hívtál: Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát. Áldj meg így, a Te nevedért.
Ámen.