“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A BIBLIA ISMERT FÉRFIALAKJAI (5/5)
Simeon
“És mikor betölt a nyolc nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék a nevét Jézusnak, amint Ôt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék Ôt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. (Amint megíratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), És hogy áldozatot adjanak, aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.
És ímé volt Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt őrajta. És kijelentetett néki a Szentlélektől, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. És ő a Lélek indításából a templomba ment, és mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy őérette a törvény szokása szerint cselekedjenek, akkor ő karjaiba vette Ôt, és áldá az Istent, és monda: Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a Te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet.” Lk 2,21-30
Imádkozzunk!
Köszönjük Úr Jézus, hogy azért vagyunk itt, mert valaki hív, valaki vár. Úr Jézus, el ne mulasszuk az alkalmat, hogy hívásodra válaszoljunk. Könyörülj rajtunk, hogy akinek szívében még nem született meg az egyértelmű válasz, ez most megtörténhessen. Áldd meg számunkra az egész napot, az Igét, az úrvacsoraosztást! Végezd el bennünk azt, amit Igéden keresztül elkezdtél! Segíts Úr Jézus, hogy hátralévő életünket dicsőségedre élhessük!
Ámen.
Jézus szülei a törvény szokása szerint cselekedtek, amint megírta Mózes az Úr törvénykönyvében. Isten Jézust a törvény alá helyezte. Figyeljük meg, Jézus mindent a törvény szerint tett. Elfogadta magára nézve, mert mint ember, testben született, és törvény alatt született. Világosan elmondja: “Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek, vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább hogy betöltsem.” (Mt 5,17). Olyan csodálatos, hogy Jézus azért jelent meg, hogy azokat, akik a törvény alatt vannak, megszabadítsa. Akik Jézust elfogadták, nincsenek a törvény alatt, hanem kegyelem alatt vannak.
A Biblia egy másik helyen, a Jézusban való élet törvényét, a szabadság tökéletes törvényének nevezi. Aki ebbe beletekint, annak nem kell, hanem szabad cselekednie. Nekem nem kell engedelmeskednem, hanem szabad vagyok arra, hogy engedelmeskedjem. Nem kell szeretnem, szabad vagyok arra, hogy szeressek. Egészen más, mikor szabadon cselekedhetem azt, amit Isten akar. Nem a törvénytől való félelem miatt, hanem mert szeretem az Urat, és kívánok Neki engedelmeskedni.
Pál így írja a Galatákhoz írott levelében: “A szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat a szolgaság igájával.” (Gal 5,1). Bár Isten igazi szabadságra szabadíthatna meg a bűneidtől, az óembered törvényétől, hogy követhesd Ôt.
Erről ír az első pár vers, és azután meglátjuk Simeont, aki idős ember. Neve annyit jelent: meghallgató, szófogadó, engedelmes. Izráelben minden névnek jelentése van. Nemcsak elneveztek embereket, hanem az Úrtól kapott nevük volt. Ahogy Zakariásnak mondotta az angyal, hogy “nevezd nevét Jánosnak.” Azért mondja az Úr, hogy adok néked új nevet. Jákób, amikor találkozott az Úrral, Izráellé lett. Kaptál-e már új nevet? Milyen jó volna ha tudnád, hogy eltörölte a régi neved, és újat adott, amit az Úr szája határozott meg.
Simeon nemcsak hallgatott az Úr szavára, hanem szófogadó is volt. Bárcsak ez lehetne a te neved is ahelyett, hogy önfejű, makacs, akaratos. Olyan jó, hogy volt Jeruzsálemben egy Simeon, aki igaz és istenfélő ember volt, várta az Istennek vigasztalását. Ez az ember tudott várni. Az egyik legnagyobb bajunk, hogy semmivel kapcsolatban nem tudunk várni. Simeon Jézust várta, mert az Izráel vigasztalása, reménysége Jézus. Te vajon kit vársz? Mi nagyon sok mindent tudunk várni. De vajon Jézusra vársz-e? Vagy csak annyit vársz, hogy valami jobb legyen, hogy valami megváltozzon a családban? Simeon az Izráel vigasztalását várta.
Mit várok, és vajon tudok-e várni? Az ember legnagyobb baja, hogy megvan a saját akarata. Azért nincs vezetésem, mert nem tudok kivárni valamit, előbb mozdulok, mint Isten szólna. Ha valaki azt akarja, hogy a Szentlélek vezesse, meg kell tanulnia várni. Simeon várta a Szentlélek vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Ez a harmadik dolog, amit mond róla az Ige. Emlékszünk a pünkösdi Igére, amikor kettős tüzes nyelvek ültek a tanítványokra? A Szentlélek olyan, mint mikor a lovas ráül a lovára. Odaadod-e magad úgy az Úrnak, hogy a Szentlélek rád ülhessen és vezethessen? Hogy vezethetné egy lovas a lovát, ha nem ül rá? A lovas és lova között kapcsolat van. Valaki elmondta nekem, hogy a lovam figyelmes, a lábam szorítására tudja, mit kell tennie. A kezem mozdulását ismeri.
