“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SAUL (5/5)
Saul halála
“Sámuel pedig meghalt és siratta őt az egész Izráel, és eltemeték őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiírtá a földről. És mikor a Filiszteusok egybegyülvén eljöttek és tábort jártak Sunemnél, egybegyüjtötte Saul is az egész Izráelt, és tábort jártak Gilboánál. Amint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlett, és az ő szíve nagyon megrémült. És megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.
Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony. Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vett magára, elment ő és vele két férfi; és elmentek éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, akit mondok néked. És monda az asszony néki: Ímé te jól tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtotta a földről a varázslókat és jövendőmondókat; miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?! És megesküdött neki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.
Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem. Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul! És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből. És ő monda neki: Milyen ábrázata van? Ô pedig monda: Egy vén ember jön fel, és palást van rajta. És megismerte Saul, hogy az Sámuel, és meghajtotta magát arccal a föld felé, és tisztességet tett néki.
Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felelt Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kell cselekednem? És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lett?!
És aszerint cselekedett az Úr, amint általam megmondotta: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak. Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr. És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr. Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esett.” 1Sám,28,3-20
“És megütköztek a Filiszteusok Izráellel, és elfutottak Izráel férfiai a Filiszteusok elől, és elhulltak a seb miatt Gilboa hegységén. A Filiszteusok pedig utolérték Sault és az ő fiait, és megölték a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Málkisuát, a Saul fiait. És a küzedelem igen heves lett Saul ellen, mikor megtalálták őt a kézíves emberek, és igen megrettent a kézívesektől. És mondá Saul az ő fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat és szúrj keresztül azzal engem, hogy valami módon reám ne jőjjenek e körülmetéletlenek és keresztülszúrjanak engemet és gúnyt űzzenek belőlem. De fegyverhordozója nem akarta, mert nagyon félt. Akkor Saul vevé a kardot és belébocsátkozék. És fegyverhordozója amint meglátta, hogy Saul meghalt, ő is belébocsátkozék az ő kardjába, és vele együtt meghalt. És meghalt Saul, és az ő három fia, és fegyverhordozója, sőt emberei is mindnyájan egyenlőképpen azon a napon.” 1Sám 31,1-6
Imádkozzunk!
Köszönjük Úr Jézus, hogy nemcsak azért hoztál el, hogy erre a helyre, hanem hogy a keresztedhez eljussunk. Tudod, megtettük-e ezt az utat imádságban Hozzád? Áldunk, hogy ebben a pillanatban pontosan látod, ki az, aki találkozhatott veled. Ki az, aki engedte magát szeretni, meggyógyítani. Kérünk, használd fel még ezt a kicsi időt. Senki ne menjen úgy el, hogy ne találja meg, amire szüksége van, Téged, magadat.
Ámen.
Ahogy ezt az igerészt elolvastam, az az Ige jutott eszembe: “Figyelmezvén az ő életük végére.” (Zsid 13,7b). Szeretnénk most mindkét ember életének végére figyelni. Mert kettőről van szó, Saulról és Sámuelről. Vagy Sámuel vagy, Isten szolgája, aki odaszánta életét az Úrnak, vagy Saul, a másik fajta ember. Istennél nem szám szerint van kettő, hanem kétféle, és én mindig az egyik vagyok. Harmadikféle nincs. Azért vagy itt ezeken az alkalmakon, hogy dönteni tudj, melyik úton akarsz járni? Azért mutatja be életük végét, hogy kövesd hitüket.
Sámuel életének végéről egy mondatot olvasunk. “Sámuel pedig meghalt és siratá őt egész Izráel, és eltemeték őt saját városában, Rámában.” Sámuel igazán odaszánta életét az Úrnak, és valóban Isten szolgája volt. Amikor először megszólította őt az Úr, még nem ismerte az Urat igazán. Ne hidd, hogy valaki hívőnek születhet, hogy kicsi gyermekkortól már hívő lehetsz. Senki nem születik és nem neveltetik hívőnek. Minden embernek az életében kell egy fordulatnak lennie.
Sámuelről megtudhatjuk, hogy mikor az endori asszony felidézi, azt mondja: “istenfélét látok feljőni a földből.” Hasonlított az Úrhoz. A Biblia azt mondja, mindnyájan olyanok leszünk, mint Ô. A földi élet célja, hogy Hozzá hasonlóvá formáltassunk.
