“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA ISMERT FÉRFIALAKJAI (3/5)
Heródes és a bölcsek
“Amikor pedig megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem. És egybegyűjtve minden főpapot, és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?
Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen nem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt. Ekkor Heródes titkon hívatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
Ôk pedig a király beszédét meghallván, elindultak. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állott a hely fölött, ahol a gyermek volt. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. És bemenvén a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tettek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adtak néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton tértek vissza hazájukba.
Ekkor Heródes látta, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodott, és kiküldvén, megöletett Betelehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől, és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől.” Mt 2,1-12. 16
Imádkozzunk!
Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy kezdjük már látni, kik vagyunk. Segíts, hogy azt is megláthassuk, ki vagy Te. Hadd találkozzunk a Te csodálatos, véghetetlen szereteteddel. Áldd meg a mai napot, hadd kiáltsunk: Uram, vedd el vakságunkat, hogy lássunk. Add meg ezt nekünk neved dicsőségére.
Ámen.
Újra egy férfi képét látjuk, és jó volna belenézni a tükörbe és megkérdezni: nem én vagyok-e ez a férfi, Uram? Mert a Biblia azért íródott, és azért van a kezünkben, hogy mindig magunkat lássuk benne. Úgy hallgassuk most ezt a történetet, hogy az Úr megmutathassa, én vagyok-e, akiről most beszélünk.
Olvastuk, hogy Heródessel együtt az egész város felháborodott, amikor a bölcsek megjelentek. A bölcsek egy királyról beszéltek, és ez nem Heródes volt. Nem vagy-e úgy, hogy azonnal felháborodsz, ha valakiről beszélnek, ha valakit dicsérnek, és nem te vagy az. A magunk birodalmában mindnyájan kiskirályok vagyunk. Ott csak egyetlen valaki lehet király – én. Ezért van háború a legtöbb családban, mert az asszony is jogot formál magának, a férj is, sőt sokszor még a gyerek is. Mindenki azt gondolja, őérette van minden, ahogy én akarom, ahogy nekem tetszik. És a sok kiskirály nem fér meg együtt.
Itt csak egy király volt, de mikor megtudta Heródes, hogy megszületett egy másik, felháborodott, és vele együtt az egész Jeruzsálem. Nézzünk bele egy kicsit az életünkbe, nem én vagyok-e ez a Heródes? Minden országnak megvan a maga törvénykezése. Valaki egyszer azt mondta az anyósára, hogy nagy törvényű asszony. Előbb nem értettem, mit jelent, aztán rájöttem: mindennek az ő akarata szerint kell történnie. Az egész családot dirigálja, még a vőnek a családját is. Úgy érzi, az ő törvénye a legjobb, legtökéletesebb. De mivel a másik embernek is éppen úgy megvan a saját törvénye, és az sem képes abból engedni, ezért háborúzunk egymással örökké.
Isten Szentlelke most kinyújtja ujját, mint Nátán próféta tette egyszer Dáviddal, és azt mondja, hogy te vagy az az ember, az a Heródes. Számára kibírhatatlan, mikor kiderül, hogy egy másik király születik. A Krisztus-király. Ma ezt üzeni neked az Ige, hogy a Krisztus-király szeretne benned megszületni. Ezért van a felháborodás. Olyan sokszor mondják el emberek, hogy minden felborult bennem. Hála Istennek! – mozog a trón az én-király alatt. Remeg a korona a fején, ahogy akkor Heródesnek.
Ha benned most felborulások történnek belül, tudd meg, hogy birodalmad küszöbén ott áll Jézus Krisztus. Azért énekeltük: “Jézus kopogtat a szívem ajtaján.” Be akar jönni, hogy elfoglalja a trónt.
Mit csinál most Heródes ebben a rettenetes helyzetben? Mit csinálsz te, amikor meghallod, hogy számodra is meg akar születni, a te országodba is be akar lépni Jézus, aki egyedül jogos a trónra. Nagyon sok ember amikor az Igét hallja, megbotránkozik, feláll és elmegy, mert ezt nem akarja. Az én-király számára ma ez az üzenet: közeledik a Krisztus-király.
