“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI? (2/5)
Betegek (vakok, sánták, aszkórosok)
“Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Volt pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bethesdának neveznek. Öt kapuja van. Ezekben feküdtek a betegek, vakok sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását. Mert időnként angyal szállt a tóra, és felzavarta a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt. Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében. Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?” Jn 5,1-6
Imádkozzunk!
Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy itt lehetünk a gyógyhelyen, ahol hangzik az Igéd. Hadd áldjunk, hogy az élő víznek folyamai ömlenek, áradnak. Áldunk, hogy mindent meg akarsz adni, amire szükségünk van. Urunk, ne keressünk sehol máshol gyógyulást, egyedül Nálad. És kérünk, hogy gyógyíts is meg minket neved dicsőségére.
Ámen.
Mivel tegnap, a bemutatkozásnál megértettem, hogy senki nem értette meg a reggeli Igét, szeretném újra elsorolni a háromféle betegséget, hogy megállapíthasd, melyikben vagy a három közül. Itt vagyunk a lelki Bethesda tavánál. Gondoljunk arra, hogy be lehet lépni a vízbe és meg lehet gyógyulni. Nézzük végig mégegyszer ezt a háromfajta betegséget.
Mindnyájan vakon születtünk lelkileg. A vakon született ember nem tudja, mi a világosság. Annak hiába mondják a látók, hogy nézd, milyen szép kék az ég, milyen szépek a virágok, nem látja. A lelki vakság is ilyen. Hiába mondják, magyarázzák azok, akiket már az Úr meggyógyított, a vak nem érti. Ezt a világosságot nem lehet a szülőktől örökölni. Hiába mondja valaki, hogy a nagyapám is pap volt. Nincs egyetlen ember sem, aki hívőnek születik.
Valaki azt mondta, hogy ha volna egy ország, ahol mindenki vak, és jönne egy látó, aki mondaná, hogy mit lát, a vakok rövid időn belül azt mondanák, hogy ez nem normális. Figyeljétek meg, hogy a hívő emberre is ezt mondják, amikor Isten országáról beszél, vagy azt mondja, hogy Jézus beszél vele. Lehetetlen, hogy egy vak ember megértse a lelki dolgokat. Sok szülő mondta el, akinek vak gyermeke született, hogy hosszú idő kellett, amíg a gyerek rádöbbent, hogy a többieknek van valamijük, ami neki nincs. Így van minden vakon született ember. Emlékszem, mikor hívőkkel találkoztam, és kezdtek mondani dolgokat, rámondtam: Persze, én is hiszek Istenben, olvasom a Bibliát. Azt hittem elhiszik, hogy olyan vagyok, mint ők. Azt mondták magukban, hogy szegény vak, nem is tudja, hogy nincs valamije.
Tudod-e már, hogy mid nincs? Ráébredtél már, hogy vannak emberek, akik egészen másképp élnek, és hisznek, mint te? Akiknek arcáról ragyog valami, mert valami többjük van. Mikor az első látó embert megláttam, egy perc alatt megértettem, hogy nem szép, nem okos, nem művelt, boldog. Ettől kezdve kerestem az Urat.
Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja Isten országát. Hiába erőlködik, hiába beszél, az első két szóból megállapítható, hogy nincs neki, becsapja magát. Az iskolában rengeteg kötelező könyv volt, amit el kellett olvasni. A könyv ismertetését elolvastam és el tudtam mondani a tartalmát. De ha a tanár rákérdezett egy részletkérdésre, álltam, mint borjú az újkapu előtt. Ha valaki azt mondja, hogy igyekszem jobbá lenni, már tudom, hogy nem lát. Ha valaki Amerikáról olvasott, de nem járt ott, és más, aki már ottjárt, fel tesz három kérdést, azonnal kiderül az igazság. Ne próbáljunk úgy csinálni, mintha látnánk!
Ráébredtél-e már arra, hogy vannak emberek, akik igazán az Úréi, akiknek igazi örömük van? Egy kislány új életet nyert, kezdte érteni, mit mond az Úr. Anyja kétségbeesve szaladt a lelkészhez, baj van a lányommal, azt mondja, hogy Isten beszél vele. A lelkész hívő volt, és azt mondta, hogy asszonyom, magával van baj, mert magával nem beszél Isten.
