“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
SOK NÉKTEK JERUZSÁLAMBE FELMENNETEK (4/5)
Isten szava ember szava
“És lakozék Béthelben egy vén próféta, akihez eljött az ő fia, elbeszélte az ő atyjának mindazt a dolgot, amelyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, amelyeket szólott a királynak, és elbeszélték azokat az ő atyjuknak.
Akkor monda nékik az ő atyjuk: Mely úton ment el? És megmutatták az ő fiai az útat, amelyen elment volt az Isten embere, aki Júdából jött. És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat, és mikor megnyergelték néki a szamarat, felült reá. És elment az Isten embere után, és megtalálta őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok. Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret. De az felelt: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled, nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen: Mert meg van nékem az Úr beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, amelyen odamégy.
És felelt az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És ekképpen hazudott néki. Megtért azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék
Mikor pedig az asztalnál ültek: lőn az Úr beszéde a prófétához, aki őt visszahozta. És kiálta az Isten emberének, aki Júdából jött, ezt mondván: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet néked az Úr a te Istened parancsolt volt: Hanem visszatértél és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondotta néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.” 1Kir 13,11-22
Imádkozzunk!
Hálát adunk Urunk, hogy életünket, cselekedeteinket ráépíthetjük Igédre. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk még ezen a mai napon is. Kérlek, taníts meg Igédet befogadni, és annak engedelmeskedni. Könyörülj rajtunk, hogy úgy mehessünk majd tovább, hogy vihessük, hirdethessük az Igédet.
Ámen.
Isten embere bátran szólt, és az Úr szava szerint csinált mindent. Az ember nem érti, mi történt a végén? Ma reggel elém jött az Ige: “De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Mt 24,13). Az is olyan érdekes, ahogyan a Galata levélben mondja az Ige: “Jól futottatok, kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?” (Gal 5,7). Van valaki, aki mindig meggátol minket, amikor jól futunk, jól indulunk, jól cselekszünk mindent. Sok mindenen áldás van, és egyszer csak megtörténik az, ami ezzel a szegény fiatal prófétával megtörtént, hogy valahol nem engedelmeskedik tovább.
Mennyire indokolt az az Ige, hogy: “Áldjon meg tégedet az Úr, és őrízzen meg tégedet.” (4Móz 6,24). Ezt az embert nagyon megáldotta az Úr, de nem gondolt arra, hogy neki megőrízésre is szüksége van. Nagyon szeretnék kérni mindenkit, aki úgy megy el innen, hogy áldást kapott. Kérje az Urat, hogy Uram, őrízz meg, most vagyok a legnagyobb veszélyben, az áldás után. Egy sorozatot tudnék elmondani a Bibliából, ahol nagyon lényeges dolgokban megállt valaki, és azután valahol megbotlott.
Az Ördög akar meggátolni bennünket. Főleg azokat, akik Isten gyermekei, akiket megáldhat az Úr, azokra különösen pályázik. Vigyázzunk, ha Isten megáldhatott, legyünk nagyon alázatosak, mert nagy szükségünk van a megőríztetésre. Az ember szíve nagyon hamar felfuvalkodik. Gondoljunk Illésre, Istennek egy bátor emberére, aki szembe mer állni a Baál próféták sokaságával. Isten bizonyságot tesz mellette, leszáll a tűz az égből. Aztán amint elment arról a helyről, ahol Isten megáldotta, már megkörnyékezte az Ördög, a félelem. Illés egy üzenetet kapott: “Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint ahogy te cselekedtél azoknak életével mind egyig.” (1Kir 19,2). Voltál-e már úgy, hogy valaki mondott valamit, és félni kezdtél? A félelem sokszor nagyon közel van a szívünkhöz. Csak egy mondatot kellett hallania ennek a bátor Illésnek is, és már ott ül egy fenyőfa alatt, és azt mondja, hogy jobb volna meghalni, mint élni. A Biblia azt mondja: “A világ szerint való szomorúság halált szerez.” (2Kor 7,10b). Ha nem megy az életed, vess véget annak, mert ez nem élet.
A legnagyobb győzelem után ott ül Illés a fenyőfa alatt, és azt mondja: “Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet, mert nem vagyok jobb az én atyáimnál.” (1Kir 19,4b). Van-e valaki, aki nem ismeri, milyen közel volt hozzá ez a gondolat, hogy de jó volna meghalni. Iskolás koromban, mikor rossz osztályzatot kaptam, az volt bennem, jobb volna meghalni, mint ezt a szégyent vállalni. Illés Jézabel üzenete miatt került ebbe az állapotba, hogy jobb volna meghalni, mint élni.
