“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN AZ IGAZAT MONDOM NÉKTEK (3/5)
Bűn, hogy nem hiszitek
“Bűn tekintetében, hogy nem hisznek énbennem.” Jn 16,9
Imádkozzunk!
Szeretnénk áldani Uram, hogy valóban ébredést akarsz kezdeni bennünk. Légy segítségül, hogy ne álljunk ellen akaratodnak, gondolatodnak. Hadd engedjünk Igédnek, hogy azzá lehessünk, amivé szeretnél és akarnál tenni. Kérünk, cselekedj bennünk a Te nevedért.
Ámen.
A Vigasztaló három szempontból akarja megfeddeni a világot, és benne az életünket. “Megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” Ma arról beszélünk, amit a Biblia így mond, hogy megfeddi a világot bűn tekintetében. Tegnap beszélgettünk már arról, hogy mi a bűn és mik a bűnök. Megértettük, hogy ez két fogalom. A bűn a gyökér, és a bűnök a hajtások rajta. Nagyon sokszor csak a bűnökig látunk, és nem látjuk meg a bűnt, a gyökért.
Nézzünk most mélyebben bele, hogy mi a bűn? “Hogy nem hisznek én bennem.” A hitetlenség a bűn? Gondoljunk arra, hogy már az Édenben is erről volt szó. Isten mondott valamit, és miután a Sátán ezt megkérdőjelezte, az ember nem hitt annak, amit Isten mondott. Megingott az alap, és az ember elvesztette a hitet.
“Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem!” Nem azt mondja Isten, hogy nem hisznek. Értsük meg, hogy nincs hitetlen ember. Isten azért fedd meg, “hogy nem hisznek én bennem.” Minden embernek van hite, mert hit nélkül lehetetlen élni. Az ember folyondár természet, kúszó növény, mindig kell valamire támaszkodnia. Szükség van arra, hogy valamiben, vagy valakiben higgyen. Hisz egy elvben, tanban, világnézetben, és arra kúszik fel. Hisz az anyagiakban. Hány ember építette fel életét a takarékbetétkönyvre. Valamire, amihez hozzá lehet nyúlni, ha baj van. Tudjuk, hogy a háború végén mennyire megingott minden ingatlan, amire az emberek építettek. Nem volt ez egyszerű dolog. Hány ember lett öngyilkos, nem élte túl, hogy elveszítette, amiben bízott.
Van, aki a tudásban hisz, azt nem vehetik el az embertől. Édesapám nagyon józan ember volt. Azt mondta, hogy nem pénzt akarok adni a gyermekeimnek, hanem tudást. Mosolyogni való volt, de ő már nem érte meg, hogy minden megváltozott. Amit tanultunk, a fordítottja lett annak, ami azelőtt volt. Akkoriban, az egyetemeken is minden évben könyvet cseréltek, mert a következő évben már nem volt igaz, amit tanultunk. A tudományra sem lehetett építeni.
Gyermekkorban bizalommal néz fel az ember a szüleire. Rájuk támaszkodik. Nagyon sokszor a tanáraira néz fel az ember. Később, a szerelemben, rábízom valakire az életem. A legrettenetesebb, mikor idős emberek gyerekeikben bíznak, és csalódniuk kell.
Szeretnélek megkérdezni, most miben bízol? Mit építgetsz, mire támaszkodsz, mire kapaszkodik a hited? Mert látod, Istennek ez a panasza, hogy “nem hisznek én bennem.” A testvérek ismerik a hajnalkát, ami mindenre felfut. Ha időben nem tesznek mellé karót, önmagára fut föl, egy gubanc lesz belőle. Ez a legveszedelmesebb. A legveszélyesebb, ha önmagamban hiszek. Az erőm, az egészségem, amíg a két kezem megvan, semmi felől nem kell aggódnom. És felfutok az ügyességemre, a képességeimre, önmagamra. A bizalom, a gyakorlatban alkalmazott hit. A legrettenetesebb, ha az ember senkiben nem bízik, csak magában.
Istennek a szomorúsága, hogy látja tönkremenni az embert, amikor hitét és bizalmát újra valakikbe, vagy valamikbe veti, és nem Ôbelé. A legmélyebb bűn-gyökér, hogy “nem hisznek én bennem.” Gyerekkoromban rájöttem, hogy a felnőttek nem boldogok. Arra gondoltam, valahol elrontották az életüket, valamit rosszul csináltak. Na, majd én! Minden ember ezzel a nagy önbizalommal indul az életnek.
