“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SOK NÉKTEK JERUZSÁLAMBE FELMENNETEK (1/5)
Sok néktek
“És monda Jeroboám az ő szívében: majd visszatér ez ország a Dávid házához. Ha felmegy e nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában, e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.
Tanácsot tartván azért a király, csináltata két aranyborjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek. Imhol vannak a te isteneid, óh Izráel, akik téged kihoztak Egyiptomnak földéből. És az egyiket helyezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.
Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül. És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképpen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, amelyeket csinált, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, amelyeket csinált. És áldozék azon az oltáron is, amelyet Béthelben állított fel, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, amelyet az ő szívében gondolt, és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.” 1Kir 12,26-33
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy azért hoztál ide személy szerint bennünket, hogy jobban a Tiéid legyünk. Kérünk, vidd véghez ezen a héten. Kérünk, hogy szólj és cselekedj bennünk, hogy úgy menjünk el innen, mint világító csillagaid. Áldj meg így. Vigyél véghez bennünk mindent, amit szeretnél, és vegyél el belőlünk minden ellenállást.
Ámen.
Úgy gondolom, hogy többen ismerjük ennek a történetnek az előzményeit. Ami itt történik, az a bűnnek a következménye. Salamon paráznaságával kezdődött, aki az Úrral való kapcsolat helyett a test uralma alá került. Döbbenten olvastam egyszer, hogy hány felesége és ágyasa volt. Salamon királyságának a végén Izráel belekerül a bűnbe. Ennek a következménye, hogy kettészakad Izráel. Roboám és Jeroboám két király. Már Salamon idejében elmondja Isten a próféta által Jeroboámnak, hogy csak egy nemzetséget hagy meg Dávid kezében, és tízet hagy Jeroboám kezében.
Jeroboám bűne a bálványimádás volt, ami már Salamonnál elkezdődött. Döbbenetes következmény ez. Jeroboám most attól fél, hogy a nép visszatér Roboámhoz, Dávid házához, és ezért csinálja azt, amit csinál. Attól fél, hogy ő jog szerint nem király. Szeretném, ha látnátok, hogy milyen hullámokat ver egy bűn, és milyen következményei vannak. Itt beleolvastunk valaminek a közepébe. Isten népe, amelyik két részre szakadt, benne van az egymással való féltékenykedésben és irigységben.
Isten szerint a jeruzsálemi templom volt Isten háza, ott volt a szövetség ládája, oda kellett minden izraelitának legalább egy évben egyszer felmenni, megpecsételtetni, hogy hova tartozik. Ettől félt Jeroboám, hogy ha majd odamegy a nép, rájön, hogy odatartozik. Engem megöletnek, és Izráel újra egy lesz. Milyen rettenetes félelem lehetett ez a Jeroboám szívében. Tudja, hogy mi lenne a jó, hogy hova tartozik, hova kellene mennie. De inkább felállítja a két aranyborjút. “Tanácsot tartván azért a király, csináltatott kért aranyborjút, és monda nékik:” És ez az a mondat, ami a mai áhítatunk mondata: “Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek.” Az Ördögnek mindig ez a mondata.
Ez a két aranyborjú most is él. Az egyik az anyagiak, a bírvágy, hogy mit vegyünk, mi kell nekünk most feltétlenül. Nagyon sokszor, amikor megvettünk valamit, már egy másikat látunk, ami még szebb. A másik pedig az élvezetvágy. Mind a kettőt csak pénzen keresztül lehet elérni. Azért olyan nagy isten a pénz, mert a kívánságunkat ez tudja kielégíteni. Függetlenít Istentől. Nem kell kérni, imádkozni. Van pénzem, megvesszük, vagy megépítjük azt a házat olyanra, amilyenre szeretnénk. Minél több a pénzünk, annál nagyobb a lehetőségünk, annál inkább megengedhetünk magunknak mindent, evést, ivást, szórakozást. Ez tölti be és foglalja el a szívünkben Isten helyét. Ezek mind pótszerek. Igazán csak az Úr tud megelégíteni minket. Az élvezet mindig csak örömpótlék. A szív a különféle élvezetek után való vágyakozásban elveszíti az igazi örömöt. Mert tiszta örömöt is csak az Úr tud adni.
Ha egyszer megízlelted az igazi örömöt, nem tud más többé megelégíteni. Így mondja a Biblia, hogy aki ebből a vízből iszik, újra megszomjuhozik. Olyan, mint egy iszákos, akinek egy féldeci is elég volt, aztán mindig több kellett, és már semmi nem elégítette ki. Az a víz, amit Ő ad neked, – ha valaha ittál belőle, akkor tudod, hogy soha többé meg nem szomjazol. Egyszerűen elégedett, kielégített emberré leszel.
