“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GYŐZEDELMES HIT (4/5)
Hárman a földön
“És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz, és a vér: és ez a három is egy.” 1Jn 5,8
Imádkozzunk!
Urunk, hallottad, amit az énekben elmondtunk. Tudod, hogy valóban eldőlt-e már bennünk, hogy egy életre szeretnénk nyomdokodban járni. Kérünk, hadd legyen igaz, hogy nincs visszautunk. Hadd égessünk fel ezzel kapcsolatban mindent. Urunk, áldj meg minket ezen a napon, hogy döntésünk életreszóló és teljes lehessen.
Ámen.
Mai Igénk azt mondja, hogy hárman tesznek bizonyságot a földön. Érdekes módon itt a Lélekkel kezdi. A Lélek, a víz és a vér. A Lélek bennünk munkálkodik. Már a teremtéskor is Isten Lelke lebegett a vizek felett. Jézus születésével kapcsolatban is mondottuk Máriáról, hogy a Szentlélek árnyékozta be. Egy más légkörbe került. Arra gondoltam, hogy Pállal is így kezdődött, hogy a damaskusi úton fény sugározta körül. Ez a mennyei fény a Szentlélek Isten.
Amikor valaki világosságba kerül és látni kezd, annyit jelent, hogy a Szentlélek munkálkodik benne. Nagyon sokszor már gyermekkorban elkezdi Isten ezt a munkát. Lehet, hogy már a vasárnapi iskolában voltak olyan gondolataid, amik nem a te agyadban születtek meg. Emlékszem, tanár koromban ültem a nyíregyházi templomban. Néztem az oltáron lévő gyertyákat, és közben arra gondoltam, hogy milyen jó volna így élni. Miközben másoknak világítok, elégni. Isten már gyermek, vagy fiatal korban kereshet egy embert, és adhat olyan gondolatokat, amik nem tőlünk való. Bennünk egy erő munkálkodik, amelyik független tőlünk. Talán nem is akarom látni a bűnt magamban, és egy belső erő előhozza. Annyira megdöbbentő, hogy Pált pont akkor sugározta körül a fény a mennyből, amikor azért ment, hogy kiirtsa a keresztyéneket.
A Lélek tesz bizonyságot a földön, és azután a víz. Mondottuk már, hogy a Bibliában a víz Isten szavát jelenti. Ezékiel könyvében olvassuk, hogy a templomban a küszöb alól bugyogott ki a víz. Egyre több lett. Először csak bokáig ért, azután térdig, azután már úszni való víz volt. Isten szava valahonnan kiindul, és egyre jobban erősödik. Mindent eláraszt az Isten szájából való szó.
De tudjuk, hogy a másik hatalom, a Sátán is beszél. Onnan is jön a szó. Kétféle szó árasztja el a világot. A Jelenések könyvéből mindenki ismeri a napba öltözött asszonyról szóló részt. Akik az Úréi, azok vannak napba, ragyogásba öltözve. A középkori szenteket glóriával a fejükön ábrázolták. Ezzel akarták kifejezni, hogy fény van körülöttük. Beletartozol-e már a napba öltözött asszony képébe? Felöltözted már a Krisztust? “Öltözzétek föl a Krisztust” – mondja az Ige. A napba öltözött asszony képénél látjuk, hogy a sárkány, a régi kígyó, vizet ereszt utána, beszédet. Hihetetlen rágalmakat, pletykákat tud mondani ez a világ Isten népére, gyermekeire. Ez a beszéd a sárkány szájából jön, mert tönkre akarja tenni az asszonyt. A Satán csak azokat üldözi, akiknek az élete gyümölcstermő élet. A többit nyugodtan hagyja. Ahol emberek hitrejutnak, ahol ébredés van, ott akcióba lép a Sátán, engedi a vizet, a beszédet. A legkülönfélébb dolgokat mondják reánk is, aztán valahol mindig semmivé lesz. Olyan jó így élni, hogy magasabbrendű védelem vesz körül.
Aki az Úré, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek. Jön a csodálatos élő víz. Ha elkezd beszélni az ember, már folyik, történik valami. Akinek egy kis lelki érzékenysége van, az rögtön megállapítja, hogy ebben van élet. Sokszor hallunk szép prédikációt, csak éppen élet nincs benne. Nem az a lényeg, hogy szép legyen, hanem hogy valami áradjon vele együtt, ami utolér embereket. Bár mindig ilyen szó volna a beszédünk! Ez az, amire az Ige azt mondja, hogy a földön bizonyságot tesz a Lélek és az Ige. Milyen nagy ajándék, ha valahol árad az élő Ige és hallgathatom. Ez az Ige tesz bizonyságot nemcsak a földön, hanem az ítéletkor is. Jézus azt mondja: “Nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem, hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.” (Jn 12,47a-48).
