“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GYŐZEDELMES HIT (5/5)
Bizonyság önmagában
“Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette Őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett az Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében.” 1Jn 5,10-13
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük érthetetlen kegyelmedet, amellyel ezen a héten is utánunk jártál. Hadd áldjunk, hogy minden Igén, minden beszélgetésen keresztül keresett kegyelmed. Úr Jézus, segíts, hogy ma az úrvacsorában is találkozhassunk Veled. Kérünk, hadd fogadhassunk be Téged!
Ámen.
Isten bizonyságtételével kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy Isten beszél. Hallottuk-e már Őt beszélni? Ha nincs fülem, nem hallom, hogy beszél. Annyiszor mondja az Ige: “Akinek van füle a hallásra, hallja.” (Mt 11,15). Gondoljunk arra, itt nincs fülünk arra, hogy a levegőben lévő hanghullámokat fogjuk. Nincs rádiónk, nincs eszközünk, amivel foghatnánk.
Isten beszél, csak a legtöbb embernek nincs rá füle, nincs lelki hallása. A bűneset után ez szűnt meg az embernél. Isten megmondta: “A jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” (1Móz 2,17). Az engedetlenség következtében az ember lelkileg nem hallott, nem látott, nem érzékelt.
Vajon hallottad már Istent beszélni? Szabad-e már a füled a hallásra? Olyan nagy ajándék, hogy a hit hallásból van. A hit az a szerv, amellyel a lelki világot foghatom. Megajándékozhatott-e már Isten hittel? Jézus így mondta, hogy szüntelen hallom az Atyát. Jézusnak éles hallása volt.
Nagyon nagy ajándék, mikor életemben először hallottam, hogy Isten velem beszél. Vajon van-e közöttünk olyan, aki visszaemlékezik rá, vagy most először hallotta, hogy Isten hozzá szólt?
A kérdés az, kihez beszél Isten? Elveszett gyermekéhez. Őt keresi, szavával, szeretetével. Mondottuk már, hogy a bűneset után azonnal elhangzik Isten első szava: Hol vagy? Isten kereső szeretete Jézus. Ezért mondja az Ige, hogy Isten bizonyságot tett az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról. Isten, Jézusnak a bűnöst szerető, kereső szeretetéről beszél. Isten kereső szeretete, kegyelme: Jézus. Ráébredtél-e már, hogy Ő az, aki mindig utánad járt, te pedig bújtál előle. A rossz lelkiismeret menekülésre készteti az embert Isten elől.
Komoly kérdés, hogy hagytam-e magam megkeresni ezen a héten, vagy pedig megint csak futok tovább? Gondoljunk arra, hogy ma innen továbbmegyünk. Hogyan lesz a további utad, Vele, vagy nélküle? Isten erre a hétre azért hozott ide először, vagy újra, hogy engedd magad megkeresni. Beszélhetett-e veled? Hallottuk, hogy Isten mindenen keresztül beszél. Emlékszünk, amikor Jézus mondta a példázatait a teremtettségről. “Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad.” (Jn 12,24). Nem lesz rajta keresztül élet.
Egyszer annyira megrázott, hogy az egész teremtettségben benne van a feltámadás. Gondoljunk a selyemhernyóra, amelyik eszi az eperfalevelet, ki hinné, hogy ez a hernyó egyszer repülni fog? Bebábozza magát, meghal, aztán egy napon kirágja a bábot és repül a lepke. Bele van írva a teremtettségbe a halál, és a halálon át a feltámadás, az élet. Példák sorozatát lehetne mondani a körülöttünk lévő életből.
Az emberi sorsok is Jézusról beszélnek. Belehallgattál-e már valaha emberi életekbe? Hány ember mondta már el, hogy a nehézségeken keresztül jutott el az Úrhoz. Van, akit betegségeken, haláleseten keresztül keres Isten szeretete. Aki engedte magát megkeresni, sírva mondja el, hogy azt hittem, ez mind rossz. A végén megláttam, hogy Isten lábnyomai voltak, már rég utánam járt. Az ember is bizonyságot tesz Istenről.
Wesleyről, Istennek erről a komoly szolgájáról olvastam, hogy egyik alkalommal, mikor késő este lóháton ment hazafelé a szolgálatból, rablók támadták meg. Mindent elvettek tőle, lovát, óráját, könyvét, ruhadarabjait. Az egyik rabló visszafordult és azt kérdezte: biztos, hogy minden értéket átadott? Igen, – válaszolta Wesley. Pár perc múlva rájött, nem adtam oda mindent. Utánuk kiabált – Jöjjenek vissza, a legnagyobb értékem nem adtam oda! Ez bolond, – gondolták a rablók, de visszamentek. – Jézus meghalt a bűneimért, és örök élettel ajándékozott meg. Ez a legnagyobb kincsem, ezt is átadtam, nyugodtan mehetnek.
