“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GYŐZEDELMES HIT (1/5)
Legyőzött világ
“Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot: és az a győzedelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” 1Jn 5,4-5
Imádkozzunk!
Uram, nagyon köszönjük az új reggelt. Szeretnénk áldani az előttünk levő egész hétért. Köszönjük, hogy szólni akarsz hozzánk. Kérünk, hogy legyen fülünk a hallásra. Nyisd meg szívünket, fülünket, hogy hallhassuk üzenetedet.
Ámen.
Az első fogalom, amit megérthetünk, az hogy “Istentől született.” Azt mondja az Ige: “Mindaz, ami az Istentől született legyőzi a világot.” Amikor Nikodémus Jézushoz ment, így mondta neki: “Ami testtől született test az, és ami Lélektől született lélek az.” (Jn 3,6). A testtől született test nemcsak az a hústest, amiben élünk, hanem a természetem. Az apáinktól örökölt hiábavaló természetemről mindenki felismerheti, hogy milyen volt az apám, vagy a nagyapám. Ismered-e már egy kicsit ezt a testtől született testet, ezt a természetet, ami ellen hiába harcol az ember? Egyszerűen van. Mit próbálkozik sok szülő, hogy kinevelje gyermekéből a természetét, és mikor azt hitte, hogy sikerült, teljes nagyságában újra előjön.
Az Ádámtól örökölt óemberi természetem velem született és javíthatatlan. Mindig ugyanaz marad. Olyan megdöbbentő volt számomra, mikor egyszer megértettem a Római levélből, hogy a bűn nem alkalmi dolog, hanem törvény. Ha sértődékeny természetű ember vagyok, ugyanúgy megsértődöm Budapesten, mintha elmennék Amerikába.
Ismerjük-e már életünkben a bűn törvényét, amilyen vagyok, ami ellen talán már próbáltam harcolni? Micsoda akarat megfeszítéssel mondjuk sokszor, hogy ezt soha többé nem teszem. És legközelebb megint ugyanazt csinálom. Szeretném, ha kicsit őszinték lennénk, és azt mondanánk, hogy ez így van. Ugyanaz vagyok, aki voltam, vagy talán rosszabb.
Szeretném, ha látnánk, hogy annyi hívő év után is valóban ugyanaz vagyok? Sokszor védekezem, tiltakozom, mondom, hogy nem igaz, de a szívem mélyén mégis tudom, hogy milyen vagyok. Van aki azt mondja, hogy jót is örököltem, meg rosszat is. Nem igaz testvér. Csak rosszat örököltünk. Olvasd el a Római levélből Pál apostolnak a harcát: “Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.” Így van? “Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó: mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róm 7,15; 18-24). Milyen jó volna, ha lennének közöttünk olyanok, akik eljutottak már oda: “Óh én nyomorult ember!”, nem megy nekem ez az egész hívő élet. Mindig újra kezdem és ugyanaz történik. Jönnek a tisztátalan gondolatok, parázna kívánságok, jön az indulat, a harag, és kezdődik a harc.
Reménykedsz-e még, hogy megjavulsz idővel, vagy rájöttél már, hogy a testtől született test nem lehet kedves Istennek? Nagyon röviden szeretném mondani, nem úgy van, hogy jó és rossz van bennünk. A Biblia szerint: “Az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva.” (1Móz 8,21). Nagyon nehéz ezt elfogadni, de belőlünk csak gonosz jön ki. Emlékszem, mikor rájöttem, hogy a legjobb dolgaim mögött vannak az életem legnagyobb bűnei. Mindenkit kritizáltam, aki pontatlan volt. Kemény és kegyetlen voltam, hogy nem tud valaki pontosan, időre jönni? A szeretetlenség, a keménység, az ítélkezés mindig ott van, ahol az embernek az állítólagos jó tulajdonságai vannak. Természettől fogva gyors voltam, ezért volt mindenki lassú. Nagyon sajnáltam később azokat, akik hívő életem elején együtt dolgoztak velem. Ha valaki a kútról nem jött meg olyan gyorsan, ahogyan vártam, már azzal fogadtam, hogy azt hittem, belefulladtál. Gúnyos és kegyetlen volt a mondatom.
Aki azt gondolja magáról, hogy okos, a többiről azt hiszi, hogy buta. Olyan kegyetlenek tudunk lenni ebben az önhitt, fölényes testben. Egy iszákos ember a saját akaratából szabadult meg, nem ivott tovább. Attól kezdve mindenkit kritizált. Itt mondta a másiknak, hogy miért nem tudod magad összeszedni, hogy lehetsz ilyen pipogya ember? Azt mondtam, hogy maga rosszabb állapotban van most, mint mikor ivott. Önhitt, beképzelt ember lett.
Nézzük meg a jó tulajdonságainkat. Nem ott van-e a baj velünk? A feleségedhez nem ott vagy-e a legkeményebb és kegyetlenebb? Az önzésed, az önimádatod ezeken a pontokon virágzik. Jó volna most eljutni oda, hogy Pállal együtt őszintén kimondjuk, hogy nincsen bennem semmi jó, a legjobbak a legrosszabbak.
Ahol bukom, ott alázatos vagyok. Ott legalább kicsi, szelíd, csendes vagyok. De ha önhitt vagyok, jaj minden embernek.
