“… azért jöttem, hogy életük legyen.” János 10,10b
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1999. május
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
ISTEN HÁZA ÉPÍTÉSE (1/5)
Magam háza, vagy az Úr háza
“Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak első napján szólott az Úr Aggeus próféta átal Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, mondván: Így szól a Seregeknek Ura, mondván: Ezt mondja e nép: Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!
Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván: Ideje-e néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?” Agg 1,1-4
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, adj fület a hallásra. Úr Jézus, hadd kerüljön ki minden az életünkből, ami süketít bennünket. Könyörülj rajtunk, hogy engedelmes hallgatóid lehessünk. Kérünk, hogy Magad szólj, és cselekedj! Hiszen Igéd mindig cselekszik. Hadd cselekedjen bennünk is ezen a héten, hogy megáldhass, nagy nevedért.
Ámen.
Igénk így kezdődik: “Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak első napján szólott az Úr.” A legnagyobb dolog ezen a világon, hogy szól az Úr. A világtörténelemnek nincsenek olyan eseményei, amelyek gondolatban is hasonlíthatók volnának ahhoz, hogy szól az Úr. Az, hogy Augusztus császár idejében Cziréneus volt a helytartó, csak azért van leírva a Bibliában, mert akkor született Jézus. A világtörténelmi események mellett az a legnagyobb történés, hogy a betlehemi istállóban egy gyermek született.
A legnagyobb esemény, amiért emlegetjük ezt az időt, hogy “Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak első napján”, szólott az Úr. Tehát nem azért, mert nagy értekezletek, háborúk, vagy győzelmek voltak. Hosszútávon egyetlen fontos dolog van: Isten munkája. Minden ország lerontatik, de Isten országa örökkévaló ország, az Ô uralkodása mindvégig tart. Jó volna, ha erről az oldalról néznénk az eseményeket. Ugyanis nem azok a nagy események, amiket az újságokban nagybetűkkel írnak, és amit a rádió üvölt. Ezek emberi cselekvések, és elfújja a szél. Az igazi nagy történések az Úr cselekvései, mert ezek örökkévaló cselekedetek.
Abban az időben, amit az Igében olvastunk, a legnagyobb dolog volt, hogy az Úr szólt egy kis senki emberhez. Hozzád is szólhat az Úr, hiszen kértük az énekben: “Szólj hozzám, szólj ma Istenem!” Nem tudom, szívdobogtató-e számotokra, és komolyan veszitek-e, amikor szól hozzátok az Isten?
Annak is mindig örülök, hogy a Bibliában pontosan meghatározott ideje van mindennek. Világosan ír, és meghatározható, mikor történt, amiről beszél az Ige. Amikor Isten szól, mindig születik valami. Amikor ember kezd valamit, de nem az Ige alapján, az semmivé lesz. “Kezdetben volt az Ige” (Jn 1,1a). Bár az volna most a legkomolyabb kérésünk: Uram, szólj hozzám személyesen! Ahogyan szólt “Aggeus próféta által Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak.”
A Zsidókhoz írott levél 1,1 verse beszél erről: “Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által.” Minden kijelentést utasítsunk vissza, ami nem az Ô Fia által jön. Ez utolsó időkben, – ha szól hozzád az Úr, – csak az Ô Fia által szól.
Jézus maga az Ige. Énekeltük: “Te vagy az Ige Jézusom.” Isten szólhat hozzád az olvasott Igén keresztül, és a hirdetett Igén keresztül. De mindig csak Igén keresztül. Ez Isten módja, amihez kötötte magát. Ha emberen keresztül szól is, az Igén keresztül szól. Az emberi szájon hirdetett Igén keresztül. Ez az Isten útja, erre figyeljünk. De nagyon sokszor szól a bennem levő Jézuson keresztül. Aki befogadta Jézust, annak új élete van, és ez Jézus élete. “Ahhoz megyünk, és annál lakozunk” (Jn 14,23c). Ha valóban befogadtad Jézust, benned lakik. Van új életed, amelyik beszél benned, a szívedben megszólaló Ige, a benned beszélő Jézus. Az a csodálatos, hogy mindig egyet beszél a kívülről megszólaló Igével. Hozzám szól Isten szava, és ott van bennem az új élet helyeslése. Ha a bennem levő új élet helyesli, amit teszek, akkor az az Úrtól van. De ha az új életem megszomorodik azon keresztül, amit teszek, vagy mondok, akkor tudhatom, hogy nem helyes, mert nincs bennem a belső igenlés.
