“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYKOR ÉS MOST (1/5)
Nyereség – kár
“Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek voltak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent, az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt; akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Ôbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján. Hogy megismerjem Ôt, és az Ô feltámadásának erejét, és az Ô szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ô halálához. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Fil 3,5-14
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy hallottad kérésünket, hogy nagyon szeretnénk Rólad sokat tudni. Úr Jézus segíts, hogy Lelked által kijelenthesd magadat nekünk Igédben, jelenlétedben. Uram, kicsi gyerekkorunk óta keresünk. Segíts Úr Jézus, hogy most megtalálhassunk igazán. Nevedért kérünk.
Ámen.
Pál apostol ebben az Igében leírja, hogy számára mi “kár” és mi “nyereség”. Olyan ez a leírás, mint mikor valaki kettős könyvelést vezet, egyik oldalon a bevételeket írja, másikon a kiadásokat. Tudom, hogy mit adtam ki, mi jött be, összeadom, és a mérleg megmutatja, hogy nyereség, vagy kár az egész.
Vajon hogyan állunk mi most külsőleg és belsőleg? Különösen belsőleg szeretnénk látni, mi a veszteség, és mi nyereség? Mi a jó, és mi a rossz. Pál apostol előbb elmondja, hogy mennyi minden jó van az életében. “Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó”. Jó a születése. Azt mondhatjuk, hogy jó családból származik. Talán a mi születésünk is jó, elmondhatjuk, hogy vallásos családból származom. “Zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus.” Tehát nagyon vallásos. Te is elmondhatod, hogy kicsi koromtól kezdve templomba jártam.
Így folytatja Pál: “Körülmetéltettem nyolcadnapon”. Elmondhatod te is, hogy megkereszteltek, konfirmáltam, hittanra jártam. Pálnál születés és vallásosság tekintetében minden a nyereség oldalon van. “A törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.” Talán te is elmondhatod, hogy senki nem volt büntetett előéletű a családomban, rendes, feddhetetlen emberek vagyunk. Idejében megfizettük az adót, soha nem volt hátralékunk.
Pál sok jót írhat a nyereség oldalra. Vajon a személyes életünkben hogy néz ki ez az oldal? Talán hallottuk, amikor azt mondták, hogy szép ez a gyerek. Gyerekkortól kezdve oda volt írva a nyereség oldalra, amiért dicsértek, hogy nem voltam nyomorék, púpos, vagy vak. Jó, hogy egészséges testet kaptam, és nem vagyok sánta, látok, hallok. Ha jót mondtak rólad, mindig könyvelted magadnak. Lehet, hogy tehetséges voltál. Talán mondták a tanárok, hogy jó képességei vannak matematikából, vagy hogy szépen rajzol, vagy hogy jól énekel. Följegyezted – nem papíron, a szívedben – hogy milyen vagy.
Persze később is sok mindent könyveltél. Jó háziasszony, tud főzni. Jó üzletasszony, hogy beosztja azt a kevés pénzt. Hányszor mondják valakire, hogy minden pénzzé válik a kezében. Mindent fölhasznál, mindent elad. Gyerekeit jól neveli, soha nem mennek rendetlenül az utcára. Sok mindent lehet a nyereség oldalra írni.
Szeretnénk a másik oldalt is megnézni, hogy mi a rossz. Nem tudom mit tudnál megállapítani az otthoni családi életedből. Sokan elmondják, hogy a szüleim mindig veszekedtek. Mindig volt valami probléma köztük. Soha nem tudtam, hogy melyiknek az oldalára álljak, mert mind a kettőt szerettem. Talán haragban vagytok a család egy részével. Nem beszélünk velük, mert becsaptak bennünket. Talán kiskorodban hátrányban érezted magad, a nagyobb kapta mindig a többet, az újat. Tied volt a használt, a kinőtt cipő, vagy ruha. Talán másoknak mindenük megvolt, nektek mindig takarékoskodni kellett.
