“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SAUL (4/5)
Saul féltékenysége
“És az Úrnak Lelke eltávozott Saultól, és gonosz lélek kezdte gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. És mondának Saul szolgái néki: Ímé, most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged! Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, aki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.” 1Sám 16,14-16
“Mikor pedig Dávid elment Saulhoz, és megállt előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lett néki. És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt. És lett, hogy mikor Istennek lelke Saulon volt, vette Dávid a hárfát és kezével pengette; Saul pedig megkönnyebbült és jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle.” 21-23
“És elment Dávid mindenüvé, ahova Saul küldte, és magát eszesen viselte. És Saul a harcosok fölé tette őt, és kedves lett az egész nép előtt, és a Saul szolgái előtt is. És amint hazafelé jöttek, mikor Dávid visszatért, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek és körben táncoljanak, dobokkal, vigassággal, és tomborákkal. És énekelni kezdtek az asszonyok, kik vigadoztak és mondának: Megverte Saul az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét. Saul pedig igen megharagudott, és gonosznak tetszett az ő szemei előtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, és nekem tulajdonítják az ezret, így hát már csak a királyság hiányzik neki. Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz Dávidra, sőt azután is. Másnap pedig megszállta Sault az Istentől küldött gonosz lélek, és prófétálni kezdett a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként szokta, és a dárda Saul kezében volt. És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt előle. És félni kezdett Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék. És Saul elbocsátotta őt magától, és ezredesévé tette, és kimegy és bejön a nép előtt. És Dávid minden útjában eszesen viseli magát, mert az Úr vele volt. Mikor pedig látta Saul, hogy ő igen eszesen viseli magát, félni kezdett tőle.” 1Sám 18,5-15
“Mikál, a Saul leánya azonban megszerette Dávidot, és mikor ezt megmondták Saulnak, tetszett néki a dolog.” 1Sám 18,20
“Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kíván a király más jegyajándékot, hanem csak száz Filiszteus előbőrét, hogy bosszút állj a király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által akarta Dávidot elpusztítani. Megmondták azért az ő szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszett ez a dolog Dávidnak, hogy a király veje legyen. A kitűzött napok még el sem teltek, mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és levágott a Filiszteusok közül kétszáz férfit; és elhozta Dávid előbőreiket, és mind beadta azokat a királynak, hogy a királynak veje lehessen. És néki adta Saul az ő leányát, Mikált, feleségül. Mikor pedig Saul látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul leánya szereti őt: Akkor Saul méginkább félni kezdett Dávidtól. És Saul ellensége lett Dávidnak teljes életében.” 1Sám 18,25-29
“A háború pedig ismét megkezdődött, és Dávid kivonult, és harcolt a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutottak előle. Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában volt és dárdája kezében volt; Dávid pedig pengette a hárfát kezével. Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akarta szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszaladt és elmenekült azon éjjel. És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt. De tudtára adta Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek. És lebocsátotta Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszaladt és megmentette magát.” 1Sám 19,8-12
“És Dávid elment onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodott. Lett pedig, hogy amikor visszatért Saul a Filiszteusok üldözéséből, megüzenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van. Maga mellé vett azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az ő embereit a vadkecskék kőszikláin. És eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, hol egy barlang volt; és bement Saul, hogy ott szükségét végezze; Dávid pedig és az Ô emberei a barlang rejtekeiben voltak. Akkor mondák Dávidnak az ő emberei: Ímé ez az a nap, amelyről azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, amint néked tetszik. Felkelt azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát.
Lett pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát; És monda az ő embereinek: Oltamazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő. És megfeddé Dávid kemény szókkal embereit, és nem engedte meg nékik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton: Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiáltott, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és tisztességet tett néki. És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, aki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?! Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje ő. Azért atyám! nézd, ugyan nézd felső ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felső ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt. Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened. Amint a régi példabeszéd mondja: A gonosztól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened. Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát? Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; ő forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedből.
És lett, hogy amikor elmondotta Dávid e szókat Saul előtt, monda Saul: A te szavad-é ez fiam, Dávid? És felkiáltott Saul és sírt. És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked. És te megmondottad nékem a mai napon, minémű jól cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te mégsem öltél meg engem. Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-é őt békében az úton? Annakokáért fizessen az Úr néked jóval azért, amit velem ma cselekedtél. Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszesz, és Izráel királysága a te kezedben állandó lesz: Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiírtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából! És Dávid megesküdött Saulnak. És Saul elment haza, Dávid pedig és az ő emberei felmentek az ő erősségükbe.” 1Sám 24,1-23
“Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt előtted e mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem. És felelt Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jöjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt. Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az ő igazsága és hűsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam kezemet felemelni az Úrnak felkentje ellen. És amennyire drága volt a mai napon a te lelked én előttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból! Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam, Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az ő helyére.” 1Sám 26,21-25
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy ebben a rohanó időben pár napra megállítottál bennünket. Légy segítségül, Uram, hogy amíg itt vagyunk, igazán Előtted lehessünk, és mindent rendezhessünk Veled. Áldj meg így az utolsó napokban. Köszönjük, hogy vár ránk a kereszt a Golgotán. Hadd tudjunk odaérkezni.