Ezen a földön senki nincs készen. Aki készen van, már az Úrnál van. Itt még a műhelyben vagyunk. Sámuel elkészült arra a napra. Mindig olyan biztató az a mondat: “Aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézus napjáig.” (Fil 1,6). Ha engeded, hogy az Úr munkálkodjon az életedben, te is készen leszel, és istenféle ember leszel, aki hasonlít Hozzá. Sámuel mindig az Úr mellett állott. Láthatjuk élete végét, és követhetjük hitét.
Megláthatjuk a Saul életének végét is. Egymás mellett éltek, mégis milyen óriási távolság van a két élet között. Megdöbbentő ez az Ige: “Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.” (Mt 24,40-41). Rémítő mondat ez. Te nem az leszel, aki otthagyatik? Vajon meglépted-e azt a döntő lépést, amit az Úr várt tőled. Itt egymás mellett ültetek, megismertétek, megszerettétek egymást. Mi lesz, ha az egyik felvétetik, a másik otthagyatik?! Az, hogy itt voltál, nem jelent üdvösséget. Hogy eltöltöttél itt egy hetet, csak nagyobb ítéletet és felelősséget jelent.
Ez a rettenetes, amikor sok ember annyi Igét hallott már, annyi mindent tapasztalt, és mégsem engedett. Júdás három éven keresztül járt Jézussal, hallgatta beszédeit, látta csodatételeit, gyógyításait. Mégis, hova jutott! Neked itt a héten mindent elmondott az Ige. Ha megszólíthatott, mi a válaszod? Engedelmeskedtél annak, amit mondott? Megtetted, amiről ott belül a szívedben hallottál? Isten szavával szemben két lehetőségem van, vagy hallgatom, vagy megvetem.
Saul megmaradt saját akarata mellett, az engedetlenségben. Sámuel csak azt tette, amit az Úr mondott neki. Az egyik ember alárendeli magát az Úrnak, a másik végig önfejű marad. Tudja, hogy mi volna a helyes, de azért sem teszi.
Megdöbbentő, ahogy Saul azt mondja Sámuelnek: “Az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel már nékem, sem próféták által, sem álomlátás által, azért hívtalak téged, hogy megmondjad, mit kelljen cselekednem?” Olyan megdöbbentő a Sámuel kérdése: “Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lett?!”
“A világ barátsága ellenségeskedés az Istennel.” (Jak 4,4). Megláthatjuk, hogy az az ember, aki országában nem tűrte meg a varázslókat és kiirtatta őket, élete utolsó idejében ehhez folyamodik. Ha az Úr nem felel, felel az ördög. Saul elmegy oda, és onnan vár választ. Rettenetes ez az egész út. Kerestek egy halottidéző asszonyt, és Saul másnak tettetve magát, éjjel elmegy hozzá. Belépett a sötétségbe. Átlépte a sötétség útját és korlátait. Mást mutatott, hogy ne ismerjék meg.
Rettenetes, ha valaki egy életen keresztül tetteti magát. Hol ilyen, hol olyan, de soha nem önmaga. Megvan a szereposztás, hívők között hívő, világiak között világi. Sokféle álarca van. Minek tettetted itt magad? Miért nem mertél az lenni, aki valójában vagy? Miért kell megjátszani a komoly hívőt? Kinek hazudtál? Nekünk, Istennek? Egy asszony elmondta, titokban, férje tudta nélkül adakozik a gyülekezetben. Azt gondolod, hogy ez jó? Gondolod, hogy amit lopva csinálsz, az nem lopás?
Saul is lopva ment. Álöltözetben, titokban. És azt kéri az asszonytól, mondjon neki jövendőt halottidézés által. Érdekes megnézni az asszonyt, tud-e egyáltalán valamit, ha nem ismeri fel Sault? Saulnak magának mondja el, hogy mit csinált, hogy kiirtatta a halottidézőket. Milyen figyelmeztetése ez az Úrnak, ahogyan szembeállítja Sault önmagával.
Mi lenne, ha téged szembeállítanának a gyerekkoroddal? Talán volt olyan idő, amikor örömmel, boldogan vallottad az Úr Jézust. És most? Saul nem ébredt fel, hogy én irttattam ki, és én állok most itt a halottidéző asszony előtt?
