“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYKOR ÉS MOST (3/5)
Megismerjem őt
“Hogy megismerjem Ôt, és az Ô feltámadásának erejét, és az Ô szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ô halálához. Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.” Fil 3,10-12
Imádkozzunk!
Köszönjük Úr Jézus, hogy úgy szólíthatunk meg, mint jelenlévő Urat. Hadd dicsőítsünk, hogy hallod imádságunkat. Kérünk, áldj meg minket, és úgy szólj hozzánk, hogy megértsük, Te beszélsz velünk az Igén keresztül. Kérünk, hogy egészen személyesen szólíts most meg minket.
Ámen.
Ma ennek az igerésznek a végéről kezdjük az Ige, és a belőle hangzó Isten szava megismerését. Pál így mondja magáról: “Megragadott engem a Krisztus.” Hogy érti ezt?
Jézusról azt mondja az Ige: “Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10). Jézus keresni jött. Ezen a földön állandóan keres. Egyszer arról beszélgettünk, ha az ember elveszít valamit, azon gondolkozik, hol volt meg utoljára. Megtalálni ott lehet valamit, ahol elveszett. Hol veszett el az ember? Isten számára az Édenben veszett el, a bűnesetkor. Nem az az egy ember, – minden ember. Azóta mindenki úgy születik, hogy nincs kapcsolata Istennel.
Jézus azért jött, hogy az elveszettet megkeresse. Ezért kellett belemennie a bűnbe. Ezért kellett magára vennie a Gecsemánéban, mert a bűnben veszett el az ember. Bármilyen szörnyű hely is volt, bele kellett mennie, mert csak ott tudta megtalálni az elveszettet.
A 32. Zsoltár egyszer nagyon sokat jelentett nekem. A Zsoltáros így beszél magáról: “Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.” Mit jajgatott? – Mert elhallgatta a bűneit! Az ember nagyon el tudja hallgatni és hallgattatni a lelkiismeretét. Olyan ez, mint mikor valaki a vészcsengőt kikapcsolja. Utána így mondja: “Míg éjjel nappal rám nehezedék kezed”. Istennek a földre lenyújtott keze Jézus. Vele keresi az elveszettet. Rám nehezedett kereső kezed. Az ember nem tudja, hogy a bajok, a nehézségek az Isten keze, és nem lehet alóla kibújni. Valaki azt mondta, hogy kimegyek Amerikába. Kár. Azt mondja az Ige: “Ha a tenger túlsó szélére szállnék is” – ott is utolérne ez a kéz.
Isten téged is keres a hatalmas kezével. Van egy pillanat, amikor ez a hatalmas kéz megragadja az embert. Erre mondja Pál apostol: “Meg is ragadott engem a Krisztus.” Volt egy pillanat, amikor Isten megragadta őt. El is tudjuk mondani a Bibliából, hogyan történt ez. Üldözte a keresztyéneket, úgy gondolta, ez egy rossz szekta, tönkre kell tenni. Tele volt indulattal, bosszúvággyal.
István vértanú kivégzésénél már nagyon közel került hozzá ez a kéz. Később maga mondja, hogy szavazatommal én is hozzájárultam a kivégzéséhez. Látja Istvánt meghalni, hogy az arca hogy ragyog, mint egy angyalé. Hallja az imádságát: “Uram, ne tulajdonítsd nékik a bűnt.” (ApCsel 7,60). Mindent lát és hall, és most már nagyon nehéz a kereső kéz. De még vadabbul üldöz, mert nem szabad ennek igaznak lennie.
Aztán eljön a pillanat a damaskusi úton, amikor megragadja őt ez a kéz. Egyszer csak ott fekszik a földön, gyötrődik, három napig vak, nem eszik, nem iszik, benne van a kézben, nincs már kiút. Gondold el, hogyan láthatta a maga bűneit, azalatt a három nap alatt, és hogyan nehezedett rá az egész élete.
Milyen jó lenne, ha már itt tartanál, hogy nagyon benne vagyok ebben a kézben. El tudjátok képzelni, milyen belső gyötrelmei lehettek ennek az embernek. Hogy elsorolhatta Isten a bűneit, gyermekkorától kezdve, hogy megláthatott mindent! Mire jött Ananiás, akit Isten küldött hozzá, hogy szemei megnyíljanak. Erre emlékezik Pál, amikor azt mondja: “Amiért meg is ragadott engem a Jézus Krisztus.”