Érdekes itt ez az izgalom. Heródes azonnal cselekszik. Azonnal egybegyűjtött minden főpapot, és tudakozódott, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Meg tudom neked mondani: a szívedben.
Heródes szorgalmasan tudakozódik, és megint látjuk az Igében, hogy igazolja Istent. “A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta.” Minden szó igaz. Mikeás próféta megírta, és az írásokból meg tudják állapítani. Minden beteljesedett és beteljesedik. A Biblia olyan könyv, aminek 90 %-a már beteljesedett. Azt hiszed, hogy a hátralévő 10 % nem fog szóról-szóra beteljesedni? Az utolsó pontig beteljesedik minden.
Heródes hisz az írásoknak. Nem mondja azt, hogy ki tudja, hátha nem is ott születik? Megtudja mi Isten szava, de elkövet egy nagy hibát – nem cselekszi. Érdekes dolgot csinál, titkon hívatja a bölcseket. Húzzuk alá ezt a szót, hogy “titkon”. József is titkon akarta feleségét elbocsátani. József csak akarta, de Heródes megteszi. Senki ne tudja meg, jöjjenek a bölcsek, tudakoljuk meg, mikor és hol, és aztán elküldi őket.
Milyen jót tett ez a Heródes a bölcsekkel, útba igazítja őket. Szeretném mondani, az, hogy embereket útba igazítasz, nem jelenti, hogy üdvözülsz. Ô is útba igazította a bölcseket, azok el is jutottak Betlehembe – Heródes nem. Hiába mondod másoknak, ha magad nem indulsz el. Iszonyú ítélet, ha tudom, értem, csak éppen nem cselekszem. Heródes nem megy el, másokat küld. Mondod, bánd meg bűneidet, térj meg, – de magad nem teszed. Az, hogy tudod és megértetted, csak súlyosbítja ítéletedet.
A bölcsek elmennek. A bölcsek – bölcsek. Heródes bolond. Aki tudja, és nem cselekszi, bolond. Vigyázz testvér, aki olyan okosnak gondolod magad. A bölcsek elmennek. Bár ma elindulnál, és megtennéd az első lépést, igazán, gyakorlatban, Jézus felé.
Persze, amit Heródes mond, minden tele van hazugsággal. Rettenetes ez a titkon, és ez a hazudozás. Azért adjátok tudtomra, mert én is tisztességet akarok majd tenni, én is elmegyek, – persze. Lehet, hogy sokszor mondod, engedek majd az Úrnak, megtérek majd. Hazudsz! Ha meg akarod tenni, miért nem teszed? Halogatásunk a hazugságunk miatt van. Annyiszor elmondják emberek: már tavaly is el akartam mondani. Ha akartad volna, mondtad volna. Nem biztos, hogy lesz második lehetőség. Az életed ajtaja záródik, csak te nem tudod. Ha valamit megértettél, most tedd meg!
Szeretem a bölcseket, akik engedelmeskednek, és ahogy újra elindulnak, azonnal meglátják a csillagot. A csillag – lelki értelemben – az a valaki, vagy valami, aki Jézushoz vezet. A Biblia azt mondja az övéiről, hogy fénylenek, mint csillagok az égen. Csillag az, akin Isten világossága ragyog. Engem is egy csillag vezetett az Úrhoz. Nem szerettem sosem a vallásos embereket. Mélyen bennem volt, hogy képmutatók. A sok üres szöveg fárasztott. Az első ember akit láttam, egy lány volt, akin ragyogott Isten tisztasága, világossága, szentsége. Azonnal azt mondtam, hogy ilyen szeretnék lenni.