Ebben a történetben majdnem minden szóról szóra ismétlődik. Egy ember, akinek Isten a szolgálatát megpecsételte, megáldotta, egy cserfa alatt ül. Lehet, hogy már éhes is, hiszen nem evett. Jézusnál is, amikor 40 napig nem evett, akkor jött a kísértő. Mindig megtalálja azt a pillanatot, amikor valaki éhes, nyomorult. A kísértésnek megvan a pillanata, amit az Ördög ki tud választani, és mi készek vagyunk ráhallgatni, és engedni. Lehet, hogy a próféta is fáradt volt már, messze útat tett meg. Most itt ül egy cserfa alatt, és jön egy próféta. Mennyire veszélyes egy vén próféta, aki sokkal régebben jár Isten útján mint ő, és erre ne hallgasson? Sokkal tapasztaltabb, aki évtizedek óta szolgál az Úrnak. Megszédül ez a fiatal próféta, én, a kicsi, hogyne hallgatnék erre. Lehet, hogy tapasztalt a vén próféta, de lehet, hogy száraz a hite, mert, valahol elszakadt már az Úrtól. Talán nagyon régen nem volt már üzenete, nem szólt hozzá az Úr. Nemcsak a keze száradt már el, mint akkor Jeroboámnak, hanem az egész ember.
Nem tudom, van-e fületek arra, mikor valaki beszél, hogy mennyire száraz, élettelen és örömtelen amit mond. Lehet, hogy sok mindent tud, de egyszerűen az élet hiányzik valahol belőle. Nagyon vigyázzatok a vén prófétákra, mert nem biztos, hogy élet van bennük. Neki talán már csak emlék mindaz, ami az Úrral való kapcsolat üzenete.
Az Ige egy csomó kérdést tesz most fel. Vajon jól tették-e ennek a prófétának a fiai, hogy elbeszélték azt, ami történt? Látjuk, hogy ebből lett minden rossz. Nagyon vigyázz, kinek beszéled el, amit itt kaptál! Lehet, ezek is csak mint érdekességet mondták el, lehet, hogy semmi közük nem volt az Úrhoz. A vén próféta mellett nem találták meg az Úrral való kapcsolatot.
A legveszélyesebb a hívő pletyka. Mindenkinek tudni kell valamit, ami történt. Jó volna megtanulni, hogy amit az Úr személyesen nekem mond, vagy ad, arról ne beszéljek. Nagyon sokszor a beszédben már ott van a dicsekedés, hogy én is ott voltam, láttam, hallottam. A próféta fiait is felhasználja az Ördög. Az öreg próféta nem akar kimaradni belőle. Rettenetes, hogy semmiből nem akarunk kimaradni. Miért kell mindent tudni, és mindennel nagyra lenni? Olyan sokszor kérem azokat, akik elmennek innen, hogy az Úrról beszéljetek, senki másról! Az Ördög mindig felhasználja a hírverést. Ez a szegény próféta is úgy volt, nem történhet úgy valami, hogy abból kimaradjon. Máris megyen utána, beszélni kell vele, hogy mondhassa, persze, hogy ismerem ezt az embert. Mivel nincs saját, igazi kapcsolata az Úrral, most elmegy szaglászni, tudakolni, hogy ő is mondhassa, mi is történt.
Azt is elmondják, melyik úton ment el a próféta, és felkeltik a vén próféta érdeklődését. A száj a legveszélyesebb áruló! A vén próféta azonnal elindul, el ne mulassza, hogy találkozzon Isten szolgájával. Hajlamosak vagyunk arra, hogy feltétlenül barátjává, puszipajtásává legyünk valakinek. Test szerint én az ellenkezője vagyok. Ha valakiről azt kérdezik, hogy ismered? Sokkal hamarabb rámondom, hogy fogalmam sincs, ki az. Ez is óemberi. De nagyon vigyázzatok, nem kell utánaszaladni a prófétának. Nem kell behívnom csak azért, hogy aztán mondhassam, hogy sehol nem evett kenyeret, csak nálunk. Lehet, ez a vén próféta is úgy volt, hogy ne menjen tovább addig, amíg nem volt nálam.