Futsz-e még a magad útján, vagy már fölötted van a kéz? Már besötétedett, már úgy érzed, hogy nincs kiút? Hol tartasz? Vajon megragadhatott már a Krisztus? A megragadás nem egy finom érintés. Lehet fogni, és lehet megragadni, mert újra elfutnánk.
A másik kérdés, hogy miért ragadott meg a Krisztus? Most szeretnék az igerész elejére menni: “Hogy megismerjem Ôt”. Semmi más célja nincs a hívő életnek, minthogy megismerjem Jézust. Olyan nagy dolog, hogy meg lehet Ôt ismerni. Lehet, itt most sokan azt mondjátok, hogy gyerekkorom óta ismerem, mindent el tudok Róla mondani. Tudjátok, hogy más egy útleírás a tengerről, és más ott járni. A Biblia olvasása nem jelenti a személyes találkozást, és azt, hogy ismered Ôt. Ismerni azt ismerem, akivel találkoztam és akivel együtt élek. Lehet, hogy valaki bizonyságot tett arról, vele hogyan is történt. Ne téveszd el, ettől még nem ismered. Énekeltük: “Megismerni Téged, ez az örök élet.” Ezért ragadott meg a Krisztus. Jézus élő személy. Az Ige azt mondja: “Elhívott tizenkettőt, hogy Vele legyenek.” Vele éljenek.
Jézust megismerni életközelből lehet, napi együttlétből. Az Ószövetség szerint a legközelebbi kapcsolat a házastársi kapcsolat. A Biblia azt mondja: “Ismeré Ádám az ő feleségét Évát.” (1Móz 4,1). Annyit jelent, hogy a legbensőbb kapcsolatban volt vele. Erre mondja az Ige, hogy neked ilyen kapcsolatban kellene lenned Jézussal, ha együtt élsz Ôvele. Tegnap mondottuk, Jézust a szemeinkkel nem lehet látni. Az a baj, hogy összetévesztjük a testi dolgokat a lelkiekkel, miután nincsen meg az a szemünk, amivel Ôt látni lehet. Mert a bűnesetkor meghalt a hitünk. Amikor Isten azt mondta: “Bizony meghalsz”, annyit jelentett, hogy az Isten világa számára meghalsz, nem látod Ôt a hiteddel.
Hogyan lehet Ôt látni, és hogyan keletkezik a hit? Csak bűnösök láthatják Ôt. Amíg bűneidet nem látod, Jézust sem láthatod. Csak alázatos, csak összetört ember láthatja Ôt. Lehet, hogy az egész keresztre azt mondod: mit beszélnek erről ennyit? Hagyjátok már abba, az egésztől irtózom. Persze, mert még nem törtél össze, még nem láttad meg a bűneidet, még nem vagy elveszett. Így mondja a Biblia: “Magasságban és szentségben lakom” – oda ember soha el nem jut – “de a megrontottal és alázatos szívűvel is.” (Ézs 57,15). Az egyetlen hely, ahol megláthatod és megismerheted Jézust, a kereszt. Az egyetlen hely, ahol Isten kijelentette, és ahol megismerheted a szeretetét. De csak akkor, ha összetörtél.
Egyszer egy kislánnyal beszélgettem és megkérdeztem, hogy mi gátol, hogy elfogadd Jézust? Azt mondta: Sok minden, nem hiszem, hogy Jézus a Megváltó. Azt kérdeztem tőle: Ültél-e már dunai hajón, ahol láttad, hogy körös-körül mentőövek vonnak kirakva? Biztosan mondtad, micsoda butaság, senkinek nincs ezekre szüksége. Aztán jött egy nagy vihar, belekerültél a vízbe, s az első dolgod volt, hogy kiáltottál: mentőövet! Így leszel Jézussal, ha egyszer nagyon fájnak majd a bűneid. Akkor azt mondod majd, hogy Megváltót! Akkor ki tudod majd azt a nevet mondani, amire most úgy gondolod, minek erről ennyit beszélni. Ha majd valóban szükséged lesz Jézusra, akkor megragadod Ôt. Azt a téged megragadó, azt a szerető, átszögezett kezet. Erre mondja most az Ige, hogy azért ragadott meg, hogy megismerjem Ôt. Hogy lásd Ôt a hiteddel a kereszten.