Testvérek, nem veszélytelen dolog Igét hallgatni. Azok a beszédek, amelyeknek nem engedtél, azok kárhoztatnak majd téged. Milyen rettenetes lesz, hogy ezt mind tudtam, hallottam, de nem engedtem neki. Nem kell ott semmit tenni, hangzanak a beszédek majd emlékezetből. Mondták nekem, hogy menj Jézushoz, de én nem akartam. A megtérés szíve az akaratban van. Voltál-e már úgy, hogy egy Ige eszedbe jutott, aminek mikor hallottad, nem engedtél, és már akkor fájt. Mondta az Úr, mondta, csak nem engedtem. Pedig a beszédek kárhoztatni fognak.
Még egy érdekes képet szeretnék felolvasni a Zakariás 5-ből: “Aztán ismét felemeltem szemeimet és látám: hogy ímé egy könyv repül. És mondá nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülő könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle. És monda nékem: Ez az átok, amely kihat az egész föld színére, mert mindaz, aki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, aki hamisan esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni. Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába és annak házába, aki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában és megemészti azt s annak fáit és köveit.” (Zak 5,1-4). Értjük-e már, milyen komoly dolog az Ige? Bemegy a lakóházadba, az életedbe és megkezdi az emésztést. Ez az igehirdetés is ítélet, ne felejtsük el. Ha az Ige bemegy a szívedbe és elkezdi mondani, nem tudod elhallgattatni. Nekem is így történt a megtérésem. Isten szava bejött a szívembe, és ott kezdett el beszélni és ítélni. Vigyázz az Igére, a vízre, amelyik a templom küszöbe alól jön ki, amelyik élő víz, amelyik ítélő Ige.
A harmadik, – amit már hallottunk egyszer, – ami a földön tesz bizonyságot: a víz és a vér. Hiszen emlékeztek, hogy mondottuk: Jézus, a Krisztus aki jön vízzel és vérrel. “Hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér: és ez a három is egy.” Nem tudom, emlékeztek-e az ApCsel könyvében arra a részre, ahol Péteren keresztül szól a Szentlélek: “Azt, aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek.” (ApCsel 2,23). Hiszen párthusok és médek voltak ott, a világ legkülönbözőbb részéről, egy sem volt talán ott a keresztnél. Akkor miért mondja ezt az Ige? Mondhatták, hogy mi nem ismertük Jézust. Mondták is, hogy ránk akarja hárítani annak az embernek a vérét.
Egyszer végiggondoltam, hogy mi ölte meg Jézust? Rájöttem, hogy a főpapok irigysége. Benned nincs irigység, féltékenység, dicsvágy? Nézd meg a bűnöket, amik Jézust a keresztre vitték! Neked nem ismerősök? Az én szívemben is ott van a hiúság, a kritika mások felé, a hátmögött való beszéd. Benned nincs? Nagyon kérlek, állj meg most a kereszt előtt. Mózes könyvében beszél arról az Ige, hogy Isten lenézett a földre és látta, hogy megsokasodott a bűn a földön, és Isten bánkódott az Ő szívében. Istennek az első bűntől kezdve a mai napig fájdalmat okoz a bűn. Neki éppen úgy fáj a te bűnöd, mint az a tövis, amely a fejét szúrta. A történelem folyamán Isten egyszer Jézus Krisztusban láthatóan megmutatta, hogyan fáj Neki a bűn!
Gondoltál-e már arra, hogy bűnös szenvedélyeddel Jézusnak fonod a töviskoronát? Minden viccel, minden bűnnel Őt bántod! De embereket is. Azt mondja Jézus: “Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Mt 25,40b). Krisztus szereti az övéit, azért fáj neki, amit a másik emberrel teszünk.
Valaki mondta nekem, hogy annyit káromkodnak a munkahelyén. Azt mondtam: sokkal kevésbé bántja Jézust, mint a te bűneid. Az övéi bűne, a szennyes gondolataid, az irigységed, féltékenységed, indulatod, mind korbács rajta. Testvér, a kereszt nem egy avas történet, amit itt végighallgatunk, és aztán ásítunk egyet. Megszoktuk már, miért kell ezeket az érzelgős dolgokat mindig mondogatni? Hát kőből van a szíved?! Nem veszed észre, hogy miattad kell annyit mondogatni? A vér beszél, ellened kiált, majd éretted kiált. Testvér, beszél a kereszt! Jobbat beszél, mint az Ábel vére! Most még érted kiált, de lehet, hogy egyszer majd ellened szól a harmadik bizonyságtétel.