Az a kérdésem, hiszel-e Neki? Ez kevesebb, mint Benne hinni. Valakinek hinni annyit jelent, hogy a szavának hiszek, amit mond. De ugye érezzük, több az, hogy Benne hinni, ha nem szól semmit, akkor is. A gyerek akkor is hisz a szüleiben, ha semmit nem mondanak, akkor is tudja, hogy megadnak neki mindent, szeretik, gondoskodnak róla. Neki hinni, és Benne hinni, ez kettő. Persze Istennek mind a kettőre szüksége van. Hiszel-e Isten szavának? Biztos, hogy minden igaz, amit Ô mond, és úgy van, ahogy mondja?
Sokszor van olyan emberekkel dolgom, akik állítják, hogy hisznek Isten szavának. Akkor megkérdezem, hogy a parancsainak? Különösen, ahogy Jézus magyarázza a Máté 5-ben. Két részre szeretném osztani a kérdést. Hiszel-e parancsainak, és hiszel-e az ígéreteinek? Komolyan hiszed, hogy aki haragszik, az embergyilkos? Akkor hogy mersz haragudni? Pár évvel ezelőtt volt egy olyan csendeshetünk, ahol jónéhány peresbiter is részt vett. Megszólalt az egyik, hogy az biztos, hogy bűnös vagyok, de olyan, mint a Sós, nem vagyok. (Sós rendőrgyilkos volt). Azon a beszélgetésen csak erről beszéltünk, és odajutottunk, hogy pontosan olyan vagyok, mint a Sós, csak egy kicsit rosszabb. Ô talán soha nem hallotta Isten Igéjét, nem tudta, mit jelent az a parancs, hogy “Ne ölj!” És én, aki már ezt gyermekkoromtól fogva tudom, van bátorságom haragudni? Azt hiszem itt az óriási baj, hogy mindent tudunk, de semmi nem valóság számunkra.
Olvassuk: “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, ímmár paráználkodott azzal az Ô szívében.” (Mt 5,27-28). Talán nem voltál házasságtörő, de mersz zavartalanul úgy nézni. Ugyanolyan bűn! Értjük már, hogy nem hiszünk az Ô szavának? Kérdezhetném tovább, hogy mersz aggodalmaskodni, mikor ugyanaz a “ne” szó van előtte, mint annak, hogy “Ne paráználkodj!”Aggodalmaskodsz, és még csak bűnnek sem veszed.
Valaha eszedbe jutott-e már, ha egy “bolond” szóért a gyehennára vagy méltó, és egy “hülye” szóért a főtörvényszékre, és ha minden hiábavaló szóért számot kell adni az ítélet napján, mi lesz veled?
De ez csak az egyik rész, a külső. De hiszel-e Benne? Hiszel-e az ígéreteiben? Komolyan hiszel abban, hogy, amit kérsz, meglesz? Vagy csak mondod az imádságot, anélkül, hogy hinnéd? És tele vagy félelemmel és aggódással, hogy jaj mi lesz? Miért nem mersz építeni zavartalanul az ígéreteire? Miért nem hiszel? Hát hazudik Isten? Milyen vidám emberek lehetnénk, ha hinnénk az ígéretének? De tele vagyunk gonddal, aggodalommal. Mert nem elég nekünk, hogy Ô van. Úgy gondolom, azért nem hisz a világ, mert az övéi sem hisznek igazán. Látják az összeráncolt homlokukat, a gondterhelt életüket, ahelyett, hogy boldogan élnének. De ez a baj, hogy “nem hisznek én bennem.”
Az Ige nem is azt mondja, hogy nem hisznek Istenben, hanem Jézus mondja, hogy “nem hisznek én bennem.” Sok-sok ember hisz a Gondviselő Istenben, de hiszel-e Jézusban, a Megváltóban? Egyszer hívő testvérek mondogatták nekem, hogy nagyon nehéz a hívő élet. Állandó harc. Hát mivel kell harcolnotok? Azt mondták, hogy a bűnnel, az ördöggel, önmagammal. Szegény emberek – nem hisznek Ôbenne. Hát Jézus Krisztusban minden elvégeztetett. Hiszel Jézusban, a Megváltóban, a Szabadítóban? Mert ha hiszel, akkor gondtalan élet kezdődhet.
Megkérdeztem, hogy akartok harcolni az ördöggel? Tiszta nevetség. Mintha egy bolha harcolna az elefánttal. Úgy összetör, mint a semmit. Hogy akarsz harcolni a bűnnel, mikor erősebb náladnál? Nem is kérdezem, hogy önmagaddal. A legtöbb hívő ember a saját természetével küszködik a legtöbbet. És nem tudja, hogy ez elvégeztetett. Jézus megharcolt az ördöggel, győzött, felvitte a bűnt a keresztfára, és az óemberedet is.