Lehet, hogy valaki úgy látja meg a csillagot, hogy egy Ige ragyog fel váratlanul valahol, ami neki szól. Hány embernek a felesége volt a csillag, és annak a nyomában kívánt elindulni. A bölcsek is elindultak, de valahol elvesztették a csillagot. Mentek a maguk feje szerint. Úgy gondolkoztak, hogy királyt csak a palotában lehet megtalálni. De a palotában nem látták a csillagot, hiába jöttek a főpapok, írástudók, nem látták a csillagot. De most az engedelmes lépés után újra megtalálták, és nagy örömmel örültek. Ha most megtalálod az utat, ami Jézushoz vezet, örülj nagy örömmel.
A csillag megállt a hely fölött. Az igazi csillag nem önmagát sugározza, nem azért van, hogy lássatok egy rendes embert. Nagyon sokszor azt szeretnénk, ha bennünket néznének. A csillag Jézushoz vezet, és megáll a hely fölött. Vajon odatalálsz-e ma egészen Jézushoz? Ne állj meg útközben! A bölcsek is bementek abba a házba, amely fölött a csillag megállt, és meg is találták Jézust.
Mit csináltak a bölcsek? Amint megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával, – leborultak. Mi nagyon nehezen borulunk le. Leborulni annyit jelent, hogy alárendelem magam az Úrnak. Senki előtt ne borulj le, csak az Úr előtt. Nagyon sokszor hasra esünk egy kis tudás előtt, ha valakiről látjuk, hogy ügyes, okos, mennyi mindenre képes. Egyetlen helyen borulj le: az Úr előtt.
Amikor Nabukodonozor felállíttatta a nagy arany állóképet, akkor azt mondta: ha meghalljátok a kürtnek, sípnak szavát, mindenki boruljon le. Aki nem borul le, bevetjük a tüzes kemencébe. Minden ember felállítja a maga kis országában az arany állóképet. Aztán hangzik a kürt, a síp, a dob, mondom magamat, és mindenki boruljon le, mert én ügyes, okos, gyors vagyok, mindent meg tudok csinálni. Hallod, amikor valaki önmagát sípolja és dobolja? És mindenki essen hasra, boruljon le. Aki neked nem hódol meg, annak helye a harag, a tüzes kemence. Vajon a te országodban nem ez-é a rend? Aki nem csodál és nem hódol előtted, azt nem bírod, nem foglalkozol vele, beveted a tüzes kemencébe.
A bölcsek eljutottak oda, hogy leborultak Jézus előtt. Minden bűnnek gyökere a függetlenített akarat. De a bölcsek a második lépést is megtették azonnal. Kincseiket odatették Jézus lábaihoz. Erről mindig egy kisfiú jut eszembe, akit Gabinak hívtak. A cipőjét fényesítette, közben rámnézett és azt kérdezte, tessék mondani, lehet az Úr Jézusnak egy kirándulást is adni? – Hogyne lehetne, ha most neked ez a kincsed. – Holnap egész napos kirándulásra megy az osztály, de ekkor van a gyermekóra is. Ezért kellett döntenie: kirándulás, vagy Jézus?
Neked mi a kincsed? Mi az, amit ki kellene tárnod Előtte? Amire most úgy érzed, hogy ez a mindened, ez a bálványod. Mert a bálványaink mögött vannak a legnagyobb bűneink. Valaki azt kérdezte: Hogy-hogy, hát nem a bűneimet kell Jézushoz vinni? – Dehogynem! De figyeljük meg, a Tízparancsolat ezzel kezdődik: “Én az Úr vagyok a te Istened, … Ne legyenek idegen isteneid én előttem!” (2Móz 20,2-3). Valamelyik fordítás így mondja: Ha én, az Úr vagyok a te Istened, akkor nem lopsz, nem hazudsz, nem csalsz, nem veszed fel hiába Isten nevét, – ha én vagyok az Isten. Nem kell az Ô nevét hiába felvennem, mert akkor amit csinálok, az Ô áldásával csinálom. Ha Ô az én Istenem, akkor meg tudom szentelni az ünnepnapot, mert akkor nem kell annál több, mint amit Ô ad. Az idegen isten miatt kell a sok pénz, azért kell többet dolgoznom, azért nem elég a hat nap. A szenvedélyem az idegen isten, az élvezeteim. A hasam, vagy a torkom és mögötte önmagam.
