“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GYŐZEDELMES HIT (3/5)
Hárman a mennyben
“Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek: és ez a három egy.” 1Jn 5,7
Imádkozzunk!
Úgy szeretnénk ma tiszta szót hallani Uram, a szádból hangzó, hozzánk szóló szót. Könyörülj rajtunk, hogy meghalljuk, és engedjünk szavadnak. Kérünk, áldj meg minket, hogy igazán találkozunk Veled.
Ámen.
Nem tudom, figyelik-e a testvérek, hogy itt Szentháromság vasárnapjának nevében folyik a csendeshetünk. Azt mondja Igénk most: “Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben.” Olyan furcsa ellentét ez, hogy egy az Isten és mégis három? Egy csodálatos, drága titok ez, hogy három, és mégis egy. Valaki így magyarázta, hogy egy férfi a feleségének a férje, gyermekének az apja, a munkahelyén főnök. Egy személy hármas funkciója. Háromféleképpen jelenik meg, és mégis egy valaki. Isten is így van: Atya, Fiú és Szentlélek, és mégis egy.
Istennek csodálatos dolgai olyan egyszerűek, hogy egy gyermek is megértheti. Isten parancsolatai nem nehezek, – mondja az Ige. Majd meglátjuk, hogy ez is milyen egyszerű, hogy hárman a földön és hárman a mennyben. A teremtő Isten az Atya. Ismered Őt, mint teremtő Istent? A Bibliában kétszer van ez a szó, hogy “kezdetben.” Az egyik az 1Móz 1,1-ben: “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” A Jn 1,1 is így kezdődik: “Kezdetben volt az Ige.”
Az embereknek a teremtő Istennel van a legtöbb bajuk. Minden ember az iskolában megtanulta az anyagmegmaradásának törvényét. Egy kicsit álljunk meg ennél. Amióta Isten befejezte a teremtést, azóta nincs több anyag. Ugyanannyi van most is, mint a teremtéskor és ugyanannyi is lesz. Az anyagot át lehet változtatni, lehet belőle mást csinálni, de ember nem tud teremteni. Amióta Isten befejezte a teremtést, azóta évezredek, évmilliók múltak el, de anyag nincs több. Mert Teremtő egy van!
A másik csoda, amivel mindig szembe kell néznünk, hogy mi az élet? Nem tudjuk megfejteni, mert titok. Titok, amelyik Istenben nyilvánvaló. Életet sem lehet teremteni. Sokszor mondják itt a mesterséges megtermékenyítést. De honnan vették az életet? Életet nem lehet teremteni, mert az élet az Isten. Mennyire megrázó ez, hogy amíg Isten akarja, addig van élet, és aztán nincs. Bármit csinálhatunk, egy órával, egy perccel nem tudjuk meghosszabítani az életet. Mert az élet Istenből való. Vajon megértettük-e ezt valaha?
Azon is háborogni szoktak emberek, hogyan lehet ilyet elképzelni, hogy Isten a föld porából formálta az embert. Valakitől megkérdeztem, hogy el tudod képzelni, hogy az ember porrá és földdé lesz? – Ezt igen. – És egy vegyi folyamatot, amit visszafele meg lehet csinálni, odafele nem lehet? Mintha azt mondanád, hogy a vízből lehet jeget csinálni, de a jégből vizet már nem. Ha el tudod hinni, hogy porrá leszel, akkor hogy nem tudod elhinni, hogy porból vétettél? Ugyanaz a folyamat.
