“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ÉN AZ IGAZAT MONDOM NÉKTEK (4/5)
Igazság: én az Atyához megyek
“És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem.” Jn 16,10
Imádkozzunk!
Uram, hallottad, hogy hívtunk, hogy áraszd ki ránk áldásod árját. Kérünk, hadd szólhasson Lelked, és hadd sodorhasson el mindent, ami ellenáll. Így áldd meg ezt a napot Urunk. Hadd dicsőítsünk, hogy velünk senki nem tud cselekedni, csak Te magad. Kérünk hát, hogy szólj és cselekedj!
Ámen.
Nagyon sokszor azt gondoljuk, jó helyzetben vagyok most. Higgyük el, az Úr tud ennél jobbat. Jó volna most ezt a jobbat megragadni, hogy elvigyen a legjobbhoz, magához az Úrhoz.
Ma igazság tekintetében szeretne megfeddeni a Szentlélek. Itt jutott eszembe, hogy az igazság ellenkezője a hamisság. A hamisságommal feltartóztathatom Isten igazságát. Nemcsak élő víznek folyamát áraszthatom, hanem mint ember, akadály is lehetek ezen a földön. Nemcsak csatorna lehetek ezen a földön, hanem akadály is. Milyen nagy valaki egy ember, hogy áraszthatja Isten kegyelmét, de fel is tartóztathatja. Hadd ítélje meg most az életünket, a hamisságunkat, amivel Ôt feltartóztatjuk.
Az igazság ellenkezője a hamisság, a hazugság, ami a Sátántól van. Az ördögi bűnöktől félünk, de hogy a hazugság is az ördögtől van, azzal nem néztünk becsületesen szembe. A hazugság atyja a Sátán. Világosan mondja az Ige: “Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8,44b). Mikor mondod a hazugságodat, az övéből veszel, és kapcsolatba kerülsz vele. Vegyük komolyan, hogy nem játék a hazugság. Az első embert belevitte a hazugságba, amikor hitt neki, és elkezdődött a rejtőzködés, a hamisságban, a sötétségben járás.
Nem tudom, nem vagy-e még mindig rejtőzködő ember? Mindig félek, amikor beszélgetésnél hallgatnak az emberek, és nem jönnek ki a világosságra. Nem szólalok meg, nehogy kiderüljön rólam, hogy egy mukkot sem értek abból, amit beszélnek. Ha világosságban járnék, megszólalnék, hadd tudják meg, mi van bennem. Pál apostolnak egyetlen félelme volt, nehogy többnek gondolja valaki annál, ami. Az ember azért hallgat, mert ez a legegyszerűbb bújócska. A bűneset után a Sátán azonnal belevitte az embert az elbújásba.
De láthatjuk Isten kereső szeretetét. Az Újszövetség legelején megjelenik előttünk Jézus, aki azért jött, hogy megkeresse az elveszettet. Bár szívedig érne most az első kérdés, hogy hol vagy? Megint a sötétségben? Miért bújtál el? Miért félsz? Hogy kiderül valami? Félsz, hogy annak látnak majd, aki vagy? A hamisság képmutatás! Más képet akarok mutatni, mint ami igaz. Jobbat, szebbet, hívőbbet, imádkozóbbat, szentebbet, mint ami a valóságban vagyok. Testvérek, halálosan fárasztó, mindig egy méterrel saját fejem fölött állni, és félni, hogy kiderül, ez nem igaz. Attól félek, hívő életünk legnagyobb része képmutatás. Valakinek látszani akarok még itt is, ahová azért jöttem, hogy Isten színe elé álljak.
Nagyon félek attól, hogy Isten igazságát, amelyik most jön feléd, és amelyikkel kapcsolatban azt kérted – Uram, mondd meg nekem az igazat – most magad tartóztatod fel. Ezért nem tud Isten semmit sem tenni ott, ahol vagy. És akkor hogy jöhet majd rajtad keresztül, ha még hozzád sem tud elérni? Ezért mondja, és jogosan mondja az Ige, hogy megítéli a világot igazság tekintetében. Itélet előtt Isten mindig kérdez. Ádámot is kérdezte Isten. Kainnál is ott van a kérdés: “Hol van Ábel, a te atyádfia?” És csak amikor hazudik, amikor a sötétségben marad, akkor jön az ítélet.
Isten a kérdésével mindig alkalmat ad arra, hogy kimondjam az igazat. Ádám is kimondhatta volna, hogy a bűneimben vagyok, Uram, engedetlen voltam, vétkeztem. De nem a féligazságot mondja ki. A féligazság mindig teljes hazugság. Ádám is mondja a féligazságot, hogy Uram, elrejtőzködtem, mert félek, mert meztelen vagyok. Ez is igaz. Csak az igazat nem mondja ki, amiért elrejtőzött. Mellébeszélünk, és nem arra válaszolunk, amit Isten kérdez. Szédületes mesterek vagyunk valaminek az elferdítésében. És még az igazat is mondtam, hát meztelen vagyok, nem hazudtam.