Az asszony felidézi Sámuelt. Hogy van ez, hogy mikor meglátja Sámuelt, felkiált. Hát nem hitte, hogy jönni fog? Hát csalt addig, vagy játszott? Meglátja, és felkiált, amikor valóban jött. Arra gondoltam, minden ilyen asszony, vagy ember, csak azokat a szellemeket tudja idézni, akik az ördög hatalma alatt vannak a sötétségben. De egy világos szellemet, ilyet ő még nem látott. Egy ragyogó alakot, akiről azt mondja, hogy istenféle.
Isten nem engedi, hogy az övéit valamilyen módon megbolygassák. Ezért ámul az asszony – ilyet még nem láttam. Láttam, csak nem istenfélét. Amikor Sámuelt meglája, mindent tud, azt is, amit eddig nem tudott, hogy Saul áll előtte. Ez a sötétségben járó asszony egy pillanat alatt belekerül a világosságba.
Sámuelről is megtudhatjuk, hogy az Úr közelében mindent tud. Emlékszik a múltjára. Így mondja: “Aszerint cselekedett az Úr, amint általam megmondotta.” Tudja mit csinált, mit mondott itt a földön. A jelent is tudja, a jövőt is. Megmondja Saulnak: “Holnap fiaiddal együtt velem leszel.” A halottak birodalmában leszel. Sámuel a hit birodalmából átment a látás birodalmába. Itt a földön hitben járunk, nem látásban. Sámuel mindent el tud mondani.
Az asszony megrémült, amikor meglátta Sámuelt, és azonnal felismerte Sault. “Miért csaltál meg engem? Hiszen te vagy Saul!” Azt mondja Saul: “Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből. És ő monda néki: Milyen ábrázata van? Ô pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismerte Saul, hogy az Sámuel, és meghajtotta magát arccal a föld felé, és tisztességet tett néki.” Pedig Saul nem is látott semmit.
Még egy dolgot megtudhatunk ebből a részből. Sámuel mondja Saulnak: “Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet?” Értsük meg: aki ilyet csinál, az háborgat. Sámuelnek ez nem volt kellemes és nem volt jó, mert nem Isten szerint való. De Isten megengedte, mert ez volt az utolsó szava Saulhoz.
“Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felelt Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel már nékem sem próféták, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?” Most már szeretné tudni, hogy mit kell cselekedjen. Azelőtt mindig csak a maga akaratát cselekedte. Akkor kérdezi már, amikor késő. Egyszer mindnyájan megtérünk. A gazdag is megtért a kárhozatban. Csak későn. Akkor már elmúlt a kegyelmi idő. Lehet, hogy egyszer elmondod majd mindazt, amit a gazdag elmondott. Egyszer csak ott lesz benned a készség – jaj az enyéim! Uram, csinálj valamit, hogy e gyötrelem helyére ne jussanak. Testvér, most van az idő, hogy tégy értük valamit. Még rajtad megláthatják, hogy mi történt veled, és ők is vágyódhatnak. Ott már semmit nem tehetsz.
A gazdagban hiába ég már a missziói tűz. Nem érdekes, mi lesz a szüleiddel, gyermekeiddel? Csak az a fontos, hogy saját fejed szerint élj? Nemcsak az igaz, hogy idvezülsz mind te, mind a te házadnépe, hanem az is, hogy elveszel mind te, mind a te házadnépe. A gonosz szolgánál is eladták nemcsak őt, hanem a családját is.
Vagy áldás leszel a tieid számára, vagy átok. Mi minden dől el, és mi mindent tudunk meg, amikor Sámuel elkezd beszélni és elmondja: “Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lett?!” Szeretném, ha egy életre aláhúznád magadnak ezt a mondatot: “Az Isten a kevélyeknek ellene áll.” (1Pét 5,5). Mit akarsz ebben az életben, ha Isten ellened van? “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8,31). De ha nincs veled? Ha Ô az ellenséged? Ha szembe mégy vele egy életen keresztül? Ki segít akkor rajtad? Sámuel sem, Isten legkomolyabb szolgája sem.
