“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ZÁKEUS (4/5)
Ma lett üdvössége
“Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! mivelhogy ő is az Ábrahám fia.” Lk 19,8-9
Imádkozzunk!
Uram! Hálát adunk, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, segíts, hogy most hallhassuk, és megérthessük szavadat. Kérünk, végezd el bennünk, hogy engedni tudjunk mindenben.
Ámen.
Szeretnék egy pár szót arról beszélni, hogy mennyire szalad az idő. Ezen a héten Jézus átment közöttünk, és már kifelé menőben van. Még két nap van előttünk, és lejár az itteni időnk. Ha Jézus átmegy közöttünk, mindig cselekszik. Akik találkoztak Jézussal, azoknak nagy örömük van.
Jézus akkor utoljára ment át Jerikón. Már a kereszt felé ment. Pár nap múlva Júdás már elárulja. Ki tudta azt akkor, hogy ez az utolsó alkalom? Az utolsó időkben élünk, soha nem tudhatjuk, nem ez-é az utolsó igealkalom az életünkben. Jézus átment közöttünk, vajon történt-e veled valami? “És bemenvén, áltament Jerikón.” Amikor Jézus arra a helyre jutott, ahol Zákeus volt, azt mondta: “Hamar szállj alá!” Egy sürgetés. Sokszor mondják emberek, hogy engem ne sürgessenek! De nagyon komoly felelősség az, ha nem sürgettél embereket. Lehet, hogy soha többé nem lesz alkalmad, hogy Jézus ilyen közel legyen hozzád, hogy az Igében melletted ment el. Vajon megtörtént-e az a lépés, amit meg kellett tenned?
Az utolsó mondattal Jézus megállapít valamit. “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Jézus általment, és megállapítja, hogy valami lett. Nem fontos, hogy ki csinálta, lett. Talán vannak közöttünk olyanok, akiknél egyszer váratlanul valami lett. Soha nem volt boldog ez az ember. Elmondtuk, hogy gazdag volt. Lehet, hogy elismert ember volt, de valami hiányzott, és az most lett. Sokáig hidegen hagyott ez a szó, hogy üdvösség. Egyszerűen nem értettem. Azt mondtam, hogy nekem nem kell üdvösség, most akarok boldog lenni. Úgy éreztem, az üdvösség távoli dolog. Lehet, hogy a halálom után lesz, – ha lesz. Aztán valaki egyszer azt mondta, hogy az üdvösség örökké tartó boldogság. Az üdvösség örök állapot, ami nem múlik el. Talán voltál már boldog, de hamar elmúlt. Egy szerelem, házasság, gyermekszületés, jobb állás, szép lakás örömöt szerzett, de hamar el is múlt, és minden maradt a régiben.
Az üdvösség örökké tartó boldogság, van, és lesz. Bár úgy tudnál elmenni, hogy az én életemben is valami új lett, amit nem is tudtam idáig elképzelni. Lett! János levele elején olvassuk: “Minden Ô általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn 1,3). Ami igazán lett, az Jézus által lett. Amit mi csinálunk, az ma van, holnap nincs. Amit mi szerzünk, az elmúló. De ami Őáltala lett, az lett. Milyen jó volna már ha tudnád, hogy az én szívemben, életemben valami lett, nem csináltam. Jézus által lett.
Egy egyszerű ténymegállapítás: “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Jó volna tudni hogy hogyan lett. Amikor elmondtam, hogy milyen boldogságot adott az Úr, olyan sokszor megkértek, mondjam el, hogyan lett? Elmondtam, amit el tudtam mondani. Jó volna Zákeust megkérni, mondja el, hogyan lett, hogyan kapta, ami neki soha nem volt. Amikor Zákeus Jézusról hallott, megszületett szívében a vágy. Amikor egy férfi csendeshétre jött, elmondta, hogy őt nem érdekelték a vallásos dolgok. De a felesége, aki idegbetegen ment el, úgy jött vissza, hogy nem szedett nyugtatót, altatót, és mégis ragyogott, akkor azt mondtam, hogy ez már engem is érdekel! Lehet, hogy Zákeusnak is nemcsak mondta, hanem sugározta is valaki. Mert ha szavaink nem egyeznek meg a külsőnkkel, hiába beszélünk. Jézust megkérdezték: “Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?” Jézus azt mondta: “Mutassátok nékem az adópénzt … Kié ez a kép, és kié a felírás?” (Mt 22,17; 19-20). Az ember mindig azt nézi, ugyanaz-é a kép, mint az írás? Hiába teszel bizonyságot, ha a kép nem egyezik azzal, amit mondasz. Ha nem ragyog belőled a boldogság, a békesség, beszélhetsz nagyon szépeket, a világ visszadobja, nem kell, mert hamis. Zákeusnak nyilván olyan ember beszélt, akinél egyezett a kép és az írás, ezért felébredt benne a vágy és elindult. Bárcsak veled is megtörténhetne, hogy elmondanád, ez az, amit keresek, ami kell nekem.
