“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ZÁKEUS (1/5)
Az a neve, és ő nem az
“És bemenvén, általment Jerikón. És ímé volt ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő volt, és gazdag. És igyekezett Jézust látni, ki az, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előre futván, felhágott egy eperfüge fára, hogy Őt lássa, mert arra volt elmenendő.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintett Jézus, látta őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszállott, és örömmel fogadta Őt.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, mondván hogy, bűnös emberhez ment be szállásra.
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idevessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Lk 19,1-10
Imádkozzunk!
Hadd adjunk hálát Uram, hogy itt lehetünk, színed előtt. Köszönjük az új napot. Áldunk mindazért, amit még magában rejt ez a nap, amit még szólsz hozzánk, és cselekedni fogsz velünk, értünk. Áldd meg számunkra az Igét.
Ámen.
Igénk azt mondja, hogy Jézus általment Jerikón. Mit tudunk erről a városról? Amikor Izráel népe elfoglalta az országot, tudjuk, Jerikót hogyan vették be. Hat napon keresztül egyszer járták körül a várost, a hetedik napon pedig hétszer. Amikor a papok kürtöltek, a népnek kiáltania kellett, és Jerikó kőfalai leomlottak.
Megdöbbentő, amit a Józsué 6,1-ben olvasunk: “Jerikó pedig be és elzárkózott az Izráel fiai miatt.” Vajon nem vagy-e te is ilyen be-és elzárkózott ember, akit talán már sokszor el akart az Úr foglalni, sokszor harcolt érted, sokszor hívott, de mindig elzárkóztál.
Izráel Isten népe volt, a hívő nép. Ez a nép most is itt jár. Lehet, hogy neked is tett már valaki bizonyságot, de bezárkóztál. Amikor az ember elzárkózik, akkor be is zárkózik. A zárkózott emberhez nem lehet könnyen hozzáférni. Olyan sokszor érzi az ember, amikor valakivel beszélget, hogy ez az ember zárkózott, valamit belül becsukott. Azt is érzi az ember, amikor valaki nyitott, és lehet vele beszélgetni. Sokszor annyira bezárjuk az ajtót, hogy Istennek ránk kell törnie.
A zárkózott ember egyedül van. Pedig nagyon rossz egyedül lenni. Hány asszony mondta már el, hogy nem ismerem a férjemet, pedig együtt élünk sok sok éve. Soha nem volt igazán nyílt. Nem is tudunk beszélgetni, annyira zárkózott. A bezárkózásnak mindig oka van. Lehet, hogy már gyerekkorban ért valami olyan dolog, hogy már akkor bezárkóztál.
Kérjétek most az Urat arra, hogy Uram, hadd tudjunk nyitottak lenni. Hátha nem akarnak itt bántani, nem akarnak rosszat tenni velünk. Amikor iszákos emberekkel beszélgettem, az egyik azt mondotta, hogy azért iszom, mert akkor felszabadultabb vagyok. Nem tudom, láttatok-e már igazán szabad embert? Az ember, amikor látja, akkor döbben rá, hogy nekem nincs ilyen feltétel nélküli bizalmam, ilyen felszabadult, belső örömöm. Ha te is így érzed, állapítsd meg, hogy rólad van szó. Az a bajom, soha nem tudok igazán nyílt lenni. Gyanakodva nézek minden embert, mit akar elvenni tőlem, és nem akar-e bántani?
Megdöbbentő, hogy Jerikót tövig le kellett rombolni. Ha egy ember bezárt szobában öngyilkos lesz, rá kell törni az ajtót. Az öngyilkosok mind olyan emberek, akik be és elzárkóztak, és nem bírták már tovább ott bent egyedül. Nagyon kérlek, nehogy Istennek egyszer rád kelljen törnie az ajtót, ahogyan ott Jerikóban is, amikor leomlottak a falak. A megdöbbentő az volt, hogy Józsuénak el kellett mondania az átkot: “Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, aki felkél, hogy megépítse e várost, Jerikót.” (Józs 6,26). Vigyázz, nehogy fölötted is elhangozzon a hét végén, hogy ezt az embert már nem lehet megépíteni.
Jerikót mégis felépítették, és most Jézus keresztülmegy rajta. Talán nagyon sokszor elzárkóztál már Jézus és követei elől. De most jó volna hálásnak lenni, hogy mégis át akar menni Jézus nemcsak közöttünk, hanem az életeden.
A Biblia azt mondja: “volt ott egy ember”. Sok ember volt Jerikóban, de az Ige egyről beszél. Jó volna most így látni, hogy az az egy ember én vagyok. Egy elzárkózott világban élünk. Tudjátok, hogy a világ keményen elzárkózott Jézus, és az Ő népe elől. Ez a világ keresztet állított Annak, Aki általment rajta.
Szeretném, ha most azt mondaná neked az Ige, amit Nátán próféta mondott Dávid királynak: “Te vagy az az ember!” (2Sám 12,7). Te is Jerikóban élsz, ebben a világban, amelyik elzárkózik most is Jézus elől. Nem kell nekik Isten, Jézus, és mindaz, amit hozott.