Mit kérdezel engem, ha Isten ellenségeddé lett? Te akartad, hogy ellenségeddé legyen, te mentél kevélyen keresztül mindenen. Hogy élhetek egyáltalán ezen a földön, ha Isten ellenem van? Itt minden világos. Sámuel a látásból jön, világosan elmondja a múltat, a jelent, hogy mi van most, és a jövőt.
Amit tudni akart Saul, megtudta. Azt is megtudta, hogy nincs más kiút, mivel nem hallgatott Isten szavára. Ilyenkor, szinte könyörgőre szeretném fogni, hogy testvér, hallgass Isten szavára! Az a kérdés, most hallgatsz-e? Most még kegyelmi időben vagy. De lehet, hogy néhány lépést teszel, és már kint vagy belőle. Nem kell ahhoz meghalni, hogy véget érjen a kegyelmi idő. Legjobban mindig akkor ijedek meg, ha nem szól hozzám az Ige. Ha olvasom és minden néma, ez a halál.
Azt mondja az Ige: “Aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Mt 24,13). Aki az Úr követésében állhatatos. De aki az ellenállásban marad mindvégig állhatatos, az elvész.
Sámuel így mondta: “Aszerint cselekedett az Úr, amint általam megmondotta: elvette az Úr a királyságot a te kezedből.” Az is olyan megdöbbentő, ez a szerencsétlen ember végig félt. Itt is annyira retteg, hogy végigesik a földön. Amikor már ott van az öngyilkosság előtt, fél az ellenségtől. Fél, hogy szégyent hoz Isten népére, ha majd végighordozzák a bálványok előtt. Amitől félt, az lett. Halálával dicsőséget szerzett az ördögnek, mert ő volt a győztes. Magával vitte fegyverhordozóját, aki nem merte őt megölni. “És fegyverhordozója amint meglátta, hogy Saul meghalt, ő is belébocsátkozott az ő kardjába és vele együtt meghalt. És meghalt Saul, és az ő három fia és fegyverhordozója, sőt emberei is mindnyájan egyenlőképpen azon a napon.” Elveszel mind te, mind a te házadnépe.
Szeretnék most újra kérő szót mondani, amit Mózes is mondott: Elődbe adtam az életet és a halált. És itt jön a kérés: Válaszd az életet, hogy élhess, mind te, mind a te házadnépe. Válaszd, – mert még választhatod. Olyan megdöbbentő, hogy Jézusnak van hite hozzád. Ô megcselekedheti veled, hogy más emberré leszel. Vajon neked van-e hited Jézushoz?
Életem legnehezebb körülményei között, amikor olyan próbák között voltam, hogy azt mondtam, ezeken nem lehet így keresztülmenni, itt buknom kell, tudjátok, mi tartott meg? Pontosan ez, hogy Jézusnak volt hite ahhoz, hogy mert beleengedni ebbe a helyzetbe, ilyen körülmények közé, és ilyen emberek közé. És ha neki volt hite hozzám, akkor nekem is van hitem Ôhozzá, hogy meg tud tartani. Ô sokkal nagyobb, mint amilyennek ismered Ôt. Legyen hited Hozzá.
Amikor a tanítványok arra kérték Jézust: “Növeljed a mi hitünket!” (Lk 17,5), Jézus így válaszolt: “Legyen hitetek Istenben.” (Mk 11,22). A “legyen” szó teremtő szó a Bibliában. Elmondhatja-e most feletted: legyen hited Jézus Krisztusban! Legyen hited a megváltásban!
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy hívsz bennünket az úrasztalához. Köszönöm, hogy van hited hozzánk, hogy úgy megyünk oda, hogy nem ítéletet, hanem életet veszünk. Uram, hadd legyen nekünk is hitünk Hozzád, hogy megcselekszed velünk, amit senki nem tud ezen a világon. Kérünk áldj meg minket most, és teremtsd meg, egyszerű “legyen” szavaddal a hitet, amire olyan nagy szükségünk van. Tudod milyen út, milyen próbák, milyen nehézségek vannak előttünk. Könyörülj rajtunk, hadd tudjunk engedni teremtő szavadnak. Áldj meg minket Uram, hogy úgy mehessünk haza, mint akiknek van hite a családjukhoz, gyermekeikhez, gyülekezetükhöz, mert van hitünk Hozzád Jézus. Urunk, áldj meg így, kérünk!
Ámen.
Biatorbágy, 1987. március 1-5.