“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
AKARSZ-E MEGGYÓGYULNI? (5/5)
Kelj fel, járj!
“Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én odaérek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszojádat, és járj! És azonnal meggyógyult az ember, és felvette nyoszojáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.” Jn 5,7-9
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy olyan világosan megérthettük, hogy az óember mögött ott van a Sátán, a nagy ellenség, és harcol ellenünk. Segíts felismerni a munkáját mindig. Kérünk Úr Jézus, hogy bennünk Te mehess haza! Könyörülj rajtunk, hogy elfoglalhasd a trónt, az igazi helyedet az életünkben. Kérünk, hogy igazán gyógyultan mehessünk haza.
Ámen.
Isten Lelke rámutathatott-e a betegségedre, és annak az okára? És rámutathatott-e az Orvosra, aki egyedül képes meggyógyítani? Milyen jó még beszélni is erről az Orvosról, aki ezen a földön szertejárt, és gyógyított. Most pedig szertejár az övéiben. Mert Ô jön az övéiben.
Olyan jó, hogy ezen a héten itt találkozni lehetett az Orvossal. Az is olyan jó, hogy nemcsak gyógyhelyek vannak, hanem Orvos is van, aki nemcsak itt, otthon is Orvos. Az Orvos itt is, ott is jelen van. Itt is csak Ô gyógyít, otthon is csak Ô szabadít. Ha nem tudod is, mi a bajod, az Orvos tudja. Soha nem téved. Rögtön a beteg helyre nyúl, és felfedi a baj okát.
A harmincnyolc éve fekvő beteget is meglátta, hogy a vízbe sem tud már időben belépni. Két napja foglalkoztat már bennünket a kérdés, de hadd hangozzon el ma még újra: “Akarsz-e meggyógyulni?” Igazán akarsz? Nincsenek már kifogásaid, hogy de a családom, de a gyülekezetem? Nem úgy vagy-e még mindig, hogy nincs emberem? Hányan mondják nekem, hogy maga nem ismeri a körülményeimet. Könnyű annak beszélni, aki nem tudja, mi van nálunk. Lehet, hogy bennünk is valami ilyen van, hogy az én helyzetem megoldhatatlan, az én körülményeim rettenetesek, az én iszákos férjem, a fiam is hova jutott már! Úr Jézus, ezt már Te sem tudod megoldani! Ha most igazán gyógyulni akarsz, ne sorold, mi a lehetetlen az életedben, amint ez az ember is mondta, hogy nincs emberem.
Jézus itt válaszképpen nem beszél az emberről, körülményekről, lehetetlenségekről, hanem három rövid parancsot mond. Amikor Jézus megszólal, nagyon sokszor parancsol valamit. Ez az ember amikor megszólal, kimond egy szót: Uram. Olyan jó, hogy kimondta, mert ezzel a szóval alárendelte magát Jézusnak. Jézus erre így válaszol, hogy ha Urad vagyok akkor engedelmeskedj: “Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!”
Ha már igazán Urad Jézus, akkor megteszed, amit mond. Ha nem, akkor csak szavad járása ez, és üres beszéd. Valaki azt mondta, hogy nagyon sok embernek az uram-uramozás csak gúnyszó. Csak olyan, mint mikor Jézus keresztje előtt az emberek fejüket hajtogatták, és gúnyból mondták ezt a szót. Ha nem engedelmeskedsz, akkor a szádon csak csúfolódás ez a szó.
Ez az ember szívszerint mondta ki, hogy Uram, mert meg is tette, amit az Úr mondott. Három rövid parancsot mondott Jézus. Szeretnénk most megnézni, hogy neked mit mond az Úr, ha igazán azt akarod, hogy Urad legyen. Miben kell neked engedelmeskedni? “Monda néki Jézus: Kelj fel!” Mennyire mondhatta volna ez az ember, hogy Uram, nem tudok, hát harmincnyolc éve fekszem! El tudod képzelni, mi történik az izmaimmal, ha hirtelen felkelek? Jézus, ne mondj lehetetlen dolgokat.
Nem tudom, mióta vagy már ebben az állapotban, félelmek között. Lehet, neked éppen ezt mondja az Úr: Ne félj! Akarsz-e abban a pillanatban meggyógyulni, amikor Jézus kimondja? Isten szavának mindenek engednek. Az ember az egyetlen, aki ellenállhat. Ha meg akarsz gyógyulni félelmeidből, akkor engedj a parancsnak, és mondd, hogy nem félek. Amennyire tőlem telik, hinni akarok. A többi az Ô dolga.
“Kelj fel” – annyit jelent, hogy abból az állapotból, amiben talán évtizedek óta vagy, kelj fel. A vak embernek nem azt mondta Jézus, hogy láss. Az a szemébe nevethetett volna Jézusnak, – Uram, hát nem tudod, hogy vak vagyok?
