“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN AZ IGAZAT MONDOM NÉKTEK (1/5)
Jobb néktek
“De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.” Jn 16,7
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy az énekben egy szívvel, egy lélekkel kérhettünk, kezdj bennünk ébredést. Áldunk, hogy azt is elmondhattuk, azért kérjük, mert szeretnénk továbbvinni. Köszönjük, hogy ez Előtted kedves kérés, és hisszük, hogy meg is adod. Áldj meg minket, hogy felébredjünk, és valóban vihessük tovább ezt az ébredést.
Ámen.
Azt hiszem, soha nem olvashatom úgy ezt az Igét, hogy eszembe ne jusson az a férfihét, amikor első alkalommal voltunk együtt esti áhítaton. Az Úr ezzel kezdte a mondanivalóját: “Én az igazat mondom néktek.” Azt kértem a testvérektől, aki igazán szeretné, hogy az Úr megmondja az igazat, az most kérje imádságban. A férfiak sorban kérték, és az Úr megrázóan megadta. Nem veszélytelen dolog, magammal kapcsolatban kérni, hogy Uram, mondd meg nekem az igazat.
Igénk így kezdődik: “De én az igazat mondom néktek.” Az ember nagyon sokszor nem mondja meg az igazat, mert nem meri. Neked sem merik mindig megmondani, mert félnek, hogy fájni fog, hogy megsértődsz. A másik komoly baj, hogy nem is hinném el, ha megmondanák. Azt gondolnám, hogy ez rosszindulatú, haragszik rám, nem ismer igazán. Nem hisszük el, hogy így van, mert vakok vagyunk. A legkomolyabb a harmadik, azért sem tudjuk megmondani az igazat, mert nem tudjuk, mi az igaz. Senki nem tudja rólad, meg rólam az igazat, csak Isten. Magunk sem tudjuk, mások sem.
Emlékszem életem legnehezebb időszakára, amikor úgy látszott, hogy az egész szolgálat napokon belül semmivé lesz. Az emberek kezdték megmondani az igazat. Borzalmas volt, mert nem volt igaz. Mindenki a maga sérelmét mondta. Azért van az egész, mert nem szeretitek a gyerekeket. Az illetőnek az volt a sérelme, hogy a gyerekeit is hozni akarta, és azt mondtam, hogy nem lehet. Nem magunk miatt, a testvérek miatt. Hogy mindenki csendben, nyugalomban hallgasson és figyeljen az Úrra. Hogy lehetne igealkalmat tartani, és az illető hogy figyelne oda, ha közben a gyerekek húzgálnák a szoknyáját? Szembenéztem vele, hogy igaz ez? Jó azért mindig megnézni, hogy igaz, amit mondanak?
Ha valaki nehézségbe jut a testvérek közül, soha ne mondjuk akkor az igazunkat. Egy szenvedő embernek már csak az kell, hogy valaki még egyet a fejére üssön. Ha Isten ítél valakit, ne csináljunk úgy, mint Jób barátai. Tegyük a szánkra a kezünket és hallgassunk, mert nem tudjuk az igazat. Ne olvassunk a fejére senkinek semmit. Az Ige azt mondja: “Megszomorítottátok azt, akit én nem akartam megszomorítani.” Az Úr tudja, hogy mit miért tesz. Majd Ô megmondja, miért történt az, ami történt. Senkit se üssünk-verjünk, sebesítsünk meg a saját igazságunkkal. Nem is hinné el, és nem is tudjuk az igazat.
A Szentlélek az egyetlen, aki meg tudja mondani az igazat, amit csak Ô tud. Egyedül Jézusnak van joga – annál a szeretetnél fogva, amit ott a kereszten megbizonyított, hogy megmondja az igazat. Kérjük most, hogy Uram, mondd hát meg nekem az igazat, olyan nagy szükségem van rá, hogy Te mondd és úgy mondd, hogy el tudjam fogadni. A Biblia így mondja: “Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8,32). Amint elfogadom az igazat, az szabaddá tesz. Ha Jézustól hallom az igazat, Ô nemcsak ítél, hanem szabadít is.
Ha más mondja meg a bűneimet, az mindig megkötöz. Ha valaki azt mondaná, hogy önfejű vagy, mindig eszembe jutna, úgysem tudok más lenni, ilyen vagyok. Ezért nincs értelme a pszichológiának. Kikeresnek valahol valamit, és belekötöződik az a szegény ember. Az egyetlen, aki oldoz, Jézus. Amikor megmondja, hogy ki vagyok, már oldoz. Meglátja Pétert, és azt mondja, hogy tudom ki vagy, Simon, a Jóna fia, de Péter leszel. A következő mondatban már ott van a feloldozás. Az mondhatja meg az igazat, aki fel is tud oldozni. A gyereknek se vagdossuk a fejéhez, hogy lusta vagy, ez vagy, az vagy, mert majd valóban nem tud más lenni. Engedjük, hogy az Úr mondja meg az igazat, és ezzel együtt fel is oldozzon abból, ami bűn, megkötözöttség az életemben.