Itt van a baj, hogy elvették Izráeltől, elvették a néptől az igazi örömöt. Pótszereket kellett adni. Az aranyborjúkhoz mentek áldozni. Az Ördög ezzel a mondattal állította meg őket: “Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek!” Nagyon sokszor minket is ezzel állít meg. Miért kell neked mindig templomba menni, otthon is lehet imádkozni. Miért kell bibliaórára járni? Hány férfi mondja a feleségének, hogy minek ez a sok szenteskedés? Ez a sok reggeli csendesség? Nem volna elég tíz perc? Sok ez! Miért kell ilyenekre pazarolni az erődet, idődet, mikor annyi dolgod volna? Van éppen elég tennivaló a család körül. Nem kell annyi időt az Igével tölteni. Sok ez!
Mennyire sok nektek a csendesség, az imádkozás, talán a tized! Nincs nekünk annyi pénzünk, vagy bármi, amit az Úrnak oda lehetne adni. Sok! Hányan mondták már el, hogy kezdtem kevesebbet adni, kezdtem megcsalni Istent. Mert jó, akinek nagyon sok pénze van, azok csinálhatják, – de én…? Sok neked! Nagyon jó volna, ha kicsit figyelnél, nem állapítottad-e már meg a szívedben, hogy nem kell annyi időt, erőt, pénzt Istennek adni. Sok néktek!
A két borjúra azt mondják, hogy ezek a te isteneid. Hát ki gyógyított meg téged? Nem az Isten segített, amikor beteg voltál, hanem az orvos! Az is pénzbe került, de segített. És a végén már nem is vagy hálás. Miért is kellene hálát adni? Majd mi megcsináljuk. Ezek a te isteneid. És elkezdődik a hajsza a több pénz után. Jó volna körülnézni, vajon nem így van-e az életetekben? Pedig milyen egyszerű minden, ha igazán egy Istenünk van.
Így folytatja az Ige: “Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül.” Nemrégen beszéltünk arról, hogy valamelyik király lerontotta a bálványokat, de meghagyta a magaslatokat, és ez nem volt kedves az Úrnak. Neked is vannak még magaslatok az életedben, amire fölnézel? Annak a másiknak sokkal többje van, mennyit keres, milyen állása van. Milyen kis nyomorult vagyok mellette, az pedig már hova jutott. Így mondta valaki, hogy egy osztályba jártam vele, és ki tudja, hova jutott már! Ki tudja, hány nyelven beszél már. Csodálkozol, bámulsz, és meghajolsz a magaslatok templomában. Ha igazán az Úré maradtál volna, egyetlen magaslat volna az életedben, ahová fölnéznél: a kereszt.
Így mondja az Ige: “Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is Őbenne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is Őáltala.” (1Kor 8,6). Mindnyájan kis emberférgek vagyunk. Ha most egy kicsit magasabbra emeli egyik kukac a fejét, mint a másik, attól ugyanolyan kukac. Őrültség, hogy mi mindenre fölnézünk. Talán te is lerontottad a bálványokat, de maradtak a magaslatok. Azt mondja az Ige: “Papokat szerze a nép aljából, akik nem voltak a Lévi fiai közül.” Nem voltak Isten papjai. Jeroboám felállította a magas helyeket és ott kezdett áldozni.
A megdöbbentő, hogy már Salamonnál kezdődött. A pogányok módjára kezdtek ünnepelni. Az ember szíve hajlik erre a vegyes ünneplésre. Figyeljétek meg, hogy a katolikusoknál mennyire ilyen vegyes ünnep a búcsú. Tulajdonképpen vallásos ünnep volt, de összekeveredett egy csomó ilyen dologgal, hogy vásár, ajándékok, tánc, játékok. Az egész falu megmozdul, ha búcsú van, főznek, esznek, isznak, táncolnak. Mi köze ennek az Istenhez és az egész vallásos élethez, de még inkább a hívő élethez? Mi köze ahhoz az egész világias, testies szórakozáshoz, amit csinálnak?
Megdöbbentő, amit Jeroboámról ír az Ige: “Hasonlóképpen cselekedék Béthelben is, … Áldozék azon az oltáron is, melyet Béthelben állított fel … abban a hónapban, amelyet az ő szívében gondolt.” Jeroboám kigondolt egy ünnepet, az Izráel ünnepeihez hasonlót. Érzitek, mennyire megrázó, hogy karácsony helyett fenyőfa ünnep. Evés, ivás, szórakozás, minden van ebben a világban, ami létezik, hasonlóan az Isten gyermekei ünnepéhez. Az iskolában téli szünet van a karácsonyi helyett, és tavaszi szünetnek nevezik a húsvéti szünetet. Valahogy át kell alakítani mindent, de hasonlóan, mert ezek a bolondok hozzá vannak szokva.
