“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ZÁKEUS (3/5)
Hamar szállj alá
“Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszállt, és örömmel fogadta Őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, mondván, hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.” Lk 19,5b-7
Imádkozzunk!
Uram, segíts, hadd lehessen igaz ez az ének az életünkben: “Ha nem jön segítség elpusztulok!” Könyörülj rajtunk, hogy találkozhassunk Veled. Áldunk, hogy csak a bűnösökkel állsz szóba, csak elveszettekkel. Könyörülj rajtunk, hogy végre megérthessük elveszett voltunkat. Áldd meg úgy a mai napunkat, hogy Megváltónkká, megmentőnkké lehess.
Ámen.
Jézus eddig csak ránézett Zákeusra és a szemük találkozott. Most már beszél is hozzá. Mondottuk, hogy az egyik kapu a szem, a másik pedig a fülünk. Nagyon sok olyan dolgot hallunk, amire nem kellene odafigyelnünk. Sok olyan dolgot látunk, hallunk, ami megfertőz. Emlékszem, hogy kislány koromban beszéltek előttem olyan dolgot, amiről fogalmam sem volt, hogy mi az, és az egész gondolatvilágomat megfertőzte az a pár mondat. A beszéd mérhetetlenül veszélyes lehet, hihetetlen károkat tudunk okozni egy-egy megjegyzéssel. Sebeket ejthetünk, fájdalmat okozhatunk egy mondattal.
Nagy ajándék a beszéd. A másik kapu, amin keresztül Jézus jöhet, hogy most Őt halljuk. Az Atya így tett bizonyságot Jézusról: “Ez az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok!” (Mt 17,5b). Jézus megszólal, és ez óriási dolog. Vajon számodra is megszólal-e ezen a héten? Voltál-e már úgy, hogy Isten ezt most nekem mondja, egy emberi szón keresztül.
Sokszor voltam már úgy, evangélizáció után, hogy valaki azzal jött hozzám, hogy valaki látom, már mindent elmondott rólam. – Nekem semmit nem mondtak el, azt sem tudom, ki vagy. – Dehát pontosan elmondtad, ami az életemben van. Valaki beszél velünk, aki egészen ismer. Ha ez alatt a két nap alatt nem volt olyan szó, amire úgy érezted, hogy nekem szólt, akkor sajnos süket vagy. Kérni kell az Urat, nyissa meg a füled, hogy halljad. Ő beszél velem az Igén keresztül.
Az a megdöbbentő, hogy miután a Jézus szeme találkozott a Zákeuséval, így olvassuk tovább: “és monda néki.” Egyenesen Zákeushoz beszél Jézus. Tudod-e, hogy vannak mondatok, amiket Jézus kifejezetten csak neked mond? Nevén szólította Zákeust. Honnan ismerte Jézus Zákeust? Honnan tudta, ki ül fenn a fán, a lombok között? Milyen lélegzetelállító lehetett, mikor a nevét hallotta: “Zákeus.” Jézus mindig néven szólít. A bűnöd nevén. Hallottad-e már így a nevedet? Úgy örülök, hogy Jézus most Zákeust azon a nevén szólítja, amivé lett. Péternek mind a kettőt elmondta Jézus. Simon vagy, a Jóna fia, de Péterré leszel, kősziklává.
Jézus után mindig tömegek mentek. Nem kellett meghívókat szétküldeni, nem is harangoztak, mégis jöttek az emberek. Miért? Mert egy olyan Ember járt közöttük, akinek nemcsak szeretete, hanem hite is volt minden ember felé. Jézus úgy látta már őket, amivé majd lesznek. Ha téged nem így látna, nem hozott volna ide. Rajtad már látja, akit belőled formál. Ő tudja, hogy ki vagy, de azt is tudja, hogy ki leszel. Tiszta leszel. Sok mindent tudhatsz magadról, a családod is ismer, de Jézus azon a néven szólít meg, akivé majd leszel. El tudod-e hinni, hogy Ő ezt megcselekedheti? A vakon születettől azt kérdezte Jézus: “Hiszel-é te az Isten Fiában?” (Jn 9,35). Hiszed-é, hogy veled is megcselekedheti, hogy az Ő vére és szeretete tisztává tesz? És nemcsak a neved lesz az, hogy tiszta, hanem az is leszel.