Még egyet szeretnék mondani. A Biblia úgy beszél erről, hogy ez az Ô legnagyobb dicsősége. Amikor azt mondja: “A királyt ékességében látják szemeid”, akkor erről beszél. (Ézs 33,17). A Jelenések könyve így mondja: “És láték a királyiszék és a négy lelkes lény között, és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet”. (Jel 5,6). Jézus a kereszten volt a legnagyobb dicsőségében, meggyalázva, töviskoronásan, véresen.
Láttad-e Ôt valaha ebben a dicsőségében? Lehajoltál-e már csak egyszer is igazán Előtte, hogy “megismerjem Ôt, és az Ô feltámadásának erejét?” Ez a másik, amit meg kell hogy ismerj, hogy Jézus bennem. Ez az Ô feltámadásának az ereje. Nem én, hanem bennem a Krisztus. Hitetlen koromban nagyon sok mindent nem tudtam, de egyet nagyon nem, – szeretni. Mikor Jézus a szívembe költözött, kimondhatatlan szeretet áradt belőlem. Azt mondtam – ez nem én vagyok. Édesanyám azt mondta valakinek, hogy semmiben nem hallgat rám, de soha így nem szeretett, mint most. Jézus bennem lévő élete ez. Én ilyen soha nem voltam. Jézus bennem él a Szentlelke által. “Hogy megismerjem Ôt, és az Ô feltámadásának erejét.” Ismered már a benned élő Krisztust? A rajtad keresztül áradó békességet, szeretetet, örömet – ez Krisztus.
Miért ragadott meg? Hogy hasonlóvá légy Ôhozzá! Édesanyám mondta: Látod ezt nem tudom elképzelni, hogy egyszer olyan leszek, mint Jézus. Miért kell ezt elképzelni? Ezt Isten formálja ki belőlünk, hogy hasonlóvá legyünk Ôhozzá. Ôt nézvén változunk el. Miközben nézed Ôt, annál inkább hasonlóvá leszel Hozzá. Milyen jó volna, ha te is olyan kedves, tiszta, olyan alázatos és határozott lennél, mint Ô.
Szeretném elmondani, hogyan lehet Jézust látni nemcsak a kereszten, hanem ha már bennem él. A körülményeiden át. Pár évvel ezelőtt vesével műtöttek. Olyan jó volt ott a kórházban is Isten jelenlétében lenni. Hétvégén kerültem be, és semmit nem csináltak már velem. Vasárnap csendesnap volt nálunk, és nagyon szerettem volna hazajönni. Megkértem a professzor urat, engedjen haza. Jó – mondta – de a többieknek mondja azt, hogy fogorvoshoz kell mennie. Végem van, hazugsággal menjek egy csendesnapra? Ültem az ágyam szélén, most mit csináljak? Ha azt mondom, hogy nem hazudok, megsértem a professzort, mert ez annyit jelent, ő hazudik. Mentem újra hozzá: Ha professzor úr úgy látja, hogy jobb ha nem megyek haza, akkor inkább maradok. – Én nem látom, hogy jobb, elengedtem magát. Ott küszködtem, és a végén kimondtam: Nem megyek. Közben a ruhatáros mindig körülöttem sétált – Megy, nem megy, most kell odaadnom a ruháját, vasárnap nem lehet. – Nem kérem a ruhámat, nem megyek.
Ezen a délutánon a szobatársakkal babonás dolgokról beszélgettünk. Este, amikor kint sétáltam a folyosón, megint görcseim voltak. Odajött egy asszony és azt mondta, hogy amit ma délután mondtál, az igaz. És elmondta élete borzalmait. Az egyiket így mondta el, hogy az édesanyám mindkettőnknek adott egy kristálypoharat. Az én testvérem ebben a kórházban halt meg évekkel ezelőtt. Mielőtt bejött volna, a kristálypohár megrepedt. Most engem is ebbe a kórházba utaltak, és tegnapelőtt, ahogy indultam volna, az én poharam is megrepedt. Most úgy vagyok itt, hogy meg fogok halni.
