“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA ISMERT FÉRFIALAKJAI (4/5)
Keresztelő János
“És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És megvallá és nem tagadá, és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus. És kérdezék őt: Micsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felelt: Nem. Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelehessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak. És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Másnap látta Jézust őhozzá menni és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Jn 1,19-29
“És mentek Jánoshoz és mondának néki: Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki. Felelt János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el. Akinek jegyese van, vőlegény az, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja Őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömöm ímmár betelt. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” Jn 3,26-30
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy Rád figyelhetünk. Kérünk, szólj hozzánk Igédben, hogy elvégezhesd bennünk mindazt, amire szükségünk van. Segíts Úr Jézus, hogy meglássunk Téged. Ha már magunkat láttuk, hadd nézhessen Rád is a szemünk. Urunk, adj szabadulást, megoldást Jézus keresztje, vére által.
Ámen.
Jánost látjuk, a megígért fiút. Zakariásnak mondotta az angyal: “Erzsébet szül néked fiat, és nevezd az ő nevét Jánosnak. És lészen néked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén. És ez Őelőtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.”
János a pusztában lakik, és akkor kezd prédikálni, amikor az Úr szól neki. Igehirdetésének középpontja: “Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa!” Azt olvassuk a Bibliában, hogy tömegek mennek hozzá. Egész Júdea kiözönlik a pusztába, Jánoshoz. Amikor valaki igazán hirdeti az Igét, akkor a nép özönlik. Az emberek vágyakoznak, várják, és keresik Isten beszédét. Ha már az ember szívében ott van az Isten utáni vágy, képes bárhová gyalog is elmenni.
Az Ige azt mondja, hogy János a bűnbánat keresztségével keresztelt. Az emberek felébredtek szavára a bűn álmából. Nagyon szeretem a Keresztelő János személyét, hiszen itt is mondja az Ige, hogy az Illés lelkével jár. Az Ószövetségben pedig Illéstől a megalkuvás nélküli, határozott, világos beszéd hangzik. Nem fél felsőbbségektől, az emberek véleményétől. Aki nem akar embereknek tetszeni, az hirdetheti világosan Isten üzenetét.
Ha megfigyeljük magunkat, ezerféle kötelékkel vagyunk megkötözve. Mit szólnak hozzá, hogyan néznek ránk, nem lesz ebből baj? Keresztelő János olyan, mint Illés, aki oda mert állni Akháb elé, és azt merte mondani: “Él az Úr, aki előtt állok.” Vajon mindig Isten előtt állsz? Maradjon most ez a kérdés mélyen a szívünkben. Illés, amikor Akháb előtt volt, akkor is az Úr előtt állt. Ugyanígy nem félt Keresztelő János sem Heródesnek megmondani: “Nem szabad néked a testvéred feleségével élned!” Ezért Heródes börtönbe vettette, fejét véttette. De János bizonyságtétele élő, ható és valóságos volt. Megalkuvás, és személyválogatás nélküli. Mert akit Isten hívott el, az csak Istennel számol.
Így látjuk Keresztelő Jánost a pusztában, amikor jönnek hozzá az emberek, és elhangzik a mondat: “Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?” (Mt 3,7). Nem tudom, mi lenne, ha egy lelkész a szószéken így szólítaná meg gyülekezetét. Furcsa hívogatás lenne. És mégis vonz, és mégis hív, és egyre nagyobb tömegek jönnek. “És megkeresztelkednek őáltala a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.” (Mt 3,6).
Aki oda beállt a sorba, az vállalta, hogy elveszett bűnös. Beálltál már a sorba? Előtted hosszú nemzedékek vannak. És ez megy napról-napra, s egyre nagyobb a tömeg. János keresztel, az emberek vallást tesznek bűneikről. És egy váratlan napon Keresztelő János meglátja Jézust a sorban. Azt mondja János: “Nékem kell általad megkeresztelkednem, és Te jössz én hozzám?” (Mt 3,14). Abban a pillanatban megérzi, hogy itt a nagyobb. Hogy merje megkeresztelni a bűnbánat keresztségével ezt a tisztát, ezt a szentet?
Egy napon ott áll a tiszta, a bűn nélkül való a bűnösök között. Akik sokat foglalkoznak a bemerítkezéssel, mindig ezt az Igét használják arra, hogy szükség nékünk minden Igét betöltenünk. Testvérek! Jézusra azért szállt le a Szentlélek, mert akkor vállalta azt a küldetést, amit Isten adott neki. A bűnösök közé számláltatott. Maga állt oda. Ezért hangzik az Ige: “Ez amaz én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,17).
Keresztelő János tovább keresztel, jönnek az emberek, aztán egyszer csak elhangzik a felelősségre vonás. A zsidók papokat és lévitákat küldöttek, hogy kérdőre vonják Jánost: “Kicsoda vagy te? Mit mondasz magad felől?” Mikor bemutatkoztunk, sok mindent mondtunk magunkról. Most Isten kérdez. Neki nem hazudhatsz. Így is kérdezhetném, hogy mit gondolsz magad felől? Mert mi hihetetlen nagyokat tudunk gondolni magunk felől.