Az ember az a csodálatos lény, aki egyrészt anyag, másrészt pedig szellem, Istenből való. Az emberbe Isten lehelt lelket. “És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1Móz 2,7). Bennünk van ez az Istenből, és a földből való rész, és ez az ember. Isten azért helyezte az embert a földre, hogy ott éljen, de tanácsot Tőle vegyen. Az egyetlen lény vagyunk ezen a földön, akinek kapcsolata lehet a láthatatlan világgal a lelkén, a szellemén keresztül. Bennünk van meg ez a lehetőség, hogy beszélni tudok Istennel, és Ő is beszél velem. Amikor Isten azt mondta: “uralkodjatok,” ez annyit jelentett, hogy valósítsd meg Isten uralmát ezen a földön, a Tőle kapott tanáccsal, vezetéssel. Az ember az a lény, aki a teremtettségnek továbbadja Isten parancsait, és aki a teremtettség háláját közvetíti Isten felé, és dicsőíti Őt. Ti nem halljátok, hogy minden dicsőíti az Urat? A felhők, a fák, füvek, minden, csak nem tudják kimondani. Milyen jó, hogy mi kimondhatjuk, és az egész teremtettség háláját továbbíthatom Isten felé. Ez a kettős dolgunk a földön. Vajon teljesíted-e? Továbbítod-e a magad helyén Isten akaratát a teremtettségnek, és továbbítod-e a teremtettség háláját Istennek?
Az a rádió, amelyik már nem tud fogni és adni, nem rádió már, csak egy doboz. Az az ember, aki nem fogja Isten szeretetét, kegyelmét, jóságát, akaratát, megszűnt embernek lenni. Szeretném megkérdezni, hogy te ember vagy? Hogy a földön élsz, az igaz. Hogy test vagy, az is igaz. De ha kapcsolatod nincs Isten világával, megszűnt az emberséged. Isten a Vele való kapcsolat miatt teremtette az embert, téged is, engem is. Csodálatos dolog embernek lenni, és mondani azt, amit senki nem tud elmondani az Isten világáról, szeretetéről, csak az ember.
A mennyben hárman tesznek bizonyságot: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek. Ismered az Atyát? Van Vele kapcsolatod? Ha azt mondod, hogy igen, akkor kérdezem, miért hallgatsz? Ha igazán van, ha igazán szeret, mitől félsz? Miért aggódsz, ha neked szerető, mindenható, mindent tudó Atyád van a mennyben? Bizonyságot tehet-e rólad az Atya a mennyben, hogy ez az én gyermekem, aki bízik bennem? Vajon az életed erről beszél, hogy az Atya bizonyságot tehet rólad? Amikor a legkülönbözőbb kísértések, nehézségek jönnek, akkor az Atya bizonyságot akar tenni rólad az egész embervilág előtt. Vajon bátran mutogathat-é téged a fejedelemségek előtt, a szellemvilág előtt? Látjátok, van Atyja.
A második “kezdetben” így hangzik: “Kezdetben volt az Ige, és az Ige volt az Istennél és Isten volt az Ige.” Amikor ezt először megértettem, a lélegzetem elállt. Amikor kezembe veszem az Igét, szent az nekem? Isten egyenlő az Igével, Ő egyenlő a szavával. Ha nem volna egyenlő, akkor nem volna Isten. Akkor a szava megbízhatatlan volna, nem lehetne Neki hinni. De amit Isten mond, az Ő maga. Úgy nézed-e minden reggel az Igét, hogy találkozom Istennel? Az Ő szava olyan bizonyos, mint amilyen bizonyos, hogy Ő van. Isten egyenlő az Igével, és ez az Ige testté lett, lejött erre a földre. Ő a második személy, akiről beszél az Ige. Ő nemcsak az Atya, hanem Ő a Megváltó Ige. Az 1Móz 1-ben a bűneset után rögtön megjelenik a Megváltó Ige. Megszólal az Isten: Ember, hol vagy?! A Tőle elszakadt embert keresi Isten, a Pásztor. Az ember odaadta magát az Ördögnek, de Isten ebbe nem törődik bele, jön az ember után, mert szereti.
Az egész Ószövetség tele van már a Pásztor lépéseivel. Isten a bűneset után az asszony magvát ígéri. Izsák, József, Mózes, mind Jézus előképei. Jézus eljött az idők teljességében, amikor az Ige testté lett. Örültél-e már egyszer igazán karácsonynak, amikor Jézus lejött erre a földre, és emberré lett?