Hosszan beszélgettünk babonáról, ördögi dolgokról, és arról, hogy ha hisz ebben, véghez viszi rajta, hogy valóban meghal. Elfogadta, hogy Jézus a bűneiért meghalt. Pár nap múlva hazament a kórházból. Ha én akkor egy hazugsággal hazajövök, nem tudok ezzel az asszonnyal beszélgetni. Este úgy feküdtem le, hogy az örömtől nem tudtam elaludni. Uram, hát ilyen vagy! Egy nulla kis engedelmesség, és Te ilyen vagy?
Amikor ti idejöttetek, aznap is átéltem egy ilyet. Előző nap hírt kaptam, hogy valaki a törökbálinti kórházban van, valószínű, hogy nem marad életben. Arra kértem az Urat, ha azt akarja, hogy elmenjek hozzá, küldjön valakit autóval, hogy egy óra alatt megjárjam. Valaki kocsival jött. – Átviszel? – Persze. Ahogy beléptem a kórterembe, biztos voltam benne, hogy itt van az Úr. És az a makacs, nyakas, ellenálló beteg, két szó után megérezte az Isten szeretetét. Olyan beszélgetésünk volt, hogy mindkettőnknek potyogtak a könnyei. Megtapasztaltuk Ôt. Bizonyos vagyok, hogy ez az asszony üdvözülni fog, nem azért, mert ott voltam, hanem mert ott volt bennem Jézus.
Életem egyetlen öröme, ha látom Ôt az eseményekben, abban ami történik, látom a megjelenő szeretetében. Ez az egyetlen élet, amit érdemes élni. Az egyetlen boldog élet, nincs több. “Hogy megismerjem Ôt, és az Ô feltámadásának erejét.” Ha befogadod Ôt, benned él. Ezért ragadott meg a Krisztus engem is, téged is, mindnyájunkat. Ezért érdemes szenvedni is. Azt mondja az Ige: “Hogy megismerjem Ôt…és az Ô szenvedéseiben való részesülésemet.”
Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy megtérésem után, amikor visszakerültem az iskolába, az osztályomnak 70 %-a hitrejutott. Emlékszem egy kislányra, mikor otthon elmondta, hogy hívő, attól kezdve a bátyja mindig csúfolta, hogy a hívő fölkelt, a hívő mosakszik, a hívő fésülködik. Persze az volt a rettenetes, amikor azt mondta, hogy a hívő veszekszik. Rögtön tudta, hogy ez nem stimmel. Egyik alkalommal az asztalnál ültek, ebédeltek, akkor is Jézusról beszélt, és a bátyja olyan dühös lett, hogy egy pohár vízzel leöntötte. A kislány azt mondta, hogy olyan boldog voltam, hogy talán még a megtérésemkor sem voltam olyan.
Érdemes Jézusért szenvedni. Ha majd csúfolnak, megtapasztalod, hogy nem is fáj, örülsz majd, hogy szenvedéseiben részesülhetsz. Sokáig azért nem akartam hitrejutni, hogy a tanártársaim ne csúfoljanak. Aztán olyan mindegy volt, szerettem őket, és egyetlen vágyam volt, hogy ők is megismerjék Jézust, és az Ô feltámadásának erejét. Ez a célja ennek, hogy keres az Isten. Ha hazamégy, majd látni fogják Ôt benned. És majd Ôt fogják dicsőíteni.
Bár ez lenne most az egyetlen vágyad, törj össze Uram, hogy meglássalak Téged, és aztán egy életen keresztül nézhesselek.
Imádkozzunk!
Uram, azt hiszem, hogy örök életem sem lesz elég dicséretedre! Bármennyire is fájt akkor, hogy összetörtél. Hadd köszönjem meg, és hadd áldjalak. Köszönöm, hogy odakerülhettem a kereszt alá, köszönöm, hogy megláthattalak Jézus, és azóta is látlak.
Köszönöm, hogy nincs szükségem csodára, megjelenésre, semmi ilyenre. Köszönöm, hogy minden nap megvannak a hétköznapi kicsi csodáim, és naponta láthatlak valamiben. Áldalak, hogy várhatlak, és hogy mindnyájan így mehetünk bele ebbe a napba, hogy várunk Téged.
Ámen.