Van, aki arra gondol, milyen rendes volt ez a vén próféta. Jót akart a másiknak. Honnan tudod, hogy jó az, amit csinálsz? Olyan sokat küszködtem már itt jó emberekkel, akik azt hitték, hogy mindenkivel jót tettek. Jézus is ki tudta mondani: “Nincs senki jó, csak egy, az Isten.” (Lk 18,19b). A földön csak egy jó van: Isten, és az Ő akarata. Biztos, hogy Isten akarata az, amit csinálsz? Az emberi jóság mindig Isten Lelke ellen törekedik. Ha nincs igazi kapcsolatod az Úrral, bele ne szólj emberek életébe! Nagy felelősség valamit valakinek mondani, pláne, ha hívő vagy, bizalommal figyelnek rád. És kiderül, hogy csak voltál hívő, vén próféta vagy, az Úrral való kapcsolatod megöregedett.
Emlékszem valakire, aki 89 éves korában azt mondta: – Belefiatalodom az örökkévalóságba. Amíg az Úrral való kapcsolata megvan az embernek, mindig fiatal marad. Nagyon sok fiatal vén, mert nincs igazi élete Jézusban. Ha nincs kapcsolatod az Úrral, akkor hallgass. Sokkal jobban teszed, mintha bármit mondasz.
A vén próféta fölül a szamárra, és képes utánamenni. Találkozik Isten emberével, és azt mondja neki: “Te vagy-é amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok. Akkor monda neki: Gyere haza velem és egyél kenyeret.” Egy rettenetes hívás. Nem tudom, a történet végén nem úgy vagytok-e, hogy miért a fiatal halt meg, miért nem az öreg? Az csapta be. Isten nem igazságos? Igen, de a fiatalnak volt vezetése, küldetése, neki mondott az Úr valamit, és ő lett engedetlen az Úr szava iránt. Nagyon nagy felelősség, ha az Úr mond valamit. Akire sokat bíztak, attól sokat várnak. Erre a fiatal prófétára sokat bíztak.
Rettenetes, hogy most itt ülnek egymás mellett, és az öreg kezdi mondani, hogy én is olyan próféta vagyok, mint te. Én is olyan hívő ember vagyok, mint te, hát mit beszélsz itt nekem? Ismerem a Bibliát, olyan vagyok, mint te, csak talán komolyabb, érettebb. Nagyon vigyázzunk, a kor sem magaslat. Az sem magaslat, hogy valaki mióta az Úré. Egyetlen magaslat van: a Golgota. A vén próféta elmondja, hogy nékem angyal szólt. Vigyázzunk testvérek! A Zsid 1,1 világosan leírja: “Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által.” Bármennyire mondják, hogy álmom, látomásom volt, sokkal komolyabb vagyok mint te, komolyabb kijelentéseim vannak. Egy hívő ember így mondta nekem, hogy többet vagyok angyalok társaságában, mint emberekében. Elég baj, mert azok a sötétség angyalai. Nagyon vigyázz, az Ördög mindig azt akarja becsapni, eltéríteni, aki az Úr útján jár. Minden gonosz azon működik, hogy a hívőket eltérítse, tönkretegye.
Nekem angyal szólt. Kár, hogy nem mondta a fiatal próféta, hogy nekem pedig Isten szólt. Nagyon kérlek, ne engedd magad eltéríteni Isten szavától, attól, amit megértettél, se jobbra, se balra. A legérdekesebb, a legizgalmasabb hívő beszéd által sem. A fiatal próféta a biztos talajról engedte magát lehúzni, hiszen neki Isten maga szólt. És ezért jött az ítélet. “Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet néked az Úr a te Istened parancsolt volt.” Ha Isten neked valamit parancsol, maradj meg amellett. Mondottuk már, hogy nem koronáztatik meg, aki nem szabályszerűen küzd. Ez az ember nem koronáztatott meg. Valahol belépett életébe a szabálytalanság.
Hívő életem folyamán keresztül olyan sok mindent mondott nekem az Úr, és annyiszor akartak eltéríteni attól. Amit az Úr mond, azt senki nem teheti érvénytelenné számomra, csak Ô maga. Vannak dolgok, amiket csak nekem nem enged az Úr, mások megtehetik. Abból, amit nekem nem enged, nem csinálhatok törvényt. Vannak általános törvények, mint a Tízparancsolat is. Hogy kilopjam-e a pénzt a férjem zsebéből, vagy elolvassam-e titokban a fiam levelét, azt nem kell kérdezni. Ez lopás. Beletartozik abba a parancsolatba, hogy “Ne lopj!” Mi mindnyájan másutt vagyunk megkötözve, és más az, amiből szabadulnunk kell. Egyszer így olvastam valahol, hogy mindenki csonkán megy be Isten országába, mindenkinek le kell vágnia valamit. De az én okosságommal ne ítéljek embereket.
