“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
EGYKOR ÉS MOST (5/5)
Előttem vannak
“Azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Fil 3,14b
Imádkozzunk!
Szeretnénk hálát adni Uram mindenért, amit ezen a héten cselekedtél bennünk. Hadd köszönjük meg Igédet. Hadd áldjunk, hogy szabadítónkká, megváltónkká lehettél. Kérünk, hogy a mai napunkat is áldd még meg, hogy mindent elvégezhess bennünk, amit akartál. Segíts, hogy Veled mehessünk haza.
Ámen.
Szeretnénk végignézni, mit mondott az Úr ezen az Igén keresztül. Mi volt egykor nyereség számomra, most pedig kárnak ítéltem. Az “egykor és most” között egy átlépett országhatár van. Ott van-e ez a választóvonal az életedben? Tudod-e mi volt egykor, és mi van most? Átlépted-e Isten országának a határát?
Voltatok-e már úgy, hogy utaztatok küldöldre, a vonat ment szépen, és volt egy pillanat, amikor átléptétek az országhatárt? Előtte már a vámvizsgálat megvolt. Olyan érdekes ez, hogy a lelki életben is egy pillanat alatt lépem át az országhatárt. Persze, itt is megnézik, mi van a batyumban. Sokszor nem is tudatos, mikor léptem át. Sokan elmondják, hogy utána jöttek rá, hogy új életük van. Akkor csak sírt, gyötrődött. Vajon ezen a héten átlépted az országhatárt? Nem biztos, hogy abban a pillanatban tudtad, de valami módon másként láttál mindent. Egykor és most – csak az az ember tudja elmondani, aki igazán átlépett, és megtörtént életében az átértékelődés.
Volt egy emlékdobozom. Sok szemét volt benne, de nekem nagy érték volt. Az egészet kiürítettem a szemétbe, mert elvesztette az értékét. Fényképek, selyemszalagok semmivé lettek. Megálltam a könyvszekrény előtt: Uram mutasd meg, mit kell kidobnom? Jó, ha az elején megtesszük. Megálltam a ruhásszekrény előtt is. El sem tudjátok képzelni, milyen divatbáb voltam! Uram, mit nem vehetek fel többé, mert Neked nem tetszik? Egykor nekem a legszebb ruhám volt, most már nem érzem benne jól magam.
Olyan sok minden lesz szemétté, ha egyszer átlépted a határt. Emlékszem, nem tudtam elképzelni, mit csinálhatnak bibliórákon, szörnyű unalmas lehet. Aztán alig vártam, hogy mehessek. Egy nagynéném volt hívő a családomban, diakonisza volt. Minden ünnepre Igét adott. Csak néztem, nem tudtam, hogy mit akar ezekkel a kis papírokkal. Ajándékozna valami értelmes dolgot, ne ilyen kis papírt adogatna. Nem értettem, ami rá volt írva. Most ez az Ige életet jelentett a számomra. Nem a kis papír, hanem ami rá van írva. Annyira átértékelődött minden. Egy tanártársammal voltam azon a csendeshéten, ahol megtértem. Ôt mindig úgy néztem, hogy a leglehetetlenebb alakja a világnak. Egyszer csak azt mondtam, hogy ez egy csodálatos ember. Hát ez egészen más, mint amilyennek az iskolában láttam. Mikor visszaérkeztem, egy régi barátnőm azt kérdezte, hogy csak nem akarsz olyan lenni, mint … és mondta a nevét. Azt mondtam, hogy boldog leszek, ha olyan lehetek.
A határon túl mindent másképp láttam. Ami érték volt, szemét lett. A rúzsomat, a fülklipszemet még ott szemétbe dobtam. Sok minden, amire úgy néztem, hogy nagyon kell, a szemétbe került. Aki különösen világi ember volt, annak megdöbbentő az átértékelődés. Mikor utaztam haza, és már a villamoson mentem Budapesten, láttam a sok kiöltözött, kifestett nőt, és azt mondtam, hogy ugye Úr Jézus, Neked ez nem tetszik?
Ha átléptél a határon, akkor ez az öröm zenél a szívedben, hogy megtaláltam. Óriási különbség az egykor, és most. Megragadhatott már az a hatalmas kéz? Ha megragadott, célja is van veled. Ha a tollal írni akarok, megragadom. Minden munkás megragadja a munkaeszközét: kőműves a kanalát, varrónő a tűt, festő az ecsetet. Amivel dolgozni akarok, azt megragadom. Isten nemcsak azért ragadott meg, hogy megmentsen, hanem célja van veled. Óriási dolog, hogy betölthetem a rendeltetésem. A harcos a fegyverét ragadja meg. Azt mondja a Róma 6 rész, hogy amiképpen fegyvere voltál a bűnnek, – mert a bűn is megragadott, és nem könnyű a kezéből kijönni. Aki cselekszi a bűnt, szolgája a bűnnek! Lehet, hogy megragadott a szenvedély, a Sátán. Amiképpen a bűn szolgái voltatok, úgy legyetek most fegyverei az Istennek. Eddig is eszköze voltál valaminek, és most eszköze leszel, de egészen másnak. Ha most Krisztus megragadott, lehetsz áldás, ugyanaz az ember, ugyanaz a száj, ugyanazok a kezek. Szánjátok oda a ti testeteket fegyvereiül az Istennek, mert megragadott. Mehetsz haza és mondhatod, hogy ezentúl fegyvere leszek az Istennek, sokkal inkább, mint ahogy fegyvere voltam a bűnnek, az Ördögnek.
