“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SOK NÉKTEK JERUZSÁLAMBE FELMENNETEK (3/5)
Engedelmesség
“És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni. És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innám e helyen. Mert azt parancsolta az Úr nékem az Ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál, vissza se térj az úton, amelyen elmész.
És elment más úton, és nem tért meg azon az úton, amelyen Béthelbe ment.” 1Kir 13,7-10
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy az az öröm, az a békesség, az a szeretet amit adsz, valóban örök és szabad. Könyörülj rajtunk, hogy teljesen elfogadhassuk. Segíts, hogy Szentlelked betölthesse az életünket, hogy rajtunk keresztül áradhasson majd minden helyen, ahol csak járunk. Áldj meg most minket Rád figyelő, engedelmes szívvel.
Ámen.
Istennek egyetlen népe van, és egyetlen király van. Hogy Isten népe szétszakadt, ez a bűn következménye. Salamon király paráznává lett, és a következmény, hogy az ország kettészakadt. Ne felejtsük el, hogy bűneinknek mindig megvan a következménye. Sajnos, sokszor nemcsak rajtunk, családunkon, és gyülekezetünkön is.
A világ olyan örömöket, ajándékokat próbál adni, hogy Isten gyermekeivel elfelejtesse az Urat. Jeroboám is mindent megpróbált, hogy népével elfelejtesse Isten oltárát, a szövetség ládáját, a kegyelem királyi székét, mindazt, ami Jeruzsálemben van, ami Isten népét összeköti az Úrral. Jeroboám Isten ünnepeihez hasonlókat csinált, mindennel elhalmozta azokat, akik hozzá tartoztak, csak Jeruzsálembe ne menjenek.
Egy asszony elmondta, hogy este, amikor Igét kellene olvasnom, a család a tévét nézi, és egyszer csak én is ott találom magam. Aztán már nem tudok Igét olvasni, imádkozni, mert a szívem, a gondolatvilágom tele van azzal, amit láttam, hallottam. Figyeljétek meg, a tévében a gyerekműsorok vasárnap akkor vannak, mikor a gyereknek istentiszteletre kellene mennie. De a mese és egyebek elfordítják a szívét és marad a tévé előtt. Jó volna ha ráéreznénk arra a nagyon ügyes technikára, ahogyan ezt a világ csinálja. Mindennel megajándékozza azokat, akik hajlandók elszakadni. Közben mindent elvesz, az ember pedig azt hiszi, hogy kapott valamit.
Olyan jó, hogy az Úr hűséges és küld követeket. Itt is jött Isten embere. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy Isten emberévé légy. Sokszor voltam úgy, mikor világi munkahelyen dolgoztam, hogy csak egy kicsit hasonlítanék hozzájuk, hogy ne lennék olyan más. Mindig hangzott felém a kérdés, hogy miért nem csinálod, miért nem mész te is? Jó volna kicsit közelebb kerülni, együtt nevetni dolgokon. Miért nem lehetek a névnapokon együtt velük? Az ember szeretné, ha nem kellene mindig kilógni közülük.
Isten embere megjelenik, és ő egészen más, mert Istenhez, az egészen Más-hoz tartozik. Isten szent, és teljesen szemben áll azzal, ami testi, világi, ördögi. És ha Hozzá akarsz igazán tartozni, kirívóan egészen más ember leszel. Mindig úgy éreztem, baj van velem, ha megszűnnek körülöttem csodálkozni és kérdezni, hogy te miért nem csinálod ezt, vagy azt? Akkor már valahol a világhoz hasonulok.
Érdekes ez a szó, hogy Isten embere. Nyilván az egész lénye más volt. Belép, és az egész néppel, királlyal szemben egyedül áll. Igazán egyedül? Nem. Vele volt a sokkal hatalmasabb! Valaki azt mondta, hogy egy ember Istennel mindig többségben van. Ott van-e a szívedben, hogy szeretnék az az ember lenni, aki az Úrral mindig többségben van? Ott állt ez az ember az oltárral szemben és kiáltott. A Biblia azt mondja, hogy Jézus nem hallatja szavát az utcán, nem volt hangos. De az ünnep utolsó nagy napján felállt és kiáltott. Ha egy csendes ember kiált, megérti az ember. Van, aki mindig kiabál, mégsem hallja senki, fütyülnek rá, megszokták már a gyerekek is. De ha egy csendes ember kiált, mindenki felfigyel.
Jézus az ünnep utolsó nagy napján azt kiáltotta: “Aki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék.” Ugyanígy kiáltott most itt az Isten embere, az Úr intése és parancsa szerint: “Oltár, oltár!” Nem tudom, ha most Isten látja és nézi az oltárodat, ahol idődet, erődet, életedet áldozod, nem kell-e neki kétszer mondania: “Oltár, oltár!” Oltár a munka, ahol feláldozod magad, a család, a lakás oltára mellett. Olyan jó volna, ha most valóban felállhatna az Úr az életedben, és mutogathatná az oltárokat. Azért vagy olyan fáradt, mert ezeken áldozod fel erődet, életedet, ahelyett, hogy az egyetlen oltárnál áldoznál.