Az öreg prófétához mindenki elmehetett volna enni és inni, csak ez az ember nem, aki azzal küldetett, hogy ezt nem teheti. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy maga még mindig az a forrófejű hívő, mint huszonéves korában volt? – Még mindig az vagyok, és az is szeretnék maradni. Testvér, nem kell lehülni, meghidegülni. Ha tényleg komolyan veszed, amit az Úr mondott, akkor megmaradsz Isten engedelmes gyermekének, és felhasználhat életed utolsó leheletéig.
Milyen megrázó, hogy az Úr azon keresztül mondta el a fiatal prófétának az ítéletet, aki eltérítette az útról. “Mikor pedig az asztalnál ültek, lőn az Úr beszéde a prófétához, aki őt visszahozta.” Mind a kettőnek iszonyú üzenet lehetett. Az öregnek azért, hogy mit tettem? Tönkretettem Isten eszközét. Ki tudja, mióta nem szólt már rajta keresztül Isten, és most egyszer csak ítéletet kell hirdetnie annak, akit ő térített el Isten útjáról. Gondoljátok el, mennyire megállhatott a levegő annál az asztalnál, ahol ettek. Az öreg prófétának kellett kiáltania: “Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet néked az Úr, a te Istened paracsolt volt: Hanem visszatértél és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondotta volt néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.” Kimondja már az ítéletet is. A fiatal prófétának is hihetetlen felelőssége van. Ami elhangzik az Igében, és amit mond a próféta, ellenkezett azzal, amit Isten mondott. Azért figyelmeztet az Ige: “Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é?” (1Jn 4,1). Ami nem egyezik Isten Igéjével, arra soha ne hallgass. A fiatal próféta azon bukott el, hogy komolyabban vette az ember szavát Isten szavánál.
Mindig gondolj arra, hogy az Úrnál, a kihirdetett ítélet és a végrehajtott ítélet között van kegyelmi idő. Itt nagyon rövid volt ez az idő. Minden gyorsan történt, csak felszállt a szamarára, és ment valamennyit, de nem tudjuk, hogy mennyit. Lehet, hogy csak egy-két órát. Sokszor hosszabb idő van a kettő között. Gondoljunk Ninivére: “Még negyven nap és elpusztul Ninive!” Ez alatt az idő alatt a király és mindenki zsákba öltözött, nem ettek, nem ittak, bőjtöt hirdettek. Megtért a város, és Isten nem hajtotta végre az ítéletet. Arra gondoltam, miért nem tette meg ez a fiatal próféta, hogy leborult volna az Úr elé, és megbánja bűnét?
Testvér, ha engedeten voltál az Úr szájának, vigyázz, nem tudod, hogy mennyi időd van, amíg végrehajtatik az ítélet. Jó volna azonnal Jézushoz menni, ne várj, ne mondd, hogy majd. Nem biztos, hogy lesz még időd. Biztos vagyok benne, hogy ez a próféta sem gondolta, hogy ilyen rövid az ideje.
Ma még mehetsz a kegyelem királyi székéhez, ahol helyetted hajtatott végre az ítélet Isten Fián. Odamehetsz, ahol van bocsánat. Nincs messze tőled, nem kell utazni. Talán csak egy mondatot kell szív szerint kimondanod. Holnap megterítjük az úrasztalát. Előtted lesz a kegyelem királyi széke. Járulj bizalommal oda azzal, ami ezen a héten ítélet alá esett az életedben.
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy kezünkben lehet a Biblia, és szól hozzánk a szavad. Uram, ha túl szigorúnak látjuk, amit mondasz, akkor se térjünk el attól soha. Úr Jézus, tudjuk, hogy az út, amin Te jártál, kemény út volt. Segíts, hogy mi se akarjuk kényelmesebbé, kipárnázottabbá tenni a követésedet. Úr Jézus, azt mondtad a Tieidnek, hogy engem kövessetek, az életmódomat. Aki utánad megy, annak úgy kell járnia, amint Te jártál. Nagyon szeretnénk kérni Uram, segíts megvizsgálni az életünket, úgy járunk-e, ahogyan Te. Urunk, ha egyszer jól indultunk el, hadd menjen tovább az életünk mindvégig a nyomodban, azzal az engedelmességgel, örömmel és békességgel, amit csak Te tudsz adni. Kérünk, hogy ítélj meg minket, és kegyelmezz meg nekünk a Te nagy nevedért.
Ámen.