Évtizedek múlva valahol evangélizált Wesley. A végén odajött hozzá egy ember és azt mondta, hogy én voltam az egyik ember, akinek azon a bizonyos estén a legnagyobb kincsét átadta. Még pár évig futottam, aztán engem is utolért Isten kegyelme.
Bár lenne sok ilyen ember, aki az utolsó kincsét is egészen oda merné adni. Egy gazdag ember azt kérte a feleségétől, hogy ha meghal, hagyják kint a koporsóból a jobbkezét. Hadd lássa a falu, hogy nem viszek magammal semmit. Te még mindig futsz a szemét után, miközben Isten utánad jár?
Azt mondja az Ige, hogy Isten bizonyságot tesz az Ő Fiáról a teremtettségen keresztül, az Igén keresztül. A Biblia az első lapjától az utolsóig Jézusról beszél. Így mondja Filep Nátánaelnek: “Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.” (Jn 1,46). Ha majd nyitva lesz a szemed, füled, meghallod, hogy ez megint a Fiú, Jézus. Sok-sok előképen keresztül beszél az Ószövetség Jézusról. József elmondja testvéreinek: “A ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek.” (1Móz 45,5b). Nem ti küldtetek engem ide, Isten művelte ezt, a ti megmaradástokért. “Ne féljetek, eltartalak én titeket.” (1Móz 50,21). Ha egyszer nyitva lesz a füled, minden vonalon hallod, hogy beszél az Isten, és bizonyságot tesz az Ő Fiáról. Olyan megdöbbentő az, hogy “Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában.” Értitek ezt a csodálatos üzenetet, amit mond az Úr? Az Ő Lelke az én lelkemmel együtt, az új élet amit befogadtam, tesz bizonyságot belül. Önmagamban belül nem kell nekem semmit magyarázni. A Szentlélek Isten belül tesz bizonyságot, hogy gyermeke vagy, Övé vagy.
Van-e bizonyságtételed, elvehetetlen, kitörülhetetlen? Egy hívő emberrel mindent lehet csinálni, de ezt nem lehet tőle elvenni. Mert ez olyan élet, ami nemcsak a földön, hanem a halál után is élet. “Akié a Fiú, azé az élet.” Ez elvehetetlen és örök. Ha a múltadra nézve megkaptad a bocsánatot, semmi sem vádolja már a szívedet. Isten új életet ad, egészen újat. Milyen jó volna így hazamenni, egy egészen új élettel, aminek semmi köze a régihez. Isten a múltadra nézve bocsánatot szeretne adni, a jövőre nézve pedig egy ragyogó, boldog, tiszta, új életet.
“Aki hisz a Fiúban, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette Őt.” Olyan sokszor mondtam embereknek, akik nem hittek, hogy azt gondolod, Isten hazudik? Nem, azt nem hiszem. De harmadik változat nincs. Vagy hiszek Istennek, és akkor bennem is igaz a szava, vagy pedig azt mondom, hogy hazudik. Ma mondd ki az egyiket, vagy a másikat! Ne csapd be magad! Vagy kimondod az osztatlan igent, hogy igazat mond az Isten, és ezt elfogadod. Akkor örök életed van. Vagy pedig mondd ki bátran: – Nem! Vagyis Isten hazudik, a Biblia hazudik, és az egész nem igaz. “Legyen a ti beszédetek: Úgy úgy, nem nem.” (Mt 5,37). Döntsd el most világosan, hogy igen, vagy nem! Ha nem hiszel Jézusban, hazuggá teszed Istent. Mert nem hiszel abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tett az Ő Fiáról.
Tovább mondja az Ige, és ez a hetünknek a befejezése: “És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az Ő Fiában van.” Istennek egyetlen ajándéka van: Jézus. Több ajándék nincs. Az az ajándék, amit Isten karácsonykor letett a betlehemi jászolbölcsőbe, a legnagyobb ajándék. Most ugyanezt szeretné letenni a te istálló-szívedbe. Jézusnak akkor nem volt helye a vendégfogadó háznál. Ma sincs. Ahol sok vendég jár ki s be, aki úgy néz ki, hogy rendes élete van, oda nem lehet Jézust letenni. Aki tudja már, hogy csak önzés, hiúság, dicsvágy van benne, annál itt van az alkalmas pillanat, hogy Isten ideadhassa egyetlen ajándékát: a Fiút. “Akié a Fiú, azé az élet!” (1Jn 5,12). Az Egyszülött Fiában Isten önmagát adta. Elfogadod-e?