A féligazság teljes hazugság. Annyi féligazságunk van. A gyerek megy a kertbe, hogy földiepret lopjon. Apja utánaszól, hogy hová mégy? – Sétálok. Igaz volt, de miért arra sétál? Olyan jó volna, ha most magadra ismernél és tudnád, hogy Isten előtt a mi féligazságunk teljes hazugság, képmutató hazugság.
Az önigazságom is teljes hazugság. Ádám is elmondta az önigazságát, hogy az asszony, akit mellém adtál. Ez is igaz volt, csak saját igaza. Semmiről sem tehetek, Te adtad mellém. Figyeld meg, az igazam mindig vádolással vegyes. Más az oka! A feleség, a gyerek, a közösség, a hívők. Isten előtt teljes hazugság. Ádám, hát igaz, hogy ettél? Nem nyomták a szádba, magad vetted el és haraptál bele. Igazán tudtad, neked mondta Isten, hogy ne! Neked kellett volna hordozni ezt az igazságot, és úgy mondani, hogy Éva is megértse. Hogy Éva nem értette meg, Ádám volt a hibás. Figyeld meg, őt vonja felelősségre Isten, nem Évát. Neki kellett volna tudni, és aszerint élni, hogy Éva is tudjon mihez viszonyulni.
Egyszer egy férfihéten kellett erről beszélnem, hogy “a felelőtlen felelős”. A férfi a felelős, de mindig elhárítja, hogy nem ő az oka. Rettenetes, hogy mindig benne vagyok a hazugságban, a mentegetődzésben. Így történt – de. És ott van mögötte a mentségem. Testvérek, olyan rettenetes, hogy van hamis bűnvallás. Olyan sokszor élem át emberekkel, amikor mondják a bűneiket, és ott van a de, és a mert. A napokban kaptam egy levelet, valaki bocsánatot kért valamiért, de a levél legnagyobb része vádolás volt. Ez nem bocsánatkérés. És még nagyra is vagyok vele, hogy tudok bocsánatot kérni, és közben ütök, ahol tudok. Az igazságot feltartóztatom a hamis bocsánatkérésemmel. Ebből nincs is felszabadulás.
Minden lehet hamis, az alázat is. Egy asszonyról azt hittem, hogy ez valóban alázatos. Aztán elmondta, hogy mikor kórházban volt, mindenki parázna vicceket mesélt. Én voltam az egyetlen, aki csendesen feküdtem az ágyban, velem soha nem volt baja az ápolónőknek, soha nem panaszkodtam. Csak néztem, ez az asszony mindenkinél nagyobb az alázatával, csendességével, hívő viselkedésével. Az ember az alázatosságával a legbeképzeltebb. Az igazi alázat nem is tud magáról. De mindent meg lehet hamisítani.
Félelmetes, hogy van hamis szeretet. – Tudod, én ezt csak szeretetből mondom, – és közben olyan éle van, hogy csak úgy vág. Az alázat, a szeretet, lehet hamis. Mint ahogy a legszebb ékszereket is lehet hamisítani. Hamis öröm, hamis bizonyságtétel. Hallottál már olyat, amikor valaki önmagát dicsérte a bizonyságtételben? Nem Jézust mondta, hanem magát. Csoda, hogy nem tér meg senki? Hát nem munkálkodhat Isten Szentlelke, mert Ô az igazságnak a Lelke. Csak amellé a szolgálat mellé áll, ami igaz.
Emlékszem, egy leánycsendeshéten erről beszélgettünk, hogy szép is vagyok, jó is vagyok, csak egy kicsit hamis vagyok. Ezért nem áll mellém az Úr, mert hamissággal feltartóztatom Isten igazságát. Ezért nincs ébredés, ezért nem tud megáldani, mert hamis az átadás, van valami, amit vészesen rejtegetek, és hamis az egész. Olyan ez, mint amikor bejöttek az oroszok, és valaki mélyre elásta az értékeit. Kedves volt egy asszony, aki azt mondta, – látod, most mindent elmondtam, amire elhatároztam, hogy nem mondom el. Nem maradt rejtve. Isten Lelke mélyre ásott.
Gondold végig a hívő életedet. Nem úgy van-e, hogy megtértem, újjászülettem, csak egy kicsit hamis vagyok? És Istent az egész hívőségeddel feltartóztatod. Elmehetsz innen úgy, hogy még mindig nem vagy őszinte. De ha Istennek ez volt az ítélete, és ez volt az igazság, amit neked meg akart mondani, akkor továbbra sem lesz semmi. Akkor most is sikerült feltartóztatnod a feléd jövő éles, fájó, kemény igazságot. Sikerült úgy elmenni, ahogy idejöttél. Rajtad múlt, hogy hamisságoddal és hitetlenségeddel az igazság Lelkét megint feltartóztattad-e.