Óriási dolog történne veled, ha ma meglátnád, hogy a vakok közé tartozol, és ezt az egész dolgot, amiről itt beszélnek, nem érted. Üdvösség, kárhozat, beszél az Isten. Valóság ez neked? Aki ebből a vakságból meggyógyul, olyan mint az a vak ember, aki testileg látóvá lett. Sok emberrel éltem már végig, hogy elkezdett látni.
Egy faluban, ahol evangélizáltam, egy asszony azzal fogadott, hogy a férje agyvérzés következtében deréktól lefelé megbénult. Semmit nem érez. Minden nap ment hozzá a kórházba, aztán egyik este a nyakamba borulva sírt az örömtől, mert férjének fájt a lábaujja. Már fájdalmat érzett. Bár ezen a héten megtörténhetne veled, hogy fájnak a bűneid. Testvérem, ne csapd be magad, így soha nem fogsz meggyógyulni. Valld be őszintén, hogy amiről beszéltetek, soha nem értettem, nem ismertem. Ha azt szeretnéd, hogy Isten meggyógyítson, ne játszd meg a hívőt kis vallásos megtapasztalásaiddal. Láttam olyanokat, akik nem akarták, hogy észrevegyék a vakságukat, de a mozgásuk, a tapogatódzva járásuk azonnal elárulta őket.
Ha vak vagy, most ne mondd, hogy mind a három vagyok. Mondd, hogy köszönöm Uram, most már tudom, hogy vak vagyok. Ha nem mondod meg őszintén, most sem gyógyulsz meg. Jézus azt mondja: “Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad.” (Jn 9,41). Így mindenki szomorúan néz utánad, hogy megint megmaradt a hazugságban. Jézus azért jött, hogy látókká legyünk. Ha egyszer ebbe a vakok csoportjába tartozol, ne mondd, hogy mind a háromba. Akkor nem lehetsz sem sánta, sem aszkóros.
A következő beteg a sánta, aki egyszer már látott. Aki egyszer már ugrált örömében, hogy ez az, mindig ezt kerestem, az lehet sánta. Egyszer már megérintett az Úr, tudtad mi ez, hogy örökkévalóság, de nem léptél át teljesen. Egyik lábad kint maradt. Most sem ide nem tartozol, sem oda. Akinek nincs kristálytiszta vize, az iszik a békanyálasból, mert tudja, hogy nincs jobb. De aki egyszer megismerte a ragyogó tiszta szeretetet, örömöt, az nem sántikál kétfelé.
Jó volna ha tudnád, mit kell kérned. Az orvosi tudománynál a legfontosabb a jó diagnózis. Ha most ezen a napon nem lesz jó diagnózis, megint nem történik veled semmi. Isten most szeretné megmutatni, hogy alapjaidban nem vagy rendben. Lehet, hogy soha nem tértél meg, nem adtad át az életedet. Légy most őszinte, és úgy menj az orvoshoz, aki jelen van. Nemcsak Bethesda tava van, itt van Jézus, az Orvos. Mondj el Neki mindent őszintén. Minél többször jön az ember Isten közelébe, és nem történik vele semmi, annál reménytelenebbül megy el. Hiszed-e, hogy számodra is van teljes gyógyulás? Vesd le a látszatot, a hazugságot, a képmutatást, akkor az Úr cselekszik veled.
A harmadik fajta beteg az aszkóros. Ez az ember egyszer komolyan elfogadta az Urat. Élő volt, boldog, szabad, erős. De valahol megszakadt a kapcsolat. Azt a szőlővesszőt, amelyik elszárad, lemetszik a tőről. Ha vak vagy, nem lehetsz aszkóros, az másfajta betegség. Csak az lehet, aki egyszer átélte az igazi új életet, aki egyszer látóvá lett, és bizonyos lett az üdvösség felől. Csak valahol leszakadt a tőről, és kezdett száradni. Nem megy ez hirtelen, még olvasom az Igét, imádkozom, csak egyre kevesebbet. Egy csökkenő, egy száradó élet. Testvér, haldokolni csak az tud, aki megszületett! Aki szárad, annak az nagyon fáj, az tudja, nem így voltam én, nem ilyen volt az életem. Az tudja, hogy volt, de hiába erőlködök, most nincs. Nem tudok örömmel imádkozni, nem természetes, hogy dicsőítem az Urat.