Így vagy-e a Szentlélekkel? Mondhatja-e, hogy most szólj, most hallgass, most menj. Ki lovagol rajtad? Lehet, hogy az ördög. Ô is sokszor meglovagol embereket haragban, maguk igazában, jogaikban. Milyen kínos lovas. Rettenetes lovas! Tudod te, hogy mibe fog még belehajtani? Képes tragédiába hajtani az életedet. Ki ül rajtad? A szellemvilágban csak kétféle erő van. Valaki téged irányít. Biztos, hogy a Szentlélek? Sokszor becsap az ördög, amikor a világosság angyalának ruhájában jön, és ki tudja, hogy hova hajt? Rázd le ezt a lovast, mondj neki most ellent! Milyen jó lenne, ha úgy mennél haza, mint akire ráülhetett a Szentlélek, és most már Ôreá figyel.
Azokat kérem, akik most adták át életüket az Úrnak, hogy nagyon figyeljenek a Szentlélek legkisebb intésére, és legyenek nagyon érzékenyek minden mozdulatára. Jó volna úgy összeforrni Vele, hogy rajtad keresztül bevonulhasson a családodba. Simeonnal a Szentlélek volt. A rajongók, és sokféle, nem Isten szerinti kegyességi forma azt gondolja, hogy ő irányítja, ő bírja a Szentlelket. Nem én írányítom őt. Rád ülhetett-e, odaadhattad-e magadat? Odahajtottad-e most a nyakadat, az életedet elé, hogy Uram, rajtam keresztül Te menj be az otthonomba.
Simeonnak a neve szófogadó, meghallgató. A Szentlélek volt rajta, akinek teljesen alárendelte magát, és ezért vezethette. Így mondja tovább az Ige: “És kijelentetett néki a Szentlélek által”. Mi a kijelentés? Mikor lesz egy Ige kijelentéssé számomra? Akkor, amikor az Úr személyesen nekem mondja. Sámuel könyvében világosan ott van: “Abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése”. (1Sám 3,1). Ige volt, csak kijelentés nem. Nem minden Ige kijelentés. Az Ige akkor kijelentés, ha az Úr nekem mondja, ha az Ô szájából származik.
Van-e az Úrnak kijelentése számodra? Ezen a héten volt-e olyan, amire tudod, hogy Ô mondta, és neked mondta? Lehet, hogy olvasod a Bibliát, és egy mondat eléd jön, mint egy kijelentés. Van-e az örök életeddel, az üdvösségeddel kapcsolatban kijelentésed? Egy asszony mondta, hogy neki azt mondta az Úr: “Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek, és házanépe az Istennek.” (Ef 2,19). Amikor Pál a tengeren nagy viharban volt, akkor azt mondta: “Ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak. Annakokáért jó reménységben legyetek férfiak! Mert én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondotta.” (ApCsel 27,23-25). Ez kijelentés.
Vajon hiszel Isten kijelentésének? Volt-e már olyan az életedben, hogy valamit mondott Isten, és tudtad, hogy ezt neked mondja? Akkor már csak az a kérdés, hiszel-e ennek a kijelentésnek? Hiszel-e annak az Istennek, aki előtt állsz és akinek szolgálsz? Rettenetes volna, ha most is azt kellene mondani, hogy Isten népe között kevés a kijelentés.
Simeon a Lélek indításából ment a templomba. Ha megérted Isten szavát, várj. Úgy szeretem Eliézert, amikor megy menyasszonyt keresni az ő urának, és amikor már minden beteljesedik, amit kért, még mindig van egy mondat: “Az ember pedig álmélkodva néz reá, és veszteg hallgat.” (1Móz 24,21). Mire várt még? A Lélek indítására. Testvér, amíg az Úr nem indít mozdulásra, ne mozdulj! A vezetés titka: kérni az Urat és várni, amíg megszólal. Amíg kijelentést nem kapok. Az Ige akkor kijelentés, ha vele együtt jár egy belső bizonyosság, egy felszabadult öröm, amikor világosan tudom, hogy ez az Úrtól van. Olyan fontos leckét szeretne most velünk az Úr megtanítani, ami az elkövetkezendő életünkre vonatkozik. Ha elfogadtad az Urat, minden ettől függ.
Simeontól megtanulhatjuk, hogy tudott várni a Lélek indítására. Jó, ha így tudok várni az Úrra egy kijelentés után. Olyan ez, mint mikor egy kocsis befogja a lovakat, és azok ott állnak, amíg a kocsis nem indít. Fent ül már a kocsin, de még nem adta meg a mozdulatot, hogy – most. Pál apostol azt mondja: “De amikor az Istennek tetszett…hogy kijelentse az Ô Fiát én bennem, hogy hirdessem Ôt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.” (Gal 1,15-16). Hihetetlenül komoly dolog, hogy megtanuljunk vigyázni a Szentlélek indítására. Ha tanácskozott volna testtel és vérrel, az már nemakarás lett volna.
