“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI? (3/5)
Akarsz-e meggyógyulni?
“Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében. Ezt amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?” Jn 5,5-6
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram az Igén keresztül közeledő lépéseidet. Úgy szeretném, ha sokan lennénk, akikhez ma szólhatsz. Hadd áldjunk, hogy mióta itt a földön éltél, állandóan itt jársz Lelked által. Kérünk, hadd tapasztaljuk meg ma közelségedet, hatalmadat, szeretetedet, és adj Veled találkozást, Jézus.
Ámen.
Háromféle gyógyhely van. Van testi, pl. Hajdúszoboszló, Hévíz, ahová az emberek azért mennek, mert testi gyógyulást keresnek. Ezeken a helyeken sok jót kaptak már az emberek, és meggyógyultak reumából, és sok más betegségből.
Vannak ördögi gyógyhelyek, ahol egy idegen erő gyógyít. Aki ilyen helyen gyógyult meg, annak később komolyan szembe kell néznie azzal, hogy nemcsak testi gyógyhatások, hanem ugyanott lelki kötözöttségek is érték.
De vannak isteni gyógyhelyek, ahol elsősorban a lélek gyógyul. Jöhetünk olyan helyre, ahol hirdettetik az Ige, ahol élő víznek folyamai áradnak. Gyógyvíz van. Jézus azt mondta: “Ha ismernéd az Isten ajándékát…te kérted volna Ôt, és adott volna néked élő vizet.” (Jn 4,10).
Ma lelki dolgokról beszél az Ige, testi betegségekről úgyis eleget beszélünk. Ha az Sztk-ba megy az ember, mindenki arról beszél, hogy hol fáj, mi baja van. Most már csak az igazi Orvosról szeretnénk beszélni. Ô az, akiről mindig, mindenhol szükséges és kell beszélni. Nagyon sokszor még a földi orvosok is mondják, hogy mi kezelünk, de gyógyítani csak Isten tud. Ha az illetőnek kicsi köze van Istenhez, világosan tudja, hogy ezt nem tudjuk megtenni. Jó volna, ha minden kicsi testi gyógyulásért Neki adnánk hálát. Ha tudnánk, hogy Tőle jön minden jó ajándék.
Lelkileg is csak Ô tud gyógyítani. Ez az Isten testet öltött, és lejött erre a földre. A neve – : Jézus. Jó volna, ha ezt a nevet mélyen a szívünkbe vésnénk. Erre a névre azt mondja a Biblia, hogy az Ô neve drága kenet! Csodálatos erő van ebben a névben, mert Ô maga a gyógyító. Az Ige testet öltött Jézusban, köztünk járt. Ez most is így van, nemcsak múlt időben volt így. Lélek szerint most is ugyanúgy itt jár a földön az Orvos.
Ennek a harmincnyolc éve betegnek semmit nem segített, hogy ott feküdt egyhelyben. Mennyi csalódás érhette már. Észrevettétek már, hogy mennyi csalódás van a gyógyulásokban? Már jobban vagyok, aztán megint kiderül valami, és nem sokat ér az egész. Akit itt látunk feküdni, annak eljött élete nagy pillanata, hogy Jézus arra járt. Számodra is eljött a nagy pillanat, mert ahol együtt vannak az Ô nevében, ahol hangzik az Ige, Jézus ott jár. Te is, én is, itt vagyunk a gyógyhelyen, Jézus erre jár, és találkozni lehet Vele.
“Amint látta Jézus, hogy ott fekszik,” – az a nagyon jó, hogy ez az Orvos lát. Más helyen így mondja a Biblia: “Látván láttam az én népemnek nyomorúságukat.” (ApCsel 7,34). Mintha azt mondaná, hogy egészen látta, átlátta. Nem úgy, ahogy mi látunk. Ennek az orvosnak nincs szüksége röntgen készülékre, mindenen keresztüllát.
Husz Jánosról olvastam, erről a nagy ébredési prófétáról, hogy erdei prédikálásain tömegek vettek részt, hogy hallgassák. Egy ember egészen a közelébe ment és úgy érezte, amikor ránézett nagy barna szemével, hogy ez az ember szereti a lelkét. Az az ember úgy érezte, a legtitkosabb dolgait is látja. Mi nagyon sokszor csak nézünk, de nem látunk. Az ember könnyen elsiklik dolgok fölött. Jézus nem néz, csak lát.
Jó volna, ha ma találkozna a szemed az Övével. A 139. Zsoltárban beszél az Ige arról, hogy Isten lát. “Uram, megvizsgáltál engem és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.” (Zsolt 139,1-3). Isten tekintete elől nem lehet elbújni, elmenekülni. Ha Ô egyszer meglát valakit, rajta tartja a szemét. Hitrejutásom után olyan boldog voltam, mert tudtam, hogy Jézus mindig lát, és szerettem volna mindent úgy csinálni, hogy öröme lehessen bennem.