Mit mond az Igénk erről az emberről, akit Jézus meglátott? Zákeus volt a neve, ami annyit jelent, hogy tiszta. Izráelben minden névnek megvolt a jelentősége. Nyilván az volt a szülők akarata, amikor Zákeusnak nevezték a gyermeket, hogy hadd lenne tiszta, Isten és emberek előtt. A Biblia azt mondja egy másik helyen: “Az a neved, hogy élsz, és halott vagy.” (Jel 3,1b). Így szeretnénk mondani, bár az a neved, hogy tiszta, mégis bűnös vagy. Az a neved, amit talán mások mondanak, amit talán sok ember elhisz rólad, és nem az vagy. Tudod, hogy nem az vagy, aminek ismernek. Tudjuk, hogy belülről nem azok vagyunk, akiknek látszunk, és akiknek mutatjuk magunkat. Itt öt nap alatt megjátsszuk a rendes, becsületes embert. El is mondjuk, mennyire rendes vagyok, presbiter, gondnok vagyok. Komolyan járok a templomba, semmi rosszat nem csinálok. Nagyon vigyázzunk, mert Valaki hallja, és azt mondja majd belül a szívedben, hogy nem az vagy.
Hogy felháborodott a sokaság, amikor Jézus bement Zákeushoz. “Bűnös emberhez ment be szállásra.” Az volt a neve, hogy tiszta, és nem volt az. Mindig egészen más az, amit mondunk és állítunk magunkról. Más a külső látszat, és más az, amit Isten lát. Jó volna most komolyan arra gondolni, hogy Isten kinek lát engem?
“És ímé volt ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő volt, és gazdag.” Kicsi gyerek korunktól kezdve mindnyájan arra vágyunk, hogy gazdagok legyünk. Ez az ember kicsi volt. Ez a vágy is ott van minden gyermekben, hogy nagyobb szeretne lenni. Mikor leszek már iskolás? Mikor az lettem, mikor leszek már középiskolás, főiskolás? Mikor leszek már igazán felnőtt, önálló ember? Olyan rossz kicsinek lenni. A termetére nézve kicsi ember is nagyobb szeretne lenni. Az ember képes magassarkú cipőben járni, csakhogy nagyobbnak lássék. Sok mindent megtesz az ember, hogy nemcsak termet szerint, hanem belülről is nagyobb lehessen. Gazdag is azért szeretne lenni, hogy nagyobb lehessen.
Zákeus fővámszedő volt. A vámszedés mérhetetlen szégyen volt Izráelben. Az ellenséges hatalom számára szedték a vámot, amennyit csak lehetett. Valamennyit beadtak, a többi az övék volt. A vámszedő ettől lett gazdag. Isten majd megmutatja, hogy mindnyájan vámszedők vagyunk, mindenből hasznot akarunk. Egyszer azt mondtam, hogy már a kicsi gyerek is felállítja a kis vámszedő asztalát. Valahová mentem. Már az ajtóban megkérdezte a kis vámszedő, hogy mit hoztál?
A legborzasztóbb, hogy a legközelebbi szeretteinktől is szedjük a vámot. Milyen udvarias tudok lenni azokkal, akiktől valamit várok, összeköttetést, protekciót. De milyen gorombák vagyunk a kicsikhez, a senkikhez, akiktől semmit nem lehet várni. A fájó csak az, hogy a legközelebbitől is szedjük a vámot. Egy kicsit gondoljunk most haza. Vajon a feleséged nem tudná-e elmondani azt, hogy az én férjem csak az élvezeteit keresi, hogy mindig rend legyen, hogy főzzek, és mindent megcsináljak, mindent. Tulajdonképpen nem is szeret.
Nem vetted még észre, hogy a szüleidnél is csak a hasznot keresed? Amikor már nem tudnak segíteni, nincs rájuk szükségem. Amíg vigyázni tud a gyerekre, addig jöhet. Aztán éreztetem vele, hogy most már teher. Testvér, egyszer te is leszel majd abban a korban! Akkor majd megérted, hogy rettenetes, nincs már haszon belőled! Ilyen a vámszedő szív. Ha nincs már tőle mit szedni, akkor minek van? Édesanyám mondta, hogy semmire nem vagyok már jó. Ne azért szeressük szüleinket, mert jók valamire!
Nemcsak anyagi vámszedés van. De ez is nagyon komoly jelenség, hogy mindent pénzben értékelünk. Valaki kiszámította, mennyit ér az ajándék, amit kapott. A szeretetet nem lehet így mérni. Nem gondolsz arra, hogy szeretetből adta?
Nem tudom, mire jutottál, mire vitted, mennyire sikerült meggazdagodni? És nem tudom, nem mindent eszerint értékelsz-e? Ha a gyerek jó jegyet hoz haza, kap valamit érte. Rettenetes, hogy az ember a gyerekét megtanítja a vámszedő életre. Aztán a dicsőség vámszedése. Ki dolgozott többet, ki tudja jobban csinálni? A férj azt kérdezi, hogy mit csináltál egész nap, mi az a háztartás? Az a valami, amit én csinálok! Mindent azért csinálsz, hogy dicsérjenek. Ha aztán elmarad a dicséret, nem csinálod. Úgy gondolod, hogy a kis semmi dolgaidat mindig meg kell látni, meg kell dicsérni. Testvér, meggazdagodtál már? Tudod már magadról, hogy milyen fontos, milyen ügyes, milyen rátermett ember vagy?