Olyan jó az Igében ez a mondat: “Ami Istentől született legyőzi a világot.” A világ nem kint van, hanem belül. A Biblia a világ alatt a test kívánságát, a szemek kívánságát és az élet kérkedését érti. A Sátán itt kísértette meg az első embert, hogy kedves a szemnek, kívánatos a bölcsességért, jó a testnek. Jézust is ugyanígy kísértette meg a Sátán. Ha belül nincs benned a világ, akkor győztél. Pár verssel előbb mondja az Ige: “Nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.” (1Jn 4,4). Azt is elmondja az Ige, hogy az győzi le a világot, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia. Ez a győzelem a kereszten ment végbe. Ott győzte le Jézus a világot, a bűnt, az Ördögöt. Ez a győzelem a tied is lehet. Jézus Krisztus értünk jött, és értünk győzött. A kérdés, hogy benned lakik-e már Jézus a Szentlélek által? Befogadtad-e már az Isten Fiának életét? Ez az újjászületés. Aki Istentől született, akiben már belül ott van az új élet, az tudja, hogy ez mennyire más. Aki ezt átélte, akiben ott van ennek a boldogsága, abban ott van a békesség, a szeretet, és ez a mennyország. Akkor egyszerre másképp látsz mindent, akkor minden jó és minden szép, mert belülről a mennyország árad ki belőled. Nézd meg ma nagyon csendesen, mi van belül, mennyország, vagy pokol? Egy új élet, vagy még a régi? Hitetlen koromban teljesen világi ember voltam. Amikor visszajöttem arról a helyről, ahol megtértem, barátnőim megkérdezték, hogy na és, most te mindenről lemondtál? Nem én, ti mondtatok le. Én mindent megtaláltam. A “minden” bent van a szívemben, az életemben. A világi dolgoknak számomra nincs már értéke, mert a szívemben bent van a mennyország.
Nálad már bent van? Mi sugárzik ki belőlünk, az új élet, vagy a régi? Vagy a kettő vegyesen? Ez a legveszedelmesebb! Azt sem mondhatom, hogy nem találtam meg Jézust, de azt sem, hogy igazán az Övé vagyok. Legyünk most őszinték, hogy mi van most bennünk? Vajon a világ tölt be és azt élvezed? Ez rossz magatartás! Az is rossz, ha félsz a világtól. Nekünk nincs félnivalónk, mert erősebb életünk van. Mit félsz a világtól, ha semmi vonzereje nincs már számodra, ha már sokkal többed van, mint amit a világ adhat?
Újra mondom, kérdezgették tőlem, hogy erről is, arról is lemondtál? Olyan ez, mintha egy szép nyári napon azt kérdeznétek, hogy lemondtál a fűtésről? Ez nem lemondás, egyszerűen nem kell, nincs rá szükség. Süt a nap, nyári meleg van, – hol itt a lemondás? Ha igazán él bennünk Jézus, nekünk sokkal többünk, sokkal jobbunk van. Több szeretet, több öröm, több békesség, több élet. Reggel mikor felébredek azt mondom, hogy életem van, isteni, felülről való életem. Hát akkor mi kell még neked? Mindened megvan. Az ilyen ember legyőzte a világot, mert egyszerűen erősebb élet van benne.
Olyan egyszerűen mondja az Ige: “Mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot: és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Valaki egyszer elmondta, és nagyon megmaradt bennem, hogy a bűnesetkor elveszett egy érzékszervünk: a hit, amelyik látja a láthatatlant. Az ember elvesztette látását, megvakult az Isten világa számára. Elveszett a paradicsom, elveszett a mennyország. Keresed még, vagy már megtaláltad? Ha igaz, hogy már benned van, akkor legyőzi ezt a világot körülötted is, a családban is, mert Isten országa egy kiáradó, kiteljesedő világ.
Jó volna úgy átadni az életünket, ahogyan egyszer egy asszony kérte, imádkozta, hogy Istenem, add a Te Szentlekedet, tölts be úgy vele, hogy csak úgy csurogjon. Azóta én is sokszor kértem az Urat, hogy úgy add a Szentlelkedet, hogy ez a bennem levő új élet kiáradó élet lehessen.
Ha biztos vagy benne, hogy újjászülettél, hadd kérjelek most, válaszd el a jót a hitványtól, a régit az újtól! A legtöbb hívő embernek az a baja, hogy a kettő összekeveredett benne. Mondd ki világosan a régire, – bármennyire is jónak láttad eddig – , hogy nem, és mondd ki világosan, érthetően az új életedre, hogy igenli bennem a Krisztust. Ezen a földön egyedül csak Jézus tud hívő életet élni. Benned is csak Jézus. Ha már nem kevered a kettőt, a régit és az újat, akkor lesz győzelmes az életed.
Imádkozzunk!
Uram, bocsásd meg, hogy annyi mindent tartok még értéknek, amiről az eszemmel, szívemmel régen tudom már, hogy szemét. Önmagamban még annyi jót látok, amik a Te világodban használhatatlanok. Kérlek, adj ezen a héten nagyon éles döntést. Uram azt mondtad, hogy ha elválasztom a jót a hitványtól, olyan leszek, mint a Te szájad. Uram, azért szeretnék élni ezen a földön, hogy a szád lehessek. Kérlek, légy segítségül, hogy mindent kárnak és szemétnek ítéljek, aki és ami nem Te vagy. Áldd meg így az életünket, és engedd, hogy otthon, mindenütt, munkahelyeken kiáradhasson belőlünk a mennyország.
Ámen.