“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ZÁKEUS (5/5)
Azért jött Jézus
“Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Lk 19,10
Imádkozzunk!
Urunk, egyedül Te tudod, mi történhet még meg bennünk. Látod, hogy megyünk vissza a régi életünkbe. Kérünk, hogy ezen a napon erősíts meg Benned. Adj meg mindent, amire még szükségünk van. Áldd meg számunkra az Igét, és légy közöttünk.
Ámen.
Jézus átment Jerikón, amikor a kereszt felé ment. Soha többé nem ment át rajta. Ez volt az utolsó lehetőség. Téged már annyiszor hívott az Úr, nem félsz attól, hogy eljöhet az idő, amikor már nem hív többet?! Nem mindig lehet megtérni, csak amikor Isten hív. Ha most úgy érezted, hogy hív az Isten, el ne mulaszd a kegyelmet.
Így mondja Igénk: “Azért jött az embernek Fia.” János evangéliumában van egy ilyen Ige, Jézus mondja: “Ha nem jöttem volna.” Egyszer erről beszéltem, és igehirdetés után nagyon sokan elmondották, mi lett volna már velük, ha Jézus nem jön. Ha nem jön Jézus, rég elváltam volna. Öngyilkos lettem volna. Már rég az elmegyógyintézetben lennék, ha Jézus nem jön. Nem lenne családom, akik között most olyan boldogan élek. Közöttetek is sokan tudnák folytatni, mi lett volna már veletek, ha nem jön Jézus. De olyan jó, hogy jött.
“Azért jött az embernek Fia.” Jézus most újra jött, és átment közöttünk. Újra hív, és meg akar keresni. Ennek az a nagy örömüzenete, hogy még lehet Hozzá menni. Még nem járt le a kegyelmi idő. Különben nem hívott volna ide. A Jn 3,17 elmondja: “Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem, hogy megtartassék a világ általa.” Ő nem ezért jött, hogy kárhoztasson. Pedig, ugye, hogy kárhoztatott. Mert az Úr Jézus jelenléte mindig kárhoztat. Ha Őt meglátom, mindjárt tudom, hogy milyen vagyok. Senki és semmi nem kárhoztat annyira, mint Jézus megjelenése. A házasságtörő nőnek bármit mondhattak volna a farizeusok, nem tört volna össze igazán. De amikor szembekerült Jézussal, mindent tudott magáról.
Ha ezen a héten nem kerültél szembe Jézussal, akkor nagy a mi kárhoztatásunk, hogy nem tudjuk úgy eléd állítani Jézust, hogy megláttad volna Őt, és magadat. Ő nem azért jött, hogy kárhoztasson, de azért jött, hogy meglásd a bűneidet, és kiderüljön, milyen iszonyú valaki vagy, hogy megérdemled a kárhozatot. Azt mondja az Ige: “Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő csekedeteik gonoszak voltak.” (Jn 3,19). Ez a kárhoztatás, hogy jobban szereted a sötétséget. Amikor építkeztünk, és köveket mozgattunk meg, a kövek alatt meghúzódó bogarak menekültek, futottak, amikor rájuk sütött a világosság. A világosság most ránk világított, vajon elfutottál? Kifogások mögé bújtál? Kerestél egy olyan helyet, ahol tovább bújhattál? Milyen rettenetes ez a nagy vigyázat. Az a kárhoztatás, hogy az ember jobban szereti a sötétséget, és nem szereti a világosságot. Nem szereti, ha kiderülnek a dolgok.
Az a kárhoztatás, hogy itt voltál egy hétig, és nem kerültek világosságra a bűneid. Sikerült elbújnod, alig vártad, hogy vége legyen az igehirdetésnek. Talán közben ott voltak a gondolataid, hogy nem, ilyen nem vagyok. Ez a kárhoztatás, hogy jobban szereted a sötétséget. Jézus így mondja: “Aki megvet engem, és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, Ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.” (Jn 12,48-49). Nem azért jöttem, hogy kárhoztassak, de amiket itt hallottál, testvér, az kárhoztatni fog téged. Vagy üdvösségre vezet, ha elfogadod, és bocsánatot nyersz, vagy kárhoztat az a beszéd, amit Ő mondott.