Sokszor a tudás is vámszedés. Érteni akarok mindenhez, mindent jobban akarok tudni, mint a másik. Otthon, vagy a munkahelyeden az vagy, aki mindent tud, és mindent jól csinál? Az én kezem tiszta. Igaz ez, Zákeus? Isten is így látja? Soha nem csaltam meg a feleségemet. Biztos ez? Gyerekkortól kezdve, mindig tiszta életet éltem. Ezt komolyan mondod? És van aki elhiszi? A vallásosságodban is lehetsz gazdag. Mindig ott vagyok a templomban, mindig adakozom. Volt valaki, akit úgy hívtak, hogy gazdag ifjú. Aki ki merte mondani Jézus előtt: “Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.” (Mk 10,20). És ezt el is hiszed magadról? Emberek előtt sok mindent meg lehet játszani. Lehet valakivé lenni, de Isten lát.
Zákeus fővámszedő volt, és gazdag. Szeretnék egy súlyos gazdagságot mondani. Nagyon sok ember a bűneivel dicsekszik. Ahogy én iszom, nekem egy liter bor semmi! Rettenetes, mikor emberek a bűneikkel hencegnek. A Biblia így mondja: “Akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van.” (Fil 3,19). Soha ne dicsekedj a bűneiddel! Emlékszem, gyerekkoromban berontottam az iskolába, odavágtam a táskát, és azt mondtam, hogy gyerekek, semmit nem tanultam. Néztek rám, ez milyen bátor! Persze, tanultam, csak azért mondtam, hogy nagy legyek. Hányan dicsekednek a kalandjaikkal. Nem azzal, hogy nem csaltam meg a feleségem, hanem, hogyan csaltam meg. Borzalmas, mikor azzal dicsekszem, kiket csaptam be, hogyan toltam ki a lányokkal.
Mivel szoktál dicsekedni a világ előtt? Hogy milyen rossz gyerek voltál, mit mondtál a tanárnak? A verekedéseiddel, az erőddel? Nagyon vigyázz, az ember nagyon könnyen naggyá, gazdaggá, fővámszedővé lehet. A fővámszedő a világban is, de a hívők között is nagy tud lenni. Pontosan tudja, hol, mivel lehet dicsekedni. Itt nem a kalandjaidról fogsz beszélni, hanem a templombajárásodról. Itt is, ott is, valaki szeretnél lenni.
Olyan jó volna, ha most egy kicsit megvilágosíthatna az Ige. Ennek az embernek a neve Zákeus, azaz tiszta. Fővámszedő volt, és gazdag. De nem volt boldog. S attól félek, ez rád is vonatkozik. Testvérek, minden dicsekedésem után belül éreztem, hogy baj van. Szegény Zákeusnak minden sikerült, sok pénzt összeszedett, gyönyörű háza volt, fővámszedő volt, és gazdag. De boldogtalan. Honnan tudom? Az Ige azt mondja: “Igyekezett Jézust látni.” Hadd mondjam meg, fiatal koromban ki nem állhattam a vallásos embereket. Képmutatóknak tartottam őket. Huszonéves voltam, amikor találkoztam egy lánnyal, aki ragyogott a boldogságtól. Attól a perctől kezdve kerestem Jézust. Akkor tudtam meg, hogy van boldogság, mert ez a lány az. Ettől kezdve jártam olyan helyekre, ahol szó volt Jézusról.
Zákeus is találkozhatott ilyen emberrel, és ezért kereste Jézust. Testvér, téged mi hozott ide olyan messziről? Miért utaztál mindenen keresztül? Bár volna közöttetek csak egy ember is, aki azért jött ide, amiért Zákeus. Ô Jerikó utcájára ment, hogy Jézust lássa.
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy mennyire zárkózott ember voltam. Amint lelki éneket, vagy Igét hallottam, azonnal bezártam az ajtót. A magam beképzeltségében és nagyságában úgy éreztem, hogy ez nekem nem kell.
Köszönöm azt az első embert, akin keresztül megláttalak, akinek arcán békesség, szeretet, öröm ragyogott. Köszönöm, Úr Jézus, hogy akkor már Veled találkoztam. Hadd köszönjem meg, Uram, azokat, akik már úgy jöttek ide, hogy szívükben felébredt a vágy. Úr Jézus, hallod, hogy mit mondunk magunkról, és tudod, hogy kik vagyunk igazán. Kérünk, hogy készíts találkozást Veled. Hadd legyen igaz majd, hogy tisztán megyünk haza. Könyörülj rajtunk és add meg ezt. Köszönjük, hogy hallod a kérésünket. Ha csak egy valaki is van, Uram, akinek a szívében őszinte ez a kérés, hadd kérjem vele: Úr Jézus, add meg neki, a nevedért.
Ámen.