Ámen.
A tegnapi részben Saul kétszer mondta ki, hogy vétkeztem. “Vétkeztem … mivel féltem a-néptől.” A másik pedig: “Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt, és velem térj vissza.” Ne tudja meg senki, hadd maradjon ez titok. Rettenetes, amikor az ember az utolsó lehetőséget a bűnbánatra, ilyen félbűnbánattal fejezi be.
Amikor bűnlátásunk mögött ott van a “de” akkor tudhatjuk, ez nem teljes, Istennek nem kedves, semmi folytatása nem lesz Isten szerint. Fél dolgokat Isten soha nem hallgat meg. Isten egészen adta magát, Ô egész választ vár, egy olyan teljes igent, aminél semmi feltétel nincs, semmi olyan, amit vissza lehet vonni.
Saul történetében az a tragédia, hogy elmulasztja az utolsó lehetőséget, és attól kezdve meredeken zuhan Saul útja, egészen a kárhozatig. Az is tragikus dolog, hogy az Úrnak Lelke eltávozott Saultól. Sokszor észre sem veszi az ember, amikor ez megtörténik. Saul életében még sokáig nem tudta senki, hogy mi történt. Hogy Isten szerint nem király már. Az előző részben, Isten már elküldi Sámuelt, hogy Dávidot kenje királlyá. Valaki így mondta: amikor Dávid levágta a Filiszteus fejét, nemcsak Góliát feje hullott a porba, hanem vele együtt Saul feje és koronája is. Abban a pillanatban megláthatja mindenki, ez a választott király, őt használja az Úr, nem Sault. Ott marad még ugyan, de ő már nem király. Ha egy kicsit is van szeme Saulnak, észre kell vennie, már más valaki Isten eszköze. Isten Lelke csendben eltávozott tőle.
Ha valaha úgy érezték a testvérek, hogy Isten Szentlelke megnyugodott rajtunk, most nagyon komolyan kérdezzék meg az Úr előtt – itt van még? Emlékszem hívő életem első idejére, amikor megszomorítottam a Szentlelket, jó volt azt mondani, hogy Uram, tudom, hogy nagyon szomorú vagy, de olyan jó, hogy még itt vagy. Onnan tudom, hogy szomorú vagy, hogy nem tudok keresztüllépni dolgokon, hogy fáj amit csináltam. Még ott van bennem, még megengesztelhetem, még kérhetem a bocsánatát.
Iszonyú mondat ez: “És az Úrnak Lelke eltávozott Saultól, és gonosz lélek kezdte gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.” Egy darabig nagyon megdöbbentett ez, hogy “az Úrtól küldetett.” Érezzük, hogy jogosan küldetett. Az Úr befejezte vele a kapcsolatot. Amint Isten Lelke eltávozott, azonnal jött a gonosz lélek, nem maradt üresen a lakás. Emlékszünk a példázatra, amikor Jézus kiűzött egy tisztátalan lelket, és mert nem töltötte meg Isten Szentlelke, még ugyanazon napon visszajött. “Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És odamenvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.” (Lk 11,24b-25).
Ha nem fogadod be Jézust, nem marad üresen a szíved. Talán már az első lépésnél érzed, baj van. Talán gyötrő gondolatok. Az volt a megdöbbentő, hogy Sault a gonosz lélek kezdte gyötörni. A gonosz léleknek ez a jellemzője. A Szentlélek soha nem gyötör. Csak megfedd, megszomorít, de nem gyötör. Két szellemi hatalom van, vagy az egyikhez, vagy a másikhoz tartozol. Nincs közömbös terület. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy függetlenségemet fenn tudjam tartani. Tisztázd, hova tartozol, tisztázd, minémű lélek van benned?!
Saulban megtörténik ez a rettenetes változás, és szolgái azt mondják néki: “Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, aki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.” A legtöbb ember csak megkönnyebbülést keres, és nem szabadulást. Csak, hogy kicsit jobban legyek és ne gyötörjön annyira. Saul sem keresett többet, megtette, amit tanácsoltak.
Milyen csoda, ahogyan Dávid, akit királynak kentek fel, a királyi udvarba kerül. Istennek ilyen csodálatos útjai vannak. Saul hívatja. Azt hiszem, később, sokáig bánhatta ezt a pillanatot. Dávidot egyre jobban szeretik, már neki énekelnek. Mondhatta Saul: – őrült voltam, hogy ide hívtam aki a vetélytársam lesz, aki a helyemre kerül?
