“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI? (4/5)
Nincs emberem
“Felele pedig a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én odaérek, más lép be előttem.” Jn 5,7
Imádkozzunk!
Hadd áldjunk Úr Jézus, hogy itt vagy. Köszönjük, hogy számíthatunk Rád, az orvosra. Köszönjük, hogy ismered lelkünket, egész belső életünk minden betegségét. Hadd hívjunk most Téged. Úr Jézus, állj meg ma mellettünk és cselekedj velünk. Senki nem tudja megoldani életünk kérdéseit, egyedül csak Te. Hadd nézzünk hát Rád bizalommal, és hadd várjunk Téged, Jézus.
Ámen.
Jézus meglátta azt az embert, aki harmincnyolc éve betegen feküdt. Olyan nagy dolog, hogy Istennél nincs különbség ember és ember között. Nem mondja, hogy okos, művelt, tehetséges, nem mondja el a tulajdonságát. Akárki, valaki, talán te. Nincs kora, neme – egy ember. Isten Fia az emberért jött, – érted. Előtte egy beteg ember is érték. Gondoljátok el, mennyire semmibe vesszük a beteg embert.
Ennek a versnek a leglényegesebb része, hogy lássuk, megismerjük és értsük az Orvost. Volt-e már olyan időszak az életetekben, hogy mindenki az orvos érkezését várta?! Milyen jó volna, ha teljes reménységgel néznénk az Úrra. Az Ige azt mondta, hogy fekszik ez az ember. Azt is tudja rólad, hogy mióta nem futsz, nem jársz, nem vagy már az az ember, akire terhet lehet tenni. Ez az ember sok idő óta feküdt már. Most elhangzott felé a döntő kérdés: “Akarsz-e meggyógyulni?”
Talán ti is hallottátok már, hogy szívünk egy olyan ajtó, amin belül van a kilincs. Kívülről nem lehet kinyitni. Jézus azt várja, hogy én nyissam ki az ajtót. Ezért kérdezi: “Akarsz-e meggyógyulni?” A pesti lakások ajtaján is kívül egy gomb van és nem kilincs, jelezni kell, hogy szeretnék bemenni. Jézus egész héten jelzi, hogy be akar jönni. Minden azon múlik, kinyitod-e az ajtót? Amikor az Ige arról beszél, hogy “Az ajtó előtt állok és zörgetek”, így folytatja: “ha valaki megnyitja, bemegyek ahhoz”. A teljes felelősség a miénk. Olyan megdöbbentő, hogy Istennek vannak korlátai, amelyeket saját maga szabott magának. Ha valamit én nem akarok, Ô semmit nem tesz. Lehet, hogy szájjal sokszor mondtad már, hogy akarom, de Isten ismeri a szívedet. Látja a belső nemakarást. Látja, hol toltad elé az ajtó reteszét.
Az újjászületés annyira egy a testi születéssel. Egyszer arról beszéltünk, hogy valaki eljöhet úgy csendeshétre, hogy már otthon beveszi a fogamzásgátlót. Már otthon eldönti: eljövök, de bűnt vallani nem fogok, meg nem alázkodom, bocsánatot nem kérek. Olyan nagy öröm volt, mikor valaki bevallotta, hogy igen, én bevettem, de most kiköpöm. Testvér, ha te is bevetted, most döntsd el, megteszem amit Isten mond nekem.
Egy férfiről olvastam, akinek ez volt a nemakarása, hogy igehirdető nem lesz. Aztán az volt a megtérése, hogy csendben kimondta az Úr előtt, hogy ha akarod, igehirdető leszek. Egy kislány így mondta, hogy hívő szeretnék lenni, de nem túlzottan. Láttam én már olyan hívőket, hogy szépen megfért a világ a hívőséggel. Azóta rég messze került az Úrtól.
Hallgassuk meg az ember válaszát. Erre az egyszerű kérdésre, hogy “Akarsz-e meggyógyulni”, csak egyetlen szó válasz kellene, hogy igen, vagy nem. A mellébeszélés mindig azt jelenti, hogy nem akarok gyógyulni. Amit igazán akarok, azt megteszem. Ez az ember mintha nem is a kérdésre felelne. “Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba.” Itt van a döntő pillanat, és a válasz ilyen különös: “nincs emberem.”