Valaha álltál-e már bűnbánattal a kereszt előtt? Holnap az úrasztalához megyünk. Azt mondja az Ige, hogy “Az Úrnak halálát hirdessétek” minden alkalommal, ahányszor csak megtöritek a kenyeret. Azért mondta Jézus, hogy “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, hogy soha ne menjen feledésbe. Ahányszor csak ott állsz az úrasztalánál, mindig jusson eszedbe az az első nagy kenyértörés ott a Golgotán, amikor Jézus érted és értem törte meg a testét. Az a kicsi darab kenyér beszél, az a korty bor beszél. Úgy mégy-e majd oda, hogy hallhatod a beszédét? Lásd meg, hogy mivel ajándékozott meg Isten! A földön beszél a Lélek, aki benned beszél, az Ige hozzád beszél, és a szentjegyek is beszélnek. Ez az Isten bizonyságtétele a földön. Meg ne vesd azt, aki hozzád szól! Büntetésre méltónak találtatik az, aki a mennyből szólót megveti.
Jó volna most komolyan, vággyal odamenni a bűnbocsánat véréhez, amelyik jobbat beszél, mint az Ábel vére. A következő vers mondja: “Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az Ő Fiáról.” Emlékszünk, mikor Jézus lejött erre a földre, Keresztelő János volt az első, aki bizonyságot tett: “Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Aztán, amikor Jézus odaáll a bűnösök sorába, – olyan sokszor, akik bemerítkezésre hívják az embereket, ezzel szoktak bizonyítani, hogy ott szólalt meg Isten: “Ez az én szerelmes Fiam, Ôt hallgassátok!” Igen, testvér, mert akkor lépett Jézus a bűnösök sorába. Akkor vállalt teljes közösséget az elveszett emberrel. Akkor vette magára a bűnt. Jézusnak nem kellett bűnt vallani, nem volt mit vallani, de odalépett. Azért szólalt meg, mert nem tudott hallgatni Isten: “Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok.”
Egy lépéssel a kereszt előtt újra mennyei szózat hangzik: “Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.” (Jn 12,28). Isten nemcsak a szavával tett bizonyságot. Az emberek ámulva kérdezik: “Kicsoda ez?” A cselekedetei tesznek bizonyságot. Isten bizonyságot tett, amikor feltámasztotta Jézust. Nagyon sokáig nem értettem, hogy miért fontos a feltámadás? Azt nagyon hamar megértettem, hogy meg kellett halnia érettem, helyettem, de miért mondja az Ige, hogy feltámadt a mi megigazulásunkért? Hogy Jézus feltámadt, annyit jelent, hogy Isten elfogadta a helyettes áldozatot. Isten igent mondott Jézus áldozatára és visszaadta Őt azzal, hogy feltámasztotta a halottaiból. Ha Krisztus fel nem támad, még bűneitekben vagytok, – mondja az Ige. Nem érvényes az áldozat.
Isten elfogadta Jézus áldozatát, és benned is fel akarja Őt támasztani. Neked már feltámasztotta Őt? Ott él már a szívedben? Ez a boldogság ezen a földön. Azt mondtuk az első alkalommal, hogy az ember javíthatatlan. De Isten újat akar teremteni. A második teremtés új teremtés. Itt a földön sokan, ezrek, milliók vannak, akik már új emberek. A Jelenések könyvében János látja a fehér ruhába öltözött embereket, “Akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,14). Testvér, közöttük vagy már? A holnapi napon újra megteheted, hogy megmosod és megfehéríted ruhádat a Bárány vérében. Újra elfogadhatod Jézus helyettes áldozatát.
Isten beszél az Igén keresztül, és mindenen keresztül. Meg ne vesd az Isten bizonyságtételét!
Imádkozzunk!
Uram, olyan sok mindent elhittem embereknek, pedig olyan sokszor becsaptak. Hadd dicsőítselek, hogy a Te bizonyságtételed igaz. Köszönjük, hogy bizonyságot tettél a Fiadról, és köszönjük, hogy bizonyságot teszel rólunk is, ha befogadunk Téged.
Jézus, köszönöm, hogy vallást tehetek Rólad a földön, és hiszem, hogy majd Te is vallást teszel rólam mennyei Atyánk előtt. Áldd meg a napunkat, beszélj hozzánk a földön szóló Lélek, víz és vér által, neved dicsőségére.
Ámen.