Pál apostol leírja, hogy “Misia felé menvén, igyekeznek Bithiniába jutni; de nem eresztette őket a Lélek” (ApCsel 16,7). Sokszor az a bajunk, hogy megsüketülünk a bennünk levő Lélekkel szemben. Elhallgat a benned levő Krisztus. Nagyon sokszor nem teszem meg, amit mond, vitatkozom vele. Könnyen el lehet hallgattatni, mert nem erőszakos, nem tolakodó. Halkan mondja, és mivel az óemberem erőszakos, sokszor elhallgattatja. Minden engedelmesség után erősebb lesz a belső hang, és a Lélek öröme kísér.
Ha megszomorítottad, vagy elhallgattattad Isten Szentlelkét, kérjed, hogy bocsásson meg, és kezdjen újra szólni. Alázkodj meg, mert rettenetes dolog, amikor egyre csendesebb lesz, és a végén elhallgat. “A Lelket meg ne oltsátok!” (1Thess 5,19). Engedd Ôt szólni! Hiszen itt mondja a pontos dátumot. Milyen jó volna, ha ti is leírhatnátok, hogy a 8. hónap 20. napján megszólalt az Ige, és újra kezdtem érteni.
Újra mondom, hogy Isten megszólal az Ige által, a bennem lakó Jézus által és emberek által. A Krisztus-test által. El ne szakítsd magad a Krisztus testtől. Ha valamire úgy gondolod, hogy Isten mondja, de testvéreid azt mondják, hogy nem, hagyd abba. Ne járj kontroll nélkül. Ezért szerkesztette Isten egybe az övéit, hogy a testvéreken keresztül, tőlem függetlenül megszólalhasson Krisztus. Mert mondottuk, hogy az utolsó időkben csak az Ô Fia által szól. Az a csodálatos ajándéka az Úrnak, hogy nem jelek, csodák, álmok, látomások, hanem az Ô Fia által szól. Ne várjunk másképp szót, mint Rajta keresztül. Meg ne vessétek a mennyből szólót. Ne merjétek keresztüllépni, semmibevenni Isten szavát.
Isten házáról szeretne veled most az Ige beszélni. Azt mondja róla az Úr, hogy romokban áll. A Kijelentés lényege mindig Isten épülete. Nem a személyes dolgainkról kíván az Úr beszélni. Mi mindig magunkról beszélünk, gyermekeinkről, unokáinkról, problémáinkról. Isten az Ô munkájáról beszél. Amikor a feltámadott Jézus beszél az övéivel, azt kérdezik Tőle: “Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?” Jézus azt feleli: “Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim” (ApCsel 1,6b-8a). Ez a ti dolgotok! Isten az Ô házáról, szolgálatáról, ügyéről beszél.
“Azt mondja e nép: Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!” És utána azt mondja az Úr Aggeus próféta által: “…ez a ház romban áll.” Mi az Ô háza? Isten háza, épülete az egyház, aminek építése az első pünkösdkor kezdődött, és egészen addig épül, amíg az új Jeruzsálem meg nem jelenik a mennyből. Addig is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent templommá. Kézzel csinált templomokban nem lakik az Úr. Az övéi között lakik, ahol együtt vannak, és csak oda küld áldást.
Isten háza pünkösd óta feltarthatatlanul épül a legnehezebb időkben is. Mindig voltak és lesznek emberek, akiknek egyetlen szívügyük Isten háza építése, és ezen belül nem az ő kicsi szolgálatuk. Mennyire érdekli az embert a saját kis élete. Hogy tud érte könyörögni: Uram, építsd az életemet! Pedig ez is csak egy olyan ház, ami ma, holnap, holnapután elbomlik. A Biblia sátorháznak nevezi. Szívünket mindig ez a kis sátorház dobogtatja, hogy jaj a szívem, jaj a vérsejtjeim, jaj a daganatom! Annyira a középpontban van, és annyira erről beszélünk mindig.
A másik fajta testi házunk a család. Mennyi aggódás van miattuk. Különösen a testi jólétük miatt. Hány ember – minekutána felépítette a maga házát – , sorban épít a gyerekeinek, mert csak akkor nyugodt, ha mindnek új lakása van. Mennyit dobog a szívünk a gyerek karrierjéért. Nézd most meg, nem ezt építed, nem ez a szívügyed, hogy a család minden tagja bebiztosított ember legyen?
Az Úr pedig szomorúan mondja: “Ezt mondja e nép: Nem jött még el az idő, az Úr háza építésének ideje!” “…holott ez a ház romban áll?” . mondja az Úr a próféta által. Van-e egy kicsit erre szemetek?