Mit lehet egy ajándékkal csinálni? Vagy visszautasítod, vagy elfogadod. Harmadik lehetőség nincs. Ma mondhatod Istennek, hogy nekem ez nem kell. De csendben, komolyan azt is mondhatod, hogy köszönöm. Olyan egyszerű a megtérés. Elfogadod Isten ajándékát, megköszönöd, és a tied. Akkor megtapasztalod, hogy bizonyságtételed van önmagadban. Belül megszólal Isten Szentlelke. Jézussal együtt Isten neked ad mindent, amire vágytál ebben az életben. “Ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul.” (1Kor 1,30). Ő mindenné lett! Jézusban mindennel megajándékozott Isten, ami az előtte való kedvességre és az életre elegendő.
Kell-e neked ez az ajándék? Mondhatod, hogy köszönöm, nem kérem. Csak vigyázz testvér, mert az életet utasítod vissza. “Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5,12). Nincs emberi szó, amely ki tudná mondani, hogy mit nyert Jézusban. De vajon hálás vagy-e érte? Nem vagyunk hálátlan emberek? Egy gyerek dolgozott valahol, és elmondta egy másiknak, hogy mennyit keres, miért mit fizetnek. Ez a fiú elgondolta, mennyi mindent megcsinál itthon és semmit nem kap érte. Egyik nap a reggeliző asztalra édesanyjának odatett egy számlát. Vízhordásért ennyi, bevásárlás ennyi, söprögetés ennyi. Összesen 25 forint. Az édesanya ránézett, szeméből kipottyant a könny. Semmit nem szólt, de másnap ő is tett oda egy számlát. Neveltelek, semmi. Ruháztalak, semmi. Iskoláztattalak, semmi. Amikor beteg voltál, ápoltalak, semmi. Hogy mindig szerettelek, semmi. Összesen: semmi! A gyerek elolvasta, ráborult az asztalra és sírni kezdett. Akkor értette meg, hogy mit kapott, és még ő nyújtott be számlát.
Nem tudom, nem nyújtottál-e már be számlát Istennek? Ezt, és ezt csináltam, és észre sem vetted. Egyszer azt mondtam valakinek, hogy ha Isten egyszer mindent visszavenne, amiért soha nem adtál hálát, maradna-e valamid? Az, hogy ép a tested. Hogy tudunk síránkozni, amikor romlik az egészségünk, de amíg volt, soha nem köszöntük meg. Istennek legyen hála, ezerszer legyen hála az Ô kimondhatatlan ajándékáért. Adsz-e ma hálát azért, amit soha nem fogsz tudni megköszönni, a golgotai keresztért, ahol magára vette Jézus bűneidet, életet, és bocsánatot szerzett a számodra.
Beszéltünk a halál fájáról, amire Isten azt mondta, hogy ha arról eszel, meghalsz. De beszéltünk az élet fájáról, ott volt a paradicsomban, nem volt tilos enni róla. Az élet fája Jézus. Vajon mész-e ma enni róla, hogy örök életed legyen, amit egyedül érdemes élni itt a földön, és egyszer majd örökké. A halál nem ijesztő, mert beletorkollik abba az életbe, amelyről azt olvassuk: “Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Kor 2,9). Az öregség sem ijesztő, mert nem Istentől való távolodás, hanem minden nappal közelebb jutunk a Vele való találkozáshoz.
Kell-e neked ez az élet? Isten bizonyságot tett róla egész héten át. Most neked kell válaszolnod: – Atyám, köszönöm.
Imádkozzunk!
Uram, legelőször nekem kell megköszönnöm, és hálát adnom azért az életért, amit évtizedekkel ezelőtt belehelyeztél a szívembe. Köszönöm az egyre csodásabb, és egyre ragyogóbbá váló életet.
Uram, úgy szeretnélek kérni, könyörülj meg testvéreimen, hogy vissza ne utasítsák a kimondhatatlan ajándékodat. Segíts, hogy ne legyen közöttünk senki, aki hazuggá teszi Istent. Segíts hinni szavadnak, elfogadni, megköszönni, és hazavinni a drága ajándékot. Kérünk, egy életen keresztül segíts továbbadni, hiszen olyan szegény a világ körülöttünk. Áldj meg minket Uram, hogy áldássá lehessünk. Áldd meg az úrvacsoravételünket, hogy ott se legyen semmi más, minthogy újra befogadunk Téged. Kérünk, Úr Jézus, cselekedd meg ezt ma, nagy neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. május 26-30.