Nagyon sok embernek ez a problémája, hogy nem lehet ezt elhinni, mese az egész. De akiben megszületett már az új élet, annak nem mese. Mária is átélte ezt. Így mondta neki az angyal: “A Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged”. (Lk 1,35). Aki a Szentlélek hatalma alá kerül, abban elkezd mozogni valami új, új érzések, új gondolatok.
Úgy szeretném, ha megtelne most a szíved hálával, hogy Jézus lejött erre a földre, hogy megkeresse az elveszettet. Jézusról annyi kép van a Bibliában. Jó volna azt is megértenünk, hogy Jézus Krisztus Főpap, de Ő az áldozati bárány is. Látod-e a kereszt történésein keresztül, hogy mindent Ő tesz? Így mondja Jézus: Senki nem veszi el az én életemet, én magam adom. A főpap előtt vádolói összezavarodnak, de Jézus maga adja a vádat maga ellen. A főpap azt mondja: “Mondd meg nékünk, ha Te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? Monda néki Jézus: Te mondád. Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljönni az égnek felhőiben.” (Mt 26,63-64). Erre szaggatták meg ruháikat, és mondta ki a főpap, hogy Jézus káromlást szólt, nincs szükség több tanúra. Jézus maga adta a vádat. Amikor érte jöttek a katonák a Gecsemáné kertbe, azt olvassuk, hogy földre estek Jézus előtt. Ő kérdezi: “Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust. Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az.” (Jn 18,7-8). Önmagát adja kezükbe. Pilátusnak elmondja: “Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked.” (Jn 19,11). Ő maga tartja oda hátát a verőknek, a korbácsot szorongatóknak. Ő maga fekszik rá a keresztre és nyújtja ki kezét. Ki tudta volna megfogni ezt a hatalmas kezet, amelyiknek minden engedett ezen a földön?
Aztán a Sátán odasúgja neki – Szállj le a keresztről! Születésekor azt mondta a Sátán, hogy ennek az embernek nem szabad felnőnie. Gondoljunk a betlehemi gyermekgyilkosságra, amikor minden két éven aluli gyermeket megölet Heródes. Látjuk-e mögötte a Sátán arcát, aki nem akarja, hogy Jézus felnőjön? A kereszthalálnál pedig azt mondja, hogy ennek az embernek nem szabad váltsághalált halnia! Szállj le a keresztről, és mindenki hisz benned! Jézus nem száll le. Adja az életét, adja a vádat maga ellen, a kereszten az elítélt rendelkezik. “Atyám, bocsáss meg nekik!” Imádkozik azokért, akik megölik. A lator előtt megnyitja a mennyet: “Még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43). Rendelkezik az anyja felől. “Monda az Ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád!” (Jn 19,26-27). Ő az egyetlen cselekvő. Jézus, a Főpap, adja Jézust, a Bárányt. Az Atya a Fiúban önmagát adja bűneinkért.
Egyszer azt mondtam a testvéreknek, hogy gondolkozzanak azon, hogyan lehetett volna megoldani, hogy Isten igazságos maradjon, de a bűnnek büntetése legyen. Megmaradjon az isteni igazság, és érvényesüljön az isteni szeretet. Csak úgy, hogy Isten önmagát adta Jézusban. Valaha megértetted-e, hogy ezt csak Isten tehette? A Főpap Jézus megöli a Bárányt. Csak egy sikolyt lehetett hallani: “Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46). Nem volt ez könnyű út. Ne gondold, hogy játék a kereszt, – ott Valaki véresen szenvedett. Így mondja az ének: “Óh csodálja ég és föld, Isten szenved értünk!” Ha ezt megláttad, akkor hazataláltál az Atyához. Bűnei bocsánatát veszi mindenki, aki hisz Jézusban.