Így mondta nekem egy aszkóros, hogy nem merek bizonyságot tenni, mert magam hallom, hogy üresen kopognak a szavaim, nincs benne élet. Régen mikor mondtam, áradt Isten szeretete, öröme, most csak szavak hangzanak. Mondom én még, de belül sírni szeretnék. Tudja, hogy életet közvetített, emberek tértek meg körülötte. Az imádság is csak szó, az ének üres dallam. Az élet megy ki szép lassan, fokról fokra. És egyszer szembenéz vele, hogy mi lesz, ha teljesen elfogy? Aszkóros testvérem, tudod, hogy rólad van szó, hogy neked volt miről beszélni, bizonyságot tenni, Isten beszélt veled, de most csak üres szavakat olvasol a Bibliából.
Tudod-e már melyik vagy? Úgy érzem, fél gyógyulás, ha megvan a diagnózisod. Bár ki tudnád mondani, hogy igazad van Uram, ez vagyok. Akkor már tudod, mit kérj az Úrtól. Akkor megállhatsz már előtte őszintén, nyíltan, alázatosan.
Látjátok, ott feküdtek ezek az emberek. Úgy örülök, hogy az Ige nem mondja meg, melyik volt a harmincnyolc éve beteg. Mindegyikünk behelyettesítheti magát. Szeretem a Bibliát, mikor egy emberről beszél, és pontosan belefér a te helyzeted, állapotod. “Volt pedig ott egy ember”. Nem mondja, vak, sánta, aszkóros. Most egészen világosan lásd meg, rólad van szó, arról, aki megállapítottad, hogy melyik vagy a három közül. “Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségben.” Jó volna, ha kimondanád az évek számát. Ha vak vagy, akkor a saját évszámodat, mert vakon születtél.
Harmincnyolc év. Sokszor egy hét is, egy hónap is sok a testi betegségből. Hát még a lelkiekből. Szeretném megkérdezni, hogy bírod ezt az állapotot már annyi éve? Lehet, hogy hitrejutásod óta sánta vagy, soha nem jutottál át egészen. Jöttek a gondolatok, hátha nem is úgy van egészen. Azért csak jó ez a világ, csak kell azért abból is. Lehet, hogy a hívő életed idejével azonos a sántaságod. Aszkóros testvérem, te tudod, mikor voltál ragyogó, egészséges. Mondd meg a korodat, betegségedet.
Olyan jó, hogy a harmincnyolc éve beteg ember mellett – talán ha igazán őszinte vagy, akkor ma melletted, – megáll az orvos. Biztos voltál már kórházban, emlékszel, amikor jött a nagyvizit, izgalmas volt, ki mellett áll meg a főorvos, és mit fog mondani. Az Úr ma amellett áll meg, aki igazán őszinte. És felteszi a kérdést: “Akarsz-e meggyógyulni?”
Imádkozzunk!
Uram, mi úgy megszoktuk a képmutatást, mintha már ránk nőtt volna ez a látszatélet. Talán magunk sem tudjuk már igazán, hogy hol vagyunk, annyira hozzászoktunk a hamissághoz, a mentegetődzéshez, védekezéshez. Bocsásd meg, hogy annyi idő óta csak magunkat csaptuk be. Kérünk, legyenek közöttünk olyanok, akiknek most elég ebből. Urunk segíts, hogy őszintén le tudjunk vetkőzni, hogy reményünk legyen a gyógyuláshoz. Hadd dicsőítsünk Jézus, hogy aki igazán, őszintén, semmit nem hozva ott áll Előtted, ahhoz személyesen fogsz szólni. Köszönjük Úr Jézus, hogy annyira akarod gyógyulásunkat, hogy életedet adtad ezért. Segíts, hogy mi is akarjuk gyógyulásunkat.
Ámen.