“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SOK NÉKTEK JERUZSÁLAMBE FELMENNETEK (2/5)
Isten kijelentése
“És ímé Isten embere jött Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson. És kiáltott az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik Dávid házából, akinek neve Józsiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad. És ugyanazon napon csodát tett, mondván: Ez lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.
És amikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott az oltár ellen Béthelben, kinyújtotta Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszáradt az ő keze, amelyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.
És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, amelyett tett az Isten embere az Úrnak beszéde által. És szólott a király és mondta az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak, a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajlott a király keze, és olyan lett, mint azelőtt.” 1Kir 13,1-6
Imádkozzunk!
Uram, hálát adunk minden jó tervedért, amivel idehoztál minket. Áldunk, hogy volt hozzánk hited. Segíts, hogy nekünk is legyen most hitünk Hozzád, hogy mindent el tudsz végezni bennünk, amire szükségünk van. Könyörgünk, hogy igazán átadhassuk a szívünket, és munkálkodhass bennünk. Kérünk, végy el minden ellenállást, hogy szabadon cselekedhess dicsőségedre, és a mi örömünkre.
Ámen.
Testvérek, soha ne felejtsük el, hogy Isten népe egy. Rettenetes, hogy itt két királyságra szakadt a nép, és azóta még több királyságra. Rengeteg a kiskirály, aki azt mondja, hogy csak én tudom jól. A kiskirályok mindig szemben állnak egymással, mint Roboám és Jeroboám. Jegyezzük meg magunknak, hogy se Roboám, se Jeroboám, hanem csak az Úr! Sok ember próbálja kezébe ragadni a királyságot, de egyetlen király van: az Úr!
Jézus előképe az Ószövetségben a szövetség ládája, és rajta a kegyelem királyi széke: a kereszt. A kegyelem királyi széke előképe a keresztnek, ahová menni lehetett. A kegyelem királyi székére ült fel Jézus, amikor a keresztre ment. A kereszten volt egy kis vízszintes fa, amire a keresztre feszített kicsit ráülhetett, hogy valamit enyhítsen a kezekre és lábakra nehezedő fájdalmakon.
A kegyelem királyi széke áll, és ettől ijedt meg Jeroboám. Azt hitte, hogy visszamennek Jeruzsálembe, Jézus előképéhez, a szövetség ládájához. Odamentek az emberek évenként egyszer, nem Roboámhoz. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ahol kiskirályok vannak, ott valami nem az Úr szerint való. Egyetlen Király Jézus! “Ímé, jön néked a te királyod!” (Zak 9,9). Ő jön hozzád, Ő akar cselekedni benned.
Jeroboámnak az volt a félelme, hogy a nép visszatér Jeruzsálembe, ezért csinálta az oltárt. A világ mindent megtesz, hogy Isten népe vissza ne térjen az ő Urához. Mindennel elhalmozza az Ô népét, és építi az oltárokat. Annyira megdöbbentő volt ebben a részben, ahogy Isten embere kiáltott: “Oltár, oltár!” Nem tudom, nálad hány oltár van, amin áldozol, mennyi bálvány? Ki a bálvány? A Biblia így mondja, hogy akiért és akire nézve vannak mindenek. Jó volna gondolkozni, hogy hány oltár van az életedben? Vigyázz, mert az oltár meg fog hasadni, és kiömlik a hamu. Hány idős szülő sír azon, hogy a gyerek volt a mindene, és most nincs senkije. Lehet, hogy az oltár egy fiú, vagy egy leány, akiért mindenre képes vagyok. Mindent a nagy “Ő” gondolatai, ízlése szerint csinálok. Vigyázz, már neki áldozol, és nem az Úrnak. Egy váratlan napon minden oltár széthasad, és kiömlik a hamu.
Egy asszony nagyon hamar csalódott a férjében. De a kisfia átölelte aa térdét: Nem baj édesanyám, majd én! A második oltár. Vigyázz, lehet, hogy az első oltár már széthasadt, és kiömlött a hamu. Aztán a második, a harmadik. Nagyon szeretném a nagymamákat figyelmeztetni, akik talán a legnagyobb veszélyben vannak. Minden nagymama azt gondolja, hogy az unokája egy zseni. Építik az oltárt, áldoznak rajta, mindent megtennének értük, mindent megcsinálnak nekik, és szét fog hasadni ez az oltár is. Jó volna ezt most nagyon világosan elfogadni.