A napokban annyira szomorú lettem, fájt, amit hallottam. Az egyik rettenetes rom a hitetlenség, az ateizmus, ami a legjobban rombol az ifjúságban, a felnőttek között. Rombolja Isten ügyét. És most jön az okkultizmus, és lerombol mindent, ami talán még megmaradt az előző rombolásból. A napokban mondta el valaki, hogy Magyarországon van egy falu, ahol már mindenki mohamedán vallású. Önkivületi állapotban vannak, egyszerűen rombolják Isten ügyét. Terjed a buddhizmus, mi vagyunk a missziós területük, és nem fordítva. Romokban áll minden, teljes zűrzavarban élünk, és elviszik a testvéreket, akik már megismerték Jézust.
Az Ô népe pedig építi a maga kis mennyezetes házát. Annyira megdöbbent mindig az Ige, amikor olvassuk, hogy Noé és Lót napjaiban ettek-ittak, házasodtak, férjhezmentek és nem vettek észre semmit. Mert azok is vakok, akik az Úréi. Majd akkor veszitek észre, amikor a saját gyermeketek megy el buddhistának. Átéltem egy családdal, hogy a lányuk buddhista fiúhoz ment, aki aztán bezárta egy hárembe, és nem volt szabad kimennie.
Majd akkor ébredsz fel, amikor már a házadhoz ér a vízözön, addig nem engedsz menteni, mert csak az “én házam” központú dolgok érdekelnek. Isten házát pedig földrengések pusztítják, a legkülönbözőbb tanítási özönök, de kit érdekel az? Az Úr hiába néz körül, hogy keresne valakit, aki odaállna a törésre, aki imádkozna, harcolna, nincs senki. Csak a magunk kis vak központú életünk érdekel, meg a mennyezetes házunk a fontos. Aztán dicsekszünk, nálunk megtérnek emberek. Sokszor mosolygok, amikor bemutatkozásnál mondogatják, náluk mennyi hívő van. Igazán? Hála Istennek, a legtöbb esetben kiderül, nem sikerül felhúzni a mennyezetet. Lyukak vannak, beesik az eső, és áztatja az egész épületet.
Testvér, mivel foglalkozol? Így szól az Úr az írott, a hirdetett Igén keresztül, az Ô szolgáján Aggeuson keresztül: “Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?” Most van az ideje,- mondja egy helyen a Biblia, – hogy ti házakat építsetek és kerteket vegyetek? Most van az ideje, hogy kincseket gyűjtsetek az utolsó napokban!? Egy pillanat, és itt van az utolsó nap, az ítélet napja. Sem a napot, sem az órát nem tudjátok, mikor jön vissza Jézus! Nem tudjuk, mennyi van még hátra a kegyelmi időből. Mivel töltöd ezt az időt? Az Úr most világosan, érthetően így szól Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak, – milyen jó volna magatokat is odavenni a sorba most hozzájuk.
Állj ma az Úr elé, és hallgasd a szavát. Úgy érzem, hogy a családoddal kapcsolatban minden vágyadnak egyetlen feltétele van, hogy az Ô munkáját végezd. Az Ige azt mondja, hogy keressétek először Istennek országát, és a többi mellesleg mind megadatik. Hordjad a követ, mert látod, a romokat kellene először helyreállítani. Látod-e magad körül a romokat, azokat az embereket, akik egyszer már beépültek Isten házába, és most nagyon messzire elgurultak?! Hajlandó vagy-e a romokon kezdeni?
Amikor Nehémiás könyvéről beszéltünk, azt mondtuk, Isten kőhordókat keres, akik a szétgurult köveket összehordják. Olyanokat keres, akik tatarozzák az Ô házát, akik látják a szakadásokat, lyukakat. Ez a ház állandóan épül, evangélizációkon, hitetlen emberek megkeresésén keresztül. Szívügyed-e ez azon a helyen, ahová Jézus Krisztus állított?
Aggeus pontosan abban az időben volt próféta, amikor Ezsdrás és Nehémiás.
Szólt-e ma hozzád az Úr? Benne vagy-e Isten országa építésének ügyében teljes szívvel? Ott állsz-e a törésen? Látod-e a romlást? Isten ma számon kér, és újra elhív. Bár megtehetné ezen a héten mindnyájunkkal egészen személyesen!
Imádkozzunk!
Uram, olyan sokszor foglalkoztat a saját szolgálatom. Bocsásd meg rövidlátó életemet. Miközben örülök azon, hogy emberek hitrejutnak, nem látom az óriási töréseket, szakadásokat. Taníts meg minket egy szívvel, egy lélekkel együtt állni házad építésében. Könyörülj rajtunk, hogy mint a Te néped, a Te gyermekeid odamehessünk a romokhoz. Áldj meg, újíts meg bennünket ezen a héten, hogy szívügyünk lehessen újra a Te ügyed.
Ámen.