Lehet, hogy később a rossz barátnők vittek bele mindenbe. Talán rávettek, hogy lopjunk cukorkát a Közértből. És csináltad velük, hogy ki ne dobjanak a társaságból. Velem is ellopattak egy almát a kofától. Ha nem teszem meg, nem játszanak velem a nagyobb lányok. Aztán gyerekkorban játszunk olyanokat, amiket nem szabadna. Már gyerekkorban sok mindent a veszteség oldalra kellene írni, ami kár.
Talán akaratos, önfejű vagy. Hamar indulatba jössz, és kiborulsz. Rendes, kedves tudsz lenni, de ha felbosszantanak, mondod amit nem akarsz. Mondták is már, hogy olyan helyes, kedves, csak nagy a szája. Talán magad is tudod már, hogy a természetedben mi a kár. Lehet, hogy benned van az élvezetvágy. Szereted a hasadat. Vagy rászoktál valami italra, vagy más élvezeti cikkre. De azért talán elég jó még az a mérleg. Ha most összeadnánk ezt is, azt is, még több a jó. Valaki így mondta, hogy vannak hibáim, bűneim, de annyival több bennem a jó, hogy nem félek az ítélettől.
Istennél egészen másképp van ez a mérleg-dolog. Szeretném a testi dolgokon kezdeni, mert testi dolgaink párhuzamosan mennek a lelkiekkel. Gondolj arra, ha egy vérrög elindul a szív felé, az egész ember meghal. Hiába mondják, hogy a fogai jók voltak, nagyszerűen látott, hallott, jó volt a tüdeje. Egy vérrög elég, hogy mindent tönkretegyen. Elég, ha testünkben egyetlen sejt kezd el burjánozni a sokmillió közül. Vagy az agyban egyetlen ér pattan meg, meghalsz agyvérzésben. Száz évig élhetett volna – mondják – hiszen minden más szerve jó volt.
Így van ez lelkileg is. A Biblia megmondja, aki egy parancsolat ellen vét, az egésznek megrontásában bűnös. Az ember életében elég egy bűnnek a megrontása, és az élet tönkremegy. Hiába vagy nagyon kedves, ha indulatkitöréseid vannak, mindent elrontasz. Egy gonosz gondolat is tönkretehet. Hiába állítottuk fel a mérleget, és hiába jött ki annyi jó a nyereség oldalon. Elég az az egy kár, ami kár. Azt szeretném, ha a mai napon ezt megértenénk, hogy egyetlen rossz elég. Aki vét egy parancsolat ellen, az egész élete megromlik ezen az egyen.
Egyetlen jó van ezen a földön, – Krisztus. Pál így mondja, hogy mindent kárnak ítéltem a Krisztusért – azért az egy jóért! Ha azt az egy jót megtalálod, minden rendben van. Rajta keresztül lesz jó minden. Ha meglátod az egyetlen tisztát, azonnal tudod, hogy milyen vagy. Amikor az első embert megláttam, akin látszott, hogy igazán boldog, megláttam benne az egyetlen Valakit, akit úgy hívnak, hogy Jézus. Egy pár hónap múlva mindent kárnak ítéltem az életemben, ami addig nyereség volt. Festőnek készültem, a művészet volt a mindenem. De egy olyan értéket ismertem meg, hogy minden kárrá és szemétté lett mellette.
Jó volna a héten az Igén, embereken, imádságon keresztül átélni valamit abból a szeretetből, békességből, tisztaságból, amire mindig vágytál. Testvérek, nagy bálozó voltam, mindenem volt a szórakozás, a művészet, a külső dolgok, szép ruha, szép lakás. És minden kár és szemét lett. Olyan ez, mint amikor egy nagyváros reflektorral ki van világítva, és egyszer csak feljön a nap. Biztosan jártatok már úgy az utcán, hogy a lámpák égve maradtak, és a nagy fényben olyan furcsa volt az a kis nulla fény.
Pál, amikor Jézust megismerte, azt mondta: “Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent, az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem.” Ha meglátod az igazi örömöt, békességet, szeretetet, akkor egyszer csak szemét lesz minden más.