Jézus most meglátta ezt a beteget. Minket is látott idejönni, látja hogy élsz, hogy viselkedsz. A szót érti, ami még a nyelveden sincs. Egészen más, ha egy ítélőbíró, vagy ha az ellenséged látna. Kit látott meg Jézus? Aki ott feküdt. Az előbb olvastuk, hogy ülésemre, járásomra, fekvésemre ügyelsz. Szeretném, ha nem testileg gondolnánk most erre, mert sokkal mélyebb dologról van szó: a lelkünkről. Lehet, hogy téged is lát már régen ott feküdni. Talán elestél és nem tudtál fölkelni. Valamiben elbuktatott az ördög, és fekve maradtál.
Jézus tudja, hogy nekünk járnunk kellene, sőt futnunk. Pál írja: “Futásomat elvégeztem”. (2Tim 4,7). Ez az élet futópálya. Talán valamikor nagy örömmel futottál, aztán egyre lassabban, és járás lett belőle. Van aki a futópálya szélén leül, – eleget csináltam már, hadd pihenjek egy kicsit. Ebből az ülésből lett aztán a fekvés, esetleg alvás. Nem biztos, hogy hirtelen esik el egy ember lelkileg. Csak úgy gondolja, eleget dolgoztam már Isten munkájában, egy kicsit pihenek. Hát futás ez? Ézsaiás 40,31 azt mondja: “Futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” Aki az Úrban bízik, ereje mindig megújul, és nem marad fekve. Már estedben mondhatod, hogy ne örülj én ellenségem, elestem, de felkelek és folytatom a futást.
Testvér, te most futsz, jársz, ülsz, vagy fekszel? Bár éreznéd, hogy rajtad van Isten szeme, és Ô mondja meg neked, hogy milyen régen fekszel már. Jézus látta és megtudta, hogy ez a beteg régen ott fekszik már. Sokszor egy nap is sok idő. Gondold el, mennyi időt mulasztottál már el ebből a csodálatos időből, ami a kegyelmi idő. Lelkeket csak ebben az életben lehet Krisztushoz vezetni, az üdvösségben már nem. Mire használod ezt a csodálatos időt? Lehet, hogy sokat dolgozol, mint Márta. Sokra igyekszel, csak éppen szemét az, amit összeszedsz. Lehet, hogy sok időt mulasztottál már a szolgálatból, az Úrnak való engedelmességből, abból, hogy végezd a munkát ezen a földön. Vigyázz, mert csak az a szolga boldog, “akit az Ô Ura ilyen munkában talál.”
Vajon kiről tudja meg most Jézus, hogy régóta nem jár már az Úrral? Körülötted mindenki tudja, ne gondold, hogy ezt el lehet titkolni. Ha csak egy kicsit is eltávolodom az Úrtól, nem kell mondani, látszik rajtam, megérzik az emberek.
Jézus nagyon hamar tudja a diagnózist. Nagyon hamar megtudja, hogy mi a baj. És akkor teszi fel a furcsa kérdést: “Akarsz-e meggyógyulni?” Hát hol van olyan beteg, aki ne akarna gyógyulni? Nem szónoki kérdés ez? Nem! Ez a legkomolyabb kérdés. Nem úgy van, hogy minden beteg meg akar gyógyulni? Még testileg sem? Édesapám halála után mondták el, hogy neki megjósolták, hogy 72-73 éves korában meghal. Akkor jutott el ebbe az időbe, amikor a háború volt. Akkor lett beteg, és azért nem gyógyult meg, mert nem akart. Talán most egy picit megértitek, mit jelent a jóslat. Akik körülötte voltak, azoknak úgy mondta, hogy hagyjatok, úgyis meghalok. Ilyen iszonyú dolog az igézet. Az orvosok elmondták, hogy nem akart meggyógyulni, nem volt kedve élni.
De nemcsak ilyen okból nem akar nagyon sok ember meggyógyulni. Vannak emberek, akik a betegségbe menekülnek. Ez egy olyan áldott hely, ahol nem piszkálják az embert munkával, dolgokkal, mert szegény, hát beteg. Ha valaki beteg, nem várnak tőle semmit, nem követelnek tőle semmit, nem mondják neki, hogy lusta vagy, miért nem dolgozol. Sok ember évtizedeken keresztül a problémái elől, nehézségei, terhei elől erre az áldott helyre menekül, és ha meg akarják gyógyítani, nem akar. Lesz egy másik betegsége. Ahogy meggyógyulna, mindjárt rászakadna az összes probléma, és ezt nem akarja.