Közben történt valami: egy határátlépés. Egy tábornok azt mondta: Három szóban el tudom mondani, mi a megtérés. Állj, hátra arc, indulj! Talán, az állj szó már otthon elhangzott? Ez így nem mehet tovább! Most elhangzott a másik vezényszó: hátra arc! Nem lehet kicsiket fordulni. Aki most kezdi a hívő életet, kérem, hogy teljeset forduljon. Jó volna, ha olyan hátraarcot csinálnál, amit eddig soha. Aztán következik, hogy: indulj! Azért mondja az Ige, hogy “azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén”. Aki hátraarcot csinál, annak minden a háta mögött van, ami eddig volt. Hátad mögött van már az egész múltad? Azt el is felejtheted, mintha nem is lett volna.
A mai Igénk csak ennyi: “amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek, a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” Aki megfordult, annak már csak egy dolga van, arra nézni, amik előtte vannak. Jézus azt mondja: “Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62).
Nem tudom van-e közöttetek olyan, aki picit fél attól, amik előtte vannak. Mi lesz majd, ha hazamegyek? 1Péter 4,2-3. versében így olvassuk: “Többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralévő időt. Elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük.” Mi nem tudjuk, mennyi időnk van hátra. De azt tudjuk, hogy még van hátralévő idő e testben, ezen a földön, és ezt Isten akarata szerint szeretném élni. Mindenki mást akar, nem lehet mindenkinek eleget tenni. Milyen jó, hogy egy akarat a fontos. Egyetlen szempár, amire nézni szeretnék.
E testben hátralévő idő mindig csak egy nap. “Elég minden napnak a maga baja.” (Mt 6,34). Istennek az ideje mindig a ma. Ma, ha szavát hallod, ma engedj, ma cselekedd! Ha rendeznivalód van, ma tedd. Istennek jelen ideje van. Valaki így mondta, hogy mielőtt az Urat megismertem, nem volt jelenem. Vagy a múlton rágódtam, vagy a jövőt terveztem. Az Ördög a jelent lopja el az embertől. Isten csak a jelenben tud használni, amiben most vagy. Soha ne engedd, hogy ellopja a jelenedet és rád terhelje a múltadat. Nekünk ma lehet élni, örülni, dicsőíteni Ôt. “Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.” (Zsid 12,1b). Mi az előttünk levő küzdő tér? A mai nap. Előtted csak egy kicsi küzdő tér van. Ma tégy meg mindent, amit kell. A testben hátralévő idő mindig a ma.
Az Ef 2,7 mondja: “Hogy megmutassa a következendő időkben az Ô kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.” Tudod mi a következő idő számodra? Hogy az Ô kegyelmének, szeretetének a gazdagságát megmutassa neked az otthoni életedben, munkahelyeden, mindenütt. Olyan gazdag élet van előtted, amit el sem tudsz képzelni.
Amikor gyerekkoromban regényt olvastam, mindig megnéztem a végét. Így nem kellett izgulnom. Tudtam mi történik. Mikor hitre jutottam, Isten megmutatta a regény végét. A vége pedig örök élet! Hát mit izgulsz, hogy mi lesz közben? Isten engedte, hogy elolvasd a végét. Üdvösség a vége! Látjátok, az emberek a végétől félnek, a haláltól, és hogy mi lesz azután. Ettől sincs félnivalód már. A Jelenések könyvében Isten megmutatja a végét. János egy nagy tömeget lát fehér ruhákban, pálmaágakkal kezükben. “Akkor felele egy a Vének közül és monda nékem: Ezek, akik fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, Te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt, és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ô templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettük. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség. Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet.” (Jel 7,13-17). Ott csak öröm lesz.
Testvér, ott leszel-e a fehér ruhás csoportban? Ha Isten elkezdte benned a jó munkát, akkor ott leszel, mert Ô befejezi azt, amit elkezdett. Nem tudom, látod-e a végét, amikor egy teljesen megdicsőült ember leszel, aki csak tisztaság, csak ragyogás, csak szeretet, mert a többi mind lemaradt ott az úton. Gondold el, milyen jó lesz akkor, hisz körülötted is mindenki ugyanilyen lesz.
Milyen jó, ha tudod már, nem vagyok még olyan, mint majd ott, de már az Úr elpecsételt, amikor hitrejutottam. Az örökélet pecsétje a Szentlélek által való öröm. Csodálatos, ami felé megyünk: “Mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thess 4,17b). Milyen jó lesz majd a Bárány énekét énekelni. Már most tanuld ezt az éneket. Engedd, hogy Isten szeretete sugározzék belőled, hogy már ezen a földön meglátsszon, hogy hova tartozol.
Imádkozzunk!
Uram, bocsásd meg, hogy olyan sokszor, útközben nem figyeltem Rád, befolyásoltak emberek, dolgok, körülmények. Elvesztettem a kezedet és ezzel elvesztettem mindent. Kérlek, könyörülj rajtam, hogy életem apró részleteiben, a kicsi dolgokban hadd figyeljek Rád. Hadd engedelmeskedjünk most mindenben, amit vársz tőlünk. Hogy felhasználhass, és megáldhass. Hadd lehessünk ebben a világban patakok, ahol áradhat a Te Szentlelked. Kérlek, hogy használj fel mindannyiunkat.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. július 14-19.