A világ mindent megtesz, hogy vissza ne térj Uradhoz, ahogy itt Jeroboám tette, aki a világot képviseli. Izráel ünnepei szerint próbált új ünnepeket csinálni. A világgal és a világ isteneivel mindig az a baj, hogy túllő a célon. Mint ahogy Babilonban is az égig akarták építeni Bábel tornyát. Egy darabig minden megy, de az Ördög mindig csinál egy olyan lépést, amin tönkremegy az egész. Egy darabig engedi, nézi Isten azt is, ami körülöttünk történik. A Biblia mondja, hogy majd ha meglátjátok, hogy a pusztító utálatosság odaül a szent helyre, akkor teszi meg Isten azt a lépést, amin tönkremegy minden. Jeroboám amikor odaállt, és áldozni mert, akkor tette meg azt a lépést, amit Isten nem nézhetett tovább. És akkor jött az Isten embere. Azt olvassuk, hogy Isten intésére jött. Ennek az embernek küldetése volt. Hiába járunk összevissza küldetés nélkül. Hiába csináljuk, azt gondolva, hogy Isten dolgait csináljuk. Ez az ember sehova nem ment, csak ahová Isten küldte. Az Úrnak intésére elment a legveszélyesebb helyre, a legveszélyesebb pillanatban, amikor Jeroboám odaállt, és tömjént akart gyújtani.
Milyen hihetetlen bátorsága lehetett Jeroboámnak, hogy az oltár elé álljon. És milyen hihetetlen bátorság kellett az Isten emberének. Ott volt az egész nép az oltárral szemben, és ez az egyetlen ember fel mert állni és kiáltani. Tudta, hogy az életével játszik. Nem szolgálat az, ami nem életveszélyes! Ha nem mersz minden látható ellenére hinni, akkor valahol baj van. Ez az ember bátran odaállt az Úr intésére, amikor ott állt Jeroboám az oltár előtt, és kiáltott az oltár ellen. Azt kiáltotta, amit Istentől kapott: “Oltár, oltár!”
Milyen jó volna, ha most a te kicsi oltároddal szembeállhatna az Ige. Mi most neked a legfontosabb, ami a szívedben, gondolatodban elfoglalta Isten helyét? Emlékszem, a hívő életem elején a családom víkendházat akart építeni. Sokat utaztam akkoriban. Tele volt a szívem az Úrral, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a vonatból mindig a vikendházakat figyelem. Ilyen lesz, olyan lesz, szép lesz. Egy nap megijedtem, mi történt velem? Egy oltár épült, amin megáldoztam a gondolatvilágomat, az érzésvilágomat.
Az oltár az Isten helye.
Még egy emlékemet hadd mondjak el. Vasutas koromban nagyon érdekelt a váltók, vágányok összefüggése. Az oktatótisztem örült, hogy van egy tanítványa, akit minden érdekel. Mentünk a sínek között, és magyarázta, hogyan függnek össze a jelzőlámpák és a váltók. Hirtelen egy mondat a szívembe vágott: “Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér?” (Ézs 55,2). Előtte kaptam ezt az Igét, és megismétlődött bennem. Egy perc alatt átéltem, hogy ezért adok pénzt, időt. Rögtön tudtam, hogy a szívemet vitte el az Úrtól. Pontosan tudtam, azért vagyok ott, hogy emberek megtalálják Jézust. Különösen az oktatótiszttel beszéltünk sokat Jézusról. De most egyszer csak a szívemet, a szememet, az érdeklődésemet az foglalta el, ami nem kenyér. Lett egy oltár, és odaáldoztam a tudásnak, ennek az istennek azt, ami csak az Urat illette meg. Egy pillanat alatt megértettem, hogy Jeroboám útján jártam, és hálás voltam az Úrnak, hogy megállított. Így történt aztán, hogy hitre jutott az oktatótisztem. Mert már nem az volt a fontos, mit lehet itt tanulni, hanem az elveszett emberi lélek.