Az igaz most így hangzik: “Jobb néktek, hogy elmenjek.” A legrosszabbat mondhatta Jézus, amit mondhatott. Elmegy, az a Jézus, akire ráépítették az életüket. Hogyan lehet jónak elfogadni, amit rossznak látok? Eljutottál-e már oda, hogy amit Jézus tesz, az a legjobb. A saját gondolatodnál van egy jobb!
Assisi Szent Ferencről mondják, hogy ment az úton egy fiatal rendtársával, és azt kérdezte tőle, hogy mi volna a legnagyobb öröm? A társa azt mondja: ha mindenütt hirdethetnénk az Igét. – Nem. – Ha minden ember megtérne. – Nem. – Ha komoly ébredés lenne, az egész világ az Úr lábai elé borulna, és dicsőítené. – Nem. – Atyám, akkor mi volna a legnagyobb öröm? – Az, ha odaérkeznénk egy rendház elé, és mondanánk, hogy szerzetesek vagyunk. A kapus testvér, amikor meglátna bennünket, azt mondaná, hogy ti gazemberek vagytok, be akartok törni, ki akarjátok rabolni a rendházat. Ránk uszítaná a kutyákat, és akkor is szeretetben maradva, mennénk tovább. Látod, ez volna a legnagyobb öröm.
Itt megmondja az Úr, mi volna a legjobb. Gondolj életedben a legnehezebb dolgokra. Ez volt a jó? Lehet hogy imádkoztunk egy betegért, hogy meggyógyuljon. És még betegebb lett, vagy meghalt. És ott állunk, hogy szeret Isten, ha így bánik velünk? Az ember annyi mindent elgondol, hogy mi volna a jó. Jó volna, ha még egyszer járni tudnék, vagy ha egy kicsit jobban látnék. Az Úr most azt mondja, hogy jobb neked. Jobb, hogy nem tudsz járni, hogy alig látsz, hogy nem gyógyult meg, akiért imádkoztál. Hogy lehet ezt elviselni, hogy ez a jobb?
A tanítványoknak, akik mindent otthagytak Jézusért, a legnehezebbre mondja itt Jézus: “Jobb néktek, hogy én elmenjek.” A napokban valakinek folytak a könnyei, és mondogatta, hogy teljes csődben vagyok, minden tönkrement körülöttem. Az életem, a szolgálatom, a családi helyzetem, totális csőd, amilyen még nem volt. Azt hiszem, meg is haragudott volna, ha akkor azt mondom, hogy ez most a legjobb számodra.
Ami most a legnehezebb körülötted, arra vonatkozóan halld most: “Én az igazat mondom néktek.” Elhiszed-e Neki, jobb, hogy most így van. Később majd elhiszed, amikor már elvégezte általa amit akart. “Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb…” (Zsid 12,11). Utóbb már könnyű mondani, hogy valóban jobb volt. Az Úr mindig a jobbat teszi. De szeretném, ha most a nehézségben hallanád a szavát. Jobb néked, hogy nem sikerült, amit olyan nagyon szerettél volna. Jobb neked, hogy betegen maradtál, hogy sok minden tönkrement körülötted. Azért jobb, mert ez , ami most rossznak látszik az út a legjobbhoz.
Ha végiggondoljuk, rájövünk, hogy az áldásokat mindig nehéz úton kapjuk. Szenvedésekkel teli út volt, ami alól szerettünk volna kibújni. Imádkoztunk, hogy Uram, vedd le rólam! A végén rájöttünk, Isten így vitt végig csodálatos útjain. Tegnap kértük, hogy lakhassam házadban, nézhessem szépségedet, Benned maradhassak mindig. Ezt az utat Ô mutatja meg, hogyan jutsz el oda. A hogyanját csak Ô tudja, és bele kell egyezned az útba. Jézus egyszerűen elmondja: “Én vagyok az út.” Értitek, mit jelent ez? “Senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam.” (Jn 14,6). Istenhez egyetlen út Jézus, a kereszt. Az üdvösségre az út a kereszt. De megértetted-e valaha, hogy a kereszted, bajaid, szenvedéseid az út?