Amikor Pilátus Jézust töviskoronásan a tömeg elé állítja, egy mondatot mond: “Ímé az ember!” Ilyennek kell lennie az embernek! Hát ez nem kívánatos, hiszen egy töviskoronás, megkötözött, megkorbácsolt ember áll ott. De látjátok, Jézus ilyen körülmények között is ragyogott. Úgy örülök, hogy nem akkor mondták ezt rá, amikor bevonult Jeruzsálembe, és mindenki ünnepelte. Akkor azt mondták volna, hogy könnyű neki, ha nekem is minden sikerülne, én is ragyognék. De kicsúfolva, arculütve, szenvedések közepette mutatott rá Pilátus ujja, hogy ilyen az ember.
Amikor tele vagy panasszal, haraggal, jó volna, ha látnád Jézust, aki ilyen körülmények között sem haragszik senkire, imádkozik azokért, akik megfeszítik. “Atyám! bocsáss meg nekik!” Hát szeretni tudja őket? Hát ilyen az ember, az igazi ember? Nincs panasz, nincs harag, nincs miért! A körülményeid soha nem voltak ilyen rosszak. Ha ezt meglátod, akkor megtudod, ki is vagy, és kár és szemét lesz minden, ami eddig érték volt.
Lágerlöf Zelmának vannak Krisztus legendái, biztos sokan olvasták már közülünk ezeket. A legenda nem valóság, nem történelmi tény, de az benne a jó, hogy valamit megvilágít. A római császár bélpoklos lett. Elmondották neki, hogy Izráelben van egy próféta, aki a bélpoklosokat meggyógyítja. A császár elküldte szolgálóját, Veronikát, hozza el hozzá a prófétát. Veronika eljutott Jeruzsálembe, ahol mindenütt rendőrkordonok álltak, rendetlenség volt az egész városban. Veronika lovon jön, de megállítják, hogy nem mehet tovább. Ahogy ott áll, látja, hogy hoznak egy embert, kereszt van a hátán. Mögötte hóhérok, tömeg, ordítozás. Veronika látja, hogy ez az ember összeesik. Mérhetetlen vonzás ébred benne, hogy odamenjen és segítsen. Áttör a kordonon, zsebkendőjével letörli az arcát. Veronika összeesik, beviszik egy üzletbe, fellocsolják, felébred, és az az első gondolata, hogy ennek az embernek nem szabad meghalnia! Olyan erő áradt belőle, pedig csak egy percig érintettem.
Nem részletezem. Jézust megfeszítik, Veronika visszaérkezik a császárhoz, aki már nagyon beteg. Folyton az ajtót nézi, mikor jön a próféta? Veronika azt mondja a császárnak, hogy Uram, nem tudtam elhozni, későn érkeztem, – megfeszítették. De én tudom, hogy Ô segített volna rajtad. Előveszi zsebkendőjét, könnyből, vérből egy töviskoronás Krisztusfő van rajta. A császár nézi, ahogy kezébe veszi a zsebkendőt, ráesik, zokog és azt mondja – Ô egyedül volt Ember, mi férgek vagyunk, nyomorult férgek. Aztán fölemeli arcát, Veronika ránéz – a császár meggyógyult.
Ha te meg akarsz gyógyulni, ismerd fel, hogy Ô egyedül volt Ember, én pedig nyomorult, undok, önző, szeretetlen féreg vagyok. Ha ezt meglátod, abban a pillanatban belsőleg meggyógyultál. És igaz lett, amit Pál mondott, hogy kárnak és szemétnek ítélek mindent. Mert megtelik a szíved örömmel, békességgel, az egyetlen értékkel, amire mindig vágytál.
Ezt az igazi jót akarja Isten neked adni ezen a héten.
Imádkozzunk!
Uram, olyan hálás vagyok, hogy évtizedekkel ezelőtt találkozhattam Veled. Köszönöm, hogy addig nem volt nyugtom, amíg ezt az egy igazságot, ezt az új életet, igazi boldogságot és nagy-nagy szeretetet meg nem találtam. Köszönöm, hogy ezt akarod tenni mindenkivel, aki itt van. Köszönjük, hogy azért hoztál ide, hogy komoly mérleget csináljunk. Hiszen egyetlen bűnünk mindent tönkretesz, és egyetlen igazság, ami a Tiéd, mindent jóvátesz! Hadd találjuk meg, hadd kérjünk most erre.
Ámen.