Ma reggel, amikor készültem a szolgálatra, eszembe jutott egy kis történet, amit valamikor régen olvastam. Valahol egy erdőben volt egy nagyon szép fenyő. Jött egy favágó brigád, és kezdték fűrészelni a fenyőt. Aztán a fejszével jöttek, levágták az összes ágát. Sikoltott, vérzett a fa, mindene fájt. Amikor kidöntötték, újabb munkások érkeztek. Kezdték vájni a fenyőt egészen a szívéig, a fa legmélyéig, ahol a legjobban fáj. Heteken keresztül vájták. Nem lesz ennek vége soha? Aztán egy napon, a forrás alatt feltették két tartóra. Folyt bele a víz. Jöttek a szarvasok, őzek, és itták a vizet. Jöttek a vándorok, utasok, és mind szomjasan a vályúhoz mentek.
Ne gondold testvér, hogy fájdalom nélkül történik, ha Isten téged használni akar. Ne gondold, hogy úgyis lehet csinálni, hogy minden gyönyörűen megy. Isten itt van a fejszével, és szeretné a puszta fenyő életedet végre igazán kivágni. Halálon át van élet. Az óembered halálán át. Tudom, hogy ezt tudod, csak még nem élted át. Isten vágni fog mélyen, egészen a szíved gyökeréig, míg végre olyan emberré lehetsz, akin személytelenül, csendesen folyik a tiszta forrásvíz, az éltetető víz, anélkül, hogy fontoskodna vele, anélkül, hogy magát mutogatná.
Isten most erre hív, szeretné megmunkálni az életedet. Ne állj ellen! Igéje kétélű éles kard, belevág a szíved mélyébe. Azt mondja a Biblia: “Azért a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.” 2Kor 4,12). Isten Szentlelke, ha eljön, megfeddi a világot igazság tekintetében. Engeded-e magadat feddeni?
Így folytatja az Ige: “Én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem.” Minden látomással, minden jellel szemben, ez az igaz bizonyság. Jézust most szemmel nem lehet látni. Ha valaki azt mondja, hogy háromszor jelent meg neki Jézus, nyugodtan mondjuk rá, hogy egyszer sem jelent meg. Ô maga mondta: “Nem láttok engem többé.” Testi szemmel nem lehet Ôt látni. Isten Igéje nem mond ellent önmagának. Ô az Atyához ment vissza. Neked, meg nekem, ha az Övé vagy, nincs igazságom ezen a földön. Nekem Jézus az igazságom. Ne keresd az igazadat a földön. Ne vitatkozz, ne perlekedj, ne állj törvény elé emberekkel, hogy nekem van igazam. A te igazságod – ha Jézusé vagy – ott van az Atyánál, és nem látható ezen a földön. Ha neked még igazad van, akkor nem Jézus az igazságod. Még ha hitbeli igazság is, amit mondasz, amit állítasz, akkor az igazságod nem a mennyben van, nem Jézus az, akkor még a törvényből van igazságod. Milyen világosan mondja Pál: “Nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által.” (Fil 3,9). Azt szeretnénk, ha itt is igazunk lenne, és ott is. Meg kell tanulnunk választani. Ebben a lényeges dologban egyszer választani kell. Vagy Jézus az igazságom, és akkor nincs itt a földön, mert Ô az Atyához ment.
Ne félj, nem jársz rosszul, ha többé nem vitatkozol. Nem fog eltünni Isten országa. Az örökké van! Jó volna úgy hazamenni, hogy nincs többé igazam. Jó volna megmondani a családnak, hogy az igazságomat nem látjátok többé.
Jézus az ítéletkor visszajön, és vele együtt az igazságod is, ami Nála volt. Hozza magával a bűnbocsánat igazságát, a kegyelem igazságát, amikor majd megjelenik teljes dicsőségében. Addig nem kell keresni, nem kell vele dicsekedni, nagyra lenni. Akarsz-e olyan ember lenni, akinek Jézus az igazsága? Istennek Igéje így mondja, hogy ha eljön a Szentlélek megfedd abban, hogy mindig igazad volt. Mennyit mondtad, mennyit védted az igazadat.
Egy férfi pereskedett az igazáért. Per per után következett, mindig feljebb ment. A végén a legfelső fokon sem lett igaza, ott is elvesztette. Azt mondta, hogy beleőrülök, hát nincs a földön igazság? Nincs – ne keresd!
Jó volna, ha Isten Igéje ma megfeddhetne a hazugságban és hamisságban, hogy az igazságod Jézus lenne erre az életre, és az örök életre.
Imádkozzunk!
Úr Jézus, Te voltál az egyedüli ezen a földön, aki soha nem védted magad. Köszönöm, hogy láthatunk most ott állni a vádolóid előtt töviskoronásan. Dicsőítünk Urunk, hogy az egyedüli Valaki, akinek igaza volt, ott áll meggyalázva a bűneim miatt. Hogy követhetnélek én, amíg keresem az igazamat. Hogy léphetnék lábnyomodba, Uram, amíg védem magam. Könyörülj rajtam, hogy lehessek olyan néma vádlott, aki száját nem nyitja meg. Kérlek, Uram, hogy a hamis, hazug, önigaz életünkből Lelked által formáld ki a Krisztus arcot. Úr Jézus könyörülj meg rajtunk, hiszen ezért a véső és kalapács, ezért a sok fájdalom és szenvedés, mert szeretnéd kiformálni az egyetlen, tiszta és szent arcot. Hadd engedjünk most Neked mindenben.
Ámen.