Vigyázz! – Tárd ki a kincseidet! És a legnagyobb kincsedet – önmagadat. Valahol, ahol adakoznak, azt írja Pál apostol: “És nem amiképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak.” (2Kor 8,5). Addig semmid nem kell Istennek, amíg önmagadat nem adod. Kitárod-e kincseidet, és a sok kincs mögött az egyetlent, önmagadat? Ha bölcs akarsz lenni, akkor megteszed.
A bölcsek “más úton tértek vissza hazájukba.” Sokat hallottuk már ezt a mondatot. De halld most magadnak. Pár nap múlva visszamégy innen. De milyen úton? Azon, amin jöttél? Ragyogó úton menjetek vissza, azon, ahol a csillagok járnak. Ne azon a sötét úton, amelyik tele van bűnnel. Az angyal ebben intette meg a bölcseket, hogy ne menjenek vissza Heródeshez. Ne menj vissza önmagadhoz! Ne legyetek olyanok, mint a bolond szüzek, akik mindent tudtak, kimentek a vőlegény elé, mert tudták, hogy jönni fog. Aki nem tudta, nem hallott róla, kevésbé bolond, mint aki mindent hallott, mindent tudott, csak nem akart. Heródes szívében ott volt az irigység, a féltékenység, a királyságát nem akarta odaadni, ezért ölnie kellett.
Neked is választanod kell, vagy magadat adod a halálba, vagy megölöd Jézust. Nemcsak egyszerűen visszautasítod. Heródest a harag, a féltékenység odavitte, hogy Betlehemben és környékén minden két éven aluli gyermeket megöletett. Ugyanezt teszi a te Heródesed. Elkezded a Krisztus gyilkosságot azokban, akik hordozzák Ôt. Talán a feleséged, a gyereked, a hívők. Mindegyikre kell valami rosszat mondani, muszáj kritizálni, mert különben véged van. A trónom inog, és ezt csak vérrel lehet megerősíteni. Mindenkit gyalázni kell, aki Isten gyermeke. Hányat öltél már meg? Kinek mondtad már, és kiről mondtad a rosszat? “Aki titeket bánt, az Ô szemefényét bántja.” (Zak 2,8b).
Ugyanez a Heródes megöleti majd Keresztelő Jánost. Ez előtt a Heródes előtt egyszer ott áll majd Jézus, amikor Pilátus elküldi hozzá. És Jézus nem válaszol neki egy szót sem. Csak el ne juss oda, hogy hiába leszel már itt is, Jézus nem szól hozzád. Lejár a kegyelmi idő! Élsz ugyan még, de nincs már számodra más, mint az ítéletnek valami rettenetes várása. Ma még, amikor hallod szavát – meg ne keményítsd a szívedet!
Imádkozzunk!
Uram, igazad van, hogy Heródes vagyok. Az a nagy én, amelyiknek mindig a trón kell, amelyik mindig valaki akar lenni, aki azt várja, hogy csodálják, hogy tisztességet tegyenek neki. Uram, köszönöm, hogy most kimondhatom újra: nem szabad tovább élned. Köszönöm, hogy egyszer már komolyan dönthettem és Téged választhattalak királlyá az életemben. Segíts, hogy életem minden területén elfoglalhasd a trónt. Hogy abban az országban, amelyik az én életem, egyetlen király lehess!
Könyörülj rajtunk Uram, hogy eljuthassunk a trón-cseréig, neved dicsőségére. Hadd legyünk csillagok, hogy csillag-úton mehessünk haza. Légy ebben segítségül, kérünk.
Ámen.