Megláthatjuk Keresztelő Jánost, az alázatost. Mindenki nagynak, valakinek gondolta. Mi azért nem merünk magunkról beszélni, nehogy valaki rosszabbnak gondoljon, mint amilyenek vagyunk. Itt van egy ember, aki kevesebbnek akar látszani. A kérdés, amivel hozzá mentek, az volt, hogy vajon nem ő-é a Krisztus? A nép ezt gondolta felőle. És János megvallotta, és nem tagadta, hogy nem ő a Krisztus.
Ki tudod-e igazán mondani, hogy nem vagyok az, akinek gondoltok. Egyszer, mikor megsértődtem azon, amit mondtak felőlem, az Úr azt kérdezte tőlem, hogy na, és, lehet rólad rosszabbat mondani, mint ami igaz? Azóta mindig segít rajtam ez a mondat, ha hátam mögött mondanak valamit. Ha tudnák, mennyi hiúság, keménység, fölény van bennem! – ha tudnák. Testvérek, hadd mondjam Keresztelő Jánossal, hogy nem vagyok az, akinek gondoltok, nem vagyok az, akinek látszom.
Hangzik a következő kérdés: “Illés vagy-é te? A próféta vagy-é te?” “Nem vagyok.” Érzitek, milyen lefelé szálló Keresztelő János? Aztán hangzik tovább a felelősségre vonás, hogy ha nem vagy sem ez, sem az, akkor miért keresztelsz? “Kicsoda vagy? Mit mondasz magad felől?” Ekkor elhangzik a bizonyságtétel. Bár a mi bizonyságtételünk lehetne: “Én kiáltó szó vagyok a pusztában.” Nem számítok. Az számít, amit mondok. Nem fontos, ki vagyok. Velem ne törődjetek. Mi fordítva vagyunk. Velem törődjetek, engem lássatok, én csináltam, én mondtam. Az Ige a fontos, amit hirdetek, amit Istentől kaptam, arra figyeljetek. Keresztelő János alázatos: “Én kiáltó szó vagyok a pusztában.” Mintha ő nem is létezne. “Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta.” Az Ige minden mondata beteljesedik, amit Ézsaiás jövendölt. Azután elmondja János: “Én vízzel keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek.” Nem mutat magára, hanem Arra, aki itt van közöttünk.
Testvér, mindenki senki. Egy van, aki Valaki. Amikor Mózest küldi Isten Izráel fiaihoz, és Mózes megkérdezi, hogy mit mondjak nékik, ki küldött? Isten azt mondja: “VAGYOK AKI VAGYOK. És monda: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.” (2Móz 3,14). Egyszer arról beszéltünk, hogy az ember egy nulla. A nulla akkor a legértékesebb, minél hátrább áll az egyes mögött. Ha rögtön mögötte áll, csak tíz. Lehet egészen hátul állni, és akkor milliókat ér. János egy senki, aki nagyon hátul tud állni a többi senki között. Sajnos, vannak fontoskodó nullák. És vannak olyanok, akik tudják már, minél hátrább megyek, annál többet érőbb leszek Isten szemében.
Szeretném érthetően elmondani, hogy van itt most valaki ezen a héten, akit ti nem ismertek. Jó volna bevallani, hogy Uram, régen Veled járok, és mégis olyan kevéssé ismerlek. Mennyi időt töltesz a jelenlétében? Mennyi figyelmed van arra, hogy Ő mit cselekszik? “Köztetek van, akit ti nem ismertek.” Később elhangzik a szemrehányás, amikor Filep azt kéri Jézustól: “Uram, mutasd meg nékünk az Atyát és az elég nékünk. Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep?” (Jn 14,8-9).
Keresztelő János elmondja: “Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.” Egy rabszolga munkájára sem vagyok méltó. Tudod ezt? Megmutathatta-e már az Úr az egész bűnös lényedet? Hogy mersz a tisztához, a szenthez közelíteni? Keresztelő János, aki annak az időnek a legnagyobb embere, legnagyobb evangélistája – alázatos. Isten mindig a kicsiket, az alázatosokat keresi. Amint elkezdesz valaki lenni, Isten már semmit nem kezdhet veled. Csak Keresztelő Jánossal, az alázatossal, aki senkinek tudta magát.
“Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. Másnap látta János Jézust őhozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.” János előtt már ott volt a nagy előkép: a Bárány. Kezdettől fogva valóság volt, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ez volt a különbség Kain és Ábel áldozata között. Ábel vérontással mutatott be áldozatot. Isten kedvesen nézett – nem Ábelre – a Bárányra, Jézusra.
