“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN AZ IGAZAT MONDOM NÉKTEK (2/5)
A vígasztaló fedd
“De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” Jn 16,7-8
Imádkozzunk!
Áldunk Uram, hogy mindenkor be akarod tölteni az életünket, nemcsak időlegesen, hanem egészen. Köszönjük, hogy szeretnél nálunk lakni. Kérünk, hogy hadd adjuk át az egész lakást. És kérünk, hogy ez a döntés komoly, életreszóló lehessen. Köszönjük, hogy meg akarod mondani az igazat, és meg akarsz tisztítani, szentelni, hogy szolgálni küldhess bennünket.
Ámen.
Jézus ezt mondotta a tanítványainak: “elmegyek”, és elment test szerint, de visszajött Lélek szerint. Ez az örömüzenet, hogy többé nem velünk, hanem bennünk lakik. Ez olyan tökéletes kapcsolat, ami nem lehet ezen a földön senkivel. A belső öröm elvehetetlen. Külső örömök jönnek, mennek, elmúlnak. Isten olyan Valakit ad, aki elvehetetlen, mert már bennem van.
A mártíroktól, a Jézusért szenvedő emberektől mindent el lehetett venni, de az örömüket nem. Amíg a külső dolgoktól függ a boldogságunk, soha nem örök és nem állandó. Az a kérdés, megnyerted-e már az elvehetetlen örömöt? Pálnak is ez volt az öröme: “Mert meg vagyok győződve, hogy sem élet, sem halál, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Róm 8,38-39). Istennek szeretete a Szentlélek által töltetett ki a szívünkbe. Ez a mérhetetlen öröm akkor éri az embert, amikor Jézust befogadja a szívébe, és ettől semmi nem szakaszthat el. “Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?” (Róm 8,35). Semmi!
Csak én magam szakíthatom el az életemet Jézustól. Megszomoríthatom, megolthatom a Szentlelket, és van lehetőségem elkövetni a Szentlélek elleni bűnt.
Az Ige azt mondja, hogy jön hozzánk a Vigasztaló. A Vigasztalót csak az várja, aki vigasztalásra szorul. De van egy megdöbbentő mondat, amit az Úr szeretne most a szívünkre helyezni. “És az, mikor eljő, megfeddi a világot.” Micsoda Vigasztaló az, aki fedd? Nem ilyet várok. A feddést senki sem szereti. Hogyan fedd a Szentlélek? Az Igén keresztül. Vajon elfogadod-e a feddését? A legtöbb hívő ember csak a jó Igéket szereti és veszi magának. “Örökkévaló szeretettel szerettelek téged.” (Jer 31,3). “Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsid 13,5) Ezeket az Igéket szeretjük, a feddést pedig hátunk mögé dobjuk. Az nem nekem szól.
Ez az első nagy-nagy bajunk, hogy nem fogadjuk el az Ige feddő szavát. Az másnak szól. A vigasztalást, ígéretet, szeretetet, kegyelmet, azt mindig magunkra vesszük. Amikor valahogy mégis bűnt látunk, akkor a legveszedelmesebb az, hogy megbocsátjuk magunknak. Rövidzárlat áll be. Rövidre zárjuk az egészet, a bűn után rögtön ott van a kegyelem. Tudjuk, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, mit kell ezen aggódni? Hazudtam – Jézus megbocsátotta. Az eszünkkel azonnal összekapcsoljuk az ítéletet és a kegyelmet. Isten ítéletét és feddését nem engedjük végbemenni az életünkben. Az a nagy baj, hogy nem Isten bocsát meg, hanem megbocsátasz magadnak azzal, hogy veszed a vigasztaló, a bocsánathirdető Igéket.
Minden, az Úr szájából származó szó, kenyér és élet. De Ô nem szólt még semmit. Talán még nagyon komolyan tovább feddett volna, de mivel ezt nem szeretem, igyekszem olyan Igét keresni és kapni, ami feloldja ezt az állapotot. Az elmúlt héten olvastam arról a házról, amit kősziklára építettek, mert a gazda mélyen leásott. Azonnal azt mondtam, hogy ez a bajom, hogy felszínes vagyok. Nem engedem, hogy Isten Lelke mélyre ásson és felfedjen dolgokat. Szeretném, ha titokban maradna. Engedd most, hogy Isten mélyre ásson a bűnbánatban, és megmutassa, hogy ki vagy.
Mindig úgy félek, amikor a hívők könnyedén, megszokottan beszélnek a bűneikről. Tudod, türelmetlen vagyok, hirtelen kimondok ezt, azt. Soha ne mondjuk a bűneinket felszínesen, megszokottan. Ha mondom, hogy milyen akaratos, makacs vagyok, a másik rámondja – én is. Ezzel el van intézve. Megbocsátja az Úr, milyen jó, Jézus meghalt a bűneimért. Nincs ennek se fájdalma, se mélysége, se összetörése, se bűnbánata. A magunknak vett bűnbánatból soha nem származik öröm. Nincs szabadulás. Ezután nem tudsz ujjongani, hogy megint rendben van az Úrral minden. Ez csak olyan, hogy megy minden tovább szürkén, mert se bánat, se bocsánat.