A harmadik személy, akiről az Ige mondja, hogy hárman tesznek bizonyságot a mennyben, a Szentlélek, Akit Isten küld. Jézusnak az a formája, Akit be lehet fogadni. Jézus, amikor a földön járt, egy testi személy volt. Őt nem fogadhatom be. A Szentlélek által fogadhattad be Jézust. Ő Istennek az a formája, Aki benned lakhat. A teremtő Ige, a Megváltó Ige, és a bennem lakozó Ige. Másképp nem jöhet be Jézus, csak Lélek formájában. Az én lelkemet adom belétek, – mondja Jézus. Lelkét fogadhatod be, és ezzel Őt magát. Vajon bizonyságot tehet-e rólad a Szentlélek a mennyben, hogy amikor zörgetett a szíveden, engedtél Neki? Bizonyságot tehet-e rólad a Megváltó Ige, és bizonyságot tehet-e a Teremtő Atya?
A tékozló fiú történetéről szeretnék egy pár mondatot szólni. Mindig azt mondjuk, csak Jézus által lehet az Atyához menni. Ebben a történetben hol van Jézus? A Szentlélek ott van, mert a disznóvályúnál már megszomorodva ül a fiú, eszébe jutott az atyai ház. A Szentlélek munkálkodott benne, eszébe juttatta bűneit, és magába szállt. Azt mondta valaki, hogy Magyarországon nagyon sok ilyen állomás van, hogy “szállás”. Kisujszállás, Szabadszállás, Fülöpszállás. Minden ember életében kell lenni egy ilyen állomásnak, hogy “magába-szállás”. Aki ezen a megállón nem ment át, nem jut Jézushoz. A Szentlélek befelé mutat, hogy nem más a hibás, egyedül te. Ekkor magadba lehet szállni. Átment-e már az életed ezen, hogy engedtél a Szentléleknek, és nem kívül kerested a bajt, hanem belül? Magadba szálltál?
A magábaszállás után a tékozló fiú egyenesen az atyához ment. Hol van Jézus? Az Atya leszállt a trónjáról, és a tékozló fiú elé ment. Isten lejött erre a földre, testet öltött. Egészen világosan ott van benne Jézus. A fiúnak nem kellett az Atyáig mennie, az Atya jött eléje. Az a két ölelő kar oda van szögezve a keresztre, és vár minden tékozló fiút. Egy életre oda van szögezve, és mindenki tudhatja, hogy haza lehet menni.
A tékozló fiú történetében ott van a Szentháromság Isten. Az Atya, aki végig gondolt a fiára, amikor az a legvadabb, és a legmesszebb volt. Jézus az, Aki eléje futott. A Szentlélek az, Aki biztatta, segítette jönni, mert nem könnyű jönni. Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben. Vajon tehet-e bizonyságot az Atya, hogy ez az én gyermekem? Tehet-e rólad bizonyságot a Fiú, hogy érte hullott a vérem? És tehet-e bizonyságot a Szentlélek? Engedsz-e a Léleknek, aki hív, aki vezet, aki veled van, és veled marad? Ha egyszer ott állsz majd Isten trónja előtt, bizonyságot tehet-e majd rólad a Szentháromság Isten?!
Imádkozzunk!
Urunk, hálát adunk, hogy Szentlelked nem unta meg, hogy újra és újra zörgessen a szívünkön. Bocsásd meg, hogy évtizedeken keresztül ellenálltunk, megvetettük szavadat, hívásodat. Köszönöm, Jézus Krisztus, hogy bizonyságot tehetsz rólam. Véred által és áldozatodért megbocsáttattak a bűneim. Köszönöm, hogy boldog, szabad, Benned bízó gyermeked lehetek. Kérünk, áldj meg és segíts minket, hogy ne legyen senki sem, aki úgy megy el innen, hogy ne tehessen róla bizonyságot a Szentháromság Isten. Nevedért kérünk.
Ámen.