Zákeusban még semmi nem történt ott fenn a fán, de már Jézus így szólítja meg: “Zákeus, hamar szállj alá!” Egyszer már emlegettük, hogy Zákeus termetére nézve kis ember volt. Olyan sok ember küszködik egy életen keresztül kisebbségi érzésekkel. Engem lenéznek, nem vagyok olyan, mint a többi. Figyeljétek meg, azok az emberek nagyzolnak, akik a kisebbségi érzéstől szenvednek. Feltűnősködnek, nagyokat mondanak. Rengeteg dologban érezzük magunkat kisebbnek, sokszor nemcsak termetre. Hány gyermek már kicsi korban megállapítja, hogy milyen jó volna másnak lenni, jobbnak, szebbnek, ügyesebbnek. Jó külsejű emberré lenni. Sokszor gondoltam, miért nem születtem gazdag családban, ahol mindent megkaphattam volna. Talán tudásban érzed magad kisebbnek. Talán nem mersz megszólalni, azt gondolod, sokkal tanultabb, műveltebb emberek vannak itt nálam. Sok mindenben lehet az embernek kisebbségi érzése, és akkor elkezd mászni, mint szegény Zákeus. Nem volt már ő olyan fiatal, nem volt könnyű felmászni az eperfüge fára. Milyen fárasztó nagyobbnak látszani, mint amilyen vagyok. Mennyit kell azért dolgozni, hogy elismerjenek, hogy legyek valaki, hogy tényleg olyan házam legyen, mint a másiknak, hogy fölnézzenek rám. Fárasztó dolog a mászás, talán egy életen keresztül.
Nagyon sok embernek, aki talán semmire nem viszi, az a vágya, hogy legalább a gyerekemből legyen valaki. És hajtom a gyermekem, fel a fára. Ha nem szeret tanulni, akkor is muszáj neki kitűnőnek lenni. Ha mindnyájan belegebedünk, akkor is. Aztán a bemutatkozásnál elmondom, hogy az egyik gyerekemnek ilyen diplomája van, a másiknak olyan. A gyerekeimen keresztül szeretnék valaki lenni. Látjátok, ez is még a saját magam dicsősége.
Látjuk, hogy ez a szegény Zákeus, mindig igyekezett. Aztán megkérdezzük, mikor valaki egy bizonyos kort elér, hogy na, mire vitted? És szégyellem magam, ha kevesebbre vittem, mint az a másik, aki előbbre vitte tudásban, tekintélyben, beosztásban. Én pedig egy kis senki maradtam. A főiskolán együtt voltam sok kollegámmal, de miután hitre jutottam, abbahagytam mindent, ami a művészettel volt kapcsolatos, mert egy olyan értéket találtam, ami mellett minden szemétté lett, ami addig kincs volt. Egyszer villamoson találkoztam egy volt kollegámmal, nagy örömmel üdvözölt és megkérdezte: Mi lett belőle, dolgozik? Annyit jelentett, hogy festek-e? Művészeti téren csinálom-e azt, amit együtt tanultunk. Azt mondottam, hogy nem. – Nem? Hát akkor mit csinál? – Hitre jutottam, Jézust megismertem. Úgy nézett rám, mint aki azt mondja, hogy őrület, ebből semmi nem lett. Mindenki biztos volt benne, hogy sokra viszem. Hadd mondjam most el, az egész hívő életemben ez volt az egyetlen alkalom, amikor úgy éreztem, egy pár percig, hogy elrontottam az életemet. Olyan volt, mintha egy hintáról szédültem volna le. A kollegám szemével néztem magamat, és azt mondtam, hogy őrület, hát tényleg elrontottad az életedet?! Nem lett belőled senki? Akkor még a budai várban laktunk, mentem fölfelé, és bennem ott volt ez a furcsa érzés. Aztán egy perc alatt elkezdtem nevetni. Hát Isten gyermeke vagyok, a világ legboldogabb embere! Nem vittem semmire? Királyi gyermek vagyok, hogy hogy nem vittem semmire?! Akkor nem gondolkoztam elég gyorsan, hogy megkérdeztem volna a kollegámat, hogy na, és maga boldog? Később valakitől megkérdeztem az érettségi találkozón, aki azt mondta, hogy kérdezhetsz ilyen butát, nem vagyok boldog, értsd meg! Pedig ahhoz ment férjhez, akibe szerelmes volt. Neki is úgy nézett ki, hogy minden sikerül.