Isten keze azért emelte fel Jézust, hogy adjon az Ô népének bűnbánatot és bűnbocsánatot. Adhat-e neked is, vagy van már olyan védekező berendezésed, hogy amikor a legkisebb ítélet hozzád ér, azonnal kész a védekezésed. Van, aki már a bűnvallásnál igazolja magát, jön az egész védekező mechanizmus, százszor végiggondolta már, hogy semminek nem oka. Ne játssz a bűnnel, ne bocsáss meg magadnak, engedj a Lélek feddésének, mert a Vigasztaló ha jön, megfeddi a világot.
Első feddése az olvasott, a hirdetett Igén keresztül jön. Mikor rendített meg utoljára az igehirdetés? Mikor nem tudtál aludni, mert megfeddett a Szentlélek? Ha Isten fedd, akkor az egész teremtettség alapjai megrendülnek. Életednek mostani alapjai, hiúsága, dicsvágya, egyszer csak ott van takaratlanul. Amilyen mélyen van a dicsőségvágy, ugyanolyan mélyen van a számítás. Isten alapjaidban akar megfeddeni és fölborítani. Jaj, ha nem engedsz az Igének! Akkor jön az embereken keresztül, és erre csak jobban megkeményedünk, hogy – ez mondja nekem? Azonnal visszafeddünk. De ha Isten mondja emberen keresztül, akkor ne foglalkozzunk az emberrel, aki mondja. Talán nálam komolyabb hívőtől elfogadok dolgokat, de olyantól, mint én, nem, – az ne beszéljen nekem.
Milyen jó volna, ha mindig tudnád, hogy egy emberi szájon keresztül is az Úr mondja. Nem kell annak hívőnek lennie, hitetlenen keresztül is megmondja sokszor az Úr. Ha Isten fel tudott használni egy néma állatot, amikor megszólalt a szamár, akkor miért nem tudod elfogadni Isten szavát? Akkor miért nem hiszed, hogy a környezetedet, a szomszédodat, a munkatársadat is föl tudja használni, hogy elmondja, amit az Igén keresztül nem tudott elmondani? Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy hirtelen nagyon elszégyelted magad, hogy ennek kellett megmondani? Emlékeztek, Ábrahámnak Abimélek mondta meg, és Ábrahám elfogadta. Elfogadhatom Abimélektől, elfogadhatom a néma állattól, mert olyat mond, amit ő nem is tudhat, a mélyét csak Isten tudja, mit mond ő most nekem.
Isten dolgokon keresztül is megszólalhat. Megrázó volt, mikor egy moziplakáton keresztül állított meg Isten. Az volt a kérdésem, biztos, hogy az Úr küld most oda, ahova igyekszem? És nagybetükkel láttam kiírva, hogy “A magam útját járom.” A lélegzetem elállt. Leszálltam a villamosról, mert tudtam, hogy az Úr beszél velem. Ha figyelsz az Úr feddéseire, a legkülönbözőbb dolgokon keresztül hallod. Mindent felhasznál, csak ne legyél süket. A legkomolyabb büntetés, ha már nem hallom, ha már nem szól hozzám a feddése.
Hogyan reagálok a feddésre? Valahol olvastam, hogy a hívő ember ritkán támad, csak az a kérdés, hogyan reagál, hogyan válaszol a támadásra. Keresztyén módon válaszol-e, vagy nem? Gondoljunk rá, hogy Jézus milyen védekezésre tanított bennünket? “Aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.” (Mt 5,39). Ez a keresztyén reakció. Ha valaki fedd téged, tartsd oda a másik arcodat is. Van még olyan felület, amit ütni lehet. Ne csak fogadd el a feddést, hanem mutasd meg, hol lehet még feddeni.
Ha valaki megsért, azonnal válaszolunk. Rögtön mondom a magamét. Megsértődöm, vagy visszaharapok, de hogy odatartsam a másik arcomat? “Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ô dorgál téged.” (Zsid 12,5). Testvér, senki nem tudná száját kinyitni, ha Isten meg nem engedné.
Harmadik feddése az Úrnak, az eseményeken keresztül történik. Úgy félek, hogy ezt sem látod, hogy az események Isten kezében vannak. Azt hisszük, hogy véletlenül történnek az események, holott célirányosan, Isten kezéből jönnek. Engedsz-e a feddésnek, amikor Isten az eseményeken keresztül fedd és int téged? A napokban úgy éreztem, hogy megfáztam. Hogy lehet az, hogy tavasszal megfázok? Aztán megértettem. Van valaki, aki állandóan náthás, ősztől tavaszig. Az volt bennem, hogy lehet egy felnőtt ember mindig megfázva? Ítéltem, és ugyanabba beleestem. Csak éppen nincs szemünk a látásra és fülünk a hallásra. Amiben mást ítélek, az történik meg velem. Hogy lehet egy vonatot lekésni, vagy egy menetrendet elnézni? Aztán mikor ott álltam egy dunántúli állomáson, azt mondtam, hogy Uram, megértem a feddésedet. Látod, hogy a történéseken keresztül hogyan beszél veled Isten?