Az egyiptomi szolgaságban györödött Isten népe. Egymás után jöttek a csapások, azért, hogy a Fáraó engedje el a népet. De a szabadulás útját igazán a bárány vére nyitotta meg. Elhangzott a parancs, hogy házanként öljetek meg egy bárányt! És amelyik házban megölik a bárányt, kenjék meg vérrel az ajtófélfát, és oda nem megy be az öldöklő angyal. Nálad be van már kenve az életed ajtófélfája? Rajtad van már a Bárány vére? “Ha meg nem moslak téged, semmi közöd nincs én hozzám.” (Jn 13,8b). Testvérek, nekem nem játék az igehirdetés. A szívem remeg értetek, – ott van-e már a vér az életeden? Nehogy elmúljon az idő, és ne legyen már reá lehetőség!
A Biblián vörös szálként húzódik végig a vér története. A nagy engesztelő áldozat alkalmával a főpap viszi a bárányt, ráteszi kezét a bárány fejére, ezzel a nép bűnét teszi át a bárányra, és a bárányt megölik. Azután jön Jézus, beáll a sorba, és Keresztelő János kinyújtja ujját: “Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Lásd az Isten Bárányát! Rajta a világ bűne, a tied is. Hiszed-é? Krisztusnak szenvednie kellett bűneidért, és hogy mekkora volt a szenvedése, azt a kereszt mutatja meg. Ma megteheted, hogy gondolatban ráteszed kezed a Bárány fejére, és átadod életed minden eddigi bűnét. Megteheted, mert Jézus azért jött, hogy a bűneidet magára vegye.
Később elmondja az Ige, hogy a tanítványai mennek Keresztelő Jánoshoz és panaszkodnak: “Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.” (Jn 3,26). János, csinálj valamit, most Ő a nagyobb. És Keresztelő János azt mondja: “Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.” (Jn 3,27). Te sem vehetsz semmit, csak ami a mennyből adatik. De ha adatik, vissza ne utasítsd! János azt mondja: “Ti magatok vagytok a bizonyságai, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem, hogy Őelőtte küldettem. Akinek jegyese van, vőlegény az, a vőlegény barátja pedig aki ott áll, és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának.” (Jn 3,28-29). Ez az egyik legkedvesebb mondatom a Bibliában.
Egy férfihéten az ittlévő férfi testvéreknek mondtam, hogy Isten országában maguk is csak asszonyok, mert egyetlen vőlegény van: Jézus. A férfiak is csak menyasszonyok lehetnek. Isten menyasszonyi gyülekezetének egy kicsi tagja. Beletartozol-e a menyasszonyi gyülekezetbe? Vőlegényed Jézus? Szereted Őt? Odadtad már Neki az életedet?
Keresztelő János, aki a Vőlegény barátja, nem magának keresi a menyasszonyt, hanem Jézusnak. Ha egyszer megismertük Jézust, akkor, mint a Vőlegény barátjának, nem magunkhoz, hanem Jézushoz kell az embereket hívni. Aljas dolog volna, ha valaki elküldené barátját ahhoz, akit szeret, és az elszeretné tőle a menyasszonyt. Ilyen aljas dolog Isten szolgájának magát hirdetni, csodáltatni, szerettetni. Ha Isten gyermeke, szolgája vagy, légy a Vőlegény barátja, és örülj örvendezve, amikor hallod a szavát.
Az utolsó mondat: “Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” Nem baj, hogy mindenki Hozzá megy. Nem baj, hogy sokkal többet keresztel. Nem baj, hogy az egész világ utána megy, mert Annak növekednie kell, nékem pedig kisebbnek lennem. Ha befogadtad Jézust, egy komoly feladatod van: alább szállanod. Jézus annyit növekedhet az életedben, amennyire alászállsz.
Kész vagy-e, hogy vállald a megaláztatást, kisemmizést, azt, hogy észre se vegyenek? Vállalod-e, hogy csak kiáltó szó vagyok a pusztában, a Vőlegény barátja? Isten erre hívja, várja minden gyermekét – téged is, engem is. Akarsz-e engedelmeskedni?
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm azt a napot, amikor először tehettem bűneimet a Bárány Jézusra. Azt a napot, amikor a vér először törölte el az egész múltamat, amikor tudtam, hogy nem látsz rajtam egy foltnyi bűnt sem. Áldalak azért a sok-sok napért, amikor vihettem bűneimet újra az alá a vér alá, amelyik töröl.
Áldalak Isten Báránya, mert azért jöttél, hogy elvedd a világ bűnét. Segíts, hogy olyan jegyesed lehessek, aki csak Téged szeret, aki csak Téged hirdet, és aki csak azt akarja, hogy Te növekedj. Köszönöm, hogy megmondtad, ennek az ára az, hogy alább szálljak. Segíts rajtunk, hogy lehessünk gyermekeid, követeid, szolgáid, neved dicsőségére.
Ámen.