Elhozatja Dávidot. A juhpásztor, akit a juhok mellől hívnak el, ott pengeti a hárfát a királyi palotában, és Saul megkönnyebbül. Az Ige azt mondja: “Igen megszerette őt, és fegyverhordozója lett neki.” Nyilván kedves, szeretetreméltó volt Dávid. Meg is üzente Saul az apjának: “Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.”
Saul vezérré teszi Dávidot. Aztán kétszer egymásután is hallottuk, hogy nem Dávid fél Saultól, hanem Saul Dávidtól. Saul leánya megszereti Dávidot. Aztán rettenetes dolog történik, elindul a féltékenység, az irigység, és ellensége lesz Dávidnak egész életében. Pilátus is tudta, hogy irigységből adták kezére Jézust a főpapok, és irigységből adták halálra. Figyeljünk a saját szívünkre. Hányszor van bennünk ilyen gondolat, jó lenne, ha az a másik nem lenne. Mennyire nyugodt lenne az életem. Akár munkahelyen, akár családban, bárhol.
Egy asszony titkárnő volt egy munkahelyen. Aztán odakerült egy fiatalabb is, aki nagyon jó munkaerő volt. Egyik nap behívta az igazgató, és megkérdezte, hogy mit szól az új munkaerőhöz? Azt felelte, igazán jól dolgozik, csak egy kicsit sokat telefonál. Aztán kijött ezzel, hogy miér kellett ezt mondani, amivel elfűrészeltem, és rossz színben tüntettem fel a másikat?
Testvér, vigyázz! Kire tudsz ilyen kritikusan, ilyen hibakeresően nézni? Hogy mindig azt keresed, ki mit csinál rosszul? Tudod miért? Mert jobb nálad. És ez az, amit nem bírsz ki. Ezért húzod le, és mondasz rosszat róla. Valaki egyszer azt mondta, hogy olyan jó, hogy nem vagy féltékeny. – Hát, ez igaz, feleltem. Aztán egy héten keresztül, mindennap megmutatta az Úr, hogy mennyire féltékeny vagyok. A legkomolyabb bűn az életemben, és minden más bűnöm ebből származik. Csak nem vettem észre. Nézz körül, mit mondasz, csinálsz féltékenységből? Az irigység gyilkos bűn. És mit tud az ember ellene tenni, ha egyszer felébred benne?
Olyan nagyon komoly kérdés ez most, hiszen Isten erről szeretne veled beszélni. Mert téged is úgy tönkretesz, mint Sault, akinek tönkretette nyugalmát, éjszakáját, mindenét. Ettől kezdve üldözi Dávidot, aki jobb nála, mert Isten megáldja, vele van és felhasználja.
Saul a lányát Dávidhoz adja, de megint csak egy hátsó gondolattal. Ismered a ki nem mondott, hátsó gondolataidat, az indító okaidat? Saul mindent megcsinál, vezérré teszi Dávidot, hátha megölnék! Lányát hozzáadja, hogy a Filiszteusok előbőrét kérje. Mindent ravaszul, hátmögött csinál. Figyelsz az indítóokaidra, hogy mit miért mondasz? Miért mutatok mást, mint ami igaz? Miért vagyok kedves azzal, akit nem is szeretek?
Egy alkalommal bent voltam az egyik professzoromnál. Régi tanítványa jött, roppant kedvesen fogadta. De jó, hogy látlak! A végén elmegy, hozzám fordul és azt mondja, – Nem tudom miért, de ki nem állhatom ezt a fiút! Fordult egyet velem a világ, akkor ez most mi volt? Miért játszotta az egész kedvességet? Milyen iszonyú képmutatók tudunk lenni! Itt is talán mondhatták, hogy milyen nagylelkű ez a Saul! Ezredesévé teszi Dávidot, a lányát is hozzádja! Mennyire szeretheti ezt a Dávidot. Megvolt Saulnak az indítóoka, amiért csinálta.
Az 1Sám 19,8-12-ből megérthetjük, mennyire, mindenképpen az életére tör Saul Dávidnak. Már nincs szép színezete az egésznek, már szolgákat küld, hogy megöljék. Most már el sem rejti, ami benne van. Most már nem szépeket mondok, nem hízelgek, nyíltan kimondom. Saul sem tudja már leplezni a benne levő indulatokat.
A 24. részben találjuk, amikor Dávid jóval viszonozza a rosszat. Egy kicsit az előképben Dávid Fiát látjuk. Dávid a legkomolyabb előképe Jézusnak, akiben megláthatjuk Jézus indulatát.