Hol van a te oltárod, amire kiáltja most neked Isten Szentlelke Jézuson át: “Oltár, oltár!” Micsoda bátorság kellett ehhez, hogy Isten embere ezt kiálthassa, hiszen a következő pillanatban megmozdult Jeroboám keze, és rámutatott: “Fogjátok meg őt!” Ha valahol Isten erejével hirdettetik az Ige, ott mindig megmozdul a Sátán. Ha még soha nem bántott senki, ha még az Ördög veled kapcsolatban soha nem fárasztotta magát, hogy csináljon valamit, akkor veled baj van. Ahol Isten erejével hirdettetik az Ige, ott ketten tesznek bizonyságot. Az egyik a Szentlélek, a másik az Ördög, aki üldözést támaszt. Modersohn azt írta, hogy vigyázzon az az ember, akinek életéből hiányzik a Sátán bizonyságtétele. Vizsgáld meg, hogy veszélyes-e az életed a Sátán számára? Itt is ez történik, amint a próféta élesen, világosan, megszólal, Jeroboám keze is megmozdul.
Milyen nagy dolog ez, hogy annyi évszázaddal előtte a Királyok könyvében előttünk áll Jézus. A Jelenések könyve elmondja, mi a Fiúság Lelke. A Jézusról való bizonyságtétel a bizonyságtétel lelke. Ez az ember próféta volt, mert Jézusról beszélt, Jézusról tett bizonyságot. “Ímé egy Fiú születik a Dávid házából, akinek neve Józsiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most terajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad.” Később volt egy király, Józsiás, aki lerontotta az oltárokat, elégette a csontokat és megtisztította Jeruzsálemet, Isten népét a bálványoktól. De ez mind előkép.
Józsiás ugyanaz a név, mint Jézus. Mintha azt mondaná itt az Ige, hogy egy Fiú születik a Dávid házából, akinek neve Jézus lesz. Ugyanezt mondja az Ézs 9,6: “Egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lesz.” Sok száz évvel Jézus születése előtt ilyen világosan megmondja, hogy Jézus lesz a neve. Isten embere jön, és már benne is Jézus jön Isten parancsa szerint. Az Ige így mondja: “Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van. De mikor a nálánál erősebb reá jövén, legyőzi őt…” (Lk 11,21-22). Roboámnál, Jeroboámnál, mindenféle hatalomnál erősebb jön. A nálánál erősebb Jézus. Ő jön most hozzád is. Ki tudja, mennyi oltárod van már, amin idődet, erődet áldozod?! Vajon hallgatsz-e most Jézus szavára?
Ha elolvassuk a 2Kir 23. részét, meglátjuk, hogy minden beteljesedett úgy, ahogyan a próféta megmondta. De hogyan teljesedik be Lélek szerint? A prófécia így hangzik, hogy jön Jézus. Isten az ítéletet egészen Jézusnak adta át, aki az Úr nevében jött. Isten adta az Ő Egyszülött Fiát, és Benne mindennel megajándékozott bennünket, ami az életre és kegyességre, az Isten előtt való kedvességre szükséges. Jézuson kívül nincs Istennek ajándéka. Semmit ne keress Jézuson kívül, mert Isten csak Benne adott meg mindent. Ha Jézust elfogadod, Vele együtt mindent megkapsz. Őbenne lakozik az Istenségnek egész teljessége. Őbenne teljesedhetsz be te is, amint elfogadod és visszatérsz Hozzá. Lehet, hogy egyszer már elfogadtad, és tele voltál békességgel, örömmel, szeretettel. Akkor áradtak belőled az élő víznek folyamai. És most? Hol tértél el a kiskirályokhoz, más dolgokhoz? Térj vissza Jézushoz! Nélküle semmit nem nyerhetsz Istentől.
Istennek most ez a világos üzenete, hogy minden oltárnak össze kell törnie. Azonnal megtörténik, hogy az oltár meghasad, és kiömlik a hamu, ami rajta volt. Ez a borzasztó, vagy inkább úgy mondanám, hogy ez a jó, hogy a világ valahol mindig túllép a határon. Most még Isten prófétáját is meg akarja fogatni. Hatalmi téboly! Azt hiszi Jeroboám, hogy neki mindent lehet. Kinyújtja kezét és azt kiáltja, hogy fogjátok meg! Enyém az uralom, itt mindenki az én szolgám. “És megszáradt a ő keze, amelyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavenni.” Tudod mi a keze a hívő embernek, amivel elveheti Isten ajándékát? A hit, ami nélkül semmit nem nyerhetsz. Hit által van minden. Ha eddig kaptál valamit Istentől, hit által nyerted. Mikor még ép volt a kezed, mennyi mindent elvettél Tőle, hit által!