Ennek az embernek volt egy elképzelése a gyógyulásról, hogy őt beviszik a tóba, és ehhez egy ember kell. Életünk megoldásáról mindnyájunknak van egy elképzelése. Naámánnak is megvolt az elképzelése, mikor elment gyógyulni. Elizeus szolgája ezzel jött ki, hogy fürödj meg a Jordánban. Ezt nem! Ô azt gondolta, Elizeus kijön, sebeire teszi kezét, és úgy gyógyítja meg. A megtérésről is megvan az embernek az elgondolása. Ennek az embernek is megvolt a fix elképzelése, egy ember kell, és az nincs.
Minden elképzelésedet dobj ki ma, amiről azt gondolod, hogy ez segíthet rajtad. Nekem egy ember kellene. Meghalt a férjem, nincs senkim. Szegény asszony, sokszor öreg korára még egyszer férjhez megy, és még jobban tönkreteszi az életét. Vannak elképzeléseink: Nekem a boldogsághoz egy ember kell. Nem bírom az egyedüllétet – mondják sokan. Olyan sokszor várom, hogy egy kicsit egyedül lehetnék. Életem legboldogabb időszaka a hitrejutásom volt, amikor egyedül laktam, és minden este úgy mentem haza, hogy jaj de jó, egyedül leszek az Úrral. Ha az ember szeret valakit, akkor vágyik arra, hogy egyedül legyen vele. De ha neked Jézus nem valaki?!
Jó-jó! – mondják ilyenkor, – de nekem egy ember kell! Legalább a gyerekem ott volna, akivel lehetne beszélni, aki szeret, megsimogat, akiről érzem, közel van hozzám. “Nincs emberem.” Lehet, hogy te is úgy érzed, nincs aki szeressen. Talán vannak körülötted emberek, de nem értitek meg egymást, nem tudtok igazán örömmel együttlenni. Hányan fogadnak örökbe gyereket, hogy legyen valakijük. Mennyi csalódás, mennyi fájdalom! “Nincs emberem.” Talán te is úgy vagy, bárcsak volna valakid. Nagyon kérlek, nehogy szerezz magadnak valakit! Lehet, ez a beteg is tudott volna valakit pénzért fogadni, aki beviszi a tóba.
Olyan megrázó, hogy ott áll előtte az Istenember, Jézus, és Neki mondja, akit azért küldött Isten a földre, azért lett emberré, hogy legyen emberem, legyen valakim. Pont Jézusnak mondja? Milyen hihetetlen furcsa helyzetek vannak ebben az életben. Annak mondja, aki azért hagyta el a mennyet, azért született meg erre a földre, hogy mindenkinek embere legyen. Hogy senki ezen a földön ne mondhassa, hogy egyedül vagyok. Ez az ember nem tudja, hogy ott áll előtte a teljes megoldás!
Lehet, most megint azt mondod, hogy könnyű volt annak az embernek, mert maga előtt láthatta Jézust, a testté vált Istent. Ráragyogott a szeretet, az öröm, a békesség. Hányan mondták már, hogy úgy sajnálom, hogy nem akkor éltem, amikor Jézus a földön járt. A világ végére elutaztam volna, hogy leboruljak lábai elé, hogy érinthessem a ruháját és Vele lehessek. Testvérek, sokkal többünk van, mint azoknak, akik akkor éltek. Mert Jézus Krisztus itt van, nem kell sehová menni. Jézus olyan világosan elmondta tanítványainak: “Nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok.” (Jn 14,18). Pünkösdkor, a Szentlélek formájában Jézus jött el. Jézus ma az övéiben jár, az Ô gyermekeiben él. Itt van az embered, a testvérben. Soha ne emberekhez menj, hanem mindig a benne lakó Krisztushoz menj. Valaki így mondta, hogy annyira ragaszkodom hozzád. Dehogy hozzám, te ahhoz ragaszkodsz, aki bennem van. Mindig azokat az embereket keresed, akikben tapasztalod és látod Ôt. Mindenki Ôt keresi, az Isten gyermekeiben is.
Jó lenne, ha bennünk mindig látható lenne Jézus, az Ô tiszta, szerető szeme. Ha tapasztalható lenne az a légkör, ami belőle áradt. Testvér, olyan nagy lehetőség, hogy az Úr benned lakhat. És hogy hazamész és lehetsz a tieidnek embere, gyeremekeid számára megoldás, lehetsz Krisztust hordozó. Jézus itt van ebben a szobában is, itt van az embered. Ne keresd másutt, ne menj sehová, ne mondd, hogy nincs emberem. Adjunk hálát az Úrnak, hogy Istennek vannak átadott életű szolgái, akik hirdetik az Igét, akik prédikálnak és akiken keresztül szól az Úr. “Aki titeket hallgat engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” (Lk 10,16). Az Úr ennyire azonosítja magát az övéivel. Testvér, ez nem szöveg, hanem valóságosan tapasztalható, hogy az övéiben ott van Jézus.
Az Úr Jézus hatalmat adott az övéinek. Rájuk lehelt és azt mondta: “Vegyetek Szentlelket: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.” (Jn 20,23). Elhiszed ezt? Nem ember bocsáthatja meg a bűnt, hanem a bennünk lakó Krisztus. Akikben Ô lakik, azokon keresztül Krisztus bocsát meg. “Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.” (Mt 18,18). Aki igazán hordozza Jézust, az tudja, hogy neki semmi hatalma, képessége nincs. Jézus cselekszik. Nem mi vonzzuk az embereket, hanem a bennünk lakozó Krisztus. Néki adatott minden hatalom. Értsétek meg, ez a tiltakozás nem szöveg, ez igaz. Aki hordozza Ôt, az tudja, ebben nekem semmi részem nincs.
Isten Jézust újra emberi testekben járatja ezen a földön, a Krisztus testben. A Biblia azt mondja, hogy ti a Krisztus teste vagytok, az Ô keze, lába, szeme szája. Nincs más út, hallani, látni az Igét, csak emberen keresztül lehet. Olyan megdöbbentő, amikor a Cselekedetek könyvében angyal jelenik meg Kornéliusnak. Az angyal nem hirdet evangéliumot, hanem azt mondja: “Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek…Ô megmondja néked, mit kell cselekedned.” (ApCsel 10,5-6). Miért nem mondhatta ezt meg az angyal? Miért kellett egy halászembert elhozni, hogy az mondja meg?
Pálnak a feltámadott Jézus jelent meg, és nem hirdet evangéliumot. Azt mondja: “Kelj fel, és menj be a városba, ott majd megmondják néked, mit kell cselekedned.” (ApCsel 9,6). Majd jön hozzád egy kis senki ember, aki nem is neves, nem is híres – Ananiás. Emberi száj mondja majd ki: “Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak és beteljesedjél Szentlélekkel.” (ApCsel 9,17).
Engedd, hogy egy hozzád hasonló kicsi ember mondhassa meg neked Isten üzenetét, és akaratát. Nincs más út, csak embertől emberig. De az emberben a benne lakozó Krisztus cselekszik. Úgy kér a Szentlélek, hogy Szánjátok hát oda a testeiteket. Szeretnék bennetek hazamenni a családba, gyermekeid közé, a munkahelyedre. Beszélni akarok a szájadon keresztül, nézni akarok a szemeden keresztül. Adod-e magadat?
Valahol így olvastam, hogy senki nem tud ezen a földön keresztyén életet élni, egyedül Jézus. Akármennyire akarsz, erőlködsz, próbálsz megváltozni, nem tudsz. Senki nem tud. Egyetlen út van, ha Jézus benned él! Az a kérdés, hogy akarod-e? Ne mondd, hogy nincs emberem. Ne mondd, hogy nem tudok úgy élni. Persze, hogy nem. De Jézus élni akar benned az Ô Szentlelke által. A kérdés csak az, hogy igent mondasz-e, vagy nemet? Átadod-e, vagy megtartod magadnak az életed?!
A kérdés újra ez: “Akarsz-e meggyógyulni?” “Valakik pedig befogadák Ôt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ô nevében hisznek.” (Jn 1,12). Isten Jézust elküldte erre a földre, mint Egyszülött Fiút. És az Egyszülött Fiúból elsőszülött lett sok atyafi között. Testvér, engedhetsz Jézusnak. Ugyanaz a Lélek lehet benned, mint Benne. Akarod-e ezt az óriási lehetőséget, küldetést? Erre keres téged Isten!
A gyógyulás feltétele, hogy nem te élsz tovább, hanem benned a Krisztus!
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy most világosan megmondtad, be akarsz jönni a szívünkbe, életünkbe. Egészen akarod a testünket. Járni akarsz a lábunkkal, szólni akarsz a szánkkal. Kérlek, ne legyen senki, aki becsapja előtted az ajtót. Ne legyen senki, akinek ellene kiált majd a Te kiontott véred. Könyörülj rajtunk, hogy egyértelmű, boldog igent mondhassunk Neked.
Ámen.