Olyan sokszor mondtam már el, hogy amikor a tékozló fiú nyomorult állapotban ott van a disznó vályújánál, moslékot sem adnak neki, és egy jó asszony eldöntené, hogy minden nap rántottcsirkét visz neki, jót tenne vele? – Nem. A legrosszabbat tette volna. A szenvedések már odaérlelték a fiút, hogy nincs más megoldás, mint hazamenni. Nem mindig jó, amit mi jónak gondolunk. Elvesszük a másiktól azt az utat, amin hazaérhetne. Amit az Úr tesz, a kereszt a jó út, mert az vezet el a legjobbhoz. Ha látsz egy embert szenvedni, mondd neki, hogy ez a legjobb.
Isten megbízása nélkül bele ne avatkozzunk senkinek az életébe. A keresztem, a Jézus keresztjéhez visz. Így jutunk el bűnlátásra. Nem kellemes dolog ez, ahogyan a tékozló fiú is meglátta, hogy vétkezett. Hidd el, jó az út, amin Isten vezet. A bűnbánat az út. Soha nem kellemes, ha valami fáj, ha valaki sír és összetörik. Nem tudom, mikor sírtál utoljára bűneid miatt? Nem azért, mert valaki megsértett, vagy igazságtalan volt veled, hanem, mert Isten megítélt. Istenhez az ítélet völgyén keresztül vezet az út. A Szentlélek a Vigasztaló. Vigasztalásra csak az összetört embernek van szüksége. Aki most tele van örömmel, az nem szorul vigasztalásra. De ha az Úr megalázott, ha úgy érzed, hogy fáj, jöhet a vigasztalás. “Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló.”
Kell a kereszt, kell az összetörettetés, kell a teljes csőd. A tanítványok teljes csődje a kereszt volt. Ott mindenki, még Péter is, a legmélyebb csődbe jutott. A kereszt mindig annyit jelent, hogy jobb neked. Jobb neked, mintha minden sikerülne. Kell a nagypéntek, kell a húsvét, hogy pünkösd lehessen. Nagypéntek a kereszt, a teljes csőd. Jézus meghalt a mi bűneinkért, de feltámadt a mi megigazulásunkért. A feltámadott Jézus az én igazságom. Olyan élesen mondja a korinthusi levél: “Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.” (1Kor 15,17).
Emlékszem, amikor először megértettem, hogy az ember gyalázatosan visszadobta Istennek az ajándékot, Jézust. És Isten megbékélt, megbocsátott, visszaadta Jézust. Jézus bemutatta az engesztelő áldozatot a bűnért. Hogy húsvétkor feltámadt, annyit jelent, hogy Isten nem haragszik. Ha Jézus nem támad fel, annyit jelent, Isten nem fogadta el az engesztelő áldozatot. Isten a feltámadással azt mondja, hogy elfogadtam az áldozatot. Hiába áldozott Kain, Isten nem fogadta el. A bárányt elfogadta, Jézust elfogadta. A feltámadás annyit jelent, hogy Isten megbékült, nem haragszik. Rendben van minden, Isten Szentlelke megigazított. A feltámadott Jézus a te igazságod, és a te életed.
A benned levő élet a Szentlélek. Hiába van rajtad kívül élet, ha benned nincs. Benned Jézus az élet. Ô a mi életünk. A Szentlélek által Ô él benned, és ez az élet. Ô az út, az igazság és az élet. Ezen a héten le kell mennem az ítélet völgyébe, és engednem kell, hogy Isten úgy szóljon, mint soha azelőtt, hogy elküldhesse a Vigasztalót. Ennek egyetlen útja, ha engedsz a Szentlélek megszomorító, összetörő munkájának.
“Én az igazat mondom néktek” – mondja ma Jézus. Engedsz-e Neki, hogy elvégezhesse benned a munkát, hogy ragyogva mehess majd haza, azzal, hogy ébredést kezdett bennem az Úr, és most viszem tovább. Engedj most Szentlelkének!
Imádkozzunk!
Uram, annyira meg tudunk keményedni a magunk igazában. Másoknak is fejére tudjuk olvasni újra és újra az igazunkat. Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy ezzel a megkeményedett, megkérgesedett szívvel kezdjél valamit. Igéd kalapácsa, kétélű kardja zúzzon, össze bennünk mindent, amivel idejöttünk. Bocsásd meg, hogy nem látjuk, amit Te látsz, hogyan csúsztunk ki régen a kezedből, és mennyire keménnyé, önigazakká lettünk. Kérünk, add most a jobbat, hogy eljussunk a legjobbhoz. Hogy lakhassunk házadban, nézhessük szépségedet, és ne mindig magunkat. Könyörülj rajtunk Urunk, magunktól nem látunk Téged. Légy nékünk segítségül.
Ámen.