Aztán, Zákeus odament, ahol Jézus elmenendő volt. Lehet, hogy most úgy jöttél, tudom, hogy most Jézus itt valahol elmegy. Menni kell! Hányan kérdezték már, otthon nem lehet megtérni? Zákeus mondhatta volna, itt maradok a házamban, miért ne történhetne itt is valami? Zákeus odament, ahol Jézus volt elmenendő. Nagyon sokszor meg kell tenni azt az utat, hogy ott lehessek, ahol Jézus éppen általmegy. Ha nem megy Zákeus, nem lett volna, ami lett. Jézus megáll a fa alatt, és fölnéz Zákeusra. Így mondtuk, hogy két szempár találkozott. Vajon a te szemed talákozott-e Jézus szemével? Érezted-e ezen a héten, hogy rólad van szó? Valami történik bennem. Ez a mondat, ez a tekintet engem érint. Nem embernek szava ez, Ő az, aki rámnéz.
A Bibliában sok ilyen pillanat van leírva. Gondoljunk csak a házasságtörő asszonyra, akit a farizeusok Jézus elé állítanak a templom közepén, mondván: “Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg, Te azért mit mondasz?” (Jn 8,4-5). Jézus a farizeusokkal szemben, az asszony mellé áll, és amikor csak ketten maradtak, Jézus rátekintett és ez a pillantás elég volt arra, hogy az asszony mindent tudjon magáról. Már csak azt kellett kérdeznie Jézusnak: “Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztat-é téged?” Az asszony boldogan tudta mondani: “Senki, Uram!” (Jn 8,10-11). Egy pillantásban benne volt az ítélet, és a teljes bocsánat.
Ugyanezt látjuk Péter tagadásánál. Amikor Jézust átvezetik az udvaron, ránézett Péterre. A következő pillanatban Péter kimegy és keservesen sír. Vajon téged ért-e így a Jézus tekintete az Igén keresztül? Tudod-e már magadról, amit így énekelünk: “Ha nem jön segítség, elpusztulok!?”
Jézus ránézett Zákeusra, és egy komoly mondatot mondott neki: “Hamar szállj alá!” Ez a rövid parancs neked is szól. Ő tudja, neked hol kellene bocsánatot kérni, mit jelentene az alászállásod. Emlékszem egy evangélizációra, amikor a lelkész tért meg. Elmondotta hogy eddig nem voltam Isten gyermeke. Eddig azt prédikáltam, amit tanultam. Ma találtam meg az Urat. Neki ez volt a lépés, amit meg kellett tenni, amit el kellett mondania a gyülekezete előtt. Közben potyogtak a könnyei, a gyülekezet sírt, és elkezdődött az ébredés, mert Zákeus alá tudott szállni.
Jó volna mondanod, Uram, bármit mondasz, megteszem. Testvérek, nekem nem játék az igehirdetés. Azért kérek most mindenkit, tedd meg, amit neked mond Jézus. Merd kimondani, amit eddig soha nem akartál. Amint ez eldől benned, hogy megteszem, amit Jézus vár, már elkezdesz örülni. Zákeusról ezt olvassuk: “Sietve leszállt, és örömmel fogadta Őt.” Honnan volt az öröm? Onnan, hogy megtette, amit Jézus mondott. Leszállt, ahova le kellett szállnia, mégpedig sietve. Szeretném tanácsolni, hogy sietve szállj le. Amikor meglátod, mit kell tenni, tedd meg. És már ott van a szívedben a soha nem látott, soha nem érzett, soha nem tapasztalt igazi boldogság. Szeretném megmondani, mi a különbség az igazi öröm és boldogság között. Az ember azt hiszi, ha sok kicsi örömöt összerakok, boldog leszek. A boldogság más. Örömökön keresztül soha nem lehet megszerezni. Valaki elmondta, hogy hosszú időn keresztül szeretett volna egy leányt feleségül venni. A lány mindig nemet mondott. A fiú újra megkérdezte, mert úgy érezte, ezt a lányt rendelte számára Isten. Végre igent mondott a lány. A fiú boldogan ment hazafelé. Útközben megtámadták, levetkőztették, mindenét elvették. Az árokban tért magához, azon gondolkozott, mi történhetett vele? Hirtelen eszébe jutott, – semmi baj, – menyasszonyom van! Mit érdekel a ruha, meg amit elvettek tőlem. Elvehetetlen boldogsága volt. Sok minden érhet, de ha Megváltód van, ha megtaláltad Őt, akit egy életen keresztül kerestél, senki nem veheti el a boldogságodat. Ezt a boldogságot hívja a Biblia üdvösségnek. Mindent elvehetnek tőlünk, de ami belül a szívemben van, elvehetetlen. Oda nem érhetnek el a rablók.