Simeon pontosan akkor érkezett a templomba, amikor a gyermek Jézust felvitték szülei. A Lélek sem előbb, sem később nem indít. Volt-e már az életedben olyan, ami pontosan ki volt számítva? Olyan sokat tudnék beszélni arról, hogy milyen hajszál pontos Isten vezetése. Még sokszor a tévedéseimben is ott van. Egyszer rossz vonatra szálltam, ami másfelé ment, mint ahova mennem kellett. A következő állomáson leszálltam, és kezdtem befelé menni a faluba. Nem értettem, hogy miért van egy belső öröm bennem, mikor rossz helyre érkeztem, vissza kellene mennem, hiszen ott várnak, és mégis örömmel megyek itt befele a faluba. Alig mentem száz métert, szembejött velem az a lány, akit napok óta kerestünk. A nemibeteg osztályra jártunk be lányokhoz, ahol többen elindultak az Úrral, és az egyik leány eltünt. Egy idegen faluban, idegen helyen, szembe jött velem. Ha a másik vonattal megyek, nem találkozom vele. Azonnal tudtam, hogy ez az Úr vezetése.
Simeon éppen akkor ment a templomba, “Mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy Ôérette a törvény szokásai szerint cselekedjenek, Akkor ő karjaiba vette Ôt, és áldá az Istent.” Isten ezt akarja ma megadni neked. Az Igén keresztül befogadhattad Jézust. Az úrvacsorán keresztül magadba fogadhatod Ôt. Úgy mégy-e az úrasztalához, hogy Jézust kívánod magadhoz venni, mint Simeon a gyermek Jézust. Úgy mégy-e, hogy Úr Jézus, a karjaimba veszlek, maradj bennem, maradj velem. A szent jegyekben magát adja, hogy élhessen benned.
Simeon miközben magához vette és karjaiba vette Jézust, áldotta az Istent. Erre van neked is szükséged. Jézus Krisztus megjelenése annyit jelent: Velünk az Isten! A Szentlélek jövetele annyit jelent: Bennünk az Isten. Befogadod-e Ôt az életedbe? Viszed-e Ôt haza? Ha egyszer igazán befogadtad, akkor áldod az Istent. Látod, ezért érdemes élni ezen a földön. Ezért teremtett Isten emberré. Azért alkotott neked testet, hogy Ô élhessen benned. Akarod-e igazán? Áldod-e Ôt igazán?
Ma csak az fogja áldani az Urat morzsaszedésnél, aki igazán látta Ôt. De nemcsak látta, hanem elfogadta, hogy bennem lakik. Mert Simeon elmondja, és ezért ad hálát: “Mostan bocsátod el, Uram, a Te szolgádat, a Te beszéded szerint, békességben: Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet.” Mennyire aktuális ez az Ige. Ma az Úr elbocsát innen. De vajon békességgel? Láttad Ôt, az igehirdetéseken keresztül felragyogott neked? Csak akkor bocsáthat el békességgel, ha láttad, befogadtad, karjaidba és szívedbe vetted.
Bár valóság lenne ma számodra ez az Ige: “Mostan bocsátod el, Uram, a Te szolgádat”. Ha átadtad életedet, akkor szolgája vagy. Akkor bocsáthat el békességgel. “Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet.” Ha láttad, ha benned lakhat, akkor otthon is látni fogják. Nem téged, hanem Ôt. Akkor ragyog benned az új élet.
Légy szófogadó, odahallgató és meghallgató. Tedd meg úgy a döntő lépéseket, hogy rád ülhessen, és többé le se szálljon rólad Isten Szentlelke. Hogy vezethessen mindenben, hogy megtanulj kérdezni, várni, engedelmeskedni. Az Úr így küldjön most el téged.
Imádkozzunk!
Uram, bocsásd meg minden önfejűségemet. Bocsáss meg, amikor nem vártam indításodra, amikor tudtam már, hogy mit kell tenni, és az én vad-ló életem ugrott a maga feje szerint, és nem volt már rajtam a lovas. Úr Jézus, csendesíts, szelídíts, hogy megtanuljak várni. Áldd meg számunkra ezt a napot, hogy aki igazán rád hallgatott, Téged fogadjon be az úrvacsora jegyeiben. Nagyon kérünk, végezd el, hogy Te mehess haza bennünk, rajtunk. Köszönjük, hogy látod a családot, a gyülekezetet ahová megyünk. Könyörülj rajtunk és rajtuk, hadd menjen el innen mindenki úgy, mint aki a Te szolgád. Áldj meg minket Uram, és cselekedj bennünk az Úr Jézus nevéért.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. január 23-27.