Testvérek, rettenetes, hogy megszáradt hitű emberek leszünk. Az Ige megmondja, hogy amikor a szőlővessző nem terem gyümölcsöt, lemetszik és tűzre vetik. Sok embernek csak emlékei vannak, hogy milyen boldog volt, hogy tudott imádkozni, mennyi mindent adhatott neki Isten, és most megszáradt a keze. Az első, amit észrevesz az ember, hogy megszáradt az imaélete. Már nem tudok úgy imádkozni, már nem szól úgy hozzám az Úr, mint azelőtt. És szépen megy tovább a száradás. Testvér, hol szakadtál el az Úrtól? Jó volna észrevenni időben, mint Jeroboám észrevette, hogy nem tudta már visszahúzni a kezét. Nem tudok már semmit elvenni Isten ajándékából.
Ébredj fel most egy kicsit! Rettenetes, ha egy gyülekezet, vagy egy lelkész elszárad. Ha Isten szolgája egyszerűen ottmarad szárazon. Mi marad akkor neked, ha nem tudsz már valamit elvenni az Úrtól? Ne higgye a száradt kezű ember, hogy kaphat valamit az Úrtól!
Jeroboámnak egy pillanat alatt megszáradt a keze, nem tudta már visszahúzni. Talán mutogatsz másokra, hogy ez ilyen, meg olyan. És te? Miért küszködsz talán tíz év óta azokkal a bűnökkel, bukásokkal, amiket régen nem akarsz már? Nincs neked Urad? Jeroboámnak ott száradt meg a keze mindenki szemeláttára. Az a jó, hogy legalább azonnal észreveszi. Isten munkájának soha ne állj ellene hiúságból, irigységből, azért, mert nem ti csináljátok, és nem neked mutatott meg valamit Isten. Ne tégy ellene, mert egyre jobban száradsz, és egyszer egészen elszáradsz.
Jeroboám azt mondta Isten emberének: “Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem.” Ha nem tudsz már imádkozni, legalább kérdd meg a testvéreket, hogy imádkozzatok értem, baj van velem. Azt olvassuk: “És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajlott a keze, és olyan lett, mint azelőtt.” Eszembe jutott az Úr Jézus életéből, amikor a száradtkezű embert középre állította és azt mondotta: “Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtotta, és meggyógyult a keze, és éppé lett, mint a másik.” (Márk 3,5).
Olyan jó szembenézni ezzel az egész történettel, és meglátni benne magadat. És olyan jó arra gondolni, hogy egy Fiú születik nékünk a Dávid házából. Jó volna ma teljes szívvel visszatérni Hozzá és felnézni Rá, Aki minden erőtelenségünket meggyógyítja. Menj Hozzá az egész erőtelen hívő életeddel és kérdd, hogy Uram, gyógyíts meg engem. A Biblia lelki könyv, elsősorban rólunk beszél, az életünk külső és belső következményeiről. Menj vissza Hozzá, Isten egyetlen ajándékához, menj vissza az oltárhoz.
Jeroboám azt mondta ijedtében: “Majd visszatér ez az ország a Dávid házához.” Bár most történne meg, hogy teljes szívvel visszatérsz a kereszthez, visszatérsz a te Királyodhoz. Nagyon sok ember eljutott a Megváltóhoz, de nem jutott el a Királyhoz. Valaha Úr volt-e Jézus az életedben? Térj most vissza Hozzá, és tedd le a kis koronádat a lábaihoz. A Jelenések könyvében minden vén letette koronáját a Jézus lábai elé. A hiúságodat, a képességeidet, mindent, amire úgy gondolsz, hogy vagyok valaki. Tedd le ma az Ő lábaihoz, hogy igazán meggyógyíthasson.
Imádkozzunk!
Hadd adjunk hálát Uram, hogy most az Ószövetség legközepéből fölnézhetünk Rád. Köszönjük Édesatyánk, hogy ideadtad az egyetlen ajándékot, és tudhatom, hogy Jézus Krisztus a Szentlélek által bennem él, bennem lakik. Kérünk, könyörülj, hogy légy az egyetlen hatalom, egyetlen méltóság, akinek dicsőség adatott az életemben és mindnyájunk életében. Nagyon kérünk, hogy ezen a héten, hadd omoljanak szét a kicsi oltárok. Segíts visszatérni a szövetség ládájához, a kegyelem királyi székéhez, Hozzád, Jézus!
Ámen.