Ha a világ szemével nézzük magunkat, mindig ez a kérdés, hogy mire vittük? Mire vitted? Szégyelled magad, hogy csak ennyire vitted? Ha az Úr Jézusé vagy, a legtöbbre vitted, amire csak vihetted ezen a földön. Nem az a fontos, hogy van-e olyan házam, mint a többinek, van-e pénzem a takarékban? Mert ma ilyenekkel vannak nagyra az emberek. Az embernek ennyi a vágya, hogy gazdag valaki lehessek. A meggazdagodás mindig véres út, ott másokat el kell taposni. Hogy munkahelyen, vagy tekintélyben valaki legyek, ott valakiket el kell taposni. Hadd figyelmeztesselek hát, hogy a meggazdagodás útja véres út! Hogy tanult legyek, másnak butának, értelmetlennek kell lennie. Hogy feljebb kerüljek, másokon taposok át. Figyeld meg, ha fölényes vagy, másoknak kell senkivé lenni. Nagyon kérlek, vigyázz a gazdagsággal! Ha valakivé lettél, nézd meg, hogy milyen áron, mibe került ez valakinek?
Mikor tagadtad meg Jézust? Mikor kérdezték már tőled, hogy jársz-e templomba? Vagy bármi mást. S egy pillanat alatt megtagadtad Őt. Mennyiért adtad el Jézust? Júdás 30 ezüst pénzért. Te sokkal olcsóbbért?! Lehet, hogy egy kis feljebbjutásért, egy kis sikerért, hogy nézzenek valakinek, és ne gondolják, hogy tanulatlan, műveletlen, buta ember vagy. Nagyon kérlek, hagyd már abba. Jézus a kicsiket kereste, a semmiket, a nyomorultakat. Mindig azoknak a társaságában volt. Mibe került az eddigi érvényesülésed? Hányszor mondtál olyat, amit nem lett volna szabad? És hányszor hallgattál, mikor szólni kellett volna? Vajon téged nem fog-e egyszer Jézus megtagadni az Atya előtt, mert neked többet ért, hogy kinek néznek, és hogy valaki légy? Mibe került, hogy lettél valaki? Nagyon sokszor ráfizeti az ember a békességét, a nyugalmát, a családját, mert mikor ideges vagy, akkor kibírhatatlan is vagy. Kimondtad-e már, csak egyszer is magadról, hogy rettenetes vagyok?! Hogy tudtam így beszélni a feleségemmel, hogy tudtam ilyen türelmetlen lenni a saját gyerekemmel? A bűn sokba kerül, belekerülhet az üdvösségedbe.
Jézus ott áll a fa alatt, feltekintett Zákeusra, és Zákeus lenézett Rá. Isten lenézett a kicsikre, a senkikre, a nullákra. Nagyon sok ember lenézi a hívőket, őszintén megmondom, én is lenéztem őket. Úgy gondoltam, egy kerékkel mindegyiknek több, vagy kevesebb van. Azt mondtam, nem szeretnék ezek közé a megvetett, lenézett emberek közé tartozni. De mikor hitre jutottam azt mondtam, hogy Istenem, de jó lenne egy életre közéjük tartozni!
Zákeus lenézett Jézusra. Ha csak egyetlen hívőt lenézel, Jézust nézel le. “Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40). Vigyázz, ne nézd le Ôt, se az Övéit! Nehogy úgy nézz az Övéire, hogy több vagy náluk. Amikor az Úr Jézusnak egyetlen gyermekét lenézed, Őt nézed le. Jó volna egy kicsit elgondolkozni azon, hogyan fogsz ezért számolni? Ha valaki elment tőled azzal, hogy fájt neki, amit mondtál, vagy tettél, Jézussal tetted.