Gondoltunk-e már arra, micsoda élete lehetett Dávidnak? Soha nem érezhette magát biztonságban. Saul állandóan üldözte, és a nyomában volt. Megint gondoljunk csak Jézusra! Folyton lesnek rá, a farizeusok csapdákat állítanak, folyton azon gondolkoznak, hogyan lehetne megfogni, megölni. Az előkép is egészen hasonló. Maga köré vett Saul háromezer embert. Háromezerrel megy egy ember ellen. Látjuk-e, hogy mennyire meg lehet látni Dávidban az Isten Lelkét? Ugyanazt a lelkületet, ami Jézus Krisztusban volt, aki a Dávid Fia. A Jézus életén is láthatjuk végig, hogy mindnyájan rosszat gondoltak és gondoltunk felőle. Bűneinkkel odaadtuk Ôt a keresztre. Amikor vétkezel, Ôt bántod, minden bűnöd Neki okoz fájdalmat.
A kereszt örök kereszt. A Jelenések könyvében a Bárány úgy van leírva, mint aki most öletett meg. A vér mindig friss. Jézust mindig sebzik a bűneim. Itt nem egy régi történetről beszélünk. A mai bűneimmel, ma sebeztem meg Ôt. “Kezedbe, lábadba a szöget én vertem,” – mondja az egyik énekünk. Ha ez nem valóság, akkor soha nem értetted a keresztet. Isten bánkódik a bűn miatt. Isten ezt a fájdalmát egyszer nagyon világosan megmutatta egy emberi testen keresztül, amelyik összetörten, meggyalázottan ott függött a kereszten. Azért mutatta meg nekünk, testi embereknek, mert másképp nem értjük meg, csak testileg, hogy Istennek ma is fáj a te, meg az én bűnöm.
Kik feszítették meg Jézust? Olyan sokáig haragudtam a főpapokra, hogy micsoda emberek voltak azok. Amíg egyszer nagysokára megértettem, nem azok, hanem én. Ha ezt átéled, akkor mossa le vétkedet Jézus vére. Ki a gyilkos? Én, ezzel a féltékeny, hiú, önző, dicsőségvágyó szívemmel.
Még egy olyan alkalom van Dávid életében, amikor bemegy Saulnak a táborába, és elhozza a korsót, az ivóedényt, és megint nem öli meg Sault.
A 26. rész 25. versében mondja Saul: “Áldott légy te, fiam, Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz!” Dávid Fia hatalmasan cselekedett és cselekedni is fog. Gondoljunk arra, amikor Jézus bevonul Jeruzsálembe, ez a mondat hangzik: “Áldott aki jött az Úrnak nevében!” Egy átkozott földön Ô az egyetlen áldott. Kétezer év óta Ô cselekszik hatamasan. Az ördög minden fegyverét bevetette ellene. Külön kínzása volt az ördögnek, mikor Jézus anyja ott áll a kereszt alatt, és látnia kellett, ahogy összeesik az édesanyja.
Úgy emlékszem, életem legnehezebb pillanatában mondtam: – Istenem! velem történik, ami történik, csak az anyámmmal ne! Csak Ô ne szenvedjen abban, ami velem most történik. És Jézusnak, ennek az érzékenyszívű Isten Embernek látnia kellett, saját szenvedése mellett az anyját szenvedni. Nem tudom most elsorolni, mennyi fegyverét vette elő az ördög, csak azért, hogy Jézust legyőzze, hogy kimondja, hogy nem bírom tovább! Csodálatosan cselekedett az a hatalmas szeretet!
“Győzni is fogsz”, mondja Saul Dávidnak. Jézus győzött, győz, és győzni is fog. Engeded-e, hogy fölötted is győzzön? Vagy a te szíved keményebb, mint a kősziklák ott a kereszt körül? Mert azok meghasadoztak. A századostól kezdve, akik ott álltak, mellüket verve mentek haza. Engeded-e, hogy Jézus győzzön most a makacs, kemény, önfejű életedben?
Azóta kétezer éve, hogy győz az Úr. Győz az Övéiben, a mártírok vérén keresztül. Sok-sok hívő szenvedésén át a győztes Jézus látható. A kérdés most az, az életedben kimondhatja-e az Úr, hogy hatalmasan akar cselekedni és győzni akar benned is?!
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm hogy kérhetlek és várhatlak. Győzz az én irigy, féltékeny, dicsőségvágyó, szeretetlen szívem fölött. Köszönöm, hogy nekem is mondtad, hatalmasan cselekeszel és győzni fogsz.
Uram, könyörülj rajtunk, ne legyen senki, aki most nemet mond Neked. Segíts Uram, hogy a vér végre igazán elég legyen az életünk minden bűnére, hogy kezdhess bennünk egészen új életet, és áldássá tehess. Hogy otthon mondhassák majd, hogy áldott, aki jön az Úrnak nevében. Kérlek, könyörülj meg rajtunk, végső ellenállásunkat is győzd le bennünk, hogy tudjunk engedni, nagy nevedért.
Ámen.