A másik dolog, hogy a beteg középpontba kerül, foglalkoznak vele, kérdezgetik. Jobban fáj-e? Egyszerűen foglalkoznak vele. Ha valaki beteg, körülötte forog a világ. Akkor egy egész más világba kerül, óvják, féltik, kímélik, mindent megkaphat, válogathat. Nem is rossz dolog ez. Végre foglalkoznak az emberrel. Ez egy kényelmes élet. Nem kell korán kelni, munkahelyre menni, utazni, semmit nem várnak tőlem, beteg vagyok. Sok ember, ha igazán őszinte volna, kimondaná, azért nem akarok meggyógyulni, mert félek az egészséges élettől. Attól, hogy megint mindent csinálnom kell.
Ugyanezt szeretném elmondani a lelki életre. Nagyon sok embert ismerek, aki mikor megtért, nem mert bizonyságot tenni azért, hogy ha legközelebb veszekszik, akkor ne mondják azt, hogy te tértél meg, te gyógyultál meg? Mennyire ott van az emberekben ez a félelem. Ha egyszer kimondom, hogy Jézus megszabadított az indulatoktól, de legközelebb megint kitörsz, akkor ott állsz azzal, hogy na és most mi van? Figyeljétek meg, a bűneiteket, a beteg állapototokat is megszoktátok. Téged ismernek otthon, megszokták már, hogy indulatos vagy, vigyáznak, mit mondjanak, nehogy újra baj legyen.
Valaki túl érzékeny volt a családomban. Ha baleset történt, nem mondtuk meg neki, mert egy napig sírt. Mindig mondta, hogy borzasztó ez az élet. Tudtuk, hogy ilyen, és próbáltuk mindentől óvni.
Egy kicsit most gondolj magadra. Rád hol, milyen területen vigyáznak otthon? Lehet, hogy tudják, mire vagy allergiás, mire szoktál kiborulni. Lehet hogy sértődékeny vagy, ez a nagy betegséged. Nem szólsz, járkálsz, mint egy sértett királynő, és borzalmas légköröd van. Lehet, hogy nem vagy indulatos és kitörő, de tudják, hogy vigyázni kell, meg ne sértsenek. Talán tudják, hogy anyagias, számító vagy. Pénzt nem lehet tőled kérni. Tudják, hogy van, de ki nem adnád a kezedből.
Gondolj magadra, hogy ismerik a betegségedet. Tudják az élvezetvágyadat. Tudják, hogy reggel rögtön meg kell főzni a feketét, vagy oda kell adni a féldecit. Sajnáljuk, de enélkül nem tud meglenni. Tudják, hogy mit kell főzni, ha azt akarják, hogy jó hangulatban légy. Hány asszony tudja, hogy mit kell csinálnia, hogy férje jó hangulatban legyen, és ő elmondhassa a kívánságát. A te gyengéidet is ismerik. Ismerik az egész vallásos hívőségedet. Egy kislány elmondta, hogy tudom mit csináljak, ha valamit akarok. Édesanyám a Bibliát mindig odakészíti. Ha valamit el akarok érni, három lappal előbb teszem a jelzőt. Akkor vele madarat lehet fogatni és bármit kérek, megadja. Szegény asszony! Látod, még azt is ismerik, hogy te nem hitben jársz, hanem látásban. Te nem tudod elhinni, ha a biliajelző nem megy, akkor is keresi Isten a gyermeked, és örök életre keresi. Te csak azt nézed, hogy olvas, nem olvas, imádkozik, nem imádkozik? Az ilyen hívő látásban jár és néma a hitben.
Gondolkozz egy kicsit, hogyan is ismernek téged? Talán tudják, hogy kényelmes és lusta vagy. Nagyon jól emlékszem, mikor hitrejutottam, a sógorom ezzel próbálta ki, hogy valóban megtértem-e? Azt mondta, hogy ha te már így megszentültél – minden mondatát így kezdte -, akkor holnap reggel ébressz fel engem. Azt várta, hogy azt mondom, hogy azt várhatod! Megkérdeztem: Hánykor akarod? Rámnézett. Ötkor, vagy hatkor – mondta csodálkozva.
A hazudozásaidat is ismerik. Biztos sokan hallottatok Hebich Sámuelről, aki az iszákosmentő misszió munkájáról írt. Amikor megtért, elmondta a testvérének. Tényleg úgy is nézett ki, mintha megváltozott volna. A hátamon volt egy sebhely, – mondta, – ami gyerekkoromból való, de ha megkérdezték, mi történt, mindig azt mondtam, hogy a háborúban szereztem. A testvérem ezt a hazugságomat jól ismerte, és az volt benne, ha legközelebb megkérdezik, akkor tudja meg, valóban történt-e velem valami. Emlékszem a napra, amikor valaki a strandon megkérdezte, mi az a sebhely? Egy percig álltam, aztán megmondtam: Gyerekkoromban elestem. A testvérem azt mondta, hogy ha ezt a régi hazugságot nem mondja már, akkor valami alapvető gyógyulás történt az életében.