Zákeus fönt a fán, Jézus lent. Tudjuk, hogy Jézus a legalacsonyabbra szállt. A Filippi levél elmondja: “Nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl.” (Fil 2,6-7). Mint szolga is megalázta magát, a legutolsó helyre állt, a latrok közé. A latrok között a főlator, a legbűnösebb ezen a földön. Jézus a világ bűnét hordozta. Nála bűnösebb nem járt ezen a földön. Ott függ a középső kereszten kicsúfolva, arcul köpve. Attól a világtól kívánsz dicséretet, amelyik Jézust megfeszítette? Azoknak akarsz tetszeni, akik az Uradat arcul köpték? Gondolkozz, tulajdonképpen hova tartozol? Így mondja a Biblia: “Menjünk ki tehát Őhozzá a táboron kívül, az Ő gyalázatát hordozván.” (Zsid 13,13). Sok ember azért nem tud hívő életet élni, mert nem akarja az Ő gyalázatát hordozni.
Elhangzik a mondat, ami Isten mai napi üzenete számunkra: “Zákeus, hamar szállj alá!” Még alá lehet szállni, még megalázhatod magad, még kimondhatod az egész gyalázatos életedet. “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket.” (1Jn 1,9). A szívem teljes szeretetével kérlek, hamar szállj alá! Talán holnap már nem lehet. Ki tudja, hogy a következő napon felébredsz-e még, vagy elmulasztod az utolsó alkalmat, hogy most Isten színe előtt elmondj mindent. Hamar, – hallod, – hamar szállj alá! Nincs már sok idő! Nem könnyű lefelé jönni. Valaki, akinek lábai fájtak, mindig mondta, hogy a lefelé menő utaktól félek, amikor az embernek vissza kell tartania magát a lejtőn. Fölfelé tudok menni, lefelé nem.
Zákeus, ha tiszta akarsz lenni, hamar szállj alá, azon a módon, ahogyan Isten kívánja tőled. Ő majd megmondja ott belül, mit jelent az alászállás, hol és mit kell megmondanod, hol és milyen módon kell világosságra jönnöd. Így mondja a Biblia: “Magasságban és szentségben lakom.” Oda nem jutsz fel soha, akármennyire próbálsz fölmászni, – “de a megrontottal és alázatos szívűvel” (Ézs 57,15) lakik Isten. Ha találkozni akarsz Vele, megtört szívűnek és alázatosnak kell lenned. Tedd meg hamar a lépést, vagy lépéseket! Mi lesz veled, ha nem történik benned semmi? Mi lesz veled, ha Jézusnak azt kell majd mondania, hogy nem ismerlek. “Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.” (Jn 13,8). Ahhoz, hogy Jézus megmosson, ki kell tárnod életed legpiszkosabb részét.
Elmondja még Jézus ezt a mondatot: “Ma nékem a te házadnál kell maradnom.” A te házad a szíved, az életed, oda akar beköltözni. Isten kézzel csinált templomokban nem lakik, csak emberi szívekben. Jézus nálad akar maradni, a szívedben, az életedben. Addig menj az Úrhoz, ameddig tart a ma. Zákeus “Sietve leszállt, és örömmel fogadta Őt.” Ezt kellene most megtenned. Sietve leszállnod, és kinyitnod minden ajtót, hogy Jézus bejöhessen. A többiek zúgolódtak: “Bűnös emberhez ment be szállásra.” Jézus csak bűnösökhöz megy be szállásra. Amíg igaz vagy, a magad szemében rendes ember vagy, Jézushoz semmi közöd. Ő a bűnösök Megváltója, nem az igazakért, a betegekért, a bűnösökért jött. Vajon az vagy-e már a magad szemében is?
Zákeus története akkor fordul meg, amikor sietve leszáll, és örömmel fogadja Jézust. Megteszed-e ezt ma te is?!
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy nekem is milyen nehéz volt, a lefelé vezető út. Tudod, hogy az első szavam az volt, hogy ezt soha. Köszönöm, hogy mégis megtehettem. Köszönöm, hogy házamnál maradtál. annyi év óta sok engedetlenségem ellenére. Köszönöm, hogy volt türelmed, szereteted, elhozdozni engem. Hadd köszönjük meg, Uram, hogy Te vagy az egyetlen ezen a világon, aki igazán szeretsz bennünket. Kérünk, segíts ma találkozni Veled. Adj engedelmességet, alázatosságot arra a lépésre, amit tőlünk ma vársz. Köszönjük, hogy kérhetünk, köszönjük, hogy hallod kérésünket.
Ámen.