Testvér, tudod azt, hogy az Ige mögött ki áll? Hogy az éned mögött ki áll, azt talán már tudod. De tudod-e, hogy az Ige mögött ki áll? Ha Ô most kimondja, hogy láss, akkor abban a pillanatban látsz, mert az ég és föld Ura mondta, akinek mindenek engednek. Lehet, hogy neked is azt mondja Jézus, mint a száradtkezű embernek, hogy Nyújtsd ki a kezedet! Pont azt nem tudom. Hát mindig magam felé volt merevedve a kezem: én-én, nekem-nekem.
Neked mit mond most az Úr? Mondod-e rá nyugodtan, hogy nem félek, látok, hiszek, adok. Megteszem, amit mondasz. Lehet, hogy soha többé nem tudod megtenni. Lehet, hogy azt mondja: kérj bocsánatot. Nem tudok, megáll a nyelvem, mikor bocsánatot kell kérni. Mondd most ki, hogy megteszem, bocsánatot kérek. Kelj fel ebből a régi állapotodból, a megmerevedett életedből, amikor talán egy kedves szót nem tudtál mondani annak, akire haragudtál. Mi az, amit nem tudsz megtenni, amiben megmerevedtél, amiben gutaütött vagy? A gutaütött ember valamelyik tagját nem tudja mozgatni. Hányan mondták már, hogy értsd meg, nem tudok megszólalni. Az Úr most azt mondja, hogy szólalj meg, tedd meg amiről tudod, hogy nem megy.
Ha Isten szól, szava hitet, életet, bátorságot teremt. Hallod most belül a szívedben, hogy neked mit mond? Mit jelent most számodra, hogy “Kelj fel!?” Nagyon kérlek, engedelmeskedj most, mert Isten azoknak adja a Szentlelkét, akik néki engednek. Ne gondold, hogy amikor egy parancsot kapsz, utána nyugodtan lehet ülni és egy évet pihenni. Nagyon sokszor átélem, hogy testvérek, akik megértenek valamit, és engedelmeskedve megteszik, utána hosszú ideig boldogan gyönyörködnek, és leülnek. Aki leül, az rövid időn belül már fekszik is, pedig már rég a következő parancsnak kellett volna engedelmeskednie.
Úgy örültem, amikor Jézust megismertem, és az első engedelmességet megtettem, rögtön ott volt a következő parancs. Akkor azt kérdeztem attól, akivel kapcsolatban voltam, hogy mondd, ha egy parancsot teljesítek, rögtön jön a következő? Ez mindig így lesz? Testvér – így lesz! Erőről erőre, örömről örömre jutunk, mígnem megjelenünk Isten előtt. A legtöbb embernek az a baja, hogy az első engedelmesség után kimerülten leül az út szélére, és gyönyörködik abban, amit tett. Mindig ámulok azokon az embereken, akik az évekkel ezelőtti engedelmeségükkel jönnek elő. Istenem, még most is ezen rágódik, azóta már száz dolognak kellett volna megtörténnie az életében, minden nap egy csodának. Nem lehet évekig egy csodából élni.
Tedd meg engedelmesen az első lépést, és rögtön utána jön a tapasztalat. Ez az ember megtapasztalja, hogy föl tud kelni. El tudod képzelni, mit jelenthetett neki, hogy 38 év után újra föl tudott kelni? És jön a következő parancs: “Vedd fel a te nyoszolyádat!” Hogy lehet tőle ilyet kérni? Valaki így mondta nekem, hogy nem vagytok ti túl merészek? Az Úr Jézus volt a legmerészebb, mert Ô arra az isteni hatalomra épített, ami Benne volt, ami Tőle volt. Aki ennél a hatalomnál fogva meg tudta tenni, hogy fölkeljen ez az ember, azt is meg tudja tenni, hogy saját nyoszolyáját vigye. Az Úr nem félig gyógyít. Nem úgy, hogy csak hozzá ne érjünk, mert rögtön összeesik. Akit az Úr meggyógyít, az teljesen egészséges.
38 évig az ágya hordozta őt, most ő hordozza az ágyát. Mit jelent ez a számodra? Lehet, hogy a bajoknak, nehézségeknek voltál a függvénye évtizedeken keresztül, azokért nyöszörögtél, panaszkodtál. Meg kell történnie, hogy te viszed az ágyadat, problémádat, bajokat, vidáman, egészségesen. Amin eddig feküdtél, azt most viszed. Ne légy jajgató, sóhajtozó keresztyén, merjed felvenni a bajokat. Azt a gyereket, aki miatt annyit jajgattál már. Azt a férjet, akihez már semmi reményed nincs, annyira iszik. Vedd fel vidáman, örömmel, úgy, hogy mindenki gyönyörködhessen benne. Amik eddig lefektettek téged, most hordozd. Ma gondolj arra, amire eddig azt mondtad, hogy megoldhatatlan. Jézus most azt mondja, hogy vedd fel és vigyed!