Amikor majd ott leszel a kárhozatban, minden eszedbe jut. Mondták ezt nekem, tudtam, hallottam, de nem akartam. Júdásról írta egy könyv, hogy Jézus mellett élt három évig, mindent tudott, mindent hallott, csak nem akart. Ez a kárhoztatás! Te is mindent hallottál, és még mindig nem akarsz?! Hadd mondjam nagyon világosan, nagyon érthetően, hogy van kárhozat! Ha nem hiszed, akkor Istenben, Jézusban, az Igében nem hiszel. Az Ige egyértelműen beszél arról, hogy van kárhozat. Az elveszetteknek a végső állapota, ahonnan már nincs visszaút. Egy lépést ne menj így tovább, mert minden lépés közelebb visz a kárhozathoz!
A kárhozatról sok mindent gondolunk, csak azt nem, amit a Biblia mond: “Ahol az ő férgük meg nem hal, és az ő tüzük el nem aluszik.” (Mk 9,44). Nem kell ott külső tűz, nem kell, hogy sütögessenek. Belül van a tűz, már most éget, a féreg már most rág. Életed bűnei már most rágnak, azért nem vagy boldog ember. Ezért nem tudsz igazán örülni, mert valami éget. A lelkiismeret tüze! Ne vidd tovább a tüzet magadban, hogy tovább égessen. Isten azért hozott ide, hogy az Ő szeretete, a golgotai szeretet eloltsa ezt a tüzet. Senki más nem tudja eloltani, csak az Ő bocsánata. Ne vidd tovább az égő lelkiismeretedet, rettenetes emlékeidet, bűneidet. Ez a kárhozat!
Nagyon szeretnélek kérni, vedd ezt most komolyan. “Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” Az ember életében vannak döntési lehetőségek. Nem mindig lehet dönteni, csak amikor Isten hív. Biztos vagyok benne, senki nincs itt úgy, hogy nem Isten hívta. Isten megtérésre hív. Lehet, hogy életedben először hív, de lehet, hogy újra. Vajon engedtél-e most a hívásnak? Jézus azért jött közénk, hogy megkeressen. Ez a keresés nem áll meg addig, amíg meg nem talál. És erre csak Ő tudja, hogy milyen eszközöket használ fel. Isten mindent megtesz, de mindezen keresztüllépni, és semmibe venni, a legnehezebb dolog. Keres a szeretetén keresztül, keres a nehézségeken keresztül. Hallgattad az igehirdetéseket, szólt hozzád az Ige. Van egy ilyen Ige: “Aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Mt 24,13). De ennek a fordítottja is igaz. Aki az ellenállásban mindvégig állhatatosan ellenáll, elkárhozik. Lehet, hogy állhatatos maradtál, viszed tovább a sötétséget, és megint átléptél egy lehetőséget.
Valaki mondta, ha tényleg van kárhozat, – én ugyan nem hiszem, – de ha mégis van, Isten mindent megtesz, hogy oda ne jussak. Nem haragból, szeretetből. Eszembe jut egy férfi, aki, mikor valahol Igét hirdettem, két mankóval jött az úrasztalához. Arról beszéltem, hogy Isten mindenkinek küld meghívót, de sok ember eltépi. Ott állt ez a férfi, és elmondta: Nekem sokszor küldött Isten meghívót, mindig széttéptem, nem érdekelt. Aztán egyszer kiütötte alólam a két lábamat. Kórházba kerültem, láb nélkül. Ökölbe szorítottam a kezemet, átkozódtam, hogy miért, miért?! De akkor elfogadtam a meghívót. És most láb nélkül boldogabb vagyok, mint két lábbal.
Te is így jársz majd? Megvárod, hogy Isten így keressen meg? Isten nem ezt akarja. Mit kell még tennie Istennek, hogy végre te is akarjad?! Meg fog keresni, de jaj, hogyan? Nyomorékon, betegen, rákoson? Majd ha odajutsz, tudd, hogy ez is szeretetből van. El tudod-e majd mondani, köszönöm, Uram, hogy szeretetből tetted. Mindent megtesz érted, hogy oda ne juss az örök gyötrelemre, aminek nincs vége. Mire vársz? Ki tudja, a holnapot megéred-e még?
“Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse, és megtartsa, ami elveszett.” Most az Igén keresztül keres. Az Úr Jézus szeretetén keresztül, a golgotai szereteten keresztül keres. Szeretném, ha gondolnátok arra, hogy úrvacsoraosztás előtt állunk. Az úrvacsora a keresztről beszél. A bor az érted kiontott vérről, a kenyér a Jézus megtört testéről beszél. Jézus kínálja magát. Hogy fogsz odamenni? Vajon megmenthet-e most a kereszt?
Akik most úgy érzik, engem megmentett a kereszt, hiszem, hogy megbocsáttattak a bűneim, azokra csak egy szó vonatkozik az Igéből: “Azért jött az embernek Fia, hogy … megtartsa.” Ne félj! “Erős Ő, megtart!” (Sof 3,17). Sokszor, mikor az Úrról, parancsolatairól, és arról az útról beszéltem, amit Vele lehet járni, valaki azt mondta, hogy ez mind szép, de nem lehet megtartani. Te akarod megtartani? Hát Ő fog megtartani, ha Hozzá mentél. Elég erős arra, hogy téged is, minket is megtartson. Olyan ez, mint mikor egy gyerek akarná az apját megtartani. Hát Ő vesz a karjaira, és Ő tart meg. Testvér, aki elindultál, ne félj, csak higgy abban a Jézusban, aki a legnehezebb pillanatban is ott lesz melletted.
A keresztfiam nagyon rossz gyerek volt. Az utcában a nagyfiúk elhatározták, hogy megverik, és ítéletet tartanak fölötte. Megfogták, kikötötték egy fához, és amikor ott álltak körülötte a fiúk, a keresztfiam azt hitte, hogy vége, egyszer csak azt látja, hogy a fiúk egy perc alatt eloldalognak mellőle. Megpróbálta a fejét hátra fordítani, és látta, hogy az erős, hatalmas édesapja ott áll mögötte. Csak annyit tudott kimondani: Papikám, te itt, és pont most? Azt fogod majd mondani: Uram, Te itt, pont a legveszedelmesebb pillanatban, amikor éppen le akart győzni az ördög, amikor éppen tönkrement volna minden? Ott áll melletted az erős, a hatalmas, a szerető Isten. Bizzál hát Benne! Ha Jézus Krisztus elvezethetett az Atyához, akkor neked Atyád van.
Árva gyerekeket kérdeztek meg, hogy mi az életük legnagyobb kívánsága. Az egyik ezt írta: “Azt szeretném, ha volna egy apukám, aztán fognánk egymás kezét, és csak mennénk, mennénk.” Minden árva, elveszett gyermeknek ezen a földön, aki még nem talált haza az Atyához, ez az egyetlen vágya, hogy ha volna valaki, aki nagyon szeretne, és fogná a kezemet, és csak mennénk, mennénk.
Hidd el, Isten nemcsak megkeres, hanem meg is tart a nehézségekben. Amikor most fölrémlik előtted a család, a munkahely, csak arra gondolj: “Erős Ő, megtart!” Akármilyen erősnek érzed is magadat, mégis remegő gyermek vagy, ha nem teszed kezed az Ő hatalmas kezébe.
Egy édesapa megkérdezte a gyermekét, amikor egy erdőn mentek keresztül a zúgó viharban, hogy Kisfiam, nem félsz? Édesapám, ha a te kezedet fogom, semmitől nem félek. Mondd most az Úrnak: “Atyám, ha a kezedet fogom, – semmitől nem félek.”
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy mennyit buktunk már az életünkben. Hányszor elhatároztuk már, hogy más lesz minden. Igértük, fogadtuk, akartuk. Áldunk, hogy most Te kerestél meg, és Te fogsz megtartani. Urunk, adj most boldog, gyermeki bizalmat. Taníts meg egészen Rád bízni az életünket, hogy megtapasztaljuk erődet. Kérünk, segíts, amikor az úrasztalához megyünk, hogy most ne ítéletet vegyünk, hanem igazi bocsánatot és új életet. Áldd meg így a napunkat, hogy kezdődhessen egészen új az életünkben. Úgy szeretnénk hazamenni Uram, hogy csak fogjuk a kezedet, és csak megyünk, megyünk…
Ámen.
Biatorbágy, 1987. július 6-10.