Testvér, ne harcolj. Egyetlen harcra biztat az Ige: “Harcold meg a hitnek szép harcát.” (1Tim 6,12). Annyit jelent, hogy maradj hitben, ha minden a feje tetején áll, akkor is. Ezt az egy harcot kell harcolni, a többi mind csúnya harc. Miért? Mert vereséggel végződik. A Biblia azt mondja: “A szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” (Gal,5,1). Az ellenséggel szemben csak ezt mondja az Ige: “Álljatok ellene az ördögnek” – és nem azt, hogy harcoljatok. Az ördög legnagyobb trükkje, hogy a hitnek csodálatos biztonságából akar kimozdítani. Az Ige azt mondja: “Általvitt az Ô szerelmes Fiának országába.” (Kol 1,13b). Az ördög oda nem mehet be, csak a szélén járkál és onnan kiabál befelé. Hiszed, hogy megtérnek a gyermekeid? Nem látod, hogy eszük ágában sincs? Hiszed, hogy megszabadított az Úr? Nem látod, hogy ugyanolyan vagy, mint voltál? Folyton a láthatókat mondja, és a szegény kis bolond ember, az a hitetlen hívő kisétál a láthatókra, ott aztán ripityára veri, hogy lépni sem tud. Nagynehezen visszacsúszik a hit birodalmába, elkezd gyógyulni, míg megint nem jön az ördög, hogy nem látod, milyen mérges voltál?
Ha megmaradsz a hitben, kezdődik a győzelmes élet. “Mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5,7). Minden, amit Jézus elvégezett, hit által a tiéd. Olyan sokszor mondja az Úr: “Álljatok meg a hitben!” (1Kor 16,13). Nem kell harcolnotok, csak nézzétek a szabadítást, amit az Úr végzett. Boldogan, és vidáman nézhetek a hitnek elkezdőjére és bevégezőjére.
Az ördög azért tudja tönkretenni az életedet, mert nem hívő vagy, hanem “érző”. Ha nem érzel valamit, akkor azt hiszed, hogy nincs. Vagy “látó” akarsz lenni. Ez a bűn, és ennek következményei a többi bűnök.
Emlékszem, egyszer testvérekkel végigvettük a Tizparancsolatot. Minden parancsolatnál megkérdeztem, hogy miért hitetlenség ez? Miért hitetlenség, ha valaki nem tartja meg az ünnepnapot? Erre nagyon hamar válaszoltak, hogy mert nem hiszi az ember, hogy elég az, amit hat nap alatt keres. Miért hitetlenség az, hogy valaki paráználkodik? Nem hiszi, hogy elég neki az a valaki, akit Isten adott. Szembe kellett nézni, hogy minden egyes parancsolat megszegésének oka a hitetlenség.
Testvér, ha hinnél, ha az Úr lenne a te Istened, ha valóban ráépítenéd a hitedet Istenre és Jézus Krisztusra, a legboldogabb, legszabadabb és legerősebb ember lennél ezen a világon. Bár ma világosan meglátnád, hogy nem hiszel Ôbenne. Sem a Gondviselő, sem a Megváltó Istenben. Sem a keresztben, sem a vérben, sem abban, hogy minden kész.
Az Ige most azt mondja, hogy szeretne Isten megfeddeni az Ô Szentlelke által. A feddés így hangzik: “És az, mikor eljön, megfeddi a világot…Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem.” Amikor az Úr Jézus újra talákozott azzal, akit meggyógyított, ez a kérdése hozzá: “Hiszel-é te az Isten Fiában?” A meggyógyított válaszolt: “Hiszek Uram! És imádá Ôt.” (Jn 9,35; 38). Ha most ezt teljes szívvel kimondod, akkor olyan élet kezdődik, amelyik minden helyzetben, minden körülmény között Ôt imádja.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm feddő Szentlelkedet. Hadd dicsőítselek, hogy megfeddtél hitetlenségemért. Köszönöm, hogy megmondtad, minden lehetséges a hívőnek. Köszönöm, Uram, hogy körülményeimről, életem gondjairól, önmagamról, szememet Reád emelhetem. Segíts, hogy mint igazi gyermek, mindent Tőled várjak. Köszönöm, hogy egyszer megérthettem, hogy hinni annyit jelent, mint mindent Tőled várni. Kérünk, taníts meg erre, hogy a csodák életét élhessük ezen a földön, neved dicsőségére.
Ámen.