Egyszer a szolgálati helyemen, eltörtem valamit. Megszólalt a háziasszony: “Útjaikon romlás”. Hű, de megsértődtem. Ki nem ejt el egy tányért? Aztán azt mondtam, hogy: igaza van. Jó elfogadni: – “útjaikon romlás”. Ne húzd meg a vállad, ha valami rossz történik. Engedd, hogy megszólaljon a szívedben a kérdés, hogy most miért kíséri utamat romlás? Isten beszél a körülményeken, eseményeken át, és pontosan ott, ahol ítélek. Ha kimondok egy ítéletet, már tudom, hogy ott fogok bukni.
Tavaly felemeltem egy radiátort a szobában, és ínhüvely gyulladást kaptam. Finoman, visszatérően még mindig megvan. Akkor olvastam az Igét, hogy fogom a te jobb kezedet. Süketnek kellett volna lennem, hogy meg ne halljam. Nagyon szeretek dolgozni. De, ne kezdjek mindig valami munkába, ahelyett, hogy imádkoznék, Vele lennék, megfogta a jobbkezem. Az idén megint csinálni akartam valamit, és újra kiújult. Uram, egy életre megfogtad a kezem?
Legyen füled a feddésre. Semmi nem történik kívülről. Éveken keresztül megőrzött Isten attól, hogy náthás legyek, de amikor elkezdtem ítélni a másikat, akkor nem tudott velem mást csinálni, csak feddeni. Azt mondja az Ige: “Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem?” (Ézs 42,19). Milyen rettenetes, a világ nem olyan süket, mint mi. Sokszor ott van bennünk a kérdés, hogy miért büntet Isten? Mert nem akarom meghallani, amikor az Igén, embereken, vagy körülményeken keresztül feddeni akar. Igy mondja az Ige: “Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik gyógyíthatatlanul.” (Péld 29,1). Azt Úr azt feddi, akit szeret, akit fiává fogad, akit formál.
Veszélyes dolog feddhetetlennek lenni. Jób is feddhetetlen volt. Aztán feddette az Úr. Egyszer annyira megdöbbentett, hogy minden fiáért mutatott be áldozatot, csak magáért nem. Aztán elkezdődött az Isten feddése. Jób a végén megértette, maga mondja el: “Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak Téged. Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!” (Jób 42,5-6). Jób a végén hibáztatta magát.
A múltkor egy asszonnyal beszélgettem, akinek a bűneit kellett volna mondania. Azt mondta, hogy egy hibám van, túl jó a szívem. Nagyon sokszor nem látjuk, mennyire komolyan szükségünk volna az Istentől való komoly feddésre. Valaki így mondta, hogy miért nem mindenki olyan, mint én. A másik felsóhajtott, hogy rettenetes lenne, ha mindenki Tökéletes Antal volna. Ne akarj tökéletes lenni! Senki nem keres tökéletes embereket, mert olyan nincs. Hiába játszod meg magadat, nem vagy az. Ôszinte embernek kellene lenni, aki megmondja, hogy megint buktam, valamit nem jól csináltam. A világ is őszinte embereket keres. A gyomra forog, ha látja a tökéletes embereket, mert tudja, hogy ez nem igaz. Ez olyan becsületes, hogy nem igaz. Ha az volna, elmondaná, tegnap is hazudtam, ma is tettem olyat, amit nem kellett volna.
Az őszinte ember nem játssza meg farizeusképpen a feddhetetlent. Engedd, hogy megfeddjen téged Isten, az Ige, az emberek, a körülmények. Akit szeret az Úr, azt megfeddi, és megfenyít mindenkit, akit fiává fogad. Ezen a héten jön a világosság. Jézus a világ Világossága. Az Ige azt mondja, az a kárhoztatás, hogy a világosság eljött erre a világra, de az emberek jobban szerették a sötétséget. Milyen félelmetes lesz, ha te is elbújsz, ha itt is titkolod, hogy milyen vagy. Ha ezen a héten utolér a világosság és fölfedezi életed piszkos pontjait, el ne dugd, hiszen azért ítél, hogy vigasztaljon.
Egy csendeshéten ez volt az Igém, hogy az Ô kezéből senki nem menthet ki. Csendben azt mondtam az Úrnak, hogy nem is akarom, hogy életemet valaki a Te kezedből kimentse. Mert ez a kéz értem szögeztetett át, és amit tesz, az szeretetből történik.
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük a pünkösdöt. Köszönjük, hogy adtad a jobbat, ítélő, feddő Szentlelkedet, amelyik belül fedd. Kívülről senki nem tud bennünket utolérni, kicsúszunk minden kézből. A bennünk szóló feddés kikerülhetetlen, mert viszem magammal a magányba, az Úr előtti csendbe. Kérlek, kezdd el, bennünk munkálkodó erőd szerint. Cselekedj meg mindent feljebb, mint ahogy kérni, vagy elgondolni tudjuk. Nevedért kérünk.
Ámen.