Pár napos hívő voltam, amikor a “Mennyei lámpácskák” című könyből azt olvastam, hogy az Úr az övéit a keresztről ismeri meg. Istenem, nekem nincs keresztem, olyan boldog vagyok, – hol az én keresztem? Ijedten mondtam, hogy Uram, adj nekem keresztet! Rövid időn belül megláttam, mit kell felvennem. Azt is írta ez a kis könyv, hogy: Ne úgy hordozd a kereszted, mint egy rokkant katona, amelyik jajgat, nyög, sóhajtozik és panaszkodik. Ne úgy hordozd, hogy mindenkinek sírod, jajgatod. Ne is úgy, mint egy hős, aki mutogatja, hogy látjátok, milyen terheim vannak? Úgy hordozd, hogy a nagyobbik részét mindig az Úr lássa. Bátran vedd fel magadra! Évtizedekkel ezelőtt olvastam, de még szóról-szóra eszemben van.
“Ha valaki jönni akar én utánam, … vegye fel az ő keresztjét!” (Mt 16,24). Úgy hordozd, hogy az Úr lássa, és tudd mindig, hogy Ô hordozza veled. Vedd fel azt a nyoszolyát, amit most a legnehezebbnek érzel. Ha a betegséged a kereszted, ha valami fáj, hát vedd föl már. Ha komoly bajom és fájdalmam volt, mindig addig volt nehéz, míg nem fogadtam el az Úrtól. Amíg próbáltam egyengetni, változtatni, csak nehezebb lett. Amikor elfogadtam, már könnyebbedett, és nem is fájt annyira.
Testvér, vedd fel, – akármi is most az a nehéz körülmény – vedd fel a te nyoszolyádat. A hívő ember felveszi az ő keresztjét és nem nyög alatta. Ahogy Jézus is felvette az Ô keresztjét és felhasználta a keresztjét hogy megváltsa a világot. Minden azon múlik, felveszed-e a kereszted? Lehet, hogy felkelsz hittel, de a következő parancsra is hallgass, fogadd el Istentől a nehéz körülményeket. Engedd, hogy Ô váltsa át, és fordítsa át győzelemre, és akkor odajutsz vele a tieid megtérésére, házadnépe üdvösségére. Mert Istennek ez a célja vele, hogy akik láttak téged ott feküdni hosszú időn keresztül, most lássanak járni, bátran hordozni ágyadat. Döntsd el ma szíved mélyén, hogy felveszem, megteszem.
A tehetetlen emberből hordozó ember lesz. Minden megváltozik. Nem ő viszi a nyoszolyát, hanem a benne lévő Krisztus. Pál apostol így mondja: “Többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan: de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1Kor 15,10b). Akkor tudod, hogy nem te viszed a nyoszolyád, családod nehezeit. Nehogy úgy járjunk, mint az az ember, aki egy nehéz zsákot cipelt a hátán. Megállt mellette egy szekér – üljön fel bácsi, elviszem egy darabon. Jó ideje mentek már, mikor a kocsis hátranéz, és látja, hogy az ember hátán ott a nehéz zsák. – Miért nem teszi le a zsákot bácsi? – Hát már csak nem leszek olyan szemtelen, hogy azt is magával cipeltessem?
Ne légy ilyen bolond ember, ha felvett az Úr, merdd letenni terheidet, azt is Ô viszi. “Minden gondotokat Ôreá vessétek!” (1Pét 5,7). Veled együtt az összes gondjaidat felvette. Nem te viszed már. Az isteni erő hordozta ezt az embert nyoszolyájával együtt.
A harmadik parancs így hangzik: “És járj!” A másik evangéliumban a hasonló történetnek ez a vége: “Kelj föl, vedd a te ágyadat és eredj haza.” (Mt 9,6). Mindig örülök annak, amikor az Ige beleszól a dolgainkba. Tudod, hogy neked ma haza kell menned. Járj, és eredj haza! Olyan jó, mikor az ember az Úr szavára jön és az Úr szavára megy. A Biblia a hívő életet járásnak nevezi. Nagyon kérlek, ne állj meg, járj az Úrral! Nemcsak arról van szó, hogy ne ülj le, – ne állj meg! Mindig van előtted egy engedelmességi lépés. A hívő embernek két lába van, az egyiket úgy hívják: hit, a másikat: engedelmesség. Először a hit lábával lépj, azután az engedelmesség lábával. Sok hívő ember egy lábon szeretne ugrálni. Hinne, de nem akar engedelmeskedni, a másik engedelmeskedik, de nem akar hinni. Ha majd jársz kint az életben, el ne felejtsd, higgy és engedelmeskedj. Úgy szeretem azt az Igét, amikor az Úr az ígéret földjéről beszél Józsuénak és azt mondja: “Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam.” (Józs 1,3). Amin a hiteddel állsz és azt engedelmesség követi, az mind a tiéd.