Van-e neked, volt-e neked valaha ilyen boldogságod? Mert Istennek Igéje azt mondja: Ma lett! Ha Jézus azt akarja, hogy ma legyen, akkor hidd el, és engedj Neki. “Ma lett üdvössége ennek a háznak!” Nemcsak Zákeusnak, hanem az egész háznak. Milyen jó volna, ha mernéd most ezt elfogadni, hogy lett, és mert lett, azért van. Ami Istentől lett, az van. A többi mind mulandó, semmitérő, üres.
Zákeusnak az életében egy teljes értékváltozás történt. Eddig a vagyon volt számára minden, és most az egész semmivé lett, mert a legnagyobb érték, a mennyország lépett a szívébe elvehetetlenül. Ilyen életet akar adni az Úr, amihez még hozzáérni sem tud senki. Gondolj a mártírokra, ragyogva égtek ott a máglyán. És utána hatalmas ébredés lett. Amikor látták a mártírokat meghalni, akkor értették meg, hogy ezeknek olyan valamilyük van, amit soha nem lehet tőlük elvenni. Utána megállíthatatlanul tértek meg sorban az emberek. Azt mondották, hogy ha van ilyen, nekünk is kell. Testvér, van ilyen! És neked nem kell? Zákeus, aki mindig többet, többet akart, most egyszer csak azt mondja, hogy adok, adok, adok. “Minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.” Mert már olyan gazdag vagyok, hogy csak adok. Van mit adni, szeretetet, örömöt, békességet.
Mi lenne, ha rád mondaná most az Úr: “Ma lett!” Zákeus futott négyannyit adni. Látjátok, ez az üdvösség! Neked lesz-e? Ragyog-e majd belőled otthon is, az emberek között is a mennyország, a szabad, félelem nélküli élet? Ennek az embernek nem lehet adni semmit, mert mit lehet annak adni, akié a mennyország? Elvenni sem lehet semmit, mert amije van, elvehetetlen. Lehet, hogy emberek azt mondják rá, hogy bolond. Rám is azt mondta a család, hogy szegény, – ilyen fiatalon. Valami vallási őrületben van. Csak azt nem tudták, hogy ez a vallási őrület ragályos, és két éven belül mindenki megtért körülöttem. Mindegy, hogy mit mondanak, tudod mi van, és mi lesz. “Ma lett üdvössége ennek a háznak!”
Testvér, holnap elmégy innen örömmel, vagy szomorúan. Lehet, hogy megmaradtál gazdagnak, valakinek, és akkor tudni fogod, hogy valamit elmulasztottál. Vagy eljutsz oda, hogy befogadod Jézust igazán, és Vele a mennyországot. Akkor elmehetsz örömmel. Rajtad múlik!
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy nincs más kérésem ezen a földön, minthogy emberek megismerjenek Téged. Köszönjük, hogy látsz minket, tudod, hogy milyen az állapotunk, most ebben a pillanatban. Uram, egészen személyesen hadd kérjelek most mindenkiért, ne legyen senki, aki szomorúan megy el innen. Aki megértett sok mindent, de nem engedett, adj most neki bátorságot, megtenni a döntő lépést, hogy megtapasztalhassuk, amit csak Nálad lehet megtapasztalni. Urunk, azt mondtad, aki enged neked, annak adod Szentlelkedet. Hadd foglalja el Jézus a szívünket. Hogy kimondhasd felettünk is, ma lett üdvössége ennek az embernek. Kérlek, áldj meg így minket, hogy dicsőíthessünk Téged.
Ámen.