A tieid miről fogják majd megállapítani hogy valóban megtértél? Mit tudnak? Talán a rendszertelenségedet, rendetlenségedet, hogy mindig széthagyod a dolgaidat? Ha majd hazamégy, és mindent beakasztasz a szekrénybe, tudni fogják, hogy ez nem ugyanaz. Úgy érzed, ha most kimondanád, hogy meggyógyultam, annak következményei lennének. Az egészséges életet várnák tőled. Akarsz-e hazamenni és megmondani, hogy ezentúl más leszek, mert meggyógyultam a hiúságomból. Abból, hogy mindig magamat mondom, magamat féltem.
A hívő élet nem kényelmes élet. Itt versenypályán vagyunk! Ha valaki kiáll a versenypályára, minden szem őt nézi. Hívő életet nem lehet mutyiban élni. Azt nézik, kritizálják. Lehet, hogy soha nem léptél ki, megmaradtál zug-hívőnek, menekültél a kifütyülés elől. Tisztában vagy-e vele, mit jelent kiállani a versenypályára? Lehet, hogy csúfolnak, kritizálnak majd. Ha elmondod a férjednek, hogy én most elfogadtam Jézust, akkor talán mondja majd, hogy hívő létedre ilyen későn kelsz fel? A hívő későn főz, nincs ebéd rendes időben? A hívő regényt olvas, ahelyett, hogy a dolgát csinálná?
Testvér, akarsz igazán egészséges lenni? Ki akarsz állni a futópályára, mindenki szemének a kereszttüzébe, hogy kicsúfoljanak, kinevessenek? Mert ez ennyibe kerül. Ott már nincs zug-élet, csak egészséges, amelyik kibírja a kritikát, kibírja, hogy megalázzák. Egy pár pofont, egy pár verést is kibír. Látod, a beteg gyereket nem verik meg, arra vigyáznak. Elsős koromban skarlátos voltam. Azt mondták, hogy vigyázni kell rá, nem szabad felizgatni, mert nagyon gyenge. Ebben az időben kényeztettek el. Mennyi kára származik az embernek abból, hogy hozzászokik a beteg élethez. Nem szabad felizgatni. Ha egészséges leszel felizgatnak, minden terhet rádtesznek, akkor oszlop leszel az Isten házában.
Ez az ember megszokta, hogy ágyon hordozták mindig. Lehet, megszoktad, hogy a hívő testvérek imádkoznak érted, hordoznak, sajnálnak. Jaj szegény!
Ez az ember meggyógyult, hazafelé már az ágyát is vitte. Percek alatt lehet így megváltozni? Lehet így meggyógyulni? Akarsz-e meggyógyulni? Most már kicsit látod, mibe fog kerülni. Semmi mentséged nem lesz tovább. Úgy szeretem a vérfolyásos asszony történetében, amikor elmond mindent igazán, Jézus azt mondja neki: Meggyógyultál, eredj haza és légy egészéges! A magyar fordítás így mondja: “Gyógyulj ki a te bajodból.” Annyit jelent: légy egészséges. Az Isten “legyen” szava mindig teremtő szó. Ha akarod, egészséges lehetsz. Rajtad a döntés. Ne dönts könnyelműen! Látod, hogy sokba kerül, de semmiért nem adnám, hogy akkor, amikor az Úr meggyógyított, egészséges életre gyógyított. Otthon kinevethettek, kicsúfolhattak, semmi nem ártott, és két éven belül hívő volt mindenki a családomban. Mert egy vidám, erős, örömteli élet mindig vonz.
Ha hazamész és semmi nem árt, piszkálhatnak, kinevethetnek, akkor mindenki vágyódni kezd körülötted, és felébred bennük a mély vágy, hogy Uram, engem is gyógyíts meg.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy betegségeinket viselted. Áldunk Úr Jézus a keresztért. Áldunk azért, hogy nézhetünk Téged, aki bűneink büntetését mind elszenvedted, és vállaltad a keresztet minden fájdalmával, következményével. Áldunk, hogy itt vagy most egészen közel, és Te teszed fel a kérdést. Segíts őszintén válaszolni, igennel, vagy nemmel. Urunk azt mondtad, ez a két szó létezik, ami ezen felül van, a gonosztól van. Segíts egyszerűen, tisztán kimondani, hogy nem akarok Uram, vagy kimondani őszintén, egészen: Uram, akarom.
Ámen.