Jeroboám nagyon ügyes volt, és ezek az emberek belefutottak abba, hogy a lelki ünnepek helyett testi ünnepek lettek. Ugyanúgy lehetett táncolni, szórakozni a bálványisten tiszteletére. “A Júdabeli ünnep módja szerint,” mondja az Ige. Pontosan azon a módon. Augusztus 20.-a az alkotmány ünnepe. Nem Szent István király ünnepe. Az emberek szíve hozzászokott egy dátumhoz, el ne vegyük tőlük, töltsük be valami mással. Amióta ember van, valaki mindig el akarja fordítani a szívét. A magaslatokon, amit Jeroboám talált ki és állíttatott fel, csinálja a nép a pogány ünnepet. A legrettenetesebb volt, hogy ezeken a pogány ünnepeken a paráznaság majdnem hozzátartozott a szertartáshoz. Rettenetes, hogy mennyire keveredik minden a világgal. És ki ismeri itt ki magát? Lelki helyett testi öröm. “És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.” És nem ment fel többé az Isten ünnepeire. Tehát elfordította a hívőket az Úrtól, Jeruzsálemtől, Isten házától, a szövetség ládájától, mindattól, amit Isten ennek a népnek adott.
Újra szeretném mondani, ez az egy mondat, hogy “Sok néktek,” jellemzi az egész történést. Nagyon szeretnélek kérni titeket, nézzétek meg, mire mondta most ezt az Úr néktek? A szolgálatra? Amellett, hogy annyit dolgozol, még menj el ide-oda látogatni?!- Hát ez már sok! Már a reggeli csendesség is sok, most még menjek imaórára is? Azt mondja a világ, hogy nem szabad ezt túlzásba vinni. Figyeld meg, hogyan fordítja el szívedet az Úrtól.
Nagyon emlékszem arra, amikor egyre nagyobb lett a szolgálatunk, és se enni, se aludni nem volt időm. Én is azt mondtam, hogy nahát ez már aztán sok. Aztán az Úr nagyon csendesen azt mondta, hogy ha sok, majd elveszem. – Jaj, azt nem! Neked mi a sok az Úrnak szentelt időből, az Isten dolgaiból, a testvérekkel való együttlétből? Mit hagytál el máris az Ördög tanácsára, hogy ezt nem kell csinálni? Hát nem gondolnak ezek arra, hogy dolgozom is?
Szeretném megértetni veletek, ha az Úr szerint csinálom, akkor mindenre van erőm a Krisztusban, akkor semmi nem sok. Biztosan voltatok már halálosan fáradtak, de valamiben engedelmeskedtetek az Úrnak, és egyszer csak olyan erőtök lett. Még nyíregyházi tanár koromban mentem egyszer haza olyan fáradtan, hogy azt mondtam, hogy semmit nem tudok csinálni, még elmosogatni sem, csak egyszerűen ágybarogyok. Aztán jött a gondolat, hogy látogassak meg valakit. “Azt aztán már igazán nem,” – gondoltam. Sokszor elmondtam már, hogy a háznak, ahol laktam, volt egy sarka. Számomra ez volt a döntések sarka. Ott mindig megálltam, hogy tudod mi az Isten akarata? Nem mertem mondani, hogy nem tudom. Akkor látogassam meg azt az asszonyt! Vagy maradjak otthon, de akkor attól a perctől kezdve tudatosan engedetlen vagyok. Gyorsan megfordultam, és mentem mint a nyúl. Visszajöttem a látogatásból, már nem vonszoltam magam. A mosatlanra azt mondtam, hogy semmi az egész, tízszer ennyit is elmosogatnék. “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,13).
Ha nincs időd csendességet tartani, olyan vagy, mint az az ember, akinek nincs ideje bekapcsolni a villanyfűrészt, és kézzel fűrészel. A csendességből nyernénk erőt, de inkább egész nap gürcölünk a magunk semmi kis erejével. “Az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Neh 8,10b). Nekünk az Ördög pótszereket ad, és abból nem lesz erő. Erő csak abból lesz, amit az Úr ad. Nagyon kérlek, ne engedd magad becsapni azzal, hogy “Sok néktek.”
Talán Luther Márton mondta, hogy ha nagyon sok dolgom van, többet kell imádkozni, hosszabb csendességet tartani, hogy több erőt nyerjek. Gondold most végig az életed, mire mondtad, hogy ez már sok? Nagyon szeretném kérni, hogy ne essünk bele a Jeroboám bűnébe, a bálványimádásba. Amikor már nem az Úr mindennek a forrása, nem Tőle kérek mindent, és nem Őreá nézek. Forduljon vissza a szíved a Dávid Fiához, Jézus Krisztushoz, aki mindennel megajándékozott téged, ami a gyakorlati életre és a kegyességre, az Isten előtt való kedvességre szükséges.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram minden panaszomat. Bocsásd meg, hogy annyiszor mondtam valamire, hogy sok. Amikor valaki a legrosszabb időben jött, olyan hamar kimondtam, hogy ez már sok. Köszönöm, hogy nagyon világosan elmondtad, hogy mindenre van erőm Benned. Áldalak Jézus, hogy Neked soha nem volt sok az éjjel-nappali szolgálat. Nem volt sok, hogy életedet adtad a kereszten. Téged akarlak követni Jézus, kérlek, légy segítségül ebben!
Ámen.