Tegnap mondottuk, hogy a Jézusról való bizonyságtétel Lelke a Fiúság Lelke. Mindig Jézusról beszél. Ha valaki próféta, és másról beszél, akkor valami nincs rendben. Ahogy itt a próféta elmondja az Úrról való bizonyságtételét, ugyanazon a napon megtörténik a csoda: az oltár meghasad. Nem tudom, a te oltárod nem hasadt-e már meg? Vagy minek kell még történnie, hogy meghasadjon, és kiomoljon belőle a hamu?!
A másik, amiről beszéltünk, hogy a király kinyújtotta kezét. Ki ne nyújtsd a kezedet soha Isten szolgája ellen! Azt mondja az Ige: “Aki titeket hallgat, engem hallgat.” (Lk 10,16). Ne felejtsd el, Isten ellen nyújtod ki a kezedet, ennyire azonosítja magát Isten a szolgáival.
De a szádat se nyisd ki! Isten szolgája, Isten népe ellen ki ne nyújtsd a kezedet, mert, megszárad. Aki azt hitte, hogy ő az úr, hogy mindent csinálhat, a kezét sem tudta visszahúzni. Nekem a legmegdöbbentőbb az volt, mikor azt mondja a tehetetlen király annak, akire még az előbb azt kiáltotta, hogy fogjátok meg: “Könyörögj az Úrnak, a te Istenednek, és imádkozz érettem.” Az Istentől elszakadt ember előbb-utóbb ideszorul. Isten szolgáját kéri, hogy imádkozz értem. Jöttek-e már így hozzád, hogy imádkozz értem, téged meghallgat Isten. Isten népének, szolgáinak nagyon komoly szolgálata a közbenjáró imádság. Ha Isten szolgájának érzed magad, imádkozol-e? Végzed-e az imádság papi szolgálatát? Egy vesztébe rohanó világ kiált, imádkozz értem! Isten népének legkomolyabb szolgálata a közbenjáró papi szolgálat. Isten várja az imádságunkat. Isten nem kényszeríti ránk az imádkozást, egyetlen ajándékát sem, megvárja, hogy kérjük Tőle. Istennek minden ajándéka kéréshez van kötve. A földön kell történnie valaminek, hogy az ég megmozdulhasson. Isten ehhez kötötte magát. Gondold el, mennyi mindent akarna veled megtenni, csak kérnéd már, hogy adhatná.
Vajon tudsz-e imádkozni Isten akarata szerint? Odaadtad-e magad a közbenjáró szolgálatra, kérve Isten akaratát, hogy cselekedhessen? Vannak, akik az öklüket rázzák Isten felé, hogy miért nem történik semmi. Jakab levele mondja: “Kívántok valamit és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg, harcoltok és háborúskodtok, és nincsen semmitek, mert nem kéritek.” (Jak 4,2). Jó volna, ha ez a mondat a szívünkben maradna. A világ nagyon sok megkötözött embere mondja most, hogy ha Isten embere vagy, imádkozz értem! A király, amikor megszáradt a keze azt kérte Isten emberétől: “Könyörögj az Úrnak a Te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon a kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajlott a király keze, és olyan lett, mint azelőtt.” “Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7,7).
Megtörtént a betegség is, a gyógyulás is egymásután. Szeretném nagyon komolyan megmondani, hogy sem a betegség, sem a gyógyulás nem munkál megtérést. Annyiszor mondta valaki, ha nagy gyógyulások történnének, ébredés lenne. Nem ez a feltétele a megtérésnek. A csodák nem munkálnak megtérést. Isten Igéje, Isten beszéde munkál bűnbánatot és megtérést. Minden megtörténik a szemünk előtt: széthasad az oltár, a király keze megmerevedik, aztán az imádságra meggyógyul. A végén azt mondja a király: “Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.” Most is ő az ajándékozó, ő az, aki ebédre hívja, egy ebéddel meg akarja fizetni, amit Isten embere tett. Milyen felháborító! Semmit nem végzett benne mindaz, ami történt, semmit? Még mindig úgy ül a trónon, hogy kegyeskedik Isten emberét ebédre hívni. Gyere szegény próféta, egyél egy jó ebédet nálam. Én vagyok a király! Hát ki vagy te?
Isten szolgái nagyon sokszor elfogadják az ajándékot. Mi lett volna, ha a próféta azt mondja, hogy jaj de nagyszerű! Egy jó ebéd potyán, úgysem ettem még ma semmit. Nem mulaszthatok el egy ilyen alkalmat. Mennyire fájó lett volna! Úgy szeretem ezt az embert, hogy amit az Úr mondott neki, megtartotta. Nem kötelezte el magát, nem engedte lekenyerezni magát a világtól. Rettenetes, hogy milyen könnyen megvesztegethetők vagyunk! Olyan jó, hogy Isten embere megállt abban, amit Isten mondott neki.