Mi hitre jutottunk, léptünk egyet és azóta ezt emlegetjük. Mekkora földet bejárhattál volna már ez alatt az idő alatt! Istennek mennyi ígérete lehetne már a tiéd! Minden nap új és új örömeid lehetnének. Valaki egyszer azt kérdezte, hogy miért ilyen szép nálatok minden? Azért, mert itt minden hitből van. Itt egy talpalatnyi föld sem lett úgy az Úré, hogy ne hitből, akadályokon keresztül való engedelmesség által történt volna. Higgyétek el, 30 évvel ezelőtt azt kértük, aki ember ide belép, az Úrral találkozzon. Mindegy, hogy postás, vagy villanyszerelő. Egyszer Németországból járt itt valaki. Itt járkált és azt kérdezte: mondd meg, mi az ami itt más? Amikor ide beléptem, azonnal megérintett valami. – Hát Jézus!
Egy gyereket megkérdeztek hogy hol van Isten országa? Egyszerű választ adott, hogy ahol akaratát cselekszik. Miért nincs nálatok Isten országa? Mert nem mersz hinni, nem mered megtenni, amit Isten mond.
A parancs így hangzik: “Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj!” Mindent, amit most reménytelennek látsz, vedd fel, vállald, és úgy indulj haza. Lehet egy nap több lépést is tenni. Hinni, engedelmeskedni lépésről lépésre. A gyógyulásod feltételét mondta el az Úr. Ha engedelmeskedsz, ott van utána: “És azonnal meggyógyult az ember, és felvette nyoszolyáját és járt.” Szeretném elolvasni a 14. verset: “Ezek után találkozék vele Jézus a templomban és monda néki: Ímé meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!” Egyszer megálltam ennél a mondatnál és azt mondtam, hogy lehet valakinek rosszabb dolga, aki 38 éve feküdt az ágyon? Mi lehet ennél rosszabb? Hogy lehet ennél rosszabb? Gondoljatok arra az emberre, akiből az Úr ördögöt űzött ki, és azt mondta, hogy hetedmagával tért vissza és rosszabbul lett dolga!
Vigyázz testvér, meggyógyultál. Ne engedd, hogy az Ördög visszavigyen! Ha jársz, ha megtanulod a hitből való engedelmességet, nem is vihet vissza. Minden nap lépj, még a halálos ágyadon is lépj, – még ott is lehet. Ne gondolj magadra, ne sajnáld magadat. A szobám falán van egy Ige: “Életüket nem kímélték mindhalálig.” (Jel 12,11). A kórházi zárójelentésemben ez áll: kímélő életmód. Olyan sokan mondták már nekem: vigyázz, így nem lehet élni, istenkísértés amit csinálsz. Jó, de akkor meg kell fordítani az Igét a falon. A halálos ágyadon is lehet egy olyan engedelmességi lépésed, ami embert vihet az üdvösségre.
Gondolj arra, meg ne állj, amíg az Isten országa küszöbét el nem éred. Akkor hangozhat majd feléd: “Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe.” (Mt 25,21). Ehhez az élethez csak az Úr tud erőt adni. És ma erőt akar adni neked az úrvacsorában. “Kelj fel, egyél; mert erőd felett való útad van.” (1Kir 19,7). Ha az Urat befogadtad az Igében, akkor most úgy menj oda, hogy befogadom Ôt a kenyér és bor jegyeiben.
Az a Valaki, aki megváltott téged, ismeri nyomorúságodat, utadat, tudja, hogy hova mész, veled és benned Ô akar járni.
Imádkozzunk!
Uram, nagyon köszönöm a három rövid parancsot. Mindenből, amiben leültem, amiben sajnálom magamat, vagy magamra gondolok, taníts azonnal felállni. Áldalak Uram, hogy fölvehetem azokat a terheket, amiket nekem szántál és a vállamra tettél. Köszönöm, hogy Veled együtt hordozhatom. Köszönöm, hogy a Tieidet a keresztről ismered meg. Áldalak, hogy Téged a betegágyon is meg lehet ismerni. Köszönöm, hogy lehet Neked egyre jobban engedelmeskedni. Áldj meg mindnyájunkat, Uram! Köszönöm, hogy hívtál, köszönöm, hogy küldesz. Segíts Veled továbbmenni!
Ámen.
Biatorbágy, 1985. október 13-18.