“És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innám e helyen.” Persze, kicsi dolgokra nem vagyunk hajlandóak engedni, dehát jön valami nagyobb. Sokszor attól függ, hogy engedsz, vagy nem engedsz, hogy mi az, amit ajánlanak. Isten embere azt mondta a királynak: “Azt parancsolta nékem az Úr az Ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál, vissza se térj azon az úton, amelyen elmégy.” Isten beszél az övéivel. Isten szolgájának nagyon komoly kérdés, hogy miből él, mit eszik, mit iszik, mik a forrásai, honnan veszi az anyagiakat.
Isten emberének ez volt megparancsolva, hogy ne egyél, ne igyál, ne térj vissza azon az úton. Ha szolgálatba mész, vigyázz, hogy milyen az út! Szoktad-e kérdezni, hogy Uram, mi az út, és hogyan? Az út annyit jelent, hogyan teszek meg valamit. Hadd kérdezzem meg, miből élsz? Igazán az Úrból? “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4,4). Abból élsz-e, amit az Úr naponta ad neked? Van-e kenyered? Amikor a tanítványok visszajöttek, Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetett. Kínálták, hogy egyen, de Jézus azt mondotta: “Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az Ő dolgát elvégezzem.” (Jn 4,34). Jézusnak az engedelmesség volt az eledele, hogy Isten akaratát cselekedje.
Jóllakott ember vagy, vagy mindig éhes szolga, akinek egy kis dicséret kell? Várod az emberektől a jó szót, a dicséretet a munkáddal, szolgálatoddal kapcsolatban? És senki nem mondja, hogy milyen szépen prédikáltál? Ez a borzasztó, hogy megint éhesen mégy tovább.
A kérdésem, hogy mit eszel? Elég-e neked, ha rád néz az Atya és azt mondja, hogy jól van, gyermekem. A világ minden kincse nem ér annyit, mintha az Úrnak egy simogató pillantása néz rám, hogy jól van gyermekem, így akartam, ahogyan ma tetted. Értsétek már meg, ez a kenyér a szívemnek. Ha ezren dicsérnének sem elégítene ki. Egy mondat, ami az Ő szájából hangzik, elég.
Isten szolgája, aki annak érzed magad, mit eszel és mit iszol? Azt, amit a világ? És milyen úton jársz? Milyenek az eljárási módjaid? Hogyan akarsz egy embert Hozzá vezetni? Vajon az Úr útján jársz? Nagyon komoly kérdés ez annak az embernek a számára, aki szolgálatba megy. “Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál, vissza se térj azon az úton, amelyen elmégy. És elment más úton, és nem tért meg azon az úton, amelyen Béthelbe ment.” Ennek a szolgának nagyon nagy ajándéka volt, az engedelmesség. Vajon neked megvan-e ez a kegyelmi ajándékod Istentől? Istennek vannak írott parancsai. “Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.” (2Tim 2,5). Ha valahol átléped Istennek írott parancsát, nem áldhatja meg a szolgálatodat. Modersohn írja, hogy az engedelmesség csak akkor érvényes, ha azonnal, egészen és örömmel teszem. Pál apostol mondta: “De amikor az Istennek tetszett … hogy kijelentse az Ő Fiát én bennem, hogy hirdessem Őt a pogányok között, azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.” (Gal 1,15-16.)
Ma reggel gondolkoztam Jóás királyon, akinek ötször vagy hatszor kellett volna lőnie, és csak háromszor lőtt. És Isten nem tudta megerősíteni őt a királyságában. Az Úr előtt annak van értéke, amit iránta való szeretettel teszel, azonnal, egészen és örömmel. Amit jajgatva és kénytelenségből csinálsz, nem kedves az Úrnak. Azért engedelmeskedsz-e az Úrnak, mert örömet akarsz Neki szerezni? “Az Úrnak öröme a ti erősségtek.” (Neh 8,10b).
Vajon engedelmes szolga vagy-e? Megteszed-e, amit az Úr mond? Ezen múlik minden. Nézzünk ma egészen komolyan szembe azzal, amit mondott az Úr. Első napon így hallottuk, hogy “Sok néktek.” Második napon megértettük, hogy ha ellene mondasz az Úrnak, megszárad az életed. Mindig jusson eszetekbe a megszáradt kéz.
A mai nap egyszerű üzenete: imádkozva, – engedelmesen.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy olyan sokszor halogattam valamit, amikor nehéz volt engedelmeskedni. Köszönöm, hogy meg akarsz tanítani azonnal és örömmel engedelmeskedni. Úr Jézus, kérlek, hadd tegyem meg egészen, olyan sok félig volt már az életemben. Félig engedelmeskedtem, félig megmondtam, félig megalázkodtam, félig hittem. Kérlek, bocsásd meg, amit nyögve, sóhajtva, boldogtalanul és örömtelenül tettem. Úgy szeretném megtanulni az imádságnak és engedelmességnek a titkát, hogy igazán a